Titkos örömtanya és szeszbarlang is működött a világ egykor legszebb fegyverraktárában. A kastélyt ma az összedőlés fenyegeti.
A Bannerman-kastély a 70-es években.
New Yorktól 80 kilométernyire lelhető fel a Hudson medrében megbújó, alig 26 ezer négyzetméteres Pollepel nevű sziget, amelyet állítólag csak kényszerűségből vett meg 1901-ben Frank V. Bannerman üzletember. A magánzó még gyermekként emigrált szüleivel Skóciából. A család 1865-ben vágott bele Brooklyn több pontján kialakított katonai ruházati és fegyverbolt-hálózatának kiépítésébe, amely pár év elteltével olyan sikeres vállalkozásnak bizonyult, hogy a céget 1867-ben be is vezették a tőzsdére. A vállalkozás gazdasági fellendülése a spanyol-amerikai háború ideje alatt következett be. A Bannerman-konszern ugyanis a madridi kormány orra elől szinte az összes fegyvert felvásárolta Kubában, hogy azokat árverés útján – hazaszeretettől fűtve – inkább az Egyesült Államok kormányának adhassák el. A fegyverfelvásárlás egyébként nagyban hozzásegítette Washingtont, hogy 1898-ban győztesként kerüljön ki a háborúból, illetve, hogy az így megszerzett karibi térséget a későbbiekben félgyarmati sorban tarthassa.
Mivel Bannermannak ekkoriban csak New York városában közel 800 fegyverboltja, illetve 30 millió lőszert, löveget, gyutacsot, bombát raktározó 28 raktára volt, így tűz- és robbanásveszélyre hivatkozva a Nagy Alma vezetősége 1900-ban arra kötelezte a mágnást, hogy robbanóanyagait a lakóövezettől távol kell raktároznia. A vállalkozó ekkor szemelte ki a Hudson folyóban megbújó Pollepel szigetet. A díszes tornyokkal és csipkés várfalakkal tagolt fegyverraktárt 1901-ben kezdték el építeni Bannerman saját skiccei alapján, aki állítólag különböző bibliai idézetek szerint vázolta fel gótikába hajló „skóciai lovagvárának” terveit. Ennek az elképzelésnek megfelelően vakolták ki a munkások a kastély falaiban a Felföld szimbólumait: a bogáncsot, Skócia ősi családjainak címereit, illetve a kék alapon pihenő fehér színű Andráskeresztet. A várkastély 1918-ban lett kész, ám építtetője pont ez évben bekövetkezett halála miatt már élhette meg élete fő művét. Halálával az örökösök bár tovább vitték a családi üzletet, ám 1920 augusztusában a kastélyban raktározott 200 tonna dinamit – máig tisztázatlan okok miatt –felrobbant, romba döntve a „Hudson gyöngyének” nagy részét. A család kénytelen volt a központi raktárát áttenni a Long Island-ra.
A tragédiát követően a nagyjából még fedett Arzenál romjai több szempontból is keresettek lettek. Egyrészt az 1930-as évek elején több New York-i madame költöztette át ide titkos bordélyházát, másrészt pedig a szesztilalom idején, a maffia szintén itt üzemeltette titkos alkoholbarlangjait és mulatóit. A rendőrségi rajtaütések miatt ezek a szolgáltatások 1950-ben lettek kénytelenek elhagyni az épületet. A költözésben közrejátszott az a tény is, hogy egy vihar ekkor süllyesztette el a szárazfölddel egyetlen kapcsolódási pontot jelentő kompot is. New York állam 1967-ben vette meg a családtól a romokat, hogy azt turisztikai „műemlékként” mutogathassa. Egy kiránduló csoport azonban 1969. augusztus 8-án véletlenül felgyújtotta a kastélyt szalonnasütögetése közben, így az Arzenál tetőzete és padlózata teljesen elpusztult. Az épület maradványa a vandalizmus és a 2009-es, 2010-es viharoknak köszönhetően tovább romlott, így az ingatlan ma az összedőlés határán áll.
Jamrik Levente