A Bazilikáig kibővített térre gigantikus méretű bevásárlóközpontot és parkot terveztek.
A Deák Ferenc-Erzsébet térre szánt Deák Nagyáruház 1936-os terve Vágó József tollából. A korabeli sajtó Horthy Nagyáruházának "csúfolta" a tervet. Jobbra az Anker-ház. (Fotó: Falanszter.blog.hu)
A ma Deák Ferenc térként ismert közlekedési csomópont a török kor végén alakult ki. A tér keskeny déli térfala helyén-, amely lényegében a Sütő utca torkolata- állt az a Mario Speciecasa olasz hadmérnök 1540-ben hevenyész mód megépíttetett, gerendákkal megerősített szögletes alakú földbástya, amely az 1686-os ostrom alatt pusztult el. Az egykori erősség helyét bár már 1701-ben beépítették lakóházakkal, a hadmérnökök azért arra ügyeltek, hogy a telekkiosztáskor egy szűk kaput (Porta Neus) is kialakítsanak a rondella helyén. Ez az átjáró lett innentől kezdve a Vác felé tartó országút kiindulópontja, az előtte elterülő háromszög alakú apró öblösödés, illetve a mai Károly körút pedig a Landstrasse.
A "mai" Deák Ferenc tér 1785-ben. A Sütő utca torkolta még az Új Kapunál kezdődött. (Fotó: BFL, Falanszter.blog.hu)
Kis Deák tér: Szén-, Török- és Zsidó tér
A hamar piaccá váló teret 1819-ben már több névvel is illették: Kohlplatz, Kohlmarkt, Káposztás-piac, Szén tér, Szén piac, amelyek mind-mind a legjellemzőbb itt zajló kereskedésre utaltak. Szintén ekkor alakult ki a téren a fiáker- és konflisállomás is, amelyet hivatalosan 1827-től használhattak a kocsisok. Mivel a Porta Neus helyére 1799-1808 között felépítették Pollack Mihály terve alapján az evangélikus templomot, így a teret a „Vordere Evangelische Kirche Platz”, azaz az Evangélikus templom előtti tér elnevezéssel is illették. Persze, hogy a képzavar még nagyobb legyen, az apró csomópontot még több névvel illették egy időben, illetve az egymást követő évtizedekben: Mivel 1821-ben átadták a tér északi oldalán azt a lakóházat, amelynek tetejét két fekvő turbános törököt ábrázoló szoborral koronáztak meg-, így a csomópontot gyakran hívták a ház után Török térnek is. 1832-től azonban már a placcot már Judenmarkt (Zsidó piac) vagy Judenplatz (Zsidó tér) néven hívták a környékre, illetve a Török tér házaiba nagyszámban beköltöző zsidó származású kereskedők és bankárok miatt. A pesti jassznyelv (csibésznyelv, argó, tolvajnyelv, szleng) több itteni épülettömböt ekkoriban csak „heftis bajeszoknak”, azaz ”orros házaknak” hívott. A zavart Deák Ferenc államférfi halála után oldották meg. 1877-ben kapta meg a Deák elnevezést a háromszög alakú terecske. A vásárcsarnokok megnyitásával párhuzamosan megszüntették a placcon működő élelmiszerpiacot is.
Az egykor Deák tér 1. szám alatti Kemnitzer-Wodianer-ház. A két fekvő turbános törököt ábrázoló szobor sokáig névadója volt a térnek. A címerben látható "W" betűt Wodianer Fülöp készítette (Fotó: Urbface.com)
A tér ingatlanállománya viszonylag szerencsésen túlélte Budapest 1944-1945-ös ostromát. Városrendészeti okok miatt azonban 1948-ban az önkormányzat úgy döntött, hogy a Deák teret egybeépíti az Erzsébet térrel, hogy az így kialakult hatalmas méretű területnek a Sztálin nevet adhassa. Ennek érdekében hét, zömmel eklektikus stílusú ház bontását rendelték el a Fürdő- Marokkói (később Tisza István, ma József Attila) utcáig, végig a Váci körút (később Vilmos császár út, ma Bajcsy-Zsilinszky út) mentén. Ezeknek a házaknak a helyén van most az ex Gödör, ma Akvárium néven futó szórakoztató központ.
A Deák Ferenc- és az Erzsébet tér, illetve a világháború után bontásra kijelölt hét lakóház mérnöki térképe még 1937-ből. (Fotó: Urbface.com)
Nagy Deák tér: további hét ház helyén
A legelső csákány alá kerülő épület a közlekedési csomópontot északi irányban lezáró Deák Ferenc tér 1-es házszámú épület volt. A kétemeletes klasszicista stílusú épületet 1821-ben adták át Kemnitzer János tímármester megrendelésére Brein Ignác terve szerint. Az ingatlanra 1822-ben helyezték el Dunaiszky Lőrinc szobrász két fekvő turbános törököt ábrázoló szobrát, amely miatt sokáig Török térnek hívták a mai Deák teret. Az ingatlan később Wodianer Fülöp könyvkiadó, lap- és nyomdatulajdonos, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb sajtómágnása vette meg.
Az épület sok híres lakóval büszkélkedhetett: 1876-től haláláig részben itt élt érkeserűi Fráter Pál királyi tanácsos, Nógrád vármegyei alispán, akinek unokahúgát, Fráter Erzsébetet 1845-ben vett el feleségül Madách Imre költő-író. Szintén az épület lakója volt dr. Chorin Ferenc Arad országgyűlési képviselője, alapítója és 1903-tól haláláig elnöke a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nek. (Fia, ifjabb Chorin Ferenc egyébként a két világháború közötti időszak egyik legismertebb és legbefolyásosabb gyárosa volt. Horthy Miklóssal kötött jó barátsága miatt a portugáliai Estorilban menedéket találó egykori kormányzót anyagilag rendszeresen támogatta annak haláláig.) Szintén itt hajtotta álomra a fejét báró Harkányi Frigyes országgyűlési képviselő, az 1878-as párizsi világkiállítás kormánybiztosa; báró szászbereki Kohner Alfréd bankár, nagybirtokos, 25 gyár (malom, kender, cukor, vas, konzerv, acél stb.) és bank tulajdonosa; dr. Berczeller Imre nőgyógyász, a Zsidó Kórház orvosa és Palkovics Ede az Angol Királynő Szálloda tulajdonosa, Európa-hírű szakácsművész.
A Kemnitzer-Wodianer-ház az 1930-as években. Számos gyáros és politikus lakhelye. (Fotó: Urbface.com)
Az 1950-as évek végéig elhúzódó bontás következő áldozata az Első Magyar Általános Biztosítótársaság (EMÁB) átépítette Vilmos császár út 4.- Erzsébet tér 12. számú ház volt. Itt élt a pénzintézet igazgatója Ormody Vilmos közgazdasági író, aki többek között alapítója volt a Nemzeti Balesetbiztosító Társaság, az Erzsébet Szanatórium és a Budapesti Poliklinika Egyesületnek is. A bankár szomszédja volt Giergl István kártyagyáros, aki 1852-től jó minőségű standard kártyái mellett különleges, alkalmi és tarokk kártyákat is kiadott.
A Vilmos császár út 6. szám alatti épületet a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank (MLPB) építtette. Részben itt élt a társaság igazgatója báró Madarassy-Beck Miksa. Ő honosította meg az országban a közraktár intézményt. A Vilmos császár út 8. szám alatti ház harmadik emeletén élt Bíró Dezső, a Népszava című újság igazgatója, akinek öccse, Bíró Mihály grafikus-szobrász-, a Tanácsköztársaság későbbi kormánybiztosa- megrajzolta a magyar szociáldemokrácia leghíresebb politikai plakátját, a vörös kalapácsos férfit, amely persze a Népszava címlapján jelent meg.
A Vilmos császár út 10. házszámmal ellátott sarokházban élt Frankl Mór gyárigazgató és megyeri Krausz Lajos a Gizella Gőzmalom alapítója, országgyűlési képviselő. Az Erzsébet tér 14. számú épület Amizoni Károly vaskereskedő, az Országos Magyar Nőnevelő Intézet alapítójának a tulajdona volt. Itt élt 1922-től dr. Erődi-Harrach Tihamér országgyűlési képviselő, aki az I. világháborúban Vöröskereszt kórházat létesített és vezetett, ezért kitüntetésben is részesült. Mint a Kossuth-család tagja, több amerikai Kossuth-zarándoklaton is részt vett. A lebontott házakról és egykori lakóiról bővebben itt lehet olvasni.
A bontásra kijelölt Váci körútra (később Vilmos császár, ma Bajcsy-Zsilinszky út) néző házak homlokzatai. Elől a Kemnitzer-Wodianer-ház, mögötte az EMÁB építtette bérház, majd a sorban a harmadik az MLPB-féle, a negyedik, a háromemeletes Preger-féle, és legvégül a Deutsch-ház (Fotó: Urbface.com)
Ugyanez a házsor a másik oldalról. Elől a Deutsch-féle sarokház, mögötte a Preger-féle, majd messze a távolban, homályosan a többi. (Fotó: Fortepan.hu, Urbface.com)
Még nagyobb Deák tér: Andrássy tér vs. „Horthy Pláza”
Bár kesereghetnénk a hét lebontott ház szépsége felett, építészet- és művészettörténeti szempontból - állítólag- csak a Kemnitzer-Wodianer-ház számított értékesnek. Tudták már ezt 100 évvel korábban is, hiszen a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) már 1904-ben kezdeményezte az épülettömb részleges bontását, hiszen nem találták Budapesthez méltónak a Sugár (ma Andrássy) út déli torkolatát, a Deák térre kifutó kezdetét. Devecis Ferenc ekkor még csak úgy szélesítette volna ki a Fürdő és a Marokkói utcákat (később Tisza István, ma József Attila utca), hogy az egy félköríves térként kapcsolódtak volna össze a Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) és az Andrássy utak kereszteződésével. A kis teret természetesen Andrássyról nevezték volna el, amelynek közepét a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnököt ábrázoló, kétszeres életnagyságú bronzszoborral akarták ékesíteni. Több mint valószínű, hogy ez a műalkotás az a Zala György mintázta lovasszobor lett volna, amelyet 1906-ban végül is a Kossuth téren állítottak fel. (Egy másik terv szerint ide Fadrusz János, Kolozsvárott felállított Mátyás királyt ábrázoló szobrának a mását helyezték volna el.)
Devecis Ferenc 1902-es terve. A mai Andrássy út-Bajcsy-Zsilinszky út és József Attila utca találkozásánál lett volna az Andrássy tér, a miniszterelnököt ábrázoló lovasszoborral. (Fotó: BFL, Falanszter.blog.hu)
Bár a dualista időszak terveiből nem lett semmi, a Deák tér északi irányba, egészen a Szent István-bazilikáig való kiszélesítése a Horthy-korszakban is napirenden volt. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet például 1931-ben megtartott kongresszusán hirdette ki a területre vonatkozó pályázatát, amelyen nemcsak a kor leghíresebb építészei, hanem például Kőrössy Vilmos festőművész is részt vett pályaművével. A pályamunkák bár szórványosan futottak be a megrendelőhöz, annyi hasonlóság azért csak volt a munkákban, hogy majdnem mindenki lebontatta volna, a fent részletezett hét lakóházat, illetve ligetté alakították volna át a Szent István-bazilikát körbeölelő déli térfal és az Erzsébet-Deák tér közötti szakaszt is.
Wälder Gyula 1935-ös terve. Ő is egy hatalmas parkká fejlesztette volna a Deák teret a Bazilikáig. (Fotó: BFL, Falanszter.blog.hu)
Wälder Gyula 1935-ös keltezésű terve például az evangélikus templomot áthelyeztette volna a mai Kempinski szálloda elé, hogy az Isten háza helyére egy olyan „városi tornyot” építtethessen fel, amely „méltón fogadhatta” volna a Nyugati pályaudvar felől érkezőket. A „kiszabadított Deák tér” és az Erzsébet tér közé ő egy termetes kulturális központot tervezett.
A Forum Hungaricumra keresztelt Vágó-látomás. A Deák tér központjában két szálloda és a "Horthy pláza" állt volna (Fotó: Falanszter.blog.hu)
Vágó József a Tanácsköztársaság ideje alatt betöltött politikai szerepe miatt, mindig is fekete lábúnak számított a Horthy-korban. Nehezítette helyzetét, hogy nem volt kamarai tag sem. (A pályázatokon csak ők indulhattak.) A Forum Hungaricum néven futó projektje szinte az egész Belváros átszabására készült. Magas épületekkel jelölt ki már meglévő és új tengelyeket, a városközpont jóformán minden jelentősebb csomópontján igazított valamit, hogy végül ezek olyan összefüggő rendszert alkossanak a Kálvin tér és a Szent István-bazilika között, amilyenhez hasonlóval Benito Mussolini kísérletezett Rómában, vagy amilyen fejlesztések a háború utáni francia újjáépítések során, sőt magában Párizsban megvalósultak. Vágó 1934- és 1936-os tervei szerint, az egy pontba összefutó öt (Andrássy, Vilmos császár, Tisza István, Madách Imre, Károly király) sugárúttal szemben, az Erzsébet térre két nagy szállodát emelt, melléjük hatalmas plázát álmodott Deák néven, amelyet a korabeli „liberális szellemiségű „Az Est” című napilap „Horthy nagyáruházaként” jellemzett.
Jamrik Levente
