Intézményesített korrupció, ingatlanpanama, balkáni igénytelenség és krónikus adóelkerülés kellett ahhoz, hogy Európa egyik legrégebbi fürdővárosa összedőljön.
Az ősszedőlés előtt álló Szapáry-fürdő napjainkban (Fotó: Mandiner.hu)
A kezdetek
Herkulesfürdő Európa legrégibb ismert gyógyhelye. A római légiósok „Ad aquas Herculi sacras”, azaz „Herkules szent vizeihez” néven ismerték a környéket az itt feltörő 17 gyógyító erejű, erős kén- és sótartalmú hévíz miatt. Első fennmaradt említése Kr.e. 153-ból származik, amelyet egy fogadalmi tábla örökített meg. Traianus császár Kr.u. 102-ben fürdőket építtetett a forrásokra, sőt még maga is itt kúrálta betegségeit. Mivel Marcus Aurelius filozófuscsászár is nagy csodálója volt az itteni víz erejének, így Aesculapius, Hygieia és Herkules istenek tiszteletére templomokat és szobrokat emeltetett a róluk elnevezett forrásoknál. A római mondák szerint ugyanis a rettenhetetlen erejű mitológiai hős egy közeli barlangban hadakozott a Hydra nevű sokfejű kígyóval, végül a Kazán-szorosban végzett vele. Egyes magyarázatok szerint innen ered a fürdőhely korabeli- Mehádia elnevezése. Szintén egy kőemlék feliratából tudjuk azt is, hogy Pannóniából ide gyógyulni igyekvő Julius Servius Bassus quaestor rablógyilkosság áldozata lett. E szörnyű tett emlékét megőrizte a fürdő feletti hegyoldal egyik barlangjának a neve is.
A népvándorlás idején teljesen elpusztult a település. A római romokat 1734-ben fedezte fel a köszvényben szenvedő gróf Johann Andreas Hamilton osztrák altábornagy, aki III. Károly királynál elérte, hogy az ókori maradványokra építsenek fel egy katonák gyógyulását elősegítő üdülőfalut. Bizonyítékul a Temesi Bánság kormányzója Kőmíves Pál Ádám temesvári orvosdoktor szakvéleményét is elküldte Bécsbe. A hadmérnök végzettségű tiszt tervei alapján ekkor épült fel három kaszárnya, egy kápolna és egy vendéglő a Cserna-partján. Ekkor lettek kész az első fürdőházak is, a Franciska (Sarolta)-, a Herkules (Sós)- és a Zsindelyes (Lajos)-fürdő. Az 1737. évi török háború alatt azonban megint minden elpusztult, és csak akkor indult el újra az építkezés, amikor I. Ferenc király 1817. október 1-jén személyes jött el ide, hogy kezébe vegye az irányítást. Ekkor kapta a császártól a katonai község a hivatalos Herkulesfürdő nevét is, az addig viselt „Mehádiai fürdők” helyett.
A Herkules tér keleti oldala
A falucska egyetlen utcáját az osztrák hadmérnökök tölcsérszerű térré bővítik ki. A tér keleti oldalán, közel a parthoz 1772 és 1774 között készült el a Karolina-fürdő, amely „hűvös ízületfürdőként” szolgálta vendégeit. Ezt a fából ácsolt épület 1825-ben kapott kőburkolatot, amely már magába foglalta a két külön fürdőt is. Ez azt jelentette, hogy az idelátogatók kulturált és fedett környezettben, a gőzben felforrósított végtagjaikat ezekben a hideg hegyi folyó vizével táplált medencékben hűtötték le. 40 évvel később nagyvonalúan modernizálják a balneológiai intézményt. Miután elkezdték mellette megépíteni az új, kétnyílású kőhidat-, így teljes ráncfelvarráson esett át 1865-ben a Karolina-fürdő is. A terveket Theophil Edvard Hansen dán építész készítette el. Czigler Győző mestere zseniálisan és nagy szépérzékkel oldotta meg feladatát. Kitalálta, hogy úgy teszi szimmetrikussá az ekkor már Sarolta-fürdőre átkeresztelt intézményt, hogy felépítteti a híd túloldalán az épület ikerpárját, a köztük feszülő hídon pedig egy díszes, kovácsoltvas merevítésű fedett átjárót alakíttat ki, hogy az itt átmelegedett fürdőzők meg ne fázzanak gyaloglásuk közben a hűvös, Kárpátokból érkező szelektől. A két torony tetején egy-egy kilátóterasz is átadásra kerül, amelyeket csipkésen faragott kupolákkal fedett le. Az így megduplázott alapterületű fürdőben már négy folyóvízzel üzemeltetett fürdő várta a vendégeket. A kabinokat vörös márvánnyal bélelték ki, az egyik kupolára pedig rákerült Diana istennő szobra is. Az épület ma romos. Fedett teraszaiból már csak a rozsdás, mocskos, ám még így is értékes kovácsoltvas konzolok maradtak meg. A pusztulás okára, illetve a lentebb ismertetett épületek megsemmisüléséről pár görgetés múlva írok.
A Sarolta-fürdő mellett áll az I. Ferenc osztrák császárról és magyar királyról elnevezett szálló. Ez a timpanonban végződő kétemeletes klasszicista palotát 1824-ben adták át rendeltetésének. A Ferenc-udvarként is ismert hotel a gyógyulni vágyó tiszteknek nyújtott hajlékot. Az impériumváltást követően a románok az Apolló nevet adták a palotának. Jelenleg lakatlan kísértetház, de még menthető az állapota. Mellette áll a szintén klasszicista stílusú Terézia-szálló, későbbi nevén a Terézia-udvar. Ezt az 1852-ben átadott 114 szobás épület szintén a tisztek és katonai hivatalnokok kényelmét szolgálta. Ma lakóház. Állapota elfogadható. Mögötte nyújtózkodik az egykori Zsindely-fürdő, mely nevét 1735-ben onnan kapta, hogy a faluban ez volt az első épület amely zsindelytetőt kapott. A földszintes épületet 1866-ban nevezték át Lajos-fürdőre Ekkor alakítottak ki benne 30 kabint, egy nagy társas-, egy katonai és két közfürdőt, amelyeket a szegényebb sorsúak is használhattak. A Lajos-fürdő volt a fürdőtelep leglátogatottabb fürdője. Az épületet kb. 20 éve újították fel, de nem látszik meg rajta, hiszen ez a ház is az a nagy herkulesfürdői ingatlanpanamának a része. Ablakai betörve, termeiben bokáig ér a kosz és a mocsok, az emberi és az állati ürülék. A medencék kőburkolatát a vandálok szétverték, az összes csaptelepet ellopták, a réz tartalmú kábeleket pedig kitépték a falakból. Mivel eltulajdonították a tetőszerkezet felét is, így a fürdő hátsó frontjának egy része tavaly a Cserna-folyóba omlott.
A Herkules tér nyugati oldala
A tér északi oldalán egy római katolikus kápolna pihen, amelyet pár éve felújíttatott a Temesvári Egyházmegye. A Szentháromságra keresztelt Isten házát 1836-ban adtak át. A kupolában végződő templom mellett látható az egykori Katonafürdő, amelyben 17 szobát, két konyhát, két mosókamrát és egy nagy boltot alakíttatott ki Bécs még 1821-ben. Ezt az épületet csak a közkatonák használták. Mellette az a hosszan elnyúló épület állt, amely magába foglalta a Fürdőigazgatóság, a Fürdőparancsnokság és a fürdőorvos lakását is. Ezt a klasszicista stílusú emeletes épületet a XX. század hajnalán bontottak le, hogy helyére 1906-ban felépíthessenek egy szecessziós stílusjegyeket is magán hordozó eklektikus palotát. A két csúcsos toronyban végződő, József főhercegről elnevezett szállodát Hoepfner Guidó és Györgyi Géza tervezte. Az angol Arts & Crafts mozgalom hatása jól érződik alkotásukon, amely leginkább a homlokzaton elhelyezett négy allegorikus domborműben érthető tetten. Míg a két legszélső műalkotás a fürdőzésnek és a kirándulásnak állít emléket, addig a belsők az ízületes vízhordó férfinak és a gyógyvíztől megtáltosodott nőnek. Ez a szálloda is már 19 éve lakatlan. Üvegei kitörve, fakeretei eltörve. Tetőzetéről négyzetméterekben hiányoznak a cserepek, a csipkés bádoglemezek, homlokzatáról pedig a gipszstukkók, a kváderkövek és a hullámzó mintát követő díszes reliefek. Az egykor szebb napokat látott szálloda szobáiban nappal galambok és varjúk, este pedig baglyok és denevérek pihennek a vendégek helyett. A volt József-szálló romossága szinte fel sem tűnik senkinek: Herkulesfürdő központi terén két épület és a kápolna kivételével ugyanis az összes ház elhagyott, lakhatatlan és romos. Csaknem mindegyikük az összedőlésére vár.
A Herkules téri Katonafürdő mellett látható az Óváros másik felújított épülete, az 1811-ben átadott Nándor-udvar, a későbbi Ferenc-szálloda. A város fénykorában-, az első világháború előtt- itt 98 szoba, egy gyógyszertár és egy vendéglő is kiszolgálta a pihenni vágyókat. Amikor hivatalosan 1920-ban Krassó-Szörény vármegye is keleti szomszédunkhoz került, akkor a hotel I. Ferdinánd román király nevét vette fel. Ma is így hívják. A táblája szerint háromcsillagos, de ez kamu. A valóságban egyet sem érdemelne, sőt nekik kellene pénzt adni, ha valaki véletlenül betévedne ide. Talán okkal nem tagja Románia a Hotelstars Union szállodai ernyőszervezetnek. A Ferdinánd hotel és a Cserna-folyó között már csak egy épületet találunk-, az Erzsébet-fürdőt, amelyet egy fedett folyosó is összeköt az előbb említett hotellel. Az 1860-ban felavatott fürdő kívülről csak látszólag van felújítva. Belül rohad, koszos és mellmagasságig penészes a vastag műanyag szigetelések és az elégtelen szellőztetés miatt. Pedig ez az építészeti gyöngyszem egymaga kiérdemelné az UNESCO védelmét. Ezt a görög klasszicista stílusban megépített csodát ugyanis az a Theophil Edvard Hansen dán építész tervezte, aki a szemközti, kőhídon is átnyúló Sarolta-fürdőt. A közös tervező miatt így sok a két épület közötti párhuzam és azonosság. Például míg a Diana istennővel megkoronázott Sarolta hideg vizes fürdőként működött, addig a kilenc kabinos Erzsébet már forróvizes ízületfürdőként. Tetőteraszán pedig Herkules szobra szemléli a folyót.
A hatalmas gödrökkel, kátyúkkal tagol Herkules tér közepén névadójának ércszobra áll. Ezt a műalkotást még Károly osztrák herceg ajándékozta a településnek hálából azért, mert sok katonája itt nyerte vissza itt az egészségét. A használt ágyuk beolvasztásával, 1847-ben elkészült 3 és fél méteres szobrot Adam Ramelmayer és Joseph Glanz művészek készítettek. Márványtalapzata négy oldalán elhelyezett oroszlánfejekből folyamatosan folyt az ivóvíz. Takarékossági okok miatt most már az se csobog. A szobor azt a jelenetet ábrázolja, amikor Herkules a legyilkolt nemeai oroszlán tetemével visszatért Mükénébe, pedig ha az alkotók tudták volna az „igazságot”, akkor a termetes hőst a Hydrával közösen ábrázolták volna.
Herkulesfürdőt Ferenc József császár egykor „Európa legszebb gyógyfürdőjének” nevezte, ma már egy igazi szellemváros. Az üdülőváros minden bizonnyal Románia egyik legnyomasztóbb és legfelkavaróbb idegenforgalmi célpontja. A múlt itt megszűnt létezni, a jelent pedig az igénytelenség tartja össze. Na de mi is történt itt?
Egy város kifosztása
A nagy herkulesfürdői rablás 1991-ben kezdődött el, amikor Iosif Armaş kalandor-üzletember lett a település egyik kulcsfigurája. A szállodai portásból a szociáldemokrata párt faragott parlamenti képviselőt és a kormánypártnak visszaosztó befektetőt. Armaş kezdetben állatbőrt és cukrot exportált, majd vett egy egész gyárat, alapított taxivállalatot, vásárolt repteret, kohászati kombinátot, két kikötőt, elnöke lett a Román Ökölvívó Szövetségnek, és többségi tulajdonosa az Argirom nevű cégnek is. 2001-ben, egy gyanús privatizációs eljárás során párttársai, pontosabban az Adrian Năstase-kormány másfél millió amerikai dollárért átjátszotta neki a 35 millió dollárra becsült Herkulesfürdő belvárosának összes épületét, köztük 12 kimagasló kategóriájú műemléket. A tiltott pártfinanszírozás és ingatlanpanama fedésére a volt portás közös céget alapított Sebastian Sandu korábbi országos rendőrfőkapitánnyal és Marian Ureche tábornokkal, egykori szekus főtiszttel, aki kezdetben Nicolae Ceauşescu diktátor személyes védelmét ellátó osztag vezetője volt, majd a „demokratikus fordulat után” a Független Védelmi és Korrupcióellenes Szolgálat (SIPA), azaz az Igazságügyi Minisztérium titkos egységének az igazgatója. Marius Oprea történész kutatásai alapján Marian Ureche tábornok szervezte meg a világhírű Ioan Petru Culianu filozófus, vallástörténész, politikai szépíró romániai üldözését, majd 1991-es chicagói meggyilkolását is! A vádakat sohasem akarta tisztázni Ureche, 2003-ban inkább lemondott hivataláról, hogy még szorosabb gazdasági köteléket alakítson ki Iosif Armaşsal.
Ez kompánia 2002-ben további 28 milliárd lejt kapott a Năstase-kormánytól ingatlanfejlesztés és rekonstrukció címén, ám Armaş és társai ebből a közpénzből inkább sörgyárat és jachtokat vásároltak. Pazarló életmódja miatt a vállalkozó hamar felélte 200 millió euróra becsült vagyonát, ezért több üzletembertől úgy kért kölcsönt, hogy fedezetnek Herkulesfürdő teljes történelmi belvárosát ajánlotta fel. Mivel a hitelt esze ágában sem volt visszafizetni, így a több millió eurót érő, 48 darab Cserna-völgyi épületet a demokratikus rendszer újabb kegyeltjei 50 és 200 ezer euró közötti összegért, azaz két- és háromszobás lakótelepi lakások árán tudták megvenni, fenntartani azokat már nem akarták. A Krassó-Szörény megyei ügyészség szervezett bűnözéssel foglalkozó osztálya a szélhámos üzletembert és bűntársait 30 millió euró értékű károkozással gyanúsította meg, végül 2016-ban csak egyévnyi szabadságvesztésre ítélték el a volt portást.
Új város születik
Herkulesfürdő aranykorának kezdete Tatarczy Károly nagyvállalkozóhoz köthető. Ő 1854-ben vette bérbe a Magyar Királyi Kincstártól a falutól délre eső területet, hogy itt építtethesse fel a település modernebb kialakítású balneológiai létesítményeit, lényegében a várossá fejleszteni kívánt Herkulesfürdő új központját a Földművelésügyi Minisztérium engedélyével. Mivel lelki szeme előtt cseh Karlsbad (ma Karlovy Vary), a svájci Bad Ragaz és Baden fürdőházainak képe lebegett, így 1854-ben megbízta Wilhelm von Doderer bécsi építészt, hogy ő tervezze meg a kies völgyben Magyarország legelegánsabb fürdőhelyét. Mivel a meredek sziklafalakkal tagolt Cserna folyó mentén ekkor még csak egy nagyon keskeny szekérút futott, így a munkálatokat robbantásokkal, majd tereprendezéssel kezdték el. Ezeket a munkálatokat megelőzte, hogy a Bánáti Határőrvidék parancsnoksága Maderspach Károly tervei alapján 1837-ben átadta azt a 41 méter fesztávolságú vonalrudas vashidat, amely összekötötte a szomszédos völgyben Temesvár-Orsova között kanyargó vasútvonalat az új városközponttal. Ez a híd 1896-ig volt szolgálatban. Ekkor egy szélesebb közúti átkelőre cserélték le.
A Gyógyterem
Elsőként az új városközpont kialakításával kezdték a folyó bal partján, amelynek központi eleme az 1863-ban átadott Gyógyterem volt. A romantikus-rokokó stílusú épület tervezésében az osztrák műegyetemi tanár mellett Feszl Frigyes is részt vett, így elég sok hasonlóságot mutat a palota a pesti Vigadóval. Ezt az azonosságot csak erősíti, hogy szinte ugyanazok a művészek dolgoztak ennek az épületnek a kialakításán is, mint a Duna mellettinél. A homlokzaton felállított, Krassó-Szörény vármegyében élő négy népcsoportnak (magyar, német, szerb és román) szentelt egész alakos szobrokat Brestyánszky Béla, Donáth Gyula, Munderlak Gyula és Szász Gyula mintázta meg. Ezeket a kültéri műalkotásokat az internacionalizmusra hivatkozva a kommunizmus idején elpusztították, helyükön ma egy-egy betonból kiöntött váza látható. Szintén ekkor verték le a homlokzati attikát megkoronázó városcímert is, ám az „archaikus latin nyelv” miatt meghagyták az alatta látható „Saluti et laetitae” feliratot, amelynek fordítása „Az egészségnek és az örömnek”. A hangversenyeknek, báloknak és táncmulatságoknak is helyt adó 300 férőhelyes színházterem kazettás mennyezetét helyi művészek, kovácsoltvas munkáit pedig Jungfer Gyula pesti cége készítette el. Az al-dunai Vaskapu-csatorna megépítése és ünnepélyes felavatásának záró akkordjaként 1896. szeptember 28-án délután 6-kor ebben a teremben vacsorázott közösen népes kíséretükkel Ferenc József osztrák császár és magyar király, I. Sándor szerb- és I. Károly román király. 1924-ben a románok múzeummá alakították át a csarnokot, amelyet a két évvel korábban elhunyt Nicolae Cena egykori osztrák-magyar altábornagyról, Herkulesfürdő első román fürdőigazgatójáról nevezték el. Itt helyezték el az amatőr régészként is aktív néhai főtiszt magángyűjteményét, amelynek zöme a környéken megtalált ókori cseréptöredékekből, dísztárgyakból, latin nyelvű feliratokból, illetve a közeli Ad Mediam római katonai táborból származó fegyverekből és hámrészekből állt.
A pompás épületet 2013-ban csak látszólag újították fel kívülről, bent ugyanúgy rohad tovább. A falak mellmagasságig salétromosak, a díszítőfestések időközben felpúposodtak és lepotyogtak, a kazettás famennyezet elkorhadt és beszakadt, amelyik dísztábla meg a helyén maradt, azt a szú rágja rendületlen makacssággal. A tulajdonos kaszinót nyitna az egykor szebb napokat látott palotában, de akkor újra kellene a felújítást kezdenie, pénze viszont már nincsen, hiszen a szélhámos Iosif Armaş-nak kifizetett véletlenül reális 400 millió eurós vételár is megviselte anyagilag. Szóval minden rohad tovább. Visszaugorva a múltba, a Gyógycsarnok mögötti rózsalugas helyén a Földművelésügyi Minisztérium 1907-ben kezdte el építeni a szállodával kombinált Nagyvendéglőjét, amelynek terveit Kommer József készítette el. Az emeletes, nyeregtetős épület szobrászati munkákat Langer Ignác cége, a fajanszokat pedig Zsolnay Vilmos pécsi gyára szállította le. Ezt az épületet a felismerhetetlenség átépítették és lecsupaszították még a kommunizmusban. A tervek szerint valamilyen kulturális célt fog majd szolgáltatni az a lepukkant épület a távoli jövőben.
A Ferenc József-udvar
A Gyógycsarnokot egy félköríves nyílt, ám fedett folyosó köti össze az innen északnyugatra álló Ferenc József-udvarral. A 116 szobával rendelkező kétemeletes szállodát szintén 1863-ban avatták fel Wilhelm von Doderer bécsi építész terve alapján, amelynek legfőbb építészeti kuriózuma az volt, hogy a vörösre festett, keleti hangulatot sugárzó téglák izgalmasan osztották fel az olaszos stílusban megfogant emeletes loggiát. Az impériumváltás után a szállodát rögtön átnevezték új tulajdonosai hőn szeretett királyuk után Ferdinándra, majd a Ceauşescu-éra alatt a még jobban erőltetett, de történelmileg sohasem igazolt dák-római kontinuitás elmélete után szabadon, Decebalra. A hotel felújítását 10 évvel ezelőtt kezdték el, ám a mai napig nem végeztek vele. A késlekedés oka nemcsak a kényelmes balkáni tempónak, hanem keleti szomszédunk krónikus legendagyártásával is összefügg. Valamelyik hülye bocskoros ugyanis a 2008-ban elkezdett rekonstrukció ideje alatt kitalálta, a többi betelepített móc meg a be is szopta a sztorit, hogy a szálloda alatt egy római időkből származó aranyláda van elásva, amelyet nem átverés-, egy félelmetes dák főpap szelleme őriz! Anakronisztikus fantazmagória, de 100 éve ez már megszokott mítoszgyártási kísérlet Nagylaktól keletre.
A lényeg, hogy a hír hallatán Románia összes amatőr kincskeresője megjelent a helyszínen, akik rögvest fel is törték a pince aljzatát, több méter mélyen be is ástak a szálloda alapja alá, ami miatt megroggyant, majd hosszan végigrepedt karvastagság szélességben az épület hátsó traktusa. A pénzéhség és a kontármunka miatt kialakult statikai problémák azonban nem izgatták a kincsvadászokat. A helyszínről csak akkor menekültek el, amikor állítólag megjelent az aranyládát őrző főpap szelleme egy fehér ruhás kísértetlánnyal karöltve, akik távozásra szólították fel a betolakodókat. Az egyik bátor román ellenben le merte fotózni a „preromán-prevlach démont”, amit az Antenna 3 című országos lap másnap le is közölt – bár a fotón szerintem senki sem látható-, ám ez a 2008. december 10-én megjelent „hír” már pont elegendő volt ahhoz, hogy a román Wikipédia a herkulesfürdői Decebal hotelről szóló szócikke csak erről az állítólagos jelenésből álljon, másról, minthogy a szállodát ki tervezte, mikor avatták fel, vagy esetleg, hogy mi volt Trianon előtt a korábbi neve, vagy kik voltak a nevesebb vendégei- az már érdektelen információ volt a szerkesztőknek.
A Rezső (Rudolf)-udvar
A Gyógycsarnoktól délnyugatra áll a Rezső-udvar, amelyet szintén egy félköríves fedett folyosóval kötötték össze a társasági életnek helyt adó központi épülettel. Ezt a 118 szobával rendelkező kétemeletes hotelt szintén 1863-ban avatták fel Wilhelm von Doderer bécsi építész terve alapján, külső kialakításánál azonban már nem a mór, hanem a velencei paloták stílusa volt a mérvadó. Az épület udvarában még egy szökőkutat is felavattak. A szálloda névválasztása onnan jött, hogy Sisi fiát a magyarok előszeretettel hívták Rezső királyfinak. Az épületet csak az 1889-ben Mayerlingben elkövetett öngyilkossága után nevezték át az elhunyt hivatalos keresztnevére, s lett így Rudolf, majd 1918-ban a néhai román király után Károly. A szocializmusban a Traianus nevet adományozta a párt a szállónak. Az épület napjainkban egy hatalmas romhalmaz köszönhetően annak, hogy Bukarest később szociális alapon működő szanatóriummá alakíttatta át a palotát, amely 1991-ig működött ebben a formájában a falak között. Bár több évtizede beállványozták, változás csak annyi történt azóta, hogy az esőtől, hótól és a hegyi szelektől elrongyolódott védőháló egy részét kicserélték rajta a mesterek. Az egykor császári pompával felszerelt épületből jelenleg csak úgy árad a balkáni igénytelenség és nemtörődömség poshadt levegője ismételten Iosif Armaş vállalkozó-szélhámosnak, a korrupciós botrányokba többször is belebukó Adrian Năstase miniszterelnöknek, a Román Szociáldemokrata Pártnak és a nekik dolgozó egykori Securitate főtiszteknek köszönhetően.
A Mária-fürdő
A fenti épületnél picit jobb sorsot járt be a Rezső-udvar déli oldalától csak egy szűk sikátorral elválasztott Mária-fürdő, amelyet 1871-ben adtak át rendeltetésének és meglepő mód pár évvel ezelőtt teljesen, ráadásul majdnem korhűn fel is újítottak. Ezt az egyharmadáig díszes nyeregtetővel lefedett termálmedencét 27 öltözővel szerelte fel annak idején a fürdőigazgatóság. A gyógyfürdő mögötti egysávos utca távolabbi sarkán-, amelyet ki tudja miért, de most Május 1. térnek hívnak- áll az emeletes, kovácsoltvas erkélyekkel többszörösen tagolt egykori Góth-szálló, amely most lerongyolódott társasházként kacérkodik az alkalmi vizeldét kereső ide betévedő részegekkel. Az utca másik csücskében 1936-tól pöffeszkedik teljes mellszélességével az irtó ronda Cserna szálloda, amely különös keveréke a román bauhaus és a neobizánci építészetnek. Ez a „V” alaprajzú négyemeletes épület mellett áll az 1864-ban felavatott az „Úr színeváltozása” nevű ortodox templom, amelynek új ikonosztázát 1990-ben avatták fel a Dumitru Gafton szobrász és Alexandru Petre bukaresti festőművész jóvoltából. A kupolában végződő bizánci kereszt alaprajzú templom mögött állt a zsindely tetejű Thököly-kápolna, amelyet a felette futó szerpentin 1941-es kiszélesítésekor bontottak le. Megmaradt ellenben az egykori kápolna mellett hosszan elnyúló Diocesana villa, amelyben egykor kimondottan csak gazdag budapestiek szálltak meg. Ez a Fehér Kereszt (most Domogled) csúcs aljában megbújó szép épületet még a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium építtette 1892-ben, majd 1906-ban ifjabb Ecker József tervei szerint nemcsak modernizálták, hanem egy tompa gúlában végződő lakótoronnyal is ki is bővítették az ókori római építészet előtti főhajtásként. A villa jelenleg az összes építészeti jellegétől megfosztva és lecsupaszítva, félig összedőlve és koszosan rostokol a lombos fák takarásában. Lakói jelenleg a város szociális segélyen élő polgárai.
A Gizella tér
Lényegében ez a három nagy palota (Ferenc-udvar, Rezső-udvar és a központi helyet elfoglaló Gyógycsarnok) fogja közre azt a lépcsőzetesen kialakított parkot amelyet Erzsébet legidősebb leányáról, Gizelláról neveztek el az 1863-as felavatásakor, s igencsak hamar országos hírnévre tett szert. A korai siker annak volt köszönhető, hogy a kertet a világhírű Mühle Vilmos temesvári rózsakertész tervezte. Ő találta ki, hogy a rózsalugas külső részeit két nagy szökőkúttal, a befelé néző oldalait pedig két nagy kör alakú virágágyással zárja le. A kert ügyesen magába foglalta Tatarczy Károly édesanyja által elültetett termetes mamutfenyőt is, amely szerencsére még ma is jól érzi itt magát. A város annyira hálás volt kertészmérnöknek, hogy emlékére az ő nevét adták a Hét forrásnál feltörő Kereszt- illetve egy másik gyógyforrásnak is, amelyeket Trianon után a románok azonnal római istennevekkel cseréltek fel. Ezt az egykori botanikai csodát ma Központi parknak hívják. Szépnek még ma is szép úgy-ahogy-, de már nem az az irigyelt kertészeti csoda, amely korábban patinát kölcsönzött a városnak és Európa-szerte híressé tette. Rózsákat, szegfűket már nem találunk a kertben, inkább kiégett fűpamacsokat és csálén levágott sárguló bokrokat. Román szokás szerint a fák törzseit mellmagasságig lemeszelték, a szökőkutak helyére pedig 10-10 darab ferdén elhelyezett zászlórudat betonoztak le, hogy „örökké loboghassanak” rajtuk Erdély színeiből összelopott nemzeti lobogóik. Megmaradt azonban a park közepén „felszentelt” zenepavilon, ahol 1903-tól rendszeresen játszotta a császári és királyi 33. aradi gyalogezred hőn szeretett karmesterének „Herkulesfürdői emlék” című keringőjét. Pazeller Jakab dallama olyan népszerű volt Monarchia-szerte, hogy Zerkovitz Béla 1910 körül még szöveget is írt hozzá. Bár a Budapesten élő zeneszerző osztrák létére elmagyarosodott, keringője a II. világháború után azonnal tiltólistára került. Az elvtársak ellenben sehogyan sem tudták kiirtani a karmester másik híres és népszerű nótáját, amelyet mindenki jól ismer: „Akácos út”. Pazellernek ez a kocsmadallá lesüllyedt melódiáját egyébként szintén a herkulesfürdői promenád és a Gizella park ihlette.
A Tatarczy (Erzsébet)-villa
A parkkal szemben a folyó mentén nyújtózkodik a korábban már említett promenád. Ennek az északi végében látható Tatarczy Károly óratoronyban végződő villája, amelyet 1875-ben avattak fel szintén Wilhelm von Dorerer osztrák műegyetemi tanár tervei szerint. Ebben a Ferenc-udvarral szembeni épületben szerkesztette meg a városépítő 1888-ban az első magyar nyelven íródott fürdőnépszerűsítő és vendégcsalogató kiadványát. Számítása bejött. A fürdőtelep egyre felkapottabb lett. A szórakoztatást világhíres művészek -köztük Pálmay Ilka operettprimadonna- biztosították. Az igazgatóság arra is nagy gondot fordított, hogy a fürdőorvosok ne csak a főbb európai nyelveket, hanem a keletieket is jól beszéljék. Legalább nyolc doktorról tudjuk ebből az időszakból, hogy folyékonyan beszéltek törökül, arabul és oroszul is.
A visszatérő vendégek között ott találjuk a Habsburg család szinte összes tagját, Európa hercegeit és trónvárományosait, a budapesti, a bécsi, a berlini és a bukaresti politikusokat, miniszterelnököket, írókat, művészeket, valamint a közéleti személyiségeket. A teljesség igénye nélkül érdemes pár nevezetesebb embert megemlíteni a Pesti Hírlap tudósításaiból. A Hofburgban élők közül gyakran nyaralt itt Ferenc József osztrák császár és magyar király, Albrecht főherceg, József főherceg, Mária főhercegnő, Vilmos főherceg; a németek részéről Herbert von Bismarck német birodalmi herceg és öccse Wilhelm von Bismarck hannoveri kormányelnök, XI. Hans Heinrich von Hochberg gyáros, Pless hercege és fia, XV. Hans Heinrich von Hochberg a Német Birodalom leggazdagabb embere; Angliából Sir Charles Augustus Hartley mágnás, akit térképészeti munkássága miatt leginkább a „Duna atyjaként” ismerünk. A magyarok közül ismertebb báró Bánffy Dezső miniszterelnök, Széll Kálmán miniszterelnök, báró Dániel Ernő, gróf Zichy Jenő, gróf Andrássy Gyula, báró Földváry Lajos, báró Duka Jenő, báró Busche Oszkár, gróf Degenfeld Ilona, Kossuth Ferenc, Görgey Kornél és Mikszáth Kálmán. A nevesebb havasalföldiek közül Erzsébet román királynét és Dimitrie Sturdza román miniszterelnököt érdemes megemlíteni. Gyermekként valószínűleg szintén ezekben a medencékben lubickolt 1895-től a város híres szülötte, a lengyel hercegi felmenőkkel rendelkező Czartorysky Mária színésznő, aki anyja leánykori nevének felvétele után mindenki csak Lázár Máriaként ismert meg.
A jó marketingnek köszönhetően a városba érkező turisták száma évről évre nőtt. 1892-ben már 8035 személy jött pihenni a 361 lakosú kisvárosba, ezzel Magyarország leglátogatottabb fürdője lett, messze megelőzve a második helyen topogó Trencsénteplicet. 1910-ben még ennél is többen érkeztek. A fürdőket már több mint tízezren látogatták, miközben az állandó lakosok száma 517 fő lett. A fürdőigazgatóság nagyvonalúsága miatt Tatarczy villája lett a fürdővárost öt alkalommal is felkereső Sisi kedvenc magánszállása, amely eseményeket megörökítendőn Tatarczy 1889-ben bekövetkezett halála után az új bérlő, nevezetesen a Temesi Agrár-takarékpénztár Rt. átkeresztelte minisztériumi engedéllyel Erzsébet-szállóvá.
A villa mai állapota felemás. Bár kétségkívül az egyik legtöbbször renovált házról van szó, ám a legutolsó felújítása sem lett európai nívójú. A ház homlokzata nagy felületekben potyog, a sokszorosan elbarmolt tetőfedés miatt rossz az ingatlan szigetelése, így az eredeti, ízléses rokokó sormintákat felvonultató szobák folyamatosan beáznak az esős és a téli napokon. A külsőleg úgy-ahogy felújított villa talán pont ezért lakatlan jelenleg. Csak a villa földszintes oldalszárnyában működik egy lepukkant drogéria. Erzsébet királyné tragikus halála után persze a fürdőigazgatóság is szobrot emelt a magyarokat kedvelő császárnénak, amelyet a villa mellett helyeztek el. A Horvay János mintázta egész alakos köztéri műalkotását 1918-ban avatták fel. Az impériumváltást követően még nyolc évig állhatott a szobor gránitból készült talapzatán, majd a románok ezt is ledöntötték, hogy a helyén az öt és fél méter magas Ferdinánd királyt ábrázoló műalkotásukat állíthassák fel. Pénzhiány miatt azonban ez az emlékmű sohasem készült el, így inkább a megmaradt posztamenst betonnal beburkolták, majd nyeglén terméskővel körbecsempézték, hogy 1926-ban a tetején elhelyezhessék Mihai Eminescu nevű költőjük mellszobrát-, aki nyilvánvalóan még úgy is becsesebb személy volt nekik, hogy a pennaforgató sohasem járt Herkulesfürdőn- Erzsébettel ellentétben.
A Stefánia szálló
A Tatarczy-villával szemben, a park túloldalán áll a Stefánia szálloda, amelyet szintén 1875-ben adtak át. Ez a két épület keretezi be az egykori Gizella park nyugati, Csernáig kifutó részét. A korhűen, két éve felújított épület jelenleg négycsillagos hotelként várja látogatóit. A neve most Versay, amely az I. világháborút lezáró 1920-as békediktátumnak helyt adó Versailles török neve. Az ankarai beruházó névválasztása egyértelmű üzenet a patrióta román vendégeknek, illetve a nosztalgiára vágyó, vagy katasztrófaturizmusban utazó magyaroknak. Török áfium negédes anatóliai mosollyal.
A Szapáry-fürdő
A Gizella térrel szemben, a Cserna túloldalán 1886-ban adták át azt a fürdőházat, amely a beruházást elindító gróf Szapáry Gyula miniszterelnök után kapta a nevét. A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium megbízása alapján elkészült francia reneszánsz stílusúként jellemzett balneológiai központot Alpár Ignác tervezte. A tetemes, 450 ezer Forintba kerülő beruházás nemcsak a 200 méter hosszú, 24 méter széles palota építési költségét tartalmazta, hanem az alapozás miatt a fürdő mögött elnyúló báró Anton Csorich altábornagyról elnevezett 413 méter magas hegy aljának felrobbantását is. Az épület belső csarnokait a pécsi Zsolnay gyár díszkútjaival tagolták fel, amelyek közül napjainkra csak a központi aula közepén elhelyezett maradt fent. Ennek a másolatát állították fel tavaly a budapesti József nádor téren, a Herenden készült végbélkúpokban végződő porcelánfával szemben. A Szapáry-fürdő vizes blokkjait a budapesti Zellerin Mátyás gyár készítette el. Ők 70 darab kád- és 10 darab vörösmárványból készült fürdőkádat, két izzasztót, valamint két „belégzőszobát” alakítottak ki, amelyeket az innen 400 méternyire délre Zsigmondy Vilmos által megtalált 60 fokos termálvízzel üzemeltettek. Mivel az épület császári pompával és igényességgel készült, így az illusztris vendégek leginkább ezt a fürdőt választották gyógyulásuk helyszínének. Sisi is mindig itt mártózott meg. A fürdőigazgatóság egyébként az uralkodópáros látogatásaikor mindig külön medencét, öltözőket, tyúkszemvágókat és masszírozókat biztosított az illusztris vendégeinek. A hatalomváltás után a románok először Mária királynéra, majd a II. világháború után Neptunuszra keresztelték át a fürdőt. Az épület előtt látható díszes öntöttvas ívhidat a ruszkabányai Hoffmann-Maderspach Bánya- és Vasműtársulat tervezte és kivitelezte. A 32 méter hosszú, a magyar központi címertől megfosztott gyalogos átkelőt 1885-ben adták át rendeltetésének, amely most szintén az összedőlés határán van.
A gyógyfürdő mai állapota siralmas, szellemházként funkcionál ez is, akárcsak a többi herkulesfürdői gyógyintézmény. Mindenhol betört ablakokat, szétvert ajtófélfákat és feltört márványlapokat láthatunk, a falak repedéseiben méteres gyomnövények és ujjnyi vastagságú mohapamacsok nőnek. A miniatűr mintákkal, sgraffitós eljárással kifestett falakból alig maradt valami mutatóban. Az „A kategóriás” műemléknek már hat helyen beszakadt a födémje, méteres gerendahalmok zárják le a hosszú folyosókat. A legutolsó nagy beomlás 2019 februárjában történt. Ekkor teljesen beszakadt a „Kék Szalon” kupolája és kidőlt a hátsó bejárat egyik tartóoszlopa is. Az életveszélyesnek nyilvánított fürdőpalota a szakemberek szerint ebben az állapotában már nem fogja átvészelni a következő telet és a tavaszi esőket.
Az Alpár Ignác tervezte épület tulajdonviszonya szintén zavaros. Amikor Iosif Armaş kalandor vállalkozó eladósodott, akkor megkérte szociáldemokrata párttársait és magát Adrian Năstase miniszterelnököt, hogy az állami tulajdonú Szapáry-fürdőt cseréljék el Valeriu Verbiţchi ingatlanspekuláns jóval kisebb alapterületű bukaresti házára, így az ő tartozása végre lenullázódhat majd a legnagyobb hitelezője felé. Armaş korábbi tiltott pártfinanszírozása miatt a kormány belement a csalfa üzletbe. A csere így bár megköttetett, ám Verbiţchi még mindig nem volt a pénzénél csak tulajdonosa lett Közép-Európa legnagyobb méretű, ekkor még kielégítő állapotú fürdőpalotájának.
Ha történetesen Nyugat-Európában állna a gyógyfürdő, akkor egy ottani tehetős vállalkozó rögtön renováltatta és fejlesztette volna a szinte ingyen megszerzett ingatlant, hiszen a Neptunusz vendégforgalma még ekkor is kellően magas volt ahhoz, hogy évről évre nyereséget termelhessen. Ám nem így történt. Románia törvényei ugyanis adómentességben részesítik azokat a személyeket, akik műemlék épületben laknak, vagy ilyen van a tulajdonukban, ám ezért a kedvezményért cserébe ingatlanukat nem használják fel turisztikai célokra és profitszerzésre, mert akkor rögtön adókötelessé válnának. Mivel főhőseink nem akartak adót fizetni, ellenben nagyon kellett nekik a pénz, ráadásul a külföldi befektetők sem topogtak a küszöbökön zsíros adásvételi ajánlataikkal-, így Verbiţchi potom 60 ezer euróért eladta a Szapáry-fürdő alatti telek felét Alexandru Gavrilescu ügyvédnek, aki szintén ölbe tett kézzel kezdte el várni a gazdag külföldi befektetőket. A Románia minden szegletét átitatott általános korrupció és beteges pénzéhség miatt azonban a szállodaiparban és turizmusban érdekelt tehetős német, svájci és osztrák pénzemberek csak nem akartak megérkezni és bevásárolni a Cserna-völgyben-, ami érthető, hiszen az épület tetőszerkezete ekkor már több ponton is beszakadt.
Mentve a menthetőt így 2014-ben Valeriu Verbiţchi ingatlanspekuláns ingyen átadta a romos Szapáry-fürdőt az önkormányzatnak, a fél telekért cserébe viszont kért egy másikat. Kapott is egyet az előző polgármestertől, ám a korrupcióellenes ügyészség megállapította, hogy a tranzakció kedvezőtlenül érintette a román államot, hiszen a gyógyfürdő fenntartása óriási terhet ró a csóró városházára. Az ügyészség a polgármestert azzal is megvádolta, hogy 66 ezer euróért átjátszott Verbiţchi kezére egy 300 ezer euróra becsült városi palotát is, amelyhez a helyi képviselő-testület engedélyét is megszerezte.
Na most itt jön a képbe egy újabb harcos fél-, de ők most már a jófiúk. Ezt az őrületes hanyagságot, üzletszerű korrupciót, közömbösséget és nemtörődömséget látva, fiatal temesvári építészhallgatók összefogtak és létrehozták a Herculane Projekt nevű egyesületüket, hogy közösségi finanszírozással megmentsék a fürdőt. Eddig 61 ezer eurót sikerült összekalapozniuk a megóvási munkálatok első ütemére. Az eddig beérkezett adományokból tavaly ideglenes jelleggel 12 új védőtetőt készítettek a beszakadt födémek fölé, eltávolították a beltérben felhalmozódott több, mint 220 köbméternyi sittet és szemetet, szakszerűen körbeállványozták az el nem lopott Zsolnay-kutat, eltávolították a homlokzatokból kinövő gyomokat és kis fákat, illetve konzerválták a falakat. A dilettáns román kormány ígérete ellenére eddig egy lejt sem adott az agilis egyetemisták ingyen elvégzett műemlékvédelmére, de még jogszabály-módosításokkal sem segítik a munkájukat. A bukaresti szakminisztérium kioktató dölyfössége mellett a diákok célkitűzéseit ráadásul további problémák is nehezítik. Az egyik ilyen, hogy Alexandru Gavrilescu ügyvéd tavaly azért perelte be az önkormányzatot, mert az szerinte már öt éve nem fizet neki bérleti díjat azért, mert az 1886-ban felavatott Szapáry-fürdőnek a fele rálóg az ő telkére is. Jó mi? Ebből a jogi furfangból következik a második gond: Ha az épület megmentéséért küzdő lelkes fiatalok elérik a világ épített örökségének védőhálójaként ismert világszervezet, az Icomos bécsi megbízottjánál, hogy a fürdő felkerüljön az UNESCO listájára, és így az osztrákok esetleg hosszú távú fejlesztésbe kezdenének-, akkor ő ismételten adókötelessé válna. Ezt pedig nem szeretné. Érdemes megjegyezni, hogy az Európai Unióban Románia területén található a legtöbb gyógyforrás és a legkevesebb működő gyógyfürdő.
A Ferenc-fürdő
A meleg, konyhasós, kénes vize miatt korábban világhírű Szapáry-fürdőtől délre állt az osztrák alpesi parasztházakra hajazó Fürdőfelügyelőség villája, az emeletes Posta épülete, és az orfeumként használatos Dalcsarnok, amelyeket együttesen 1886-ben avattak fel. Ezeknek az épületeknek a helyén két tízemeletes panelblokk épült az 1970-es években, az egyik ráadásul a fent említett Iosif Armaş vezette Argirom Rt. központjaként funkcionál. Vele szemben a folyó túlpartján látványosan omladozik a két épületből álló egykori Ferenc-fürdő. A klasszicista stílusú gyógyközpontot 46 éve alakították át lakóházakká, hogy ide Óromániából hozzanak új lakókat. Mivel az új honfoglalók hamar rájöttek, hogy a szakhatóság nem zárta el a közeli Ferenc-forrást, így ennek a kifolyójánál, illetve a Cserna partján kövekből kirakott hevenyész gödröket ástak ki, hogy normális fedett fürdőhelyek és strandok híján, itt dagonyázhassanak a turisták. A vállalkozó szellemű lakosok egészen jól keresnek abból, hogy egy kis jattért megengedik, hogy tákolmányaikban átöltözzenek, majd gödreikben megfürödjenek a vendégek, végül befeküdjenek az önjelölt masszőrök kezeik alá. Az összkép így nagyon szürreális, abszurd és balkáni. Az 1920-ig Európa-hírű és szépségű, uralkodók látogatta Herkulesfürdő 100 éve Románia része: ennek tükrében félő, hogy ez az egykor gyönyörű város is úgy fog elsüllyedni a mélyben, mint ahogy azt a közeli Ada-Kaleh szigetével tették betelepített új lakói.
Jamrik Levente
