Az egyik elítéltről holdkrátert neveztek el, a másikról koktélt. A fegyház filozófiáját még a magyarok is átvették.
Al Capone luxuscikkekkel berendezett zárkája az egykori philadelphiai fegyházban, az Eastern State Penitentiary-ban (Fotó: Flickr.com)
Humánus rabtartást!
Benjamin Franklin (1706-1790) politikus, feltaláló és filozófus kezdeményezésére 1787-ben alakult meg az a philadelphiai székhelyű, magas társadalmi presztízzsel rendelkező tagokból álló csoport, amely legfőbb céljának az amerikai börtönökben tapasztalható embertelen állapotok felszámolását tűzte ki maga elé. Dr. Benjamin Rush, a „Börtönök Nyomorúsága Elleni Társaság” elnöke miután több európai és amerikai büntetés-végrehajtási intézményt végigjárt, arra a következtetésre jutott, hogy a felvilágosodás szellemében a jövőben olyan fegyházakat kellene az Egyesült Államokban építeni, ahol a fogvatartottak valóban megbánhatják bűneiket és humánus keretek között vezekelhetnek tetteikért.
A XVIII. századi börtönökben ugyanis nemcsak életkortól és nemtől függetlenül terelték össze az embereket egy nagy karámba, hanem a bűn súlyára és mértékére sem voltak tekintettel. A korrupt hivatalnokok, a prostituáltak ugyanis ugyanúgy cellatársai lehettek egy gyilkosnak, mint egy ön- és közveszélyes őrültnek, vagy egy piti tolvajnak. Ezekben a büntetés-végrehajtási intézményekben ráadásul gyakoriak voltak a fizikai büntetések, a csonkítások és a csicskáztatások is. Az éhezés, a hideg, a betegségek és az erőszak miatt a foglyok 80 százaléka hamarabb hunyt el, mielőtt a bíró elítélhette volna őket tettükért.
A hírhedt fegyház (ESP) egyik őrtornya és az egyik elhagyatott folyosó (Fotók: Flickr.com)
A társaság céljait csak a XIX. század elején érte el. Philadelphia városa és Roberts Vaux kvéker filantróp, a Börtön Társaság elnöke ugyanis 1821-1829 között (az utómunkálatok 1836-ig tartottak) építtette fel a világ akkori legmagasabb költségvetésével átadott börtönét, a 800 ezer dollárba kerülő kastélyszerű Keleti Állami Fegyházat, amely nemcsak külsejében lett forradalmian új, hanem a fentiek értelme alapján filozófiájában is élesen szakított a korábbi embertelennek tartott rabosítási gyakorlattal is. (A kezdeti sikerek miatt 1828-ban például a BTK felülvizsgálatával is megbízták a Wharton-King Bizottságot.) A kvéker ihletésű rendszer miatt itt már nemcsak büntetni, hanem spirituális értelemben is fejleszteni kívánták az elítélteket. A Bibliaórákon kívül napi 6 órát adtak a raboknak a csendes elmélyülésre, a magányra, az isteni bűnbocsánat elnyerésére. A cellalakóknak ebben nagy segítséget nyújtott, hogy minden zárkát rácsos tetőablakokkal látták el az „isteni fény követéséhez”, illetve a teljes csend elérése miatt az elmélyülés óráiban csak kapcában/zokniban/mezítláb lehetett közlekedni a folyosókon és a zárkákban.
A kápolna egyik épen maradt üvegablaka és az egyik magánzárka romjai (Fotók: Flickr.com)
A rabokat tetteik és nemük alapján teljesen elszigetelték egymástól. Közös helyiségek híján még csak nem is kommunikálhattak, érintkezhettek egymással. Családtagjaiktól sem levelet, sem csomagot nem kaphattak és vehettek át. Ellenben minden magáncellát saját központi fűtéssel, folyóvízzel és vízöblítéses WC-vel szereltek fel. Ez utóbbi műszaki fejlesztést azért is érdemes kiemelni, mert még Andrew Jackson (1767-1845) amerikai elnök is egy közös használatú kamrába járt folyóügyeit intézni ekkoriban. (A Fehér Házba ráadásul ekkor még a vezetékes csapvíz sem volt bevezetve.)
A rabok napi három kiadós étkezésben részesültek. Általában kicsontozott marhát, sertést, vagy levest kaptak korlátlan mennyiségben kimért főtt burgonyával. A fegyház vezetése még arra is ügyelt, hogy az elítéltek napi testmozgásban is részesülhessenek a 10 méter magas fallal körbevett udvaron. Ez a „szertartás” szinte az egész napot kitöltötte, hiszen 464 cellában (1853-ban már 582 db.) raboskodó 387 elítéltet (1853-ban már 267 főt) egyenként vitték ki a szabadba, hogy még véletlenül se találkozhassanak és beszélgethessenek egymással.
Málló vakolatú folyosók és rozsdásodó rácsok, lépcsők a rettegés fegyházában (Fotók: Flickr.com)
A fegyház tervezője, az angol származású John Haviland (1792-1852) még arra is ügyelt, hogy a libasorban egymás után/mellett sorakozó cellákra jól ráláthassanak a központi irányítóteremből az őrök. Megvalósult elképzelés az első modern felfogású amerikai épület létrejöttét jelentette. A jól megvilágított boltíves termek és az általában 9 méter hosszúra tervezett dongaboltozatos folyosók inkább egy kolostorra emlékeztettek, mintsem egy börtönre. Ennek érdekében alakították ki az Eastern State Penitentiary (ESP) „foglalkoztatóit” is, ahol mindenki a saját cellájában szőhetett-fonhatott, szivart sodorhatott, harisnyát vagy lábbeliket készíthetett. Lényegében a fegyház maga volt a minden kényelemmel ellátott földi Paradicsom, amelynek világszerte a csodájára jártak, hogy annak rendszerét és struktúráját tanulmányozhassák.
Alexis de Tocqueville (1805-1859) a szabadság és demokrácia szószója és Gustave de Beaumont (1802-1866) bíró, amikor 1831-ben meglátogatták az intézményt, a francia kormánynak tett jelentésükben kihangsúlyozták, hogy „Lehet-e a reformációnak jobb kifejezője és megtestesítője, mint ez az amerikai börtön, amely átadja a foglyot a magánynak, és arra készteti, hogy mélyen gondolkozzon el, gyötörje lelkét bűneiért, miközben megöli a semmittevés?” Charles Dickens (1812-1870) angol író azonban nem értett egyet ezzel a megállapítással. Ő az 1842-es látogatása során úgy látta, hogy a „szándékát tekintve bár meg vagyok győződve arról, hogy jó fajta dolog ez a humanizmus, (…) de meg vagyok győződve arról is, hogy mivel ezt a börtönt jóindulatú úriemberek tervezték, így alapvetően nem tudhatták, hogy lényegében mit is csinálnak. (…) Attól tartok, hogy ez a lassú, napi szinten elmélyült semmittevés mérhetetlenül rosszabb feladat az agy titkainak, mint bármelyik test ellen elkövetett kínzás.”
A 843-as ajtó (Fotók: Flickr.com)
A rendszer európai követői
Gyakorlatilag a világ XIX. századi börtönei két rendszert kezdtek el követni Benjamin Franklin megvalósított humanista ötlete nyomán: az egyik a New York állami Auburn-féle „normál elzárási rendszer”, a másik pedig a Philadelphiában megtestesülő Eastern State-féle minta volt. Kezdetben úgy nézett ki, hogy ez utóbbi „felvilágosult” eljárás lesz világszerte az iránymutató, hiszen több mint 300 ilyen jellegű börtönt építtettek fel Dél-Amerikától Japánig. (A rendszert 1835-ben vette át Anglia, 1838-ban Belgium, 1840-ben Svédország, 1841-ben Magyarország, 1844-ben Franciaország és Poroszország, 1846-ban Dánia, 1851-ben pedig Norvégia és Hollandia.) A kritikusok érvei azonban a XX. század elején végleg meggyőzték a törvényalkotókat, hogy a philadelphiai rendszer minden eleme született rossz és torz. Az Egyesült Államokban 1913-ban szüntették meg ezt a típusú büntetés-végrehajtási módszert. Az Eastern State is „New York-i szellemű” normál börtön lett, ahol a fogvatartottaknak közös helyiségeket és termeket alakítottak ki, ahol ráadásul az egymás közti kommunikációt is megengedték.
Út a Pokolba és a fegyház igazgatójának egykori szobája (Fotók: Flickr.com)
Al Capone és a Hold krátere
Az átállás után a központjában nyolcszög alakú és ebből hét téglalap formájú „sugarat kilövő” szintenként 32 cellával rendelkező intézmény lett Amerika leghírhedtebb bűnözőinek ideiglenes-állandó lakhelye: Az 1829-ben felavatott fegyház Egyes számú rabja Charles Williams lótolvaj volt. 1929-től 1930-ig itt raboskodott Chicago leghíresebb maffiafőnöke, Al Capone, aki fényűző kényelemben élhetett zárkájában. Alphonse „a Sebhelyes” Capone cellájában ugyanis nemcsak antik régiségeket, bútorokat, álló lámpát, íróasztalt, keleti szőnyegeket, festményeket tarthatott, hanem még egy rádiót is. 1937-től itt szintén raboskodott Victor „a Baba” Andreoli is, aki emberölés vádja miatt kapott életfogytiglani büntetést. „Baba” 1943-ban szökött meg a fegyházból egy szállítóautóban elrejtőzve. Néhány héttel később a rendőrség egy étteremben szitává lőtte. Morris „a Rabbi” Bolber maffiózót 1942-ben rabosították. A vád ellene az volt, hogy 1932 és 1937 között 16 társával együtt legalább 30 nőt vett rá arra, hogy arzénnel mérgezzék meg férjüket magas hozadékú életbiztosításukért cserébe. A „zsidó szindikátus vezetője” 1954-ben hunyt el a börtönben: „Jó ember volt, mély érzésekkel”- mondták társai és a börtön rabbija temetésekor.
Cellák örökkévalóságában (Fotók: Flickr.com)
Leo Callahan fogvatartott arról volt nevezetes, hogy 1923-ban öt társával közösen egy falétra segítségével megszökött az ESP-ből. A rendőrség –cellatársaival ellentétben- sohasem kapta el a fegyencet. Clarence Alexander Rae-t 1916-ban zárták be a fegyházba. Ő arról volt nevezetes, hogy börtönévei alatt megírta a „Mesék a fallal körülvett városból” című verseskötetet, amely szép summát fialt neki a kontinens könyvvásárain. William Francis Sutton az amerikai történelem egyik leghíresebb bankrablója volt. „Ügyes” több mint 50 bankrablás és 3 sikeres börtönszökés után, 11 évig élt az Eastern State Fegyházban. 1945-ben azonban 11 társával közösen –köztük Frederick Tenutoval- ebből az intézményből is megszökött egy 100 méter hosszú, saját maguk által egy év alatt kiásott alagúton keresztül. Suttont néhány perc múlva ismét elfogták az őrök. Ő 1980-ban halt meg a zárkájában. Tenutot bár két hónappal később elfogta a rendőrség egy New York-i bankrablás során, ám ő 1946-ban a holmesburgi börtönből is megszökött. Azóta sohasem kapták el, még ma is szabadlábon él - ha még él- valahol.
A zárka, a munkaszoba és a borbély sarka (Fotók: Flickr.com)
Charles Yerkes (1837-1905) az egyik legkiemelkedőbb fogvatartottnak számított az ESP-ben. Miután 1865-ben leülte 33 hónapnyi büntetését közpénz ellopása és zsarolás vádja miatt, szabadulása után ő terveztette és finanszírozta meg a chicagói és a londoni tömegközlekedést és metróvonalak építését. Szintén az ő pénzéből hozták létre azt a két város közötti rendszeres áruszállításért felelős kereskedelmi céget is, amely más néven bár, de még ma is működik. Yerkes mivel később bankárként jelentős vagyont áldozott a csillagászatra és George Elery Hale (1868-1938) csillagász támogatására, tiszteletére egy krátert is elneveztek róla a Holdon.
A biztos menekülés két útja: a Betegszoba és a Kijárat (Fotók: Flickr.com)
A börtönben 1956-ban avatták fel azt az Albert F. Dagit és Keast & Hemphill iroda által tervezett 15 blokkból álló új komplexumot, amelynek része volt a halálsor, a kápolna, az új hűtő- és gépház és az akár szívműtéteket, plasztikai beavatkozásokat is lebonyolító kórház. Ezzel a lépéssel az intézmény végleg letért az alapító atyák szándékától, a humánus büntetéstől. Az épületben már „ipari szinten folyt a rabosítás”. Az új létesítmények felavatásával azonban az idős épület is költséges felújításra szorult, így ideiglenesen bezárták. A felújításra azonban nem különített el külön forrásokat Philadelphia önkormányzata, így a komplexum állaga annyira leromlott, hogy 1971-ben hivatalosan is be kellett zárni a 142 éves létesítményt. Több évtizednyi pusztulás után 1994-ben egy múzeumot nyitottak meg a falak között, amely keretén belül például nemcsak Al Capone zárkáját, hanem Lester Smith egykori elítélt a kápolna falaira festett freskóit is meglehet csodálni.
Jamrik Levente
EZEN A HÉTEN KÉT GYILKOSSÁGOKKAL ÉS SZEXSZEL FOGLAKOZÓ TÚRÁT RENDEZÜNK A FŐVÁROSBAN!
KŐBÁNYAI POKOL-TÚRA:
A Messerschmitt repülőgépgyárnak is helyet adó Kőbányai pincerendszert, illetve a Munkásőr laktanyaként használt Dreher-villát bemutató POKOL-TÚRÁNKAT most CSÜTÖRTÖKÖN (2013.05.30.) DÉLUTÁN 5-KOR, a Bánya utca 37. alól indítjuk el. A POKOLJÁRÁS másfél órás lesz. A belépő ára 3500 Ft/fő. Jelentkezni az artistfama@gmail.com címen lehet, vagy a 30-434-66-80 telefonszámon. A helyszínről ITT LEHET BŐVEBBEN OLVASNI.
ÍGY TALÁLSZ ODA A KŐBÁNYAI HELYSZÍNRE
SZEX, GYILKOSSÁG, INTRIKA, KORRUPCIÓ- A BUDAI VÁRNEGYED TITKAI TÚRA:
KÖZKÍVÁNATRA ismét megrendezzük most Június első VASÁRNAPJÁN (2013.06.02.) a titokzatos Várnegyed-túrát. A séta folyamán a következő témákat boncolgatjuk:
- NEVEZETES GYILKOSSÁGHELYSZÍNEK
- TITKOS LESZBIKUS KÖZPONTOK
- 1849-ES, 1944-ES KÉMKÖZPONTOK
- A GESTAPO ÉS AZ SS FŐHADISZÁLLÁSAI
- HÍRES EMBEREK SZERELMI FÉSZKEI
- POLITIKAI OKOKBÓL LEBONTOTT HÁZAK
- KÍSÉRTETJÁRTA ÉPÜLETEK
- IRODALMI ÉS OKKULT SZALONOK
- REJTJELEK A HOMLOKZATOKON
- ELÁSOTT ARANYKINCSEK NYOMÁBAN
- ELFELEJTETT HŐSÖK ÉS ANEKDOTÁK
A JÚNIUS 2-ÁN DÉLUTÁN 2-KOR KEZDŐDŐ TÚRA SZINTÉN 3500 Ft-ba kerül személyenként. A nagy érdeklődés miatt előre kell jelentkezni vagy az ARTISTFAMA@GMAIL.COM címen, vagy a 30-434-66-80 számon. A túra a volt Honvéd Főparancsnokság (DÍSZ TÉR 17.) romos épülete elől indul és a Bécsi kapu térnél fejeződik be.
ÍGY TALÁLSZ ODA A BUDAI HELYSZÍNHEZ
