Egy középkori alagút és több, országos hírű ember egykori Krisztina téri otthona lesz csakhamar a földdel egyenlő. Hacsak...A bontásra ítélt Beranek-bérház. Krisztina tér 8. - Naphegy utca 4. (Hrsz: 7225) (Fotó: Google.com)

A korábban itt álló épületek főfalait felhasználva a most bontásra ítélt emeletes házat még 1887-ben építtette Beranek Elek lisztkereskedő. A terveket Schumy Rezső építész készítette el. Az épület 1907-ben lett Szőcs Elek fül-orr gégész tulajdona, aki nemcsak a Diana úti elemi iskola orvosaként és az Antialkoholisták Országos Egyesületének elnökeként volt főváros-szerte ismert, hanem gyilkosként is.

Történt ugyanis, hogy amikor 1932 nyarán egy kisebb gyermekcsapat bemászott a doktor bekerítetlen és lakatlan mártonhegyi telkére, hogy ott megdézsmálhassa a gondozatlan magányos cseresznyefát, akkor a közelben sétálgató orvos a botjával rátámadt a siserahadra. A lurkók ijedten ugráltak le az ágakról, gyorsan szétfutottak, csak a 8 éves Kálmán István nem tudott idejében lekúszni a fáról. Őt az ólomvégű sétabotjával verte le az orvos, hogy a hajánál megragadva a közeli lakásába ráncigálva tovább folytathassa a kiskorú verését. A többi kölyök azonnal a pórul járt társuk anyjához rohant segítségért, aki ekkor öt hónapos terhes volt. Az állapotos asszony az orvos lakásába benyitva kölykét védő anyatigrisként ugrott rá a doktorra, több helyen meg is harapta a fül-orr-gégész kezét, aki védekezésként a botjával annyira megverte a terhes nőt is, hogy az pár hét múlva elvetélt. A bíróság 100 Pengőre büntette meg a szeptember 27-ei tárgyaláson Szőcsöt. A hír hallatán azonnal lemondott az Antialkoholista Egyesület védnöki pozíciójáról gróf Apponyi Albert politikus neje, Clothilde von Mensdorff-Pouilly grófné.

A bontásra ítélt Krisztina tér 8. szám alatti ház egykori híres lakói. Kereszttel jelölve, akik a házban hunytak el (Grafika: Falanszter.blog.hu)

A Krisztina tér 8. szám alatti ingatan több neves ember lakhelye volt. Többek között itt élt Hoppe Rezső zeneszerző, pedagógus, a Koronaőr (ma Kosciuszkó Tádé) utcai leányiskola igazgatója, a „Zeneközlöny” és a „Magyar dal” című szaklapok szerkesztője. Hoppe jelentős szerepet töltött be az egyházzenében is. Orgonista, szólóénekes és karnagyi minőségben sokszor fellépett a Mátyás-templomban, a Bazilikában és a várbeli Szent Zsigmond-kápolnában. 40 évig vezette a kiváló színvonalú Budai Dalárdát is. Alkotásai széles körben ismertek és népszerűek voltak. Énektankönyve három kiadást is megélt. Különös mód a legmaradandóbb alkotása egy magyar nóta: „Lakodalom van a mi utcánkban.” Szövegét Móra Ferenc író bátyja, a néptanítóként és költőként is tevékeny Móra István írta. A zeneszerzőt ábrázoló, Sződy Szilárd alkotta dombormű jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg.

Szintén országos hírnévnek örvendett a bérház másik lakója, a Kossuth-díjas Machovits István gépészmérnök, aki a XX. század elején volt a ház lakója. Az ő tervei alapján készültek el többek között az „Ady Endre” és a „József Attila” nevű 100 tonnás úszódaruk, amelyekkel nemcsak a felrobbantott dunai hidak roncsait emelték ki, hanem ezekkel rakták össze az ideiglenes folyami átkelőnek szánt Kossuth híd elemeit is. Ezt a két, több mint 75 éves úszódarut a mai napig használják a Tiszán. Machovits tervei szerint készült el az a 34 darab folyami- és tengeri úszódaru is, amelyeket háborús jóvátételként a Szovjetunió kapott meg. Ezek a mechanikai szerkezetek is a mai napig használatosak a Volga és a Don folyókon, valamint a Fekete-tengeren. Machovits statikusként részt vett a tatabányai Turul-emlékmű, a pesti Vigadó csillárjainak és a Kossuth téri egykori Magyar Királyi Kúria „Triga” szoboregyüttesének restaurálásában is.

1913. július 2-án ennek a háznak az emeleti lakásában lőtte magát fejbe zongorájánál Dóczy József jogász-közgazdász, neves zeneszerző, Dankó Pista után az ország második legjelentősebb, a korabeli közízlést legjobban meghatározó és befolyásoló nótaszerzője. A doktori végzettségű művész több mint 150 nótát zenésített meg. 1898-ban mutatták be a „Kurucz világ” című operettjét, melynek szövegét is ő írta. Ady Endre azt állapította meg erről a műről, hogy „figyelmet érdemlő kísérlet volt, néhány sikerült énekszámmal.” A zajos siker a „Liliom Klári” című népszínművel kopogott be hozzá, amelyet sokáig játszottak Debrecen, Temesvár és a Budai Színkör színpadán. Dóczy egyébként olyan nagy sikerű, mai napig játszott nótákat írt, mint „Azt mondják a leány, mind hamis”, „Darumadár útnak indul”, „A debreceni Nagyerdő” „Ha bemegyek szombat este a csárdába”, „Házam ereszére rászállott a cinege”, „Szőke leány a rózsám” stb. Az 50 éves zeneszerző tragikus halálesetéhez nemcsak akkut betegsége, hanem négy éves kislányának egy hónappal korábbi tragikus halála is közrejátszhatott. A nótaszerző országos ismertsége miatt a főváros saját költségén biztosított díszsírhelyt a Kerepesi úti temetőben, ahová az elhunytat a budapesti egyesített cigányzenekarok kísérték el legismertebb nótáit játszva. „Nincs szerelem, nincsen féltés, nincsen onnan visszatérés sohasem.” A híres zeneszerző nevét több utca is viseli Budapesten, Miskolcon és Debrecenben.

Dóczy újabb nótás könyve (Forrás: Hetiujszo.ro) 

Itt cseperedett fel a nótaszerző elsőszülött fia, Dóczy Lóránd gépészmérnök is, aki felnőtt fejjel hivatásos katona lett. Századosként az ő vezetése alatt alakult meg 1935-ben a csepeli reptéren a Honvéd Repülő-Kísérleti Intézet, amely részben átvette a trianoni békediktátum miatt létrehozott, a saját, önálló technológiai fejlesztésekre hagyatkozó Haditechnikai Intézet feladatait is. A „Gazda” becenévvel illetett hadfi szakmai tudásának, nyelvismeretének és nagyívű szervezői képességének köszönhetően tudott lényegében kialakulni az önálló magyar légierő. Az ő kezdeményezésére köttetett meg 1941-ben az a német-magyar repülőgépipari együttműködés is, amelynek csúcspontjaként az állam felépíttette Tököl mellett a Dunai Repülőgépgyárat. Ebben az üzemben naponta két darab Me 210 kétmotoros romboló repülőgépet gyártottak. A világháború után ez az üzem lett a „híres” Csepel Autógyár. Szintén az ő kezdeményezésének köszönhető, hogy Ferihegyen repülőteret építtetett az állam. Ez a létesítmény jelenleg Liszt Ferenc néven Budapest nemzetközi légiforgalmi kikötőjeként ismert. Alezredesi fokozatban, pilótaként is tevékeny törzskari repülőmérnök a háború után elhagyta Magyarországot. Először Algírba ment, ahol egy kereskedelmmel foglalkozó kisebb repülőtársaságot gründölt, majd három év múlva családjával Montrealba költözött, ahol már kanadai állampolgárként.a Canadair repülőgépgyár kisérleti osztályának vezetőjeként dolgozott. Nyugdíjazását követően, immár professzorként egy repüléstechnikai iskola tanára lett. 1974-ben hunyt el.

Szintén a Krisztina tér 8. szám alatti ház egyik lakásában hunyt el 1917-ben dr. Felletár Emil udvari tanácsos, gyógyszerész, vegyész, a törvényszéki toxikológiai nemzetközi hírű képviselője. 1862-ben ő kapta meg hazánkban másodikként a gyógyszerészmesteri oklevelet. A Tapolcán született doktor jelentősége leginkább abban fogható meg, hogy az ő kezdeményezésére alapította meg az állam 1883-ban a mai napig működő Országos Bírósági Vegyészeti Intézetet, amely csakhamar a törvényszéki orvosképzés fellegvára lett. Mint a magyar gyógyszervizsgálat megteremtője, a gyógy- és ásványvizek analízisén kívül az alkohol- és más mérgezések lefolyásának tüneteivel, kimutatásával is úttörő munkát végzett. Felfedezései nyomán kidolgozott vizsgálati módszerek mai napig használatosak. Kutatásait az 1897-ben megjelent „A törvényszéki chemia” című műve összegzi. Munkásságát dr. Antall József, a későbbi miniszterelnök írta meg először.

Az ő lakásába költözött be a 20-as évek elején Reichenbach Béla egyetemi tanár, gazdasági szakíró, a Közgazdaságtudományi Egyetem dékánja. Tudományos munkásságában a gabonatermelés fokozásáról, a gazdálkodás belterjességéről írt. „Mezőgazdasági üzemtan” című szakkönyve a mai napig alapműnek számít. Reichenbach 1929-ben költözött ki a házból, hogy minden erejével a Naphegy utca 59. szám alatti villájának felépítésére fordíthassa. (Azóta ez a családi ház sincs meg.)

A Krisztina téri épületet 1930-ban vásárolta meg Goszleth Lajos építész, királyi főmérnök, több jelentős középület tervezője. Az ő álmai szerint valósult meg többek között Szombathely központjában a Hangya-ház, a Fővárosi Statisztikai Hivatal székháza, amely most a XI. kerület polgármesteri hivatalaként funkcionál, a Fiastyúk utcai lakótelep, a zuglói Vitéz-telep, az óbudai Kiscelli úti posta, a klotildligeti Jézus Szíve templom, az Esztergom-Kertvárosi Szent István plébániatemplom, valamint a gárdonyi és a kápolnyásnyéki katolikus templomok is.

Ezt a családi háznak szánt ingatlant azonban nem az ő, hanem a katonai felderítőrepülésben is hatékony és eredményes Laurenszky Gusztáv építész elképzelései alapján alakították át. Az 1893-as bővítési terveket leporolva ekkor kapott az emelet magasságában kiugró zárt erkély díszes hagymakupolát. Az 1931-es felújítás és szerkezeti megerősítés során találták meg azt a középkori alagutat is, amely az ingatlan pinceszintje alatt csaknem három és fél méter mélyen húzódott. A felfedezésről így írt a korabeli Budai Napló: „A Tárnok utca 19. számú házból kiinduló alagút egy másutt lévő elágazásából a Krisztinavárosba jártak le, mégpedig a Naphegy utca 4-es számú házba. Ez itt oly mély, hogy Krisztinaváros közművei (csatorna, kábelhálózat) egyáltalán nem tudták megrongálni.” Olyannyira nem, hogy amikor Kalmár János nyugalmazott Csáky-uradalmi főintéző az épület pincéjében 1933-ban berendezte borkimérését, akkor ennek a középkori járatnak egy részében kezdte el tárolni nagyméretű gönci hordóit. Az öreg halálával a tokaji és mádi borok forgalmazását fia, Kalmár József vette át, aki a szovjetek közeledtével az alagút ház alatti részét óvóhelynek alakíttatta át. Az államosítást követően a borkimérést a Tabdi MGTSZ vette át, akik szintén borraktárnak használták a középkori járat házhoz közelebb eső részét. Az alagút létezése a szocializmusban is annyira napirenden volt, hogy amikor a Fővárosi Tanács 1967-ben két újabb emeletet akart a házra ráépíttetni a FÖMTI tervei szerint, akkor a nyolc lakás kivitelezését azért kellett hamar elvetni, mert a járat nem volt feltérképezve és régészetileg feltárva. Pénzhiányra hivatkozva azonban erre a föld alatti kutatásra sohasem került sor. A többi, Várnegyedből kifutó egykori alagútról szóló hírt itt szedtük csokorba.

Az épület Naphegy utcai frontja. (Fotó: Google.com)

A Beranek Elek lisztkereskedő építtette bájos házikó ma már valóban nem műemlék. Budapest ostroma után már építészeti értékei sincsenek, így nem csoda, hogy a Fővárosi Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztálya tavaly november 13-án engedélyezte az ingatlan lebontását, majd december 8-án fogadta el a helyére a Laki Zrt. által felépíteni kívánt társasház kivitelezési tervét. Valószínűleg a hivatal sem volt tisztában az épület múltjával, a falai között egykor élt nyolc országos hírnévnek örvendő, minimum emléktábla erdőket megérdemlő emberek nagyívű tetteivel, pláne nem a középkori eredetűnek gondolt alagút esetleges meglétével, amely statikailag sok mindent felülírhat. A jelenlegi, Gyöngyössy György építész jegyezte terv szerint az épület így fog kinézni. Körülbelül 85-90 százalékban fog majd hasonlítani önmagára.

Become a Patron!

Jamrik Levente