A bolsevizmus győzelmét hirdető Szovjetek Palotájának felépítésének gondolatával egyidőben, az SZKP több építészeti emlékműnek szánt minisztériumot, közintézményt és szállodát is szeretett volna megépíttetni a Vörös tér és a Kutuzov híd között átadott új Arbat, valamint a leendő Iljics sugárutak mentén. November 7.-e kapcsán emlékezzünk a meg nem épült vörös Moszkvára.
Balra át! (Fotó: Liveinternet.ru)
A Moszkva Hotel: Isten otthonain jó éjszakát!
Moszkva tanácsa (Moszszovjet) 1931-ben hat építészt kért fel, hogy a kor legmagasabb színvonalának megfelelően a Kreml északi bástyája mellé megtervezzék az 1924-ben ledózerolt Alekszandr Nyevszkij kápolna és az 1930-ban lebontott Paraszkeva katedrális (Храм Параскевы Пятницы) helyére a Szovjetunió első háztömbnyi nagyságú szállodáját. Bár a pályázatot két fiatal konstruktivista szellemben alkotó építész Oleg Sztapran (О. Стапран) és Leonyid Szaveljev (Л. Савельев) nyerte meg, a zsűri felkérte Alekszej Suszev (Алексей Щусев) építészt is, hogy dolgozza át a fiatalok nyertes mainstream pályaművét. Suszev nagy találékonyság és a tapintat mellett módosította a huszonévesek projektjét: elegáns neoklasszicista ingatlant varázsolt a konstruktivista épületből. Az eredmény egy 14 emeletes és egy nyolc emeletes portikusz épület lett, amit teraszok, tágas erkélyek és árkádok tagoltak. A korabeli sajtó figyelmesen követte a Manézs téri (Манежной площади) tervezés és építkezés minden fázisát, hiszen várostervezési szempontból az épület rendkívül jelentős helyen, a Gorkij út, és a még csak a tervekben szereplő gigantikus Iljics-sugárút kereszteződésében állt.
A Stolicsnaja vodka jelképe: a Moszkva Hotel (Fotó:Savok.ru)
Egy anekdota szerint Sztálin, amikor a két homlokzattervet megmutatták neki, mindkettőre odakanyarította az aláírását-, így az építészek félelmükben a két homlokzatot inkább egybemosták, nehogy a generalisszimusz haragjában a Gulágra deportáltassa őket. Állítólag ennek köszönhető az épület mai asszimetriája. Az 1000 szobás hotel (Гостинница Моссовета) építése 1934-ben fejeződött be, az Iljics-sugárút azonban sohasem épült meg. Moszkva ostromakor az épület teljesen megsemmisült, a díszítőelemitől megfosztott újjáépítés kezdetére 1968-ig kellett várni a fővárosiaknak, amit anyaghiány miatt csak 1977-ben fejeztek be. Az újjáépítést a közeli Grand Hotel is megérezte - ezt az épületet is lebontották. 2003 és 2004 között a 183 ezer négyzetméter nagyságú Moszkva-szállót szintén lebontották, hogy a helyére egy új szállodát és egy üzleti központot építsenek a homlokzat megtartása mellett.
A Technika Palotája: műszaki analfabétáknak
A szovjet nép "technikai analfabétizmusa" miatt, 1925-ben Nyikoláj Buharin (Николай Бухарин) javaslatot tett a bolsevik pártnak, hogy építsenek egy Központi Műszaki Múzeumot is magában foglaló Technikai Palotát (Дворец техники), amelynek állandó és időszakos „világszínvonalú” kiállításai miatt, remélhetőleg rövid időn belül a nyugati szinthez felzárkóztathatja majd a lakosság műszaki ismereteit. Az SZKP Politikai Bizottsága 1931. augusztus 5.-én bólintott rá a nagy teoretikus tervére, amit a Pravdában közhírré is tettek. A politikai napilap megemlítette, hogy az épületnek a Nagy Októberi Forradalom tizenötödik évfordulójára (1932. November 7.) kell majd elkészülnie.
A népbiztosok úgy gondolták, hogy az épületnek nem szimplán egy múzeumnak kell lennie, hanem egy olyan működő gyárat kell létrehozni, amelynek bemutatótermei, tanfolyamai, laboratóriumai, könyvtárai és filmvetítései mindenki számára egyértelművé teszik a gépek mechanizmusát, és a termelési folyamatokat. A 20 ezer embernek munkát adó palotát tehát úgy akarták megépíteni, hogy az naponta akár 60 ezer látogatót is befogadjon. Buharin a palotában 17 ipari és technológiai ágazatot kívánt bemutatni, amelyből a legutolsó a Vörös Hadsereg nagyságát szimbolizálta volna. A párt az épület helyének először a Moszkva folyó partja mentén egy 220 hektáros sűrűn beépített területet választott ki, amit rövidesen 120 hektárra kellett csökkenteniük az itt élők meg nem oldott lakhatási problémája miatt. Bár Lázár Kaganovics 1933-ban hivatalosan elindította a tervpályázatot, a miniszterelnök ez évi feljegyzéseiből tudjuk, hogy már ekkor gondot okozott az államnak, hogy honnan teremti majd elő a projekt évi 34 millió amerikai dollár értékű rubelforrásait.
Variációk a moszkvai Technika Palotájára (Grafika: Falanszter.blog.hu)
1933. december 15.-re befutottak a Moszkva-folyó partjára tervezett Technika Palota pályaművei. Annak ellenére, hogy a zsűri a Makaricsev (Т. Макарычев), Szelivanov (Н. Селиванов) és Volfzon (В. Вольфзон) „Lift” pálaművét, valamint szavazás útján a Bazilevics-csoport (M. Базилевич) „Tehmass” pályaművét ítélte a két legjobbnak, a grémium harmadik helyezést elért Szamojlov (А. Самойлов) és Jefremovics (Б. Ефимович) technokrata jellegű épületét díjazta a legjobbnak. A bundagyanús döntés miatt 1934. február 10.-én Buharint felmentették az építkezést felügyelő népbiztosi posztja alól, illetve az építkezést elhalasztották a második ötéves terv időszakára a kiemeltebb besorolású Szovjetek Palotája miatt. 1935. május 31.-én az SZKP Politikai Bizottsága végleg törölte a Központi Műszaki Múzeum és a Technika Palota felépítését. A bizottság indoklásul az Izvesztyia lapban azt közöltette le: "a Szovjetunió gazdasági és technológiai helyzete sokkal jobb annál, minthogy a külföldiek előtt feltárjuk tudományunk legmélyebb titkait.”
Könyvek Háza: papír maradt ez is
A Könyvpalota (Дом книги) 1934-es terve jól példázza a 30-as évek elejének azt az elképzelését, mely a házakat amerikai stílusú "építészeti emlékműnek" tekintették. Erre utal a téglalap formájú épület négyszögletes nyúlánk sziluettje, leegyszerűsített formái és a mindenütt megjelenő szobrok, a gazdag attika. A tervező, Iljá Goloszov (Илья Голосов) az 1920-as évek konstruktivista mozgalmának kiemelkedő alakja volt, de később nevet szerzett magának az új szovjet klasszicista stílusban is - indult például a Szovjetek Palotája és a Nehézipari Népbiztosság épületének megépítésére szóló pályázatokon is. Stílusát a "szimbolikus romanticizmus" jelzővel illetik. Az épület sohasem épült fel, mert a tervező „önszántából mindig is az írófiókjának mélyére kívánta tervét”. Ismerős?
Amerikai álmok után szabadon: a moszkvai Könyvek Háza (Fotó: Savok.ru)
Aeroflot-székház: a repülő kommunista
1934-ben egy ideig az egész világ a hajótörést szenvedett Cseljuskin-jégtörő legénységéért aggódott, melynek tagjai a nyílt tengeren, egy jégtáblán sodródtak, miután hajójuk elsüllyedt. Ugyanazon év nyarán már Moszkvában köszöntötték az életben maradt tengerészeket és azokat a pilótákat, aki megmentették őket. Ők kapták meg elsőként a Szovjetunió Hőse kitüntetést (A. Lapidevszkij, S. Levanevszkogo, V. Molokova, N. Kamanyin, I.. Szlepnev, V. Vodopjanova, I. Doronin). A születőben lévő új szovjet emberkép megkövetelte, hogy a hőstettet megörökítsék, méghozzá monumentális formában. Az Aeroflot-székház (Дом Аэрофлота), melyet a Belorusz-pályaudvar szomszédságában kívántak felépíteni Dmitrij Csecsulin (Дмитрий Чечулин) tervei alapján, a szovjet repülést kívánta magasztalni és dicsőíteni - erre utal az épület éles kontúrja, áramvonalas áttört boltozatú alakja és a hét hős repülőst ábrázoló Iván Sadr-féle (Иван Шадр) szobrai is. Az Aeroflot-székházat eredeti formájában sohasem építették meg, ám főbb elemei belekerültek a Krasznopresznyenszkaja (Краснопресненская) rakparti Legfelsőbb Szovjet majdnem fél évszázaddal később épült komplexumába.
Az Aeroflot-székháza (Fotó: Savok.ru)
Hősök Kapuja: főhajtás Albert Speer munkássága előtt
A második világháború közepén, 1942. októberében így írt a Lityeratura i iszkusztvo (Irodalom és művészet) című lap: "Végéhez közeledik a Nagy Honvédő Háború hőseinek állítandó emlékmű pályázata. Mintegy 90 moszkvai szobrász és építész több mint 140 pályaművet küldött be, de pályáztak Leningrádból, Kujbisevből, Szverdlovszkból, Taskentből és más szovjet városokból is." Hogy a párt a jókora közérdeklődést kielégítse, 1942 telén és 1943 tavaszán három kiállításon bemutatta terveket. A pályázati kiírásban szerepelt a "Moszkva hősi védőinek" (Арка героев) emelt emlékmű is, melynek pontos helyét az alkotókra bízták - ám a párt nem felejtette el megemlíteni, hogy követendő példa lehetne az 1940-ben Moszkvába sikertelenül invitált Albert Speer berlini diadalíve. L. Pavlov (Л. Павлов), a képen látható terv készítője a Vörös térre kívánta helyezni 10 méter magas szobrokkal tagolt diadalívét, mely végül sohasem épült meg - hasonlóan a háttérben látható Szovjetek Palotájához.
Hősök Kapuja (Fotó:Savok.ru)
A Katonai Népbiztosság épülete: rozsdamentes szovjet harcosok
Lev Rudnyev (Лев Руднев) épületei Moszkva látképének meghatározó elemei voltak, ő vezette például a Lenin-hegyen magasodó Moszkvai Állami Egyetem (1953) tervezőbizottságát is. Az 1930-as években több olyan épületet tervezett, melyek a Védelmi Népbiztosság alá tartoztak, köztük a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg Frunze Katonai Akadémiáját (1932), amelynek oldalrizalitjain egy-egy első világháborús eredeti tank ágaskodott az ég felé. Az Arbat térre 1933-ban tervezett Védelmi Népbiztosság (Здание военного наркомата) épülete csak részben valósult 1934-46 között, de jól kifejezte azt a sztálini elképzelést, hogy az épület elhitesse a Vörös Hadsereg szárazföldi és légi erejéről, hogy félelmetes. Az épületnek már csak azért is kellett komplex monstrum benyomást keltenie, mert vele szemben kívánták felépíteni a Szovjetek Palotáját. A fő-és a mellékhomlokzatok mindenütt rusztikázottak voltak, amik hangsúlyosabb jelleget adtak a hosszan elnyúló állami hivatalnak. A főhomlokzat egyharmadát teljesen elfoglalta a gránitlapokból összerakott diadalív-szerű kapu, amit ötágú csillagokkal kombinált dór fejezetű portikuszok tagoltak. A függőleges irányú falszakaszolást fogazatos párkányzat fogta egybe, ami fölött a Szovjetunió rozsdamentes címere feszült. Az attikát az épületen végig a háborút, és a szovjet katonákat, matrózokat, pilótákat ábrázoló egész alakos szoborsor ritmizálta. Rudnyev terve teljes egészében nem valósult meg: V. Munc (В. Мунц) egy évtizeddel később megnövelte az ég felé a télalap formát négy saroktoronnyal, hogy több fény jusson be az épületbe. Az épület jelenleg Oroszország vezérkarának székhelye. Rudnyev a II. világháborút követően aktívan részt vett Moszkva, Voronyezs, Sztálingrád és Riga újjáépítésében is. Ő tervezte a Hét Nővér felhőkarcolók egyikét - a Moszkvai Állami Egyetemet és a varsói Tudomány és Kultúra Palotát is.
Erős és félelmetes: a Vörös Hadsereg épülete (Fotó: Savok.ru)
A Nehézipari Népbiztosság épülete: a jövőt nézik
A párt 1934-es pályázati felhívásában a Nehézipari Népbiztosság (Здание Наркомата тяжелой промышленности) számára egy 4 hektáron elnyúló 110 ezer köbméteres épület megtervezését irányozta elő a Vörös téri GUM áruház helyére. A pályázatra 12 pályamű érkezett be.
A konstruktivista mozgalom vezéralakjai, a Vesznyiny testvérek (Леонид, Виктор és Александр Веснины) által benyújtott pályaműveket nem értékelte a zsűri, jóllehet terveik némely eleme a század legérdekesebb építészeti megoldásai közé tartoztak, és kettő pályaművük már az 1960-as évek építészetét vetítette előre. Terveikben visszaköszöntött a Kreml vörös téglából kirakott fala, amit a várhoz hasonlóan az egyik munkájukban egy, a másikban pedig négy 160 méteres toronnyal tagoltak. Az építészek a ritmikusan ismétlődő tornyokat ellenben nem téglából, hanem vasbeton merevítésű üvegből kívánták megépíttetni. A Nehézipari Népbiztonság oszlopsora fölé, a sarok-és középrizalitok tengelyében hatalmas technokrata jellegű szoborcsoportokat kívántak elhelyezni, amelyek a szovjet munka és ipar szimbólumrendszereiben bővelkedtek. A Lenin mauzóleum és a Nehézipari Népbiztosság székháza által körbefogott Vörös teret-, a zenekari árkokhoz hasonlóan- lesüllyesztették volna a térszint alá – így valószínű, hogy a katonai parádékat kedvelő államvezetés pont emiatt nem értékelte a testvérek munkáit.
Iván Fomin (Иван Фомин) vezető képviselője volt a szentpétervári neoklasszikus orosz építészetnek, amit az 1920-as évek végére bolsevik pártutasításra „meg kellett változtatnia” a konstruktista felfogású „proletár-klasszicizmusra”. Idézet tervének leírásából: "A homlokzat két fő függőleges eleme közt tiszta kilátás nyílik a Lenin-mauzóleumra, az épület Szverdlov tér felőli vége ív alakban zárt. Megoldásként a sziluett-technikát választottuk: a hátsó, záró ívet belülről gazdagon díszített boltívek taglalják, melyek illeszkednek a tér régi épületeinek jellegéhez. Az épület zárt jellegéből kifolyólag nem törekedtünk (P. Abroszimov- П. Абросимов, M. Minkusz- М. Минкус) 12-13 emeletnél többre, egyedül a tornyok 24 emeletesek." A három boltívvel tagolt kapuhoz egy fő, és két melléklépcső vezetett, amelyek alatt Iván Fomin két gyalogos közlekedésnek fenntartott alagutat álmodott meg. A tervek szerint az egyik alagúton a moszkvai Nagyszínházhoz (Большой театр), a másikon pedig Lubjanka térig (Лубянская площад) vezetett.
Mivel a befutott tervek egyikét sem hozták ki győztesnek, így a Vörös tér átalakításáról szóló pályázatot a párt egy év múlva, 1935-ben megismételtette. A pályázatot Viktor Nogin (Ви́ктор Ноги́н) nyerte meg. Az épületbe jóformán egy egész új várost sűrített bele az építész, amelynek sarokpontjain egy-egy felhőkarcoló állt. A bizánci kereszt alaprajzú épület bástyáit hidak és viaduktok kötötték össze. Az épülettömb középső tornya háromszor lett volna nagyobb, mint az épület aljában megbújó Szent Vazul székesegyház (Храм Василия Блаженного). A minisztériumi épületben több iroda, hotel, luxuslakosztály, garázs és műhely is helyet kapott volna, ha nem szól közbe a II. világháború és nem fújják le az építkezést. A Nehézipari Népbiztosság épületének megépítését 1945-ben vették le véglegesen napirendről, hogy Sztálin 1947-es rendelete alapján amerikai stílusú felhőkarcolókat építhessenek innen légvonalban 600 méterrel arrébb, illetve a főváros legkisebb körgyűrűje mentén. A Hét Nővérnek is nevezett szovjet stílusú toronyházak építésével egy időben Dmitrij Csecsulin (Дмитрий Чечулин) 1948-as tervei alapján itt kezdték el építeni a Nyolcadik Nővérnek is nevezett Zarjadje épületet, amelynek zsaluzását 1955-ben azért kellett félbeszakítani, mert egy friss kormányrendelet megtiltotta „a mértéktelen díszítés alkalmazását az épülőfélben lévő épületeken”. Az alapok felhasználásával – szintén Csecsulin tervei alapján- 1967-ben végül is itt épült meg a 32 emeletes Oroszország Hotel (Россия гостиница), amit Jurij Luzskov polgármester parancsára 2006-ban bontatott le a városvezetés, hogy a Kreml szomszédságában egy szórakoztató központot építtessen. 
Variációk a Vörös téri Nehézipari Népbiztosság épületére + a Nyolcadik Nővér terve (Grafika: Falanszter.blog.hu)
Jamrik Levente
