Az olaszországi Neptunusz szobor magasabb, mint az ókori világ hét csodájának tartott Zeuszt ábrázoló.
Neptunusz szobra Monterosso al Mare falucska közelében.
Giovanni Pastine ügyvéd miután praxisának köszönhetően meggazdagodott Argentínában, feleségével együtt 1902-ben úgy döntött, hogy visszatér ősei földjére Olaszországba, hogy ott politikai pályára léphessen. Vagyonával kérkedve rögtön két impozáns villa építésébe kezdett. Míg a nagyobbik épületkomplexumot egy XV. században elpusztult toszkán várkastélyra építette rá, addig a kisebbiket a Ligur-tenger partjának egyik zord és nehezen megközelíthető részén, Monterosso al Mare falucska közelében. Az olasz Szemiramisznak is hívott tengerparti villa alapkövét 1906-ban rakták le, amely így közvetlen telekszomszédja lett annak a Montale-villának, ahol szinte az egész életét eltöltötte az 1967-ben irodalmi Nobel-díjjal is megjutalmazott Eugenio Montale költő.
A tornyokkal, loggiákkal, belső kertekkel és hidakkal tagolt 10 méter magas Pastine-villát Francesco Levacher építész terve alapján 1910-ben avatták fel. Az ingatlan érdekessége, hogy az építtető úgy alakította ki tulajdona és a tenger közötti szerves kapcsolatot, hogy a ház egyik teraszát a víz fölé építtette, amelyet egy sziklára támaszkodó gigantikus Neptunusz szobor tartott. Ez az 1700 tonnányi vasbetonból készült műalkotást az az Arrigo Minerbi szobrász készítette el, aki később a milánói Dóm és a pescara-i székesegyház bronzkapuit és mellékoltárait, valamint Genova szinte összes fémből készült szökőkútját is kikalapálta. Talán nem meglepő, de a becsvágyó jogász alapvető elvárása volt, hogy az ő Neptunuszt ábrázoló kariatidája nagyobb legyen, mint az ókori világ hét csodájának tartott olümpiai Zeusz-szobor. Így is lett. A 10 hónapig készült 14 méteres tenger istenét ábrázoló monstrum egy méterrel magasabb, mint a Pheidiasz keze által aranyozott elefántcsontokból és cédrusfából megformált görög főistent ábrázoló.
A Fegina strand felett őrködő Óriással –akárcsak az olümpiai mintaképével – szépen elbánt a történelem. A II. világháború idején a szövetséges bombázások alatt a műalkotás két találatot is kapott, ekkor vesztette el az olasz riviérai tenger istene mindkét karját háromágú szigonyával együtt, illetve azt a hátán nyugvó hatalmas kagylót-, amely lényegében az épület nagyobbik, a Ligur-tengerre nyíló terasza volt. A műalkotásban szintén komoly károkat okozott az 1966-os nagy tengeri vihar is. A tervek szerint Silvio Benedetto argentin művész - aki évek óta alkot a Cinque Terre falvaiban - vállalta a romjaiban is impozáns erős, izmos alak restaurálását.
A jelentős érdeklődés miatt, most szombaton (Június 3-án, du 2-kor) ismét lesz "A budai Várnegyed és barlangrendszerének titkai" tematikus túra! A nagyközönség számára nem ismert pincerendszer egy részét is bemutató sétáról itt lehet több részletet megtudni. A vasárnapi túránk híres Duna-parti darabolós gyilkosságokról, titkos fegyvergyárakról és tabáni pletykákról rántja le a leplet, amelyről itt lehet tájékozódni.
