Uralkodók, világhírű lakók és politikusok lakták a ma már csak fotókon látható pesti Duna-part házait.
A régi pesti Korzó. Az Eötvös tértől az Erzsébet híd irányába haladva a Ritz-Dunapalota, az új Lloyd- régi Tőzsdepalota, a Thonet-udvar, a Vigadó tér, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság székháza, a Grand Hotel Hungária, a Bristol szálloda, és a képről pont lecsúszott Carlton Hotel (Fotó: Fortepan.hu)
A pesti Korzó mindig is világhírű volt. A Duna kárára 1862-1866 között kibővített pesti rakpart olyan jellegzetessége Budapestnek, mint Párizsnak az Eiffel-torony, vagy Berlinnek a Brandenburgi kapu. Persze hamiskás ez a rang, hiszen a promenádot sohasem önnön szépsége, csenevész kókadt fácskái, a Buchwald-féle Vas- és Fémbútorgyár székei, gavallérokra vadászó teltkarcsú hölgyek látogatta tágas kávéházai, és 1906-ig működő baromfi- és gyümölcspiaca miatt keresték fel a magyarok és a külföldiek egyaránt-, hanem a budai hegyekre nyíló kilátása miatt. Ha a különböző forradalmak és a világháború teljesen le is tarolta, sóval hintette is be volna az egész pesti lapályt-, ez a sétatér akkor is a világörökség része lenne. Nem osztana, nem szorozna, hogy milyen épületek sorakoznának a Duna partja mellett. Itt minden rondaság elférne, és 1969-óta el is fér, hiába is próbálja csinosítgatni évtizedenként Finta József a saját maga tervezte két népköztársaság szellemű és küllemű, az aranymetszés szabályait is felrúgó vasbeton behemótjait.
Kezdetben Stein-palota
Az Eötvös tér déli térfalát lezáró ifjabbik (32 éves) rút kiskacsa, lánykori nevén Fórumnak, ma Intercontinentalnak hívott hotel helyén Budapest ostromáig két palota állt. A Lánchídhoz közelebb álló, 1867-1871 között kivitelezett, 6 csonka-gúlában csúcsosodó, négyemeletes bérpalotát Gottgeb Antal terve alapján készítették el. A megrendelő nem volt más, mint a világhírű Stein Aurél (1862-1943) keletkutató és orientalista apja, Stein Náthán nagykereskedő és építési vállalkozó, aki busás vagyonra tett szert a főváros-szerte felépített bérházainak jövedelmeiből. A koraeklektikus ingatlant nem szerették lakói. A négyemeletes ház keskenyre méretezett ablakait még a legfelső emeleten elhelyezett hat darab kariatída –oszlopként funkcionáló, csöcsös fiatal lányokat mintázó szobrok– látványa sem tudta kényelmesebbé tenni az itt élők szerint, hiába is faragta ki őket a kor egyik legjobban foglalkoztatott szobrásza, Oppenheimer Ignác.
Talán szintén a vaskos kritikának tudhatjuk be, hogy a frissen átadott épületet választotta öngyilkossága helyszínéül a 66 éves báró nyáregyházi Nyáry Pál (1806-1871) Pest vármegye alispánja is, amikor 1871. április 21-én leugrott a bérpalota tetejéről. De nincs erről szó. Az agg politikust ugyanis nem érdekelték a frivol kőszépségek, a Dunára, a budai hegyekre szóló (ideiglenes) kilátás lehetősége. Az 1848-1849-es magyar szabadságharc cím nélküli belügyminiszterét, a Honvédelmi Bizottmány alelnökét, Kossuth Lajos helyettesét és jó barátját ugyanis felemésztette a „modern kor” akarnok és önző politikája, valamint a világosi fegyverletétel után leült 10 évnyi várfogság. Ő kérem szépen –másokkal ellentétben– tiszteletteljesen megőrült, s elegánsan kivonta magát a magyar politikai közélet bugyraiból.
Stein Aurél hatására 1882-től részben a ház lakója volt Hopp Ferenc (1833-1919) műgyűjtő is-, aki csaknem 4000 darabból álló, felbecsülhetetlen értékű porcelán-, réz- és aranyból készült középkori tárgyakat gyűjtött össze Japántól Kínán át egészen Indiáig bezárólag élete során. Ő sem szerette a ronda épületet - mint írja naplójában. Ő is innen távol, leginkább az Andrássy út 103. szám alatti villájában szerette kategorizálni gyűjteményét, amely ma a róla elnevezett Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum otthona.
Annak ellenére, hogy a bérház szép kilátással kecsegtetett a Dunára és Budára, a bérlők szép lassan elpártoltak az Eötvös téri palota lakásaiból. Az anyagi veszteség kompenzálására Stein Náthán 1891-ben adta el tulajdonát a Magyar-Francia Biztosító Társaság Rt.-nek, ám Gallia összes aranya is kevésnek mutatkozott, hogy a megváltoztatott funkciójú épület valamicske hasznot termeljen új tulajdonosainak. Ők 1895-ben passzolták tovább a komplexumot a pesti Duna-part többi szállodáját (Grand Hotel Hungária, Bristol, Carlton) is birtokló/irányító Illits József nagyvállalkozónak. Ő meg 1909-ben adta el az épületet a Ritz Hotel Development Company londoni cégnek.
Az egykori Stein-ház, amely két világhírű orientalistát és egy öngyilkos politikust is látott. (Fotó: Fszek.hu, Urbface.com)
Majd Ritz Hotel és Duna-palota
Az angol hotelláncolat a felújítás helyett azonban inkább lebontatta az épületet, hogy Fellner Sándor és Sós Aladár terve alapján a telekre 1910-1913 között felépíthesse a 120 lakosztályos, ötemeletes szállodáját, amely a kor minden luxusával el volt látva. A vendégek kényelmét többek között olvasó-, fogadó- és banketterem; télikert, tetőkert, kávéház és étterem; bár és grillszoba, szállodai fűtés valamint 3 személy és 4 teherfelvonó szolgálta ki. A Vásárhelyi Károly igazgatta luxushotel azonban az I. világháború miatt 1916-ban csődbe ment.
A Dreher-konszern ekkor megvette, majd Duna-palota néven üzemeltette tovább a szállodát. A szálló állandó lakója volt gróf Pálffy-Daun József országgyűlési képviselő, aki 1931-ben szerencsésen túlélte a 22 életet követelő biatorbágyi vasúti merényletet, 1935-től pedig Karl Hohenlohe-Oehringen herceg, akinek Somogyszobon, Bolháson és Javorinán (ma Szlovákia) voltak uradalmai, majd egy tollvonással el is vesztette a világmegváltó szocializmus építésének első éveiben. Kárpótlást azóta sem kaptak utódai, ha egykori kitelepítettként még élnek Germánia földjén egyáltalán. A hotel kényelmét több híres-neves vendég élvezte. 1935-ben például maga a walesi herceg, a később VIII. Edward (1894-1972) néven uralkodó angol király is. A luxushotel több híres vendégéről és pusztulásáról az Urbface.com foglalta össze a legjobban, amit itt lehet elolvasni.
A Stein-ház helyére felépült Grand Hotel Ritz, a későbbi Dunapalota. Budapest ostroma alatt nagy rizibizi-partikat tartott az épület alagsorában a front elől hátráló magyar tisztek. Egyébként pont most januárban lett volna 100 éves az épület. (Fotó: Urbface.com)
Az új Lloyd-palota
A Pesti Lloyd Társulat és a Budapesti Áru- és Értéktőzsde 1869-ben kérte fel Benkó Károly és Kolbenheyer Ferenc építészeket, hogy új, közös székházat tervezzenek nekik a Stein-palota mellé. A két sarokkupolában végződő négyemeletes épületet 1872-ben adták át a Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) utca és a Wurm (ma Szende Pál) utca kereszteződésében. Az épület földszintjén alakították ki a Lotz Károly négy freskójával (kereskedelem, ipar, hajózás, fölművelés) díszített gabonacsarnokot (árucsarnokot), az első emeleten pedig az értéküzlet nagytermét. Míg a második emeleten a brókerek és a különböző kereskedőházak irodái, addig az elsőn és a harmadikon a Pester Lloyd szabad szellemű német nyelvű napilap szerkesztősége kapott helyt. A negyedik emelet 20 lakásos bérházként funkcionált. A tőzsdepalota kupoláit egy-egy aranyozott szárnyas Merkúr szoborral díszítették, amelyeket Szász Gyula és Langer Ignác mintázott meg Giambologna (1524-1608) németalföldi szobrász után. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde Tőzsde csak 1905-ig használta az épületet, ugyanis ekkor lett kész az Alpár Ignác tervezte Szabadság téri új Tőzsdepalotájuk. A felszabadult két emeletet zömmel ügyvédi irodák és ipari szervezetek vették bérbe.
A bérház neves lakója volt Szántó Menyhért agrárpolitikus, a Társadalmi - később Népegészségügyi - Múzeum megszervezője és igazgatója, illetve dr. Halász Aladár ügyvéd, aki a Tanácsköztársaság idején a Szociális Termelés egyik népbiztosa lett. Annak ellenére, hogy a későbbi egyetemi tanár Rákosi Mátyás (1892-1971) későbbi kommunista diktátorral közösen még a szabadkőműves Galilei-körből ismerték egymást, az ő besúgásának és információinak köszönhetően számolta fel az ÁVH 1948-1949 között a 16 budapesti és 3 vidéki szabadkőműves páholyt-, összesen 13 ezer taggal.
A ház leghíresebb lakója a világhírű gróf Pálmay Ilka színésznő, operettprimadonna volt, aki 1879-től a Lloyd-palotában is fenntartott egy lakosztályt. A dámát rendszeresen meghívta udvarában fellépni Ferenc József (1830-1916) osztrák császár és magyar király, Viktória (1819-1901) Britannia királynője és India császára, illetve X. Pius (1835-1914) pápa is. Sir Arthur Seymour Sullivan zeneszerző, az Angol Királyi Zeneakadémia elnöke meghívására 175 alkalommal játszott a londoni Savoy Színházban; Mark Twain (1835-1910) író hívására pedig több mint egy évig játszott a New York-i Palace-ban, ahol többször megnézte őt a későbbi Titanic katasztrófában eltűnt Mr. és Mrs. Guggenheim is. Az idős színésznő Budapest 1944-1945-ös ostromakor 85 évesen hunyt el ház óvóhelyén végelgyengülésben. A megmenthető Lloyd-palotát 1948-ban bontották le. További érdekes infók erről az épületről az Urbface.com oldalon.
A Benkó Károly tervezte, két sarokkupolában kicsúcsosodó új Lloyd-palota, ahol a Tőzsde 1905-ig működött.(Fotó: Urbface.com)
A Thonet-udvar
A sorban a harmadik, s a II. világháború viszontagságait egyedül túlélő eklektikus épület a Vigadó tér 3. szám alatti ház. Erre a telekre 1869-1871 között építtette fel négyemeletes bérpalotáját a hajlított székeivel hatalmas vagyonra szert tett bécsi székhelyű Thonet Testvérpár Rt. A Franz, Michael, August és Josef Thonet irányította cég először Wagner János mérnököt kérte fel a feladatra, ám terve nem nyerte el megrendelői tetszését. A koraeklektikus épületet végül is Szkalnitzky Antal és ifjabb Koch Henrik tervezte meg. Az olasz reneszánsz elemeket is felvonultató épület szobrait (szárnyas puttók) Szandház Károly, Szandház Ferenc és Ziegelwagner Mátyás készítette.
Mivel az épület és az alagsorban kialakított székraktár 1898-ban teljesen kiégett, így a felújítás során a Thonet cég így inkább luxusbérházként állította helyre tulajdonát, mintsem a Bútorkereskedők Országos Egyesületének raktáraként. Az épületet 1933-ban vásárolta meg a Phönix Életbiztosító Társaság, hogy bauxitbeton elemekkel kibővítve 1934-ben felújíthassa új szerzeményét. Az épületet ekkor nevezték át Corso-palotára. A világválság hatására a biztosítótársaság 1936-ban tönkrement, a bérház ekkor kapta vissza régi, Thonet-udvar elnevezését.
A pesti Duna-part egyetlen megmaradt túlélője, a Thonet-udvar (Fotó: Urbface.com)
1934-től a ház híres lakója volt Illyés Gyula (1902-1983) Európa-szerte ünnepelt író, aki ekkor még a Phönix Életbiztosító hivatalnokaként kereste a kenyerét. Szintén neves lakója volt az épületnek Liszt Ferenc tanítványa, Varga Vilma (1865-1950) zongoraművész, aki gyakran játszott a szintén világhírű Johannes Brahmssal és Hubay Jenővel. Rajtuk kívül neves lakója volt az épületnek almási dr. Balogh Tihamér (1838-1907) orvos és vígjátékszerző; dr. Landgraf Lőrinc János fogorvos, műfordító, aki Petőfi Sándor költő verseit fordította át németre; Ulrich Keresztély műépítész; báró Láng Lajos statisztikus, kereskedelemügyi miniszter; dr. Eisler Hugó orvos, a mérgezéses betegségek nagy kutatója; Fascho Moys Sándor belügyminiszteri tanácsos és szociológus. Több infót a Thonet-udvarról itt lehet elolvasni.
Sétánkat innen folytatjuk tovább
Jamrik Levente
Ha a fenti témához hasonlóan szintén érdekes, rengeteg kultúrtörténeti, hadtörténelmi, helytörténeti és építészeti érdekességre vágysz, akkor 4,5 órás túra keretében közel 200 állomás érintésével közkívánatra ismét bemutatom a budai Várnegyed titkait. A túra a következő érdekességeket mutatja be:
- NEVEZETES GYILKOSSÁGHELYSZÍNEK
- TITKOS LESZBIKUS KÖZPONTOK
- 1849-ES, 1944-ES KÉMKÖZPONTOK
- A GESTAPO ÉS AZ SS FŐHADISZÁLLÁSAI
- HÍRES EMBEREK SZERELMI FÉSZKEI
- POLITIKAI OKOKBÓL LEBONTOTT HÁZAK
- KÍSÉRTETJÁRTA ÉPÜLETEK
- IRODALMI ÉS OKKULT SZALONOK
- REJTJELEK A HOMLOKZATOKON
- ELÁSOTT ARANYKINCSEK NYOMÁBAN
- ELFELEJTETT HŐSÖK ÉS ANEKDOTÁK
A Március 3-án, délután 1-kor kezdődő túra 3500 Ft-ba kerül személyenként. A nagy érdeklődés miatt előre kell jelentkezni vagy az ARTISTFAMA@GMAIL.COM címen, vagy a 30-434-66-80 számon.
A túra a romos, volt Honvéd Főparancsnokság (DÍSZ TÉR 17.) elől indul és a Bécsi kapu térnél fejeződik be.
