A világ legsűrűbben lakott, törvényen kívüli városában ismeretlen volt a közbiztonság és a közegészségügy. A területet sem a japánok, sem az angolok nem tudták lerombolni.
Az anarchia városa (Fotó: Greg Girard és Ian Lambot )
1993-as felszámolásáig a világ legsűrűbben lakott települése Kowloon Walled volt. Ez a tény talán még megdöbbentőbb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a település nem egy város, hanem csak Hong Kong egyik háztömbje volt, amely 213×126 méteren terült el. Az utcákkal, terekkel abszolút nem rendelkező; csak lépcsőkkel, átjárókkal, pallókkal és létrákkal összekötött, körülbelül 500 ház összeépítéséből létrejött megaháztömbben minimum 55 ezer ember élhetett egy 1987-es becslés szerint illegális körülmények között.
Bár a 13 méter magas és 15 méter vastag kőfallal körbevett települést eredetileg erődnek építtette a kantoni alkirály, ám a hadászatilag kulcsfontosságú területet 1842-ben Nagy-Britanniához csatolták. Az erőd ennek megfelelően így nemcsak az angol kowloon-i ezred állandó táborhelye, hanem a katonaságot kiszolgáló 150 fős személyzet, illetve a tisztikar lakhelye is volt, amely Hong Kong angol bérleti joga ellenére gyakorlatilag mindvégig kínai territórium maradt. A kaszárnya melléképületeiben ekkoriban kialakított játékbarlangok, piros lámpás házak és ópiumbarlangok miatt a kerületet csakhamar bűnös városrészként lett ismert. A „városka” 1942-ben került japán fennhatóság alá. Mivel a „felkelő Nap katonái” sem tudtak mit csinálni a zárt közösséggel, így inkább tiszteletben tartották az ott zajló kétes ügyeket lebonyolító személyeket és az azok védelmét ellátó családi klánokat. Tokió azonban annyit csak elért Kína gyarmatosítása idején, hogy a Kowloon külső falait leromboltatta, hogy az így kinyert építőköveket beépíthesse egy közeli repülőtér kifutópályájába.
A japánok elűzése után a britek ismét megpróbálták teljesen lerombolni a törvényen kívüli városrészt, hogy a helyére egy szépen gondozott közparkot alakíthassanak ki, ám a feketegazdaságban érdekelt helyiek hevesen tiltakoztak a szigetország tervei ellen. London ettől függetlenül ragaszkodott elképzeléseihez, így 1948-ban a hadsereg 2000 földművest ki is telepíttetett a megaháztömb melletti területekről, majd fel is gyújtotta kunyhóikat, hogy az elüldözöttek ne térhessenek vissza. Mivel a kínaiak Hong Kong-szerte heves zavargásokkal, üzletek és rendőrállomások felgyújtásával reagáltak az angolok cselekedetére, így pár hónap múlva a világbirodalom kénytelenek volt ismét visszavonulót fújni.
Tetézte a problémát, hogy a kommunistává átvedlett Kínából ezrével elmenekülők jelentős hányada pont ezt a kerületet szemelte ki magának új lakóhelyének, így a következő 50 évben Kowloon gyorsan gyarapodó lakossága állítólag 6,5 hektáros telekre duzzasztotta fel a háztömböt. A mindenféle engedély nélkül felépült 10-15 emeletes lakóházakat szépen-lassan összeépítették, így a napfény a kilencedik emeletről lefelé már sohasem sütött be a lakásokba. Mivel az itt élők az utcákat is beépítették és befedték, így az emberek többnyire a házak tetején, illetve a korábban már említett titkos lépcsőkön, pallókon és létrákon keresztül közlekedett. A gyerekek a lépcsőkön játszottak a macska méretű patkányok között. Ebben az átláthatatlan városszövetben semmiféle közbiztonság nem működött. Az anarchia kibontakozását csak a különböző triádok akadályozták meg, akik leginkább kábítószer-kereskedelemből, csempészetből, szerencsejátékból és prostitúcióból tartották fent magukat. A hongkongi rendőrség képtelen volt átvenni az irányítást a városállam fölött. Az 1973-as rajtaütési kísérlet során a Scotland Yard alig 4000 font értékű drogot tudott csak elkobozni a Kowloon-ban tevékenykedő dílerektől, holott háztömböt ekkor már a világ egyik legnagyobb ópiumlaboratóriumaként tartották számon. A bűnözési ráta a hong-kong-i átlag tizenötszöröse volt.
Mivel a közbiztonság hiánya miatt az egészségügyi hatóságok is távol tartották magukat a várostól, a településen ad-hoc „amatőr-jellegű” orvosi és fogászati rendelők jelentek meg. Természetesen Kowloon-ban hiányzott a közmű, és telefonszolgáltatás sem volt, így a helyieknek ezt is saját maguknak kellett kiépíteni. A végeredmény egy bonyolult cső- és elektromos-hálózat lett, mely a város mély és sötét részeibe is eljutott. Ezek az összeeszkábált vezetékek, a hihetetlenül kicsi területen elképesztően nagy kockázatot jelentettek nemcsak a fertőzések, de a tűz szempontjából is. A városka annyira veszélyesnek számított, hogy a kínaiak sem mertek ide jönni nyomós ok nélkül, egy magányos külföldi számára pedig kész öngyilkosság lett volna egy „ilyen izgalmas városnézés”.
Amikor Margaret Thatcher aláírta a Hong Kong függetlenségét elismerő nyilatkozatot, akkor ismét szóba került a városrész/háztömb lebontása. A kínai fennhatóság alá került Kowloon-ból 1988 és 1992 között kezdték el kitelepíteni lakókat, akiket 350 millió amerikai dollárnak megfelelő összeggel kárpótoltak. A bontás 1993 márciusában kezdődött meg, és több mint egy évig tartott. Ekkor nyílt lehetőség arra, hogy kutatók, fotósok és újságírók betekintést nyerhessenek az eddig ismeretlen labirintusba. Két fényképész, Greg Girard és Ian Lambot például négy évet töltött el a városrész felfedezésével, akik „The City of Darkness” címmel adtak ki felfedezéseikről szóló könyvüket.
A később neves fotográfussá lett Aaron Tan pedig diplomamunkájaként örökítette meg a mindennapi életet. 17 évvel később, a 2010-es építészeti biennáléra készülve visszatértek a helyszínre, és interjúkat készítettek az egykori lakókkal – köztük például Jackie Pullinger brit misszionáriussal, aki a helyi általános iskola tanáraként dolgozott, és az ópiumfüggők rehabilitációjában vett részt. Az egykori lakók többsége, bár szereti a parkot, ma némi nosztalgiával gondol vissza az európai szemmel elképzelhetetlen lakókörülményekre, mégpedig a Délkelet-Ázsiában fontos társasági élet miatt: a városrészben a lakók egymásra utaltsága szokatlanul zárt és jól működő közösségeket alakított ki. A lerombolt megaháztömbből a kínaiak csak a déli kaput és az úgynevezett igazgatási központot, a Yament hagyták meg. A 31 ezer négyzetméteres Kowloon ma Hong Kong egyik legszebb városi parkja, amelyet Rem Koolhaas irodája, az OMA tervei alapján alakítottak át.
Jamrik Levente
A jelentős érdeklődés miatt, a szombati budai Várnegyed és barlangrendszerének titkait bemutató túrán kívül most vasárnap (Május 7-én du 2-kor) ismét lesz "A Kéjnegyed bugyrai: szex, gyilkosság és szekták a gettóban" tematikus túra! A nagyközönség számára nem ismert egykori bordélyházakat, zsidó és okkult szektákat is bemutató séta titkos kéjlakokról, híres emberekről, pletykákról, szexuális kisegítőkről és neves gyilkossági helyszínekről rántja majd le a leplet, amelyről itt lehet több részletet megtudni.
