Több mint 1600 magyar harcolt egymás ellen Mexikóban Miksa tiszavirág életű uralkodása idején. Republikánus magyar hadvezér fogta el a császárt, monarchista magyar menekítette ki a köztársasági elnököt és szintén magyar asszonyok várták, hogy a tengerentúlon császárnék legyenek.Jeles magyar huszár- és tüzértisztek a mexikói kaland idején. (Grafika: Falanszter.blog.hu)

1861 nyarára Mexikó olyan nagymértékben eladósodott, hogy az újraválasztott Benito Juárez köztársasági elnök kénytelen volt országa összes külföldi adósságának a visszafizetését két évre befagyasztani. Mivel a gazdasági fiaskó diplomáciailag már nem volt rendezhető, így a hitelt folyósító európai nagyhatalmak hadat üzentek rebellis adósuknak. Ez év decemberében Veracruzban partra is szállt a brit, a spanyol és a francia intervenciós hadsereg, akik közös erővel elfoglalták San Juan de Ulúa várát. Mentve a menthetőt Juárez ekkor gyorsan kiegyezett Londonnal és Madriddal, ám Párizzsal a békekötés azért nem jöhetett létre, mert III. Napóleon eleve egy francia központú világbirodalom kiépítésén fáradozott, ezért is küldte korábban csapatait a II. ópiumháborúban Kína ellen harcolni és gyorsította fel Indokina gyarmatosítását is. A császár az Újvilágban elsősorban az Egyesült Államok déli terjeszkedését akarta megállítani, hogy a latin-amerikai államok növekvő felvevőpiacait és ásványkincseit is megszerezhesse. A nagyvilág meglepetésére azonban a nagyképű Charles de Lorencez gróf irányította francia hadsereget Pueblos mellett az Ignacio Zaragoza tábornok vezette mexikóiak legyőzték. E fényes bravúr azonban nem volt elegendő a támadók feltartóztatására, az új fővezér François Achille Bazaine irányítása alatt Mexikóvárosba1863 májusában 30 ezer gall kakas masírozott be.

A mexikói monarchisták befolyására III. Napóleon ekkor javasolta Habsburg Miksát a közép-amerikai ország új császárának, amelyet a naiv uralkodó-jelölt a Trieszt melletti Miramare nevű kastélyában el is fogadott. Mivel a magyarul anyanyelvi szinten beszélő Miksa a korona elfogadásával párhuzamosan ragaszkodott ahhoz, hogy személyes védelmét ne a franciák, hanem honfitársai lássák el, ezért megkérte felesége, Sarolta apját, I. Lipót belga királyt, hogy küldjön számára egy 1500 főből álló belga expedíciós csapatot, illetve bátyját, Ferenc József császárt, hogy engedje meg az Osztrák-Magyar Önkéntes Császári Hadtest felállítását. Az 1864. április 1-jén megalakult légió vezetője gróf Franz-Graf Thun-Hohenstein tábornok, adjuntánsa pedig Benda Gusztáv százados lett. A toborzás helyszíne Laibach, a mai Ljubljana volt, ahol 7859 hadviselt férfi, ebből minimum 1047 magyarországi jelentkezett a katonai akcióra kalandvágy, a magasabb katonai rang, a jó zsold, a mesés azték kincsek, a beígért 12-28 holdnyi mexikói termőföld utáni vágy miatt.

Miksa és III. Napóleon. (Forrás Panther Women)

A lóval rendelkező magyarok a hadtest huszárezredének, a nadrágjuk miatt később „vörös ördögöknek” hívott rettegett öt elitszázadába sorozták be, a paripával nem rendelkezőkből gyalogos vadász lett. A magyar nemzeti regimentben így összesen 159 tiszt és altiszt, 403 vadász és 366 huszár tartozott, akiket16 galíciai lengyel ulánus, 67 magyarországi sváb, illetve 36 szerb, horvát, szlovák, cseh és olasz gránátos egészített ki. A többi zászlóalj osztrák, német, szlovén és cseh nemzetiségűből állt. A magyar csapatban hetvenen rendelkeztek nemesi címmel vagy ranggal, esetleg viseltek nemesi előnevet és ami a legfontosabb, illetve ami 1849 után elképzelhetetlen volt, magyar lett a vezényleti nyelv és az uniformis is. A huszárok vezetője gróf Kodolits Alfonz ezredes lett, szárnysegédjei pedig báró Czillich Guidó, gróf Czéke Miklós, báró Babarczy Sándor, nemes Nikolics Emil és a pesti illetőségű gróf Khevenhüller Károly, akinek két nagyanyja is gróf Zichy. Krisztina és Eugénia. De találunk még magyar származású főtiszteket a hadtest tüzérségénél nemes Papp Sándor és nemes Molnár Hugó személyében, a hadmérnöknél nemes Bideskúty Aladár és Stankievics Vilmos jóvoltából, illetve az orvosoknál is Kubitza Mihály, Hamvay Ede, Magyar Simon, Miskey Alajos, Paulay István, Nagyvári Károly és Szenger Ede alakjában is. A tengerentúlon ismert lesz a légió szakácsa, Tüdős József is, akit emlékirataiban még Miksa magántitkára, José Luis Blasio is megemlített. 

A toborzás során kemény feltételeknek kellett eleget tenniük a jelentkezőknek. Nem lehettek fiatalabbak húsz évnél, és nem lehettek idősebbek negyven évesnél, s valamennyiüknek katonaviseltnek kellett lennie. Legalább 170 centiméter magasnak kellett lenniük. Testsúlyuknak meg kellett haladnia az ötven kilogrammot. Természetesen csak nőtlenek jelentkezhettek. A lovagolni tudók és az idegen nyelven beszélők előnyt élveztek a felvételnél. A Magyar Önkéntes Hadtest toborzottjait különleges egyenruha illette meg. Mivel a mexikói és a magyar nemzeti színek azonosak, így picit változtatni kellett a viseletükön. Legényeink piros színű szűk nadrágban, kék ingben és zöld színű, zsinóros atillában feszítettek. Az övük fehér, a tiszteknek ezüst színű volt. Ezt egészítette ki a sötétbarna csuklyás kabát. Csákójuk a huszároknak volt, a gyalogos vadászalakulat tagjai pörge nemezkalapot kaptak nagy, kerek sastollal díszítve. Feddhetetlen magatartás és minősítés, kipróbált hűség jellemezte őket. Követelmény volt számukra a tekintélyt parancsoló kisportolt test és a marcona körszakáll. Osztrák rendszerű szablyájuk volt, forgótáras pisztolyuk és lovassági karabélyuk. Honfitársaink a magyar róna után a mexikói lasszó használatát már könnyűszerrel elsajátították a Yucatán-félsziget északi tövében.

A hadtestet 1864. november 19-e és 1865 márciusa között öt gőzhajón szállították Veracruz kikötőjébe. Habár a légió eredeti funkciója a császári pár védelme volt, a csapatok aktívan részt vettek a köztársaságiak és császárságpártiak közötti harcokban. Az önkéntesek harci sikereiről elismerően számoltak be a lapok. A Leipziger Illustrirte Zeitung 1867 májusában például így írt „minden olyan veszélyes színtéren, ahol megbízható haderőre volt szükség, az osztrák önkénteseket vetették be, akik oroszlánok módjára harcoltak”. A csaták egymást követték a Sierra del Norte, Puebla, Oaxaca és Hidalgo régiókban. Először a Tulancingo és Pachuca de Soto közötti szakaszt foglalták el, majd októberben már Cuatecomaco magaslatát támadta meg a hadtest. November 17. és 22. között Tlapacoyan mellett vívtak csatát, 1866 nyarán elfoglalták Papantla és Tehuacán városokat, ezeket az ütközeteket követte La Hoya és Teziutlan bevételei, majd Xalapa ostroma.

„Mennyire más volt ez a hadakozás az elesettek számát tekintve, mint a jelenlegi háborúk!”- fakadt ki később emlékirataiban Wagner Károly nagyszebeni tüzértiszt. „Egy-egy nagyobb ütközetben 100-100 katona esett el. Euantitlan és Tzum-pango (sic!) városokat megrohamoztuk. 72 ember meghalt! Ellenségeinket mindenütt elsáncolva találtuk, néha tízszeres túlerőben. A terület, amelyet Thun tábornok 7000 osztrák-magyarral, mint kormányzó kezel, ötször olyan nagy, mint Magyarország. Északon és keleten a Mexikói-öböl hosszában határolja, délen a Csendes-óceán és nyugaton belenyúlik az anyaországba. Félelmetes hadjárat volt ez: minden ház egy bástya, minden város egy erődítmény. A vérszomjas ellenség nem megy bele tisztességes katonai küzdelembe és állásaikba tüzér vagy huszár nem juthat be.”

Ám a kihívások ellenére az osztrák–magyar légió -a francia-belga kontingenssel közösen- 55 csatájából és ütközetéből csak kilencet veszített el. A visszaemlékezők szerint a magyar huszárok lettek Miksa nemzeti hadseregének legértékesebb részei, a gerince. Katonai érdemeik miatt a Vörös Huszárezred 14 „ördöge” adta a császár személyi testőrségét, sőt 1867 februárjától nemes Pawlowsky Ede személyében ekkor lett magyar katonai parancsnoka Mexikóvárosnak is. Századosunk bár lengyel ősökkel rendelkezett, de ő már 1834-ben Pesten látta meg a napvilágot, itt tanult a piaristáknál, anyja báró Perényi Anna volt.

A magyarok nemcsak rettenhetetlenségük és bravúros harctéri tudásuk miatt voltak híresek az aztékok földjén, hanem nagyvonalúságukról is. Amikor 1865. február 15-én a francia csapatok Oaxaca ostrománál foglyul ejtették Portifiro Díaz tábornokot és életfogytiglani fegyházra ítélték, amelyet a pueblai karmelita kolostorból kialakított börtönben kellett letöltenie-, akkor Díaz tudta, hogy előbb-utóbb innen meg kell szöknie. Erre a tettére szeptember 20-án kerített sort. Az 1876-ban köztársasági elnökké választott hadfi valahonnan szerzett egy kést és egy kötelet, hogy kimászhasson emeleti cellájából, de szökését észrevette az őrizetével megbízott, Körmendről származó nemes Csizmadia János huszár-főhadnagy, aki az őrség riasztása helyett inkább személyesen segített a tábornoknak menekülésében. A huszárok ekkor a közeli kocsmákban ittak, mulattak, ropták a csárdást, illetve a kevésbé vehemensek ferbliztek vagy nasivasiztak.

Ahogy 1865. április elején befejeződött az Egyesült Államokban a polgárháború, Washington a Monroe-elv alapján, azaz „Amerika az amerikaiké, s nem az európai gyarmatosítóké”- felkiáltással erélyesen fellépett az újonnan létrejött Mexikói Császárság ellen és kilátásba helyezte, hogy hadat üzen mindazon európai nagyhatalomnak, akiknek csapatai déli szomszédjának területén harcolnak. Mivel III. Napóleonnak már így is sokba került mexikói kalandja, s nem akart egyelőre újabb ellenségeket szerezni, így ebben a hónapban elrendelte a francia, az egyiptomi és szudáni katonáinak hazaszállítását. Miksa 1866. decemberi rendeletében oszlatta fel a belga légiót és az osztrák-magyar hadtestet. 3428 osztrák önkéntes döntött úgy, hogy hazatér, míg a többség még mindig kitartott Miksa bukott ügye mellett és sebtiben csatlakozott a mexikói császári seregekhez. Gróf Khevenhüller Károly ekkor kapott a naiv, de humanista szemléletű császártól pénzt arra, hogy az itt maradt vörös huszárokból rakjon össze egy újabb ütőképes regimentet. Az új lovascsapatban ott volt tiszti szolgája Vazy, egykori kadétjai közül az Aradról származó nemes Varjassy Béla és a Komáromból érkező gróf Zichy Zsigmond, illetve olyan harcedzett tisztek, mint Almássy Jenő, gróf Széchenyi Tivadar, az egri illetőségű Lenkey Albin és Pókay János.

Miksa 1867 februárjában döntött úgy, hogy maroknyi mexikói csapataival, osztrákjával és magyarjával az Isten háta mögötti Querétaróba utazik és bevárja ellenségei végső döfését. Úgy akarta bizonyítani mexikói hazafiasságát, hogy csapatai jelentősebb részét Pawlowsky Ede felügyelete alatt Mexikóvárosban hagyta. És ennél a történelmi pontnál lesz számunka izgalmas ez a polgárháború, kis csúsztatással egy tengerentúli magyar-magyar háború nyitánya és egyben fináléja is.

Mivel korábban nagyon sok honfitársunk harcolt az Egyesült Államok észak-déli államai között zajló polgárháborúban jellemzően az unionisták oldalán-, így sokan nehezen tudtak átlendülni azon a tényen, hogy már nem lehet senkinek sem torkát elvágni, vagy lelőni. Több száz amerikai magyar indult el ekkor Mexikóba, hogy a köztársaságpártiakat erejével és katonai szaktudásával megsegítse. Elsőként a chicagói Lincoln-puskások magyar harcosai érkeztek meg, őket követte a Fornet Kornél alapította New York-i 21. gyalogezred magyarjai, majd a 39. New York-i Önkéntes Gyalogezred, más néven a Garibaldi ezred három színtiszta magyar ajkú századának közel a fele 50-60 kaliforniai magyarral kiegészítve. A csapatok tagjainak zöme már harcolt az 1848-49-es szabadságharcban a Habsburgok ellen. Szintén a zapoték származású Juarez oldalán harcolt 1865-től a szegedi születésű Zákány Csala István ezredes is, akire az államfő kezdetben a mexikói 3. gyalogezred parancsnoki posztját bízta, majd Corona tábornok vezérkari főnökeként a nyugati seregek vezetését. Ebben az egységben szolgált Bán Mihály Hajdú megyei főhadnagy is. Bár a köztársaságpárti magyarok teljes névsora még nem teljes, de azt tudjuk, hogy Hoffman Ferenc komáromi tüzértiszt is itt harcolt.

A köztársaságiak északi seregeinek vezetője ismételten egy lánglelkű magyar-, a Buenos Airesben született Edelmiro Mayer, akinek apja nem más, mint Mayer András János egykori budai nyomdász, aki még 1830 körül vándorolt ki Argentínába. Edelmiro a New York-i katonai akadémia oktatójaként lett barátja Robert Todd Lincoln kadétnak, Abraham Lincoln amerikai elnök fiának, s részben ennek a kapcsolatnak köszönhetően tudott több színesbőrű ezredet vezetni a polgárháború alatt a konföderációsok ellen. Hadi tettei miatt Mayer Mexikóban már tábornokként szolgált. Rajtuk kívül még Benito Juarez elnök mellett is találunk magyarokat. Itt van például a vágújhelyi születésű, a párizsi egyetemen diplomát szerző Langer Móric doktor, aki 1864-ben lett az államfő közvetlen orvoskari főnöke, de az a tény talán még beszédesebb, hogy Juareznek még a menye is magyar volt Klerián Mária személyében, akit még Remellay Gusztáv egykori honvédezredes-szépíró nemzett Újvidéken, ám már francia nevelőapjának neve alatt cseperedett fel Párizsban és lett a felesége a mexikói elnök Benito Juarez Maza nevű fiának.

A mexikói elnök fia, Benito Huárez Maza és magyar felesége Klerián Mária, azaz Remellay Mária. (Grafika: Falanszter.blog.hu)

Miksa császár végül 70 napos ostrom után került a köztársaságpártiak kezére, a Habsburg uralkodót személyesen Zákány, alias Csala István, azaz Esteban Csala de Zákány ezredes fogta el Miguel Lopez árulásának köszönhetően az erőd melletti Cerro de las Campanasnál vívott csata során. Az uralkodót a hadbíróság hazaárulás vádjával golyó általi halálra ítélte két tábornokával együtt. Kivégzésére 1867. június 19-én került sor. Itt jön a képbe a korábban már említett Tüdős József, a légió magyar szakácsa, akinek Miksa, a kivégzése előtti pillanatokban átnyújtotta zsebkendőjét és kalapját arra kérve, hogy azt juttassa vissza édesanyjának, Zsófia főhercegnének. A végzetes sortűznél ott volt még egy magyar, Szenger Ede, a pesti orvos. Ő volt az, aki letakarta az élettelen testet egy lepedővel, majd az ő irányítása mellett végezték el a néhai uralkodó holttestének boncolását a porosz doktorok, majd a hosszú tengeri visszaút miatt bebalzsamozását is. A két magyar tehát személyesen látta, amit Manet megfestett és Apollinaire megénekelt, a szép szőke császár golyótól lehanyatló fejét. A mexikói háborúban a Habsburg Birodalom önkéntesei közül 455 ember halt meg, közülük 177 volt magyar. Az életben maradt és 1866-ban nem hazatérő magyarok a későbbiekben nagyon izgalmas életutakat jártak be.

A Miksát elfogó Zákány Csala István lovassági tábornokként és a mexikói hadsereg főszemlészeként 1883-ig teljesített szolgálatot. Ekkor nyugdíjba vonult és a kaliforniai határhoz közeli birtokán, Sianolában gőzmalmot, cukorgyárat, aranyfejtő és dúsító üzemeket létesített. Békés gazdasági munkája nem tartott sokáig, mert 1888-ban egy koldusnak öltözött bérgyilkos, aki vizet kért tőle orvul lelőtte. Tette politikai indíttatású volt. A gyilkost csaknem tíz évvel később találták csak meg, akit ki is végeztek.

Nemes Pawlowsky Ede, akit még Miksa tüntetett ki a Guadalupe-i Miasszonyunk Császári Érdemrend Lovagkeresztjével, Querétaro eleste után kétévnyi börtönre ítélték, ám hat hónapnyi fogság után amnesztiát kapott és hazatérhetett Magyarországra, ahol, 1869-ben magyar királyi honvéd huszár főhadnaggyá nevezték ki, majd három évvel később századossá léptették elő. Mexikói kalandjait és emlékeit 1882-ben jelentette meg könyv formájában Budapesten.

Gróf Khevenhüller Károly a császárság bukása után honfitársai hazajutásának megszervezésével volt elfoglalva. Munkájában nagyban segítette őt régi ellenfele Porfirio Díaz tábornok- a későbbi mexikói köztársasági elnök is-, akivel kapcsolata ekkora már barátivá nemesült. Az időközben hercegi címmel (Metsch) is gyarapodó Károly még ott lehetett Miksa császár emlékének állított kápolna felavatásán Querétaróban, majd négy évvel később, 1905-ben ő is elhunyt a riegersburgi kastélyában. Koporsóján csak mexikói kitüntetései és guadalupei gyertyák lehettek egy koszorúval díszítve, amelyet Díaz küldött.

Klevenhüller kadétja, az Aradról származó nemes Varjassy Béla szintén visszautazik Európába, ahol először a nápolyi légió tagja lesz, majd hamarosan csatlakozik Charles Denis Bourbaki francia marsall hadtestéhez, akikkel 1871-től részt vesz a párizsi kommün leverésében és a poroszok elleni hadműveletekben.

Jajczay József huszár 1872 augusztusában költözött át Mexikóból Honoluluba. Itt Lunalilo király jóvoltából a Hawaii Királyi Testőrség kapitánya lett. Mivel szigorú fegyelmezését nehezen tűrték a helyiek, így a trón egyik várományosa, és egyben a testőrség egyik tisztje, David Klakaua herceg kirúgatta. Jajczay Costa Ricába vándorolt, ahol egy kávéültetvény résztulajdonosává vált. Itt trópusi láztól elgyötört teste miatt 1874-ben öngyilkos lett. Sírja a mexikói Colima város temetőjében látható.

Wagner Károly Mexikó után egy újabb katonai kalandba fogott. 1878-ban Schönovszky Adalbert parancsnoksága alatt Perzsiába ment egy osztrák–magyar ezreddel, hogy modernizálhassa az iráni hadsereg tüzérségét. Wagnert annyira megkedvelték a Qádzsár-uralkodók, hogy 1885-ben a sah tábornoka, azaz nagykán lett, majd két évvel később az azerbajdzsáni hadsereg vezérkari főnöke. Ő adta oda Vámbéry Ármin keletkutatónak a felbecsülhetetlen értékű Maḥmūd Mīrzā Qājār's Majma'-i Maḥmūd kéziratot is, amelyet ő még Perzsia uralkodójától kapott ajándékba. A főtiszt 1902-ben hunyt el szülővárosában, Nagyszebenben.

A teljesség igénye nélkül érdemes még két nevet megemlíteni. Az egyikük Sarlay Pál, aki Miksa udvarában mint hadmérnök és tolmács szolgált; az ő tervei alapján alakították ki Mexikóváros központi császári parkját. A szép reményű Habsburg kivégzése után San Franciscóba ment, ahol a Pacific-vasút kiépítésénél lett mérnök. Hazatérése után kezdetben vasúti főmérnök, majd a Teleki-grófok jószágigazgatójaként tevékenykedett. A másik személy, a Miksát bebalzsamozó Szenger Ede még több mint 10 évig maradt még Mexikóban. Magánorvosként praktizált San Luis de Potosí városában, ahol az egyik alapítója lett a Sociedad Médica Potosina egészségügyi szervezetnek, amely cselekedetéért megkapta a Guadalupe-rend lovagi címét. Budapestre visszaérkezve publikálta a korszak legjobb orvosgeográfiai könyvét a mexikói élet és az ottani kórtünetekről, majd 65 darabból álló indián néprajzi és azték régészeti gyűjteményét a Néprajzi Múzeumnak ajándékozta, lefektetve így a múzeum közép-amerikai kollekciójának alapját. Megspórolt pénzéből több bérházat (Hajós utca 1., Király utca 42.) vett, de ezeket csakhamar eladta, hogy vagyonát belföldi utazásokra fordíthassa. Végrendeletében 20 ezer Koronát hagyott orvostudományi szakmunkák jutalmazására, és további 270 ezret egy kórházi üdülő megépítésére. Sírja a Kerepesi úti temetőben látható.

Ám ez még nem minden. Ha már Benitó Juárez köztársasági elnöknek magyar volt a menye, akkor érdemes szólni a kivégzett császár közelebbi családtagjairól is, hiszen nem sok hiányzott hozzá, hogy magyar császárnéja legyen Mexikónak. A szép emlékű I. Ágoston mexikói császár két unokáját 1864-ben fogadta örököséül a gyermektelen Miksa, hogy így biztosítsa leendő dinasztiának alapjait. A két fiú közül Salvador de Iturbite herceg európai körutazása során Velencében megismerkedett a Dél-Amerikából éppen az olasz városban kikötő báró Mikos Ede földesúrral, aki meghívta őt mikosszéplaki kastélyába pihenni. Egyébként ugyanarról a legendás családról van most szó, akikről annak idején Bécsben megalkották a „Mikosch” vicceket, a magyarok kifigurázásáról szóló bárgyú osztrák poénokat. Ebben a 63 szobás kastélyban ismerte meg vendéglátója három évvel idősebb lányát báró Mikos Gizellát, akit 1871. június 21-én el is vett felségül. Az egyházi szertartást a bérbaltavári plébánián, az esküvőt a mikosdi kastélyban tartották. A trónörökös-jelölt aztán 1895-ben, csupán 45 évesen meghalt. A temetési szertartást Velencében tartották.

Báró Mikos Gizella később újra megházasodott, ám a második férjét is túlélte 1921-ben, 75 éves korában hunyt el Grazban. A hercegtől született három lánya tragikus sorsot járt be. A legidősebb lányt, a törékeny Mária Jozefát, mint osztályidegen magyar nemest 1949 novemberében második férjével, gróf Carriére Károly közgazdásszal közösen a román államvédelem Dévabányára internálta, ahol mind a két nyolcvanhoz közelítő idős embert kövekkel és gumibotokkal agyonverte. A második lány, Mária Gizella még nyolc hónapos csecsemőként hunyt el a németécskai Lázár-kastélyban, a legkisebb lány -Mária Terézia- Galíciába telepedett le, ahol az 1915-ös orosz betöréskor vesztette el az életét egy őt megerőszakoló muszka katonának köszönhetően 39 évesen. Mária Jozefának köszönhetően azonban a család nem halt ki, a mexikói herceg és a magyar asszony leszármazottai a mai napig Ausztráliában élnek.

Jamrik Levente

Become a Patron!