Három évig működött az a titkos földalatti fegyvergyár, ahol a dolgozóknak naponta kellett mesterséges napfényfürdőt venniük.
Rafkóság a köbön (Fotó: http://www.onjewishmatters.com)
Izrael még brit fennhatóság alá tartozott, amikor a Haganah nevű félkatonai zsidó szervezet 1946-ban úgy döntött, hogy egy titkos földalatti lőszergyárat alakít ki a jelenleg 114 ezer lakosú Rehovot város alatt, hogy a London érdekszférájába tartozó Szentföldet fegyveres felkelés útján „felszabadíthassa.” A 22 nap alatt kiásott gyár tökéletes álcázása érdekében Yosef Avidar „üzemvezető” egy Machón Ayalon-ra keresztelt kibucot telepíttetett a gyár fölé, amelynek színlelt feladata kezdetben kóser női rúzsok előállítása volt.
A titoktartásra azért is nagy szüksége volt az illegalitásban működő szervezetnek, mert a Palmach nevű különleges egysége korábban fegyveres összetűzések során felszabadította a zsidó bevándorlás megakadályozására létrehozott Atlit fogolytábort; vitorlázó-repülőgépekkel (nem túl hatékonyan) bombázta Palesztina vasúti hálózatát, illetve rendszeres szabotázs akciókat hajtott végre a Jordán-völgyi államban állomásozó brit rendőrség ellen, amelyek számos áldozatot követeltek.
A földfelszín alatt 8 méter mélyen kialakított lőszergyár műszaki berendezéseit több részletben és nagy titokban Lengyelországból importálták és szerelték be. A gyár üzemeltetői számára hatalmas gyártástechnológiai kihívást jelentett, hogy a fémolvasztáshoz szükséges 10 tonnás égetőkemence, illetve a lőszergyártáshoz nélkülözhetetlen forgácsolók, reszelők, sulykolók, csiszolók nagy hangahatással járó működtetését hogyan tudják úgy csillapítani vagy megszüntetni, hogy ne bukjanak le az angolok előtt. A problémát úgy oldották meg, hogy a „rúzsgyár” helyén egy éjjel-nappal működő mosodát alakítottak ki, amelynek 12 darabos „ipari” gépállománya nemcsak a kibucban és az alatta elterülő fegyvergyárban dolgozók ruházatát mosta ki, hanem pénzért még a környéken élőkét is. Ezzel a lépéssel három legyet ütöttek egy csapásra. Egyrészt a mosoda üzemeltetésével pénzt termeltek a munkaközösségnek, másrészt mindig tiszták voltak a naponta használatos munkaruhák, harmadrészt pedig a kelet-német gyártmányú mosógépek és centrifugák elnyomták a föld alól kiszűrődő motorhangokat és zörejeket.
Szintén probléma volt, hogy a lőszergyárban dolgozó 45 embert hogyan tudják naponta úgy becsempészni a mosodán keresztül a földalatti üzembe, hogy azt a britek ne vegyék észre. Ezt a logisztikai kihívást kemény erőnléti edzéssel oldották meg: a 30 férfi és 15 nő alig 2 és fél perc alatt mászott be az egyik mosógép tárcsájából nyíló üregbe. Ha valaki lekéste a "munkakezdést", akkor annak aznap nem kellett dolgozni mennie a lebukásveszély miatt, ám a kiesett munkaidejét a későbbiekben mindenféleképpen le kellett tudnia.
Komoly fejtörést okozott az is, hogy a földalatti gyár méretei igencsak szűkösek voltak. Az itt dolgozóknál gyakran jelentkeztek klausztrofóbiás tünetek, illetve a nem megfelelően kiépített szellőzés miatt a forró napokon szinte elviselhetetlenné vált a fizikai munka. A napfény hiánya miatt éppen ezért sok munkás akkut D-vitamin hiányban szenvedett, amelyek idővel daganatos- és cukorbetegségekhez, illetve csontritkuláshoz vezetett.
Az üzemvezetőknek éppen ezért arra is kellett gondolniuk, hogy a napsütötte közel-keleti országban 45 fakó embert igencsak hamar kiszúrt volna a brit rendőrség az esti órákban, így a munkavégzés után mindenkinek kötelező volt UV-fürdőt vennie a pincében. Míg a csoport egyik fele „lunárium-fürdőt” vett, addig a várakozóknak alaposan átvizsgálták a ruházatát és a hajzatát, nehogy véletlenül egy fém- vagy egy rézforgácsot, esetleg puskapor-maradványt kivigyenek az utcára, amelyet az angol bombakereső kutyák rögtön kiszimatolhattak volna. A földalatti gyár három éven keresztül működött. Az angolok sohasem szereztek tudomást róla. Az itt legyártott több mint kétmillió darab 9 milliméteres töltény nagyban hozzájárult a zsidók függetlenségi harcához, amely végül az 1948. május 14-én kikiáltott Izrael állam megszületéséhez vezetett. A létesítmény múzeumi keretek között látogatható.
Jamrik Levente
Erre a hétre is több érdekes túrát ajánlunk. Péntek du 6-kor kezdődik a Tabáni pletykák, Duna-parti gyilkosságok című túra. Szombaton a budai Várnegyed és barlangrendszerének titkai, amely egy törökkori alagútszakasz megnézést is tartalmazza. Vasárnap a Kéjnegyed bugyrai: szex, gyilkosság és szekták a gettóban című túra lesz, amely Budapest első vigalmi negyedét veszi górcső alá. Hétfőn és szerdán az Ősforrás és a gellérthegyi alagút túrát ajánljuk. Jelentkezni az artistfama@gmail.com címen, vagy a 30-434-66-80 számon lehet.
