Ha nem jön Rákosi, akkor talán megépül a 98 darab toronyházzal szegélyezett süllyesztett szintű Középkörút, a Dunán srégen átívelő Andrássy híd és a gigantikus Deák tér, amelynek a vége az Operánál lenne.
A budapesti Középkörút és a Rákóczi térből nyíló József sugárút terve 1945-ből. (Terv: Münnich Aladár)
Nincs egy hely, nincs egy hely
Csorba János polgármester 1945. február 27-én rendelte el, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 600 szakember bevonásával mérje fel Budapest világháborús kárait. A csoport tevékenységének köszönhetően viszonylag pontosan tudjuk, hogy a főváros 14 kerületének 40 ezer épületének csupán a 26 százaléka maradt sértetlen, a 295 ezer lakásból közel 14 ezer teljesen megsemmisült, 19 ezer lakhatatlanná, 48 ezer pedig részben használhatatlanná vált. A 209 iskolából egy sem maradt épen, 27 pedig teljesen elpusztult. A 45 épületből álló kórházi ingatlanállománynak csak az egytizede maradt sértetlen, 5 ráadásul teljesen megsemmisült. Bár a romeltakarítást, a víz-, a gáz- és a villanyvezetékeket, illetve az élelmiszerellátást emberfeletti erővel még a tél beállta előtt, feladatoktól és károktól függően 41-65 százalékban helyreállították-, 9000 épületet még mindig nem fedett tető 1945. december 31-én. 
Modern toronyház-tervek a Duna budai és pesti oldalán 1945-ből (Terv: Gebhardt Béla)
Új hidak, parcellás, rácsos városszerkezet
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány májusban nevezte ki Vas Zoltánt Budapest új polgármesterének, aki a fenti tények miatt szinte rögtön meghirdette a „Nagy-Budapest újjáépítése” című ötletpályázatot. A felhívásra 87 pályamű érkezett be, amelyet Acsay László és Masirevich György építészpáros nyert meg. Érdemes itt megemlíteni, hogy szinte az összes pályázó a magyar fővárost annyira drasztikusan át akarta formálni a háborús károk ismeretének függvényében, hogy a Duna-parti település nemcsak küllemében és struktúrájában veszítette volna el teljesen a monarchia korabeli sziluettjét és városszövetét, hanem a tervezett 98 darab 10-20 emeletes toronyházával és nyolcsávos autópályájával inkább egy amerikai nagyváros képét vetítette elénk, mintsem egy „hagyományos európait”. A pályázó építészek ugyanis általánosságban úgy vélekedtek, hogy az „egészségtelen és sötét lakásokkal sűrűn beépített” Budapestnek szinte minden baja a centrális városszerkezetében rejtőzik-, amelynek „városmagja a fokozódó autóforgalom miatt már az 1930-as években túlzsúfolt és élhetetlen lett.”
A győztesnek kikiáltott Acsay-Masirevich kettős ezt orvosolandóan a főváros új utcahálózatát egy úgynevezett szalagrendszerbe kívánta besorolni, amely annyit tett, hogy nyolc darab észak-déli sugárúttal és hét darab kelet-nyugati irányú sztrádával osztották fel Budapest közigazgatási területét. Ez a rácsos szerkezet érvelésük szerint nemcsak világosabbá, geometrikusabbá és áttekinthetőbbé alakíthatta volna át a fővárost, hanem Budapest későbbi terjeszkedési és fejlődési lehetőségeit is korlátlanabbá tette. A várost átszelő hét vízszintes irányú autóút így két új híd felépítését követelte meg, amelyből az egyik aquincumi Pók utca és az újpesti Árpád út között, a másik pedig a mai budafoki Feltáró út és a csepeli Ady Endre út magasságában szelte át a Dunát.
Budapest 1945-ös keltezésű, parcellákra, szalagokra felosztott városrendezési terve. (Terv: Acsay László és Masirevich György)
Érdekes megoldásnak tűnt, hogy a tervezőpáros nem kívánta az Erzsébet hidat helyreállíttatni. Ők ugyanis úgy képzelték el, hogy az Eskü (ma Március 15.) térnél a Kossuth Lajos utca egy hatalmas, a folyó partvonalát ívesen követő 2 kilométer hosszú és 150 széles ligetes parkba fut majd bele, amelyben hat darab 10 emeletes hotel pöffeszkedik majd. Az „így” megszüntetett folyami átkelőt úgy kívánták pótolni a tervezők, hogy teljesen le akarták bonttatni a Vigadó–Harmincad–Andrássy–Káldy Gyula–Király–Fehérhajó és Türr István utcák határolta 79 darab bérházat, hogy azok helyén a megnagyobbított Deák tér szellősebben foghassa majd körbe a Budáig átvezetett Andrássy utat. A bontás olyan nívós kialakítású épületek lebontásával számolt, mint a Vigadó, a Gerbeaud-ház, az Adria-palota, a Deák téri evangélikus templom, az Anker-, a Stein- és a Saxlehner-paloták, illetve a Gömöry-ház és a Dobler-bazár.
A kibontott Deák tér és a Dunán srégen átívelő Andrássy-híd terve.
Tervük szerint az így meghosszabbított Andrássy út 1,21 kilométerrel lett volna hosszabb a jelenleginél-, amelyből kvázi 344 méteres lett volna a folyón srégen átívelő híd hossza, amely a tabáni Szarvas térnél futott volna ki. Az elképzelés lényegében csak ebben az egy momentumban volt újszerű. Az összes többi ötletet (Deák tér kibontása a Bazilikáig, Forum Hungaricum-projekt, a Horthy-korszak ide tervezett felhőkarcolóterveit stb.) ugyanis már 1937-ben ellőtte Vágó József, Gregersen Hugó és Kismarty-Lechner Jenő, valamint a Károly-kaszárnyára ráülő új Városháza megtervezését 1939-ben elnyert Weichinger Károly és Kertész K. Róbert, illetve e pályázat további díjazottja, úgymint Martsekényi Imre, Lauber László, Wälder Gyula, Kollár Gyula, Schall József és Wanner János.
A Münnich Aladár tervezte Új Városháza épülettömbje a Károly körút-Bajcsy-Zsilinszky út találkozásánál.
Amerika = Budapest
Münnich Aladár egyébként csak azért ért el második helyezést „Négysarkú város” jeligéjű tervpályázatával az 1945-ös ötletbörzén, mert elképzelése minden racionalitást nélkülöztek. Ő tényleg amerikai léptékben gondolkodott-, amit ekkor még díjazott is a szovjetek árnyékában demokratizálódó ország vezetése és a szakmai grémium. Az építész koncepciója egyébként az volt, hogy a város négy sarkán a Marx (ma Nyugati) téren, a Mária Terézia laktanyánál (ma Corvin-negyed), a Széll Kálmán téren és a Fehérvári és a Dombóvári utak kereszteződésében kialakít egy-egy új intermodiális központot, amelyek a külvárosokból érkező gyorsvasutak végállomásainak szánt. Hasonló rendszerrel alakította ki az ekkor még hét peremváros közlekedési központját is. Münnich a Horthy-korszakban erőltetett tabáni Szent Imre fürdőváros-koncepció helyett Budapest nagyszabású és építészetileg látványos rekreációs központját inkább a Lukács- és a Császárfürdők körül képzelte el-, ahonnan egyébként –szerinte– könnyebben lehetett megközelíteni a környező hegyeken kiépített kilátó- és sétautakat valamint sípályákat. A budai oldalon ennek megfelelően csak kertes családi házakat tervezett, ahol az egykori királyi vár és a várnegyed csak, mint műemlékek és múzeumok jöhettek szóba.
Münnich Aladár budapesti Középkorút elképzelése.
Münnich Aladár szintén fellazította a pesti Duna-partot, ahová szállodákat és előkelő középületeket tervezett. Ettől a „szalagtól” keletre kívánta felépíttetni a City üzleti negyedét, amelyet az amerikai stílusban megálmodott 10-20 emeletes közigazgatási és a kereskedelmi toronyházak követtek-, szám szerint 98 darab. „A füstös gyárövezet Csepelre, a bűzős gyárövezet pedig Soroksár alá kívánta költöztetni”. A párhuzamosan futó északnyugati és délkelet irányú főútvonalak mellett az építész úgy képzelte, hogy a Kiskörút és a Nagykörút tehermentesítése érdekében egy Középső körutat is kialakít majd az Operaház és az Uránia filmszínház vonalában. (Ez a terv sem volt új, Vágó József 1937-ben ismételten ellőtte, igaz ő a Ferdinánd-híd magasságában húzta meg a körzőjét.)
A süllyesztett, toronyházakkal szegélyezett budapesti Középkörút az Operaház magasságában. (Terv: Münnich Aladár)
Ez a nyomvonal „tengerentúli módi szerint” egy mélyített szinten futott volna, amelyet idővel az építész az ideiglenesen felállított Kossuth híd helyén kialakított alagútba kívánt bevezetni. A Középkörútról két nagy kereszteződésében lóhere formában lehetett feljutni a „parkházas rendszerben kiépített” erzsébetvárosi Madách út és a józsefvárosi Rákóczi térből kiinduló József sugárutakhoz. Érdekes megemlíteni, hogy a Münnich Aladár által elkészített rajzok annyira „amerikai stílusúak és formavilágúak” lettek, mintha azokat személyesen a Gotham City-t tervező Hugh Ferriss készítette volna el. Mint tudjuk, a tervekből semmit sem valósítottak meg. A kommunizmus térnyerésével a „polgári, amerikai építészeti ideák” egyre távolabb kerültek az ország építőművészeti „közgondolkodásától”, hogy a helyüket rögtön felválthassa a szocreál stílusban megálmodott budapesti felhőkarcolók kora.
Jamrik Levente
Szokásomhoz híven ismét két szuper túrát ajánlok, hiszen az előrejelzések szerint jó idő lesz! Részletek lejjebb:
