Az amerikai Cheyenne-hegység oldalában, 1961-től 1966 között ásták ki azt a hatalmas méretű bunkervárost, amely napjainkig példa nélküli létesítménynek számít a világ ehhez hasonló funkciójú műtárgyai között. A Mikulás égi mozgását is innen közvetítik.
Készentlétben a Nemzeti Gárda és "A Hegy" őrsége. (Fotó: Gazette.it.)
A hidegháború évtizedei alatt mind a két szuperhatalom politikai- és katonai vezérkara jó patkány módjára a föld alá vágyakozott a másiktól való vélt, vagy valós félelme miatt. Állítólag mindezt állambiztonsági és különféle személyvédelmi szükségletek, s nem bármiféle banális jellegű lelkiismereti ok, vagy az életösztön miatt. Míg a szovjetek Moszkva alatt megépítették a világ egyik legnagyobb atom-, vegyi- és kémiai támadásnak is ellenálló metrórendszerét, illetve az alatta elterülő, csak a kiválasztottak által használatos replikáját -s most nem szólunk az ország második fővárosának kikiáltott Szamara alatt kialakított hétemeletes bunkerrendszerről-, addig az amerikaiak sem voltak restek. A jenkik ez idő alatt szintén több „patkánylyuk” kialakításába fogtak bele az országuk területén. Az legnagyobb ilyen háromszintes objektumukat a 2915 méter magas Cheyenne-hegységben alakították ki.
Az elnök utasítására kialakított bunkerrendszer munkálatait 1961-ben kezdték el. A csaknem öt évig tartó építkezés során a coloradói munkások nagyjából 700 ezer tonnányi gránitot robbantottak ki a fent nevezett hegy gyomrából. Az esetleges földrengések és a várható közvetlen nukleáris csapás miatt a hegycsúcstól számítva 610 méter mélyen kialakított bunkervárost úgy tervezték meg a mérnökök, hogy annak 15 hermetikusan leválasztható, akár több hónapig önállóan működőképes épületrésze akkor is maximális fokozaton működtethető legyen, ha a komplexum többi szakasza időközben már valamilyen ok miatt elpusztult, vagy súlyosan megsérült. Persze a keletnémetekhez hasonlóan az amcsik is a tökéletességre törekedtek. Az öt hektáron elterülő bunkervárost 1400 darab, egyenként 500 kilós acélrugó és nitrogénnel megtöltött pneumatikus kar tartja a köré vont csaknem öt méter vastag, rézlemezekkel többször is befedett vasbeton és-gránithéjra támaszkodva. Ennek a lebegtetésnek köszönhetően egy esetleges célzott, akár 30 megatonnás atomcsapás esetén is az objektum -elvileg- csak egy hüvelyknyit, azaz 25,4 millimétert mozdult volna ki holtpontjából-, amelyet a benne megbúvók szinte észre sem vettek volna.
Az amerikai Védelmi Minisztérium állítása szerint a föld alatti várost elektromágneses impulzus és számítógépes támadások ellen is védhetővé tették-, de hogy ezeknek a technikai részlete miből áll, azt már nem kötötték a nagyérdemű orrára. A 15 önálló „entitású” bunkervárost 22 darab 100 méter hosszú, 15 méter széles és 20 méter magas alagutakkal is összekötötték, amelyek teherautókkal, tankokkal is könnyen bejárhatók. Bár ezeket a járatokat alulról már nem támasztották ki nagy teherbírású rugókkal, ám a közvetlen nukleáris támadás miatt bekövetkezhető esetleges sziklaomlások miatt, ezeket a járatfödémeket 110 ezer darab, néha 11 méter hosszúságot is elérő acélgerendákkal erősítették meg. Az átereszeket csaknem 60 darab, egyenként 25 tonnás vasbetonból készült ajtókkal is felosztották a légnyomás, az esetleges beltéri robbanások továbbterjedésének megakadályozása, illetve a külső szennyeződés esetleges beszivárgása miatt. Az 1100 katonát és civilt befogadó főhadiszállás természetesen több, a helyi karsztvízrétegre támaszkodó fúrt kúttal is rendelkezik, amelyeket jól kiegészítenek a környező helyekből szintén a föld alatt ide vezetett patakok friss vizei, illetve az ivóvízbázis folyamatos működtetése miatt kialakított összesen másfél millió gallont kitevő 70 darab tartály is. A vakondkuckót körbeölelő hűtésbordák zavartalan működése miatt további, összesen 4 és fél millió gallont kitevő tartályrendszer is kiépítésre került. A komplexum természetesen két saját áramfejlesztővel, 120 darab aggregátorral, négy kisebb, de többfunkciós erőművel, 26 blokkból álló akkumulátorparkkal és ennél kétszer több dízeltartállyal is rendelkezik. Ezeket a műszaki egységeket egészíti ki a két kórház, a hat fogorvosi szoba, a teljesen berendezett televíziós stúdió, a 10 étkező és kávézó, a kápolna, a két óvoda és iskola, illetve az építők nemzetkarakterológiáját olyan jól kifejező ikon: a pláza, fitneszközpont és a beltéri streetball, softball, kosárlabda- és homokos röplabdapályák is. Az 1966-ban átadott objektum 143 millió dollárjába került az amerikai adófizetőknek.
Mivel felavatásakor ez a komplexum számított állítólag a világ legbiztonságosabb és legjobban védett föld alatti létesítményének, így itt alakították ki az Észak-Amerikai Légi- és Űrvédelmi Főparancsnokság, a NORAD (North American Aerospace Defense), az Északi Parancsnokság, a Nemzeti Felderítési Hivatal és a Szövetségi Repülési Igazgatás főhadiszállását, de vészhelyzet esetén szintén ide menekült volna a szövetségi kormány és az amerikai elnök is. Az évtizedek és a technológia előrehaladtával a Pentagon szinte számolatlanul költötte a pénzt az objektum szintentartására és informatikai fejlesztésére, ám a hidegháború elmúltával a bázis szerepe is nagyban megváltozott. Az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i támadás során a Cheyenne-hegyi objektum ugyanolyan alternatív földalatti parancsnoki központként kezdett el működni, mint például a Washingtonhoz közeli Raven Rock, vagy a Mount Weather. Érdekes pillanat volt bunker életében, amikor 2006 végén egy orosz delegáció látogatta meg. A több évtizednyi ellenségeskedés után az amerikai személyzet és az orosz vendégek vodkával koccinthattak a múltra és a jövőre.
A politikai enyhülést követően a komplexumot átalakították a Földet veszélyeztető aszteroidák előrejelzésére, az Egyesült Államokat veszélyeztető kémműholdak, rakéták, űrfigyelő-rendszerek- és a légi terrorizmus elleni védekezés megfigyelésére. A „Hegy” informatikai rendszereinek köszönhetően éves szinten több mint 2,5 millió repülőgépet, 10 ezer űrhulladékot, kozmikus térben mozgó tárgyat és egy félreértés miatt 1955-től a Mikulás égi útját is képes folyamatosan nyomon követni. Programjai tizedmásodpercek alatt jelzik és azonosítják a Föld bármely pontján történt rakétakilövést, ha a röppálya-számítások alapján az veszélyt jelent Észak-Amerikára, amely ellen persze automatikusan azonnal meg is teszi a rendszer az ellenlépéseket. Bár 2010-ben ezt a funkcióját részben átköltöztették a közeli Peterson és Buckley katonai repülőterekre, illetve a jelátvitelre alkalmas eszközöket az innen 30 kilométernyire fellelhető Schriever támaszpontra szállították át, a komplexum a mai napig az Egyesült Államok egyik legfontosabb katonai központjaként működik, csak ún. „meleg készenléti állapotban.” Ennek köszönhetően a „Hegyet” előzetes bejelentés után és nyílt napokon bárki meglátogathatja vezetett útvonalon, hasonlóan, mint a Veszprémben működő, a magyar légtér biztonságáért felelős „Szikla” estében. Persze a komplexumot már a filmesek is felfedezték maguknak: a műtárgy bejárata többek között szerepelt az 1983-as Háborús játékok, a Függetlenség napja és a Terminátor című filmekben, illetve olyan televíziós sorozatokban, mint a Csillagkapu.
Jamrik Levente
