A Kálvin tér nyugati oldalán állt 1945-ig a Pintér-bérpalota és a Geist-ház (Grafika: Falanszter.blog.hu)

A Kálvin tér a századfordulón Budapest egyik legszebb placca volt. Térfalait anno két építész ízlése formálta. A napokban átadásra kerülő felújított köztér sivárabb, ízléstelenebb és rondább lett modern házaival együtt, mint amikor a háború után csak "tűzfal térként" ismerte mindenki.

A Pesti Hírlap szerint a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a Fővárosi Középítési Bizottság bár csak 1880 áprilisában kívánta a félhold alakú Kálvin tér „boulevardírozását” elindítani-, az egykori széna-és sertéspiac térfalainak díszesebb átalakítását a profitorientált magánbefektetők már vagy jó húsz évvel korábban elkezdték. A mágnástőke urbanisztikai megjelenésétől függetlenül a Ráth Károly főpolgármester vezette testület ­-az önkormányzati és az állami tőke idő előtti hiánya miatt is- szigorúan tartotta magát a kitűzött beruházási és fejlesztési időponthoz-, az egykori pesti városfal Kecskeméti kapuja előtti kiöblösödést ugyanis nemcsak –nagyvároshoz méltón– fásítani akarták, hanem a placc középpontjába egy mintaárucsarnokot, az építménytől északra pedig egy díszes szökőkutat is átadni kívántak. A megépítésre váró műtárgyakat a fővárosi grémium igyekezett szervesen hozzápasszítani a többnyire Ybl Miklós tervei alapján korábban átadott nagyúri palotákhoz. Az óramutató járásával megegyezően, most nyugatról kelet felé haladva, nézzünk körbe az egykor szebb napokat megélt téren.

A Geist-ház és a Báthory rotunda

Talán a tér egykori sertéspiacának tudható be, hogy Békés vármegye legtehetősebb gyertyagyárosa, majd mangalicakereskedője-, ifjabb Geist Gáspár a Múzeum körútra kifutó Kecskeméti utca északi sarkát választotta fővárosi új háza helyszínének. A birtokos, akárcsak a gyulai háza, valamint a kiscsákói és a Kondoros melletti eklektikus stílusú vadászkastélyai tervezésekor, most is a korszak ünnepelt sztárépítészét, Ybl Miklóst kérte fel 1860-ban a feladatra. A mérnök egy háromszintes neoreneszánsz stílusú ingatlant álmodott a területre, amelynek a Kálvin térre és a Nemzeti Múzeumra néző 2+3+2+2+6+2 tengelyű főhomlokzata tört alakban követte a kiskörút íves nyomvonalát, a Kecskeméti utcára néző, 2+13+2 tengelyű oldalfala pedig egészen a Magyar utcáig nyújtózkodott. Míg a mester a sarokrizalitok koronázópárkányait ballusztrádokkal koronázta meg, addig az első emeletet térfalanként egy-egy erkélyekkel ütötte át. Mivel az 1863-ban átadott épületet -a Vasárnapi Újság híradásai szerint- tehetős tulajdonosa leginkább csak tavasszal használta (Matura nevű paripáját ekkortájt futtatta a fővárosi lóversenyeken illetve a Sándor-kupán)-, így az ingatlan jobb fenntarthatósága érdekében a gazda épületének földszintjét kiadta vendéglátási célokra.

Itt működött 1871-től a pesti közéletben csak kedvesen Bátorkának hívott híres Báthory kávéház-, amelyet Hüttner nevű első bérlője nem az erdélyi fejedelem előtti tiszteletadása miatt nevezett el így, hanem saját, magyarosított vezetékneve feletti öröme miatt. A kávéház utolsó tulajdonosa Bajor Gizi színésznő édesapja, Beyer Marcell volt, aki Geisttől való gazdasági függőségének megszüntetése után, 1912-ben vette meg a Kálvin tér közepén álló Stern József építtette kör alaprajzú kioszk-divatáruházat. Az adásvétel lebonyolítása után az egykori bányamérnökből vendéglátóssá átvedlett Beyer, ekkor verettette le az egyszintes ingatlan szecessziós díszítőelemeit, majd a „lenyűgöző körpanorámával rendelkező” rotundát déli irányban vagy jó 16 méterrel kibővítette. A munkákkal olyan gyorsan végeztek a felülről most már kapura hasonlító építménnyel, hogy ez év őszén már ismét erős feketét mértek a cukrászdában. A Báthory kávéház 1914 májusáig volt a tér színfoltja. (A főváros miután lebontatta a „nyugalom szigetét”-, nem a korábban megálmodott mintaárucsarnokot építette fel az ingatlan helyére, hanem egy Baetz-féle nyilvános illemhelyet.)

A Kálvin tér közepén állt a Stern József-féle áruház, amely 1912-től a híres Báthory kávéháznak adott helyt. A kioszk helyére 1914-ben egy nyilvános illemhely került (Grafika: Falanszter.blog.hu)

Bár a Geist-ház történetéhez nem tartozik szorosan, de érdekes történet, hogy 1858-1880 között a gyulai sertéskereskedő kondorosi gazdatisztje, Petőfi István - aki a híres költő öccse volt-, bátyja hagyatékát halálos ágyán a mágnásra hagyta, aki nyolc évvel később nemzeti hevületből úgy gondolta, hogy az értékes relikviák jobb helyen lesznek a Kisfaludy-társaság ereklyetárában, mint nála. Ez a békebeli idill és építészeti nyugalom hamar köddé vált, amikor a szovjet és román csapatok nekiláttak Budapest ostromának. Az 1945. január 14-17 között zajló Kálvin téri csatákban a Geist-ház súlyosan megsérült. Az ingatlan tetőzete és födémei beszakadtak, a homlokzatai szinte teljesen eltűntek-, így bontása nem volt kétséges. A foghíjon sokáig egy nevesincs parkocska várta „új lakóját”, amelyre először 1966-ban terveztek szállodát, ám a bürokrácia kibogozhatatlan útvesztői miatt az első kapavágásra egészen 1987-ig kellett várni. Csontos Csaba (KÖZTI) terve alapján itt épült fel keletnémet minta alapján a 421 szobás Mercure Korona Hotel keleti szárnya, amelynek paneles architektúrája és sajátos színei nemcsak idegenül hatnak a téren, hanem nem is méltó folytatása a tér és az egykor itt állt Geist-házhoz.

A Pintér-bérpalota

A Kálvin tér 1911-es rendezésének tervpályázata után-, amelyet egyébként Medgyaszay István nyert meg, csak tervét nem valósították meg- kapott újabb lendületet a köztér egyre csak szépülő ingatlanállománya. A kiskörútra kifutó Kecskeméti utca déli sarkán, egy egyszintes klasszicista ház bontása révén, 1912-ben adták át Pintér Gyula nagyvállalkozó megbízására azt a Hültl Dezső tervezete szecessziós stílusú bérpalotát, amely a maga hat emeletével és két emeletet átfogó, gazdagon díszített és „kicsavart” tetőszerkezetével, lényegében geometriai ellenpólusa lett a tér túlsó oldalán álló református templom tornyának. A térre néző főhomlokzatot 2+1+2+1 tengellyel osztotta fel a mérnök, amelynek két rizalitját csapott végű ormokban fejezett be. Kivételt csak a Nemzeti Múzeumhoz közelebb eső, függőleges irányú zárt erkélysor képviselte, amelyre egy kupola került. Az épület Kecskeméti utcára néző oldalfala 1+1+1+1+1 tengelyű volt, amelynek az Egyetem tér felé eső végére-, a Múzeum körútra néző saroktorony ellensúlyozása helyett- már csak egy ívelt tetőszerkezetet ácsoltatott Hável Lipót építőmester. A palota földszintjén és első emeletén 1944-ig a fővárosi hölgyek egyik kedvelt ruha és fehérneműboltja, a Stern József Áruház üzemelt-, amely a Kálvin tér közepéről 1912-ben költözött ide többek között Beyer Marcell pénzének köszönhetően.

Az egykori Kálvin téri Pintér-bérház és hűlt helye (Fotók: Fszek.hu, Fortepan.hu, Grafika: Falanszter.blog.hu)

Budapest ostromakor gyakran előfordult, hogy a támadó szovjet vagy éppen ellentámadó német harccsoportok mélyen betörtek a másik fél által ellenőrzött területre. Az így előretörő alakulatok sokszor beszorultak valamelyik épület földszintjére vagy éppen emeletére. Leküzdésük legegyszerűbb módja az volt, ha rájuk gyújtották az épületet. 1945. január 14-én így jutott el egy szovjet harccsoport a Pintér-bérház pincéjébe is, ahol tűzharcba keveredtek az itt védekező németekkel. A harcoló felek a civileket használták fedezékül, emiatt sokan vesztették el itt az életüket. A szovjet katonák hamar eltűntek a pincéből, és a német védők végiglángszórózták az épület összes szobáját, hogy megsemmisítsék az esetleg elrejtőzött harcosokat. Mindennek csak annyi következménye volt, hogy a carrarai márvánnyal burkolt épület és a tölgyből faragott díszes vesztibül teljesen kiégett állapotban került másnap a szovjetek kezére, akik a biztonság kedvéért egy ágyúsorozattal még szétlőtték a saroktornyot- írja Ungváry Krisztián történész. A teljesen kiégett, összedőlés határán álló épület menthetetlen volt. Bontása után az 1960-as években ugyan egy rövidebb ideig még egy fejmagasságig érő kőkerítéssel körbevett sörkert üzemelt az üressé vált telken, ám 1987-es beépítése során, ez a foghíj fogadta be a Mercure Korona szálloda nyugati szárnyát.

Az egykori Kálvin téri Pintér-féle bérpalota (b) és Geist-ház (j), valamint a helyükre épített Mercure Korona Hotel (Grafika: Falanszter.blog.hu)

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár székháza és a Danubius-kút

A Kálvin tér, a Múzeum és Baross (akkor még Stáció) utcák határolta épülettömbben működött a Marczibányi család által üzemeltetett hírhedt Két Pisztoly fogadó és szálloda, ahol bár „mindennaposak voltak a Gránátos kaszárnya részeg granadírjai által elkövetett rablások és gyilkosságok, Haszlinger vendéglős jó konyhája és pinczéje oly nagy vonzerőt gyakorolt mindig a közönségre, hogy Szemere Miklós is mindig a Pisztoly szállodájából indult a Thököly úti lóverseny-pályára.” A rossz hírű hotelben gyakran megfordult a gavallér természetükről is ismert Sobri Jóska és Bogár Imre is, ám a betyárromantika pusztulásával a Két Pisztoly is végleg lehúzta redőnyét, amikor az 1839-ben alapított Pesti Hazai Első Takarékpénztár itt kívánta új fővárosi fiókját felépíteni. Az 1874-ben átadott eklektikus stílusú épületet szintén Ybl Miklós tervezte. A robusztus méretű négyszintes palotát bár nem sorolták a mester főbb művei közé, ám az építész ezzel a második emeletig kváderezett művével zseniálisan és méltón zárta le a Fővám tér és Kálvin tér között szakasz keleti pontját. A később átadásra került Ferenc József (jelenleg Szabadság) hídról érkezőknek –még Örkény István, Ottlik Géza, Tandori Dezső írásaiban is– pompázatos látványt nyújtott a 3+5+3 tengelyű középrizalitos épület, amelynek aljában még egy gyógyszertár is helyet kapott. Ybl is szerette ezt az a munkáját. Jutányos lakbérért cserébe a pénzintézet például megengedte, hogy a harmadik emelet Kálvin térre néző saroklakásban élhessen, s onnan szemlélhesse a templomot, illetve a placc közepén felállított, saját maga tervezte, ám Feszler Leó mintázta, Brestyánszky Béla és Marchenke Vilmos faragta Danubius-kutat.

Az Ybl Miklós tervezte Kálvin téri Pesti Hazai Első Takarékpénztár székháza, majd beépítetlen foghíja az 1960-as években, és a Kálvin Center (Grafika: Falanszter.blog.hu)

Mivel a II. világháború alatt a takarékpénztár épülete csak részlegesen égett ki, így az utókor számára érthetetlen, hogy 1947-ben miért döntöttek a városatyák a saroképület lebontása mellett. Szerencsésebben járt a szintén Ybl Miklós tervezte, 1883. október 22-én felavatott gótikus csúcsívű Danubius-kút, amelynek bár csak Száva folyót ábrázoló női mellékalakja vészelte át épségben a harcokat, de az állam 1959-ben inkább újrafaragtatta a budakalászi kőből készült műalkotást Győry Dezső műhelyében, hogy azt Erzsébet téri parkba helyeztethesse át. A takarékpénztár épületének helyén nagyon sokáig gazos foghíj éktelenkedett, amelyre a tér rendezése kapcsán hiába álmodott 1958-ban a Jurcsik Károly–Hofer Miklós építészpáros egy lakó-és irodaházat, a foghíjat csak mint felvonulási területként tudta használni a főváros az 1973-as metróépítésnél. A terület rendezése a módszerváltásként ismert politikai fordulat után került ismét szóba. 2002-ben ide került a Z. Halmágyi Judit és Virág Csaba jegyezte Kálvin Center nevű szörnyszülött, amely ugyan felvette a tér konkáv térfalainak ívét, s tömegkezelésben is hűen követte a korábban itt állt Ybl-féle takarékpénztár épülettömbjét, ám a vasalónak csúfolt ingatlan sajnos ötlettelenségről, nihilizmusról és szakmai inkompetenciáról tanúskodik. Az idén elhunyt Makovecz Imre korábban így fogalmazott: „Ha valaki vasból és üvegből egy műanyag, modulálatlan épületet ide tesz, az azt jelenti, hogy negligálja a Nemzeti Múzeumot, a mellette lévő késő szecessziós épületet, a templomot stb.” Ha pedig az épületek negligálják a környezetükbe kódolt időt, akkor nem következhet be más, mint ami a Korona Szálló esetében már megtörtént, a Kálvin Centerrel pedig néhány évtized múlva jön el: beleragadnak a korukba, és a következő fejlesztési terv már arra sem veszi a fáradságot, hogy kikapargassa őket onnan, még akkor sem, ha egy-két szépérzékű újságíró és építészhallgató alkalomadtán kővel betöri ennek az irodaháznak a bejáratát.

A Kálvin tér északi oldalának palotái az 1920-as években, és a helyükre épített torzszülöttek (Grafika: Falanszter.blog.hu)

A Magyar-Hollandi Biztosító Rt. székháza

A Baross utca és az Üllői út betorkollásánál fellelhető keskeny trapézalaprajzú telekre 1869-1870 között építették fel Németh Samu háromszintes bérházát. Az Ybl Miklós baráti köréhez tartozó Bergh Károly tervei alapján felhúzott eklektikus stílusú épület aljába bár sok üzletet költöztetett be a palota építtetője, pénzsóvár örökösei 41 év elteltével inkább kipaterolták a földszinten üzemelő Magyar Lámpagyár mintaboltját valamint a ház bérlőit, hogy 1911-ben az egész épületet eladhassák a Magyar-Hollandi Biztosító Rt.-nek. A pesti köznyelv innentől csak Hollandi-udvarként ismerte a palotát. A főleg életbiztosításban utazó pénzintézet azonban az 1930-as gazdasági világválság hatására elvesztette készpénztartalékait, így a szervezetet a felügyelet javaslatára beolvasztották az Első Magyar Biztosító Rt-be, a félig-meddig üressé vált bankszékházban pedig egy Vörösmartyra keresztelt filmszínházat alakítottak ki. Budapest ostromakor a ház kijavítható sérüléseket szenvedett: a Pintér-féle bérházban védekező német alakultok ugyanis csak az épület felső két felső traktusában tudtak kárt tenni-, így a mai napig érthetetlen, hogy az MKP miért rendelte el később a felső szintek bontását. Az első emeletig megmaradt épülettömböt ezek után úgy „rekonstruálták” a munkásokkal, hogy a megmaradt vakolt díszítőelemeket leveretették, a kecses, hosszú ablaknyílásokat pedig befalaztatták, hogy a helyükre apró, „pinceablakok” kerülhessenek. A puritán küllemű, kubussá lecsonkított házban a metróépítés elkezdéséig nemcsak a Vörösmarty mozi, az „Óra és Ékszer”, „Édesség”, „Zöldség és Gyümölcs”, „Virágház” boltok üzemeltek, hanem a Tulipán eszpresszó is. A telken jelenleg a Z. Halmágyi Judit és Virág Csaba jegyezte másik, kisebb méretű üveghasáb-végbéltermék pöffeszkedik-, amelyet lekicsinylően még ők is csak KC11-nek neveznek.

A Kálvin tér keleti oldalán álló egykori Hollandi-udvar épülete és a helyére épített KC11-nek nevezett véglény. Balra az egykori takarékpénztár, s a helyére épített Kálvin Centernek nevezett hányadék, jobbra a Gazdák Biztosító Szövetkezetének székháza (Grafika: Falanszter.blog.hu)

Magyar Gazdák Biztosító Szövetkezetének épülete

A Kálvin tér, az Üllői út és a Ráday utca közrefogott saroktelekre 1912-1913-között építették fel Hültl Dezső tervei alapján a Gazdák Biztosító Szövetkezetének székházát. (A palota helyén korábban egy Ybl Miklós tervezte, 1862-ben átadott kétszintes lakóház állt.) A 140 tisztviselővel működő pénzintézet az ingatlan negyedik és ötödik emeletén üzemelt, amelyet két-két 16 kabinból álló páternoszterrel és liftekkel kötöttek össze. Az alsóbb három szinten, stukkókkal díszített 12 nagy bérlakást, a földszinten pedig saját pincekapcsolatokkal rendelkező üzleteket alakítottak ki. A Grosz-Baneth, Szemző Sándor-féle divatáruboltok mellett, az ingatlan Ráday utca felőli oldalán egy hideg vizes gyógyintézetet is átadtak-, amelynek rendelőhelyiségei a félemeleten, fürdőhelyiségei pedig az alagsorban voltak. A fürdőterem az udvar alatt húzódott minden higiénés felszereléssel ellátva és úgy berendezve, hogy a látogató nem is tudta, hogy az épület alagsorában tartózkodik. Innen egy Haverland típusú gyorsjáratú személyfelvonó vezetett fel a tetőteraszra, ahová egy tágas nap-és légfürdőt telepítettek. 1930-ban a palota Üllői úti részén kialakítottak egy éttermet és egy 400 adag kapacitású konyhát is.

A Hültl Dezső épület szobrászati munkáit Szabó Rezső készítette. A kivitelező cég a Führer és Deutsch volt (Grafika: Falanszter.blog.hu)

A háború után „tűzfal térként” is emlegetett közlekedési csomópont talán a leginkább megtépázott budapesti tér volt. A hármas kereszteződésben álló öt sarokház közül csupán a Gazdák Biztosító Szövetkezetének épülete maradt állva a bontások után, amelyet 1996-ban szakszerűen újíttatott fel az Aegon Biztosító. A teret körbejáró sétánk folytatásában egy nagyon érdekes tervet fogok majd ismertetni, amely 1913-ban gyökeresen megváltoztatta (volna) a Kálvin teret.

Jamrik Levente