Okkult tudás birtokában egyes titkos épületekből könnyen átjuthatunk sértetlenül a Mennybe vagy a Pokolba Rómától Budapestig.
Titkos átjáró csak beavatottaknak a Menny felé a római Piazza Vittorio téren (Fotó: Google Earth)
Kapuk az Öröklét felé
Az alkímia filozófiai rendszerében a fémek transzmutációja nemcsak az arany (Bölcsek köve) előállítását, az Örök Élet elixírjének megtalálását jelentette, hanem egy okkult-ezoterikus kozmológiai (szellemi) átalakulással járó beavatási módszert is-, amelyet általában csak az Ördöggel szövetkezve lehetett megtalálni-, ha egyáltalán a tudósok mellé szegődött Mephisto ezt megengedte. Ez az új filozófiai-kulturális irányzat a könyvkiadás technikai fejlődésével nagyon hamar elterjedt Európában a XVI. és a XVIII század között. A gazdagon illusztrált Robert Fludd (1574-1637) és Athanasius Kircher (1602-1680) írt természetfilozófiai művek, a Michael Maier (1568-1622), Johann Valentin Andreae (1586-1654), illetve Jakob Böhme (1575-1624) által jegyzett hermenautikai szimbolizmusok így csakhamar visszaköszöntek a korszak építészetében is:
A reneszánsz és az (új) barokk építészet eme „vadhajtása” főleg arra kereste a választ, hogy „fizikai” formanyelvével hogyan tudja a legjobban kifejezni a Hermész Triszmegisztosz által felvázolt mikro-, mezo- és makrokozmosz közötti kapcsolatot; az alkímiai folyamat egyes stációit, illetve az ehhez kapcsolódó spirituális, metafizikai transzmutációkat-, a Mysterium Coniunctionis-t. A ma még fellehető épületek okkult tematikájú képvilága így nemcsak kozmogrammokat, allegorikus figurákat, történeteket, illetve alkímiai folyamatokat és műveleteket ábrázoltak; hanem „ténylegesen kapukként funkcionálva engedték át/be a beavatottakat a nem földi jellegű világokba”.
A legtöbb ezoterikus illusztráció főként geometrikus elemeket tartalmaz: gömböket, köröket, egyenes és görbe vonalakat. Ezek mellett azonban gyakran jelennek meg allegorikus figurák is, mint például a különböző világok őrzői, a bolygók csillagászati megszemélyesítései-, különösen a Nap, a Hold, a Vénusz vagy a Merkúr. Találkozunk még a Természet, az Idő, vagy a Mikrokozmosz - Ember megszemélyesítéseivel is. Természetesen a Földön rengeteg olyan épület áll (pl.: a prágai Orloj, a skóciai Rosslyn-kápolna, a „Speakeasy-house” Glastonbury-ben, a párizsi Notre Dame, vagy városszerkezetek esetében Washington, Phoenix, Savannah, Oslo, Valletta stb.) amelyek megfelelnek a fent említett kritériumoknak, de a lenti listában inkább azokat az ikonikus épületeket, „alkímiai kapukat” mutatnám be, amelyeket a nagyközönség nem (nagyon) ismer. (Egyébként ennek a gazdag ingatlanállománynak szabadkőműves szempontból történő bemutatása is megérne egy újabb cikket-, hiszen kevesen tudják, hogy pl. a nemrég felújított Margit-híd, a Podmaniczky utca 45. szám alatt található volt ÁVO-központ, a Kazinczy utca 55. szám alatti volt Schneider-ház, vagy Kossuth Lajos (1802-1894) mauzóleuma szintén hemzseg az okkult szimbólumoktól.)
Porta Alchemica – Róma
A mikro-, a mezo- és a makrokozmoszok közötti titkos átjárók egyik leghíresebb darabja Rómában található, amely csak napjainkban lett önálló műtárgy, hiszen régebben az egykori Palombara-villában fellelhető öt hasonló jellegű átjáró egyike volt. (A házat időközben lebontották, mementónak csak ezt a földi világba sehová sem vezető ajtót hagyták meg az utókornak.) A befalazott kapun, amelyen átjutni csak „a beavatottak, a megfelelő szellemi transzmutációhoz szükséges kódok elmormolása után tudnak átlépni a Mennybe”-, az örök város központjában, a Piazza Vittorio sarkán (É: 41°53′43″, K: 12°30′13″) áll. Magát a villát Massimiliano Palombara (1614-1680) márki építtette 1655 és 1680 között.
Átjáró egy jobb világ felé? (Fotó: Google Earth)
Az egykori épület állítólag csak azért épült meg, mert a René Descartes (1596-1650) filozófussal és Athanasius Kirchernel is jó viszonyt ápoló Krisztina (1626-1689) svéd királynő miután az ezoterizmusban és az okkultizmusban elmélyült, inkább 1655-ben lemondott trónjáról unokatestvére, X. Károly Gusztáv (1622-1660) javára, csak hogy „földi leszbikusként és az égiek szeretőjeként” Rómában egy év múlva megalapíthassa az alkímiával foglalkozó Árkádok Akadémiáját. A két épület ekkoriban pontos tükörképei voltak egymásnak-, csak míg „Gianicolo-hegyi akadémikusok” lakta hely a katolicizmus miatt egy inkább külsőségeiben „pápai szemléletű” helynek számított-, addig a tényleges fausti szubsztanciákat, a Palomara-villában végezték a kiválasztottak és a volt svéd uralkodó.
A „Riario téri tudósoknak” is hívott társaság vezetője az inkvizíció által is üldözött Giuseppe Francesco Borri (1627-1695) alkimista lett, aki olyan híres gondolkodókat nyert meg a hermetizmus eszméjének és a „fausti-mephistoi spirituális egyesülésnek”, mint például Giovanni Cassini (1625-1712) csillagászt, Francesco Maria Santinelli (1627-1697) alkimistát, vagy a korábban már említett Kirchnert. A csoport titokzatosságát csak erősítette, hogy birtokukban volt a mai napig meg nem fejtett Voynich-kézirat másolata, amelynek segítségével Francesco Giustiniani Bono állítólag sikeresen találta meg a villa kertjében azt a gyógynövényt, amelyből aranyat tudott készíteni. A legenda szerint a transzmutációt követően az alkimista másnap reggel átlépett az ajtón, és örökre eltűnt vendéglátói elől. Távozását követően azonban hátrahagyott egy mágikus jelekkel teleírt papírt, amely feltüntette, hogy mikor milyen jeleket kell a falra/falakra rajzolni ahhoz, hogy a Bölcsek Kövének titkát bármelyik beavatott megtudhassa. Az információk birtokában Massimiliano Palombara még aznap öt ajtót „vágatott” háza falaiba, amelyeknek szemöldökfáiba és kőkereteibe belevésette a titokzatos szimbólumokat.
Démonűző Bész-istenek Róma közparkjának közepén (Fotó: Google Earth)
A világok közötti kapu állítólag olyan jól működött, hogy az eretnekség és mérgezés vádjával az Angyalvárba többször bezárt (1671, 1677 és 1678) Giuseppe Francesco Borri éjszakánként rendszeresen felkereste barátait és a márkit, hogy a börtönkoszt helyett jófajta borokat és sülteket fogyaszthasson, illetve téren is időn túl átugorhasson az alkímiában szintén elmélyült II. Rudolf (1552-1612) király prágai várába, vagy I. Lipót (1640-1705) császár bécsi rezidenciájába. Borri természetesen örökéletű volt az elixírnek köszönhetően-, így a fáma szerint szintén ő volt II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) fejedelem kalandor életű fia, Saint-German gróf (1712-1784), illetve az olasz származású Alessandro Cagliostro (1743-1795) szélhámos is. A „magyar szál” természetesen persze a másik „mágus” esetében is megmaradt: Massimiliano Palombara márki a Rimaszombaton születetett, Debrecenben tanító Hatvani István (1718-1786) orvos képében „született újjá”, akinek személyében a magyar Faustot ismerjük.
Okkult szimbólumok a római Alkímia Kapun (Fotó: Panoramio.com)
A legendákon túl ellenben az tény, hogy Massimiliano Palombara egykori palotáját 1873-as lebontásáig szeánszközpontként használták a római illuminátusok, a rózsakeresztesek majd a szabadkőművesek. Ez a tradíció olyan mélyen gyökerezett a katolicizmus fellegvárában, hogy 1888-ban az öt kapuból egyet visszaépítettek pár méterrel arrébb a régi Szent Eusebius templom helyén. Ekkor állították fel a kapu mellett azt a két Bész (Βήσος – Bésos) szakállas, törpe egyiptomi istenségeket ábrázoló szobrot is, amelyek korábban Palazzo del Quirinale (ma az Olasz Köztársaság elnökének rezidenciája) kertjében álltak.
Porta Alchemica – Budapest
Budapesten is fellelhető egy „Alkímia kapuja”. Az Úri utca 52. szám alatti házat-, amelyet bár gróf Széchenyi Viktor (1871-1945) és felesége, Ledebur-Wicheln Karola, valamint gyermekük, a híres vadászíróként is ismert gróf Széchenyi Zsigmond (1898-1967) otthonaként ismerünk 1891-óta-, a korabeli fényképek alapján tudjuk, hogy az 1793-as átalakítása során nyerte el mai-, pontosabban az Urbface.com szerint 1950-ben Horler Miklós, 1961-ben pedig Imrényi Imre építészek által jelentősen leegyszerűsített formáját. Ennek tükrében több mint valószínű, hogy a homlokzaton elhelyezett alkimista, gnosztikus szimbólumok jelentésével sem a Széchenyi-, sem a korábbi tulajdonosok-, 1805-től az Eszterházy hercegek- nem voltak tisztában, hiszen mind két família csak címerét cseréltette le a kapu fölött.
Démonűző, szakállas Bész istenség ábrázolás az Úri utca 52 szám alatt, a volt Széchenyi-ház kapuján (Fotó: Urbface.com)
A puritán küllemű ingatlant 1792-ben vette meg 12 ezer Forintért gróf Rudnyánszky Antónia a Kamerar-családtól. Rudnyánszky Antónia annak ellenére, hogy a korszak egyik legműveltebb és legfelvilágosultabb személye volt-, aktívan érdeklődött az ezotéria, a hermetizmus és az alkímia iránt. Frissen megvásárolt ingatlana átalakítása során így az ekkor még hajadonnak számító kisasszony, a budai házának kapujára szintén az egyiptomi Bész „arcmását” faragtatta ki, hogy az démonűző hatalmával ne csak a bajt űzze el otthona körül, hanem védelmet is nyújtson az akkor még csak vágyott gyermekeknek. Bész, az akkor még hajadonnak számító lány várakozásának megfelelően cselekedett: Rudnyánszky Antónia 1798-ban lett gróf Jankovich Miklós (1772-1846) történész, polihisztor, könyv- és műgyűjtő felesége, akit a későbbiekben három gyermekkel ajándékozott meg. Az épület 1795-ig gyakran látta vendégül a Martinovics-féle szabadkőműves-jakobinus felkelésben részt vevőket; az emeleten, az égtájak szerint felosztott termekben gyakoriak voltak a szeánszok is. Ám az oltalmazó egyiptomi istenség hatalma már kevésnek bizonyult Laczkovics János, Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc, Sigray Jakab és Martinovics Ignác életének megmentésében: a mozgalom vezetőit 1795. május 20.-án a Vérmezőn lefejezték.
Jamrik Levente
