Cirkuszi attrakcióként mutogattak 100 fekete bőrűt a pestieknek. Az interaktív akcióantropológiának a világháború kitörése vetett végett.A Néger falu egykori bejárata Forrás: Falanszter.blog.hu
1891: Átadják a budapesti Főposta távközlési kupoláit
A Puskás Tivadar-féle Telefonhírmondó államosítása után a Magyar Királyi Posta vezetősége 1889-ben döntötte el, hogy a megsokasodó távíróvezetékek esztétikus és üzemzavarmentes be- és kivezetése miatt, két nagyméretű, hálós szerkezetű vaskupolát fog majd felépíttetni a Főposta tetejére. Az 1891-ben felavatott híradástechnikai tetőidomok terveit Hegyi József és Majorossy Géza építőpáros jegyezte. A kommunikáció rohamos fejlődésével azonban ez a két sarokkupola csakhamar elavulttá vált, így 1908-ban el is bontották őket. Funkciójukat ekkor vette át a harmadik emeleten ekkoriban kialakított, 16 méter fesztávú vasbetonfödémmel lefedett távíróterem és az itt elhelyezett új mechanikai gépek. Ennek a csarnoknak a terveit Zielinsky Szilárd és Ray Rezső készítette el. A Petőfi Sándor utca 13-15 alatti neoreneszánsz-eklektikus stílusú épületet egyébként 1873-ban adták át Szkalnitzky Antal és Koch Henrik tervei szerint. Az épület jelenleg kihasználatlan, ám külsőleg felújított szellemházként funkcionál.
1900: Amikor Békásmegyer még egy poros kis falu volt
Békásmegyer első említése 1368-ból származik. A falu tulajdonosa ekkor az óbudai apátság volt. A török hódoltság alatt elnéptelenedett községet az 1740-es évek elején kezdték német nyelvterületről származó telepesekkel benépesíteni. Krottendorf jellegzetes sváb falunak számított, ahol a nadrágszíj formájú telkeken szőlő- és gyümölcstermesztést folytattak az új lakók. A korabeli képeslap a dió-, akác- és szederfák által határolt széles Fő (ma Ezüsthegy) utcát mutatja a Hősök tere irányából fotózva. A háttérben még látni lehet a Templom utca torkolatát is. Az út baloldali házsora -a kisebb-nagyobb átalakítok ellenére- még áll, ám a jobboldalt sorakozó épületek helyére 1975 és 1976 között egy hatalmas kiterjedésű lakótelepet húztak fel az elvtársak. Libmann vegyeskereskedése helyén ma részben egy nevesincs park, illetve a Nyugdíjas Ház déli oldalát határoló telek terpeszkedik el.
A békásmegyeri Fő (ma Ezüsthegy) utca) Forrás: Falanszter.blog.hu
1911: Elbontják a földalatti felszíni épületeit
Az európai kontinens első földalatti vasútjaként, illetve a világ első villamosmeghajtású metróvonalaként úttörő szerepet betöltő Millenniumi Földalatti felszíni fogadóépületeit 1893 és 1903 között adták át. Míg a házikók vasváz merevítéseit vörös és fehér színű pirogránit-téglafalazatokkal töltötték ki, addig a kereskedelmi egységekként is funkcionáló építmények tetejét ívelt, mívesen megmunkált akantuszlevelekkel tagolt cinklemezekkel fedték le. A föld alatti lejáratokat Schickedanz Albert és Herczog Fülöp tervezte. A korstílus folyamatos változásával a pestiek hamar meggyűlölték ezeket a házikókat, a főváros döntéshozói is csak egyszerűen „majolika kriptaként” jellemezték az Andrássy út mentén libasorban sorakozó építményeket. Bontásukra nem is kellett sokat várni. A díszes felszíni épületek többségét már 1911-ben eltüntették, csak a Deák téren álló, Brüggermann György kioszkjával egybenyitott metrólejárat állt ellen 1924-ig a csákánynak az itt működő Halcsarnok és virágbolt miatt. Ellenben teljes szépségében ránk maradt az Opera előtti megálló. Ez a ballusztrádos mellvéddel keretezett építmény annak köszönhette megmaradását, hogy a főváros eleve nem is akart itt felszíni fogadóépületet kialakítani, nehogy az kitakarja az Operaház és a Balettintézetként is ismert Dreschler-palota kontúrjának akár egy szeletét is. Ám pár évvel később pont ezt a mészkőből készült lejáratot másolták le a többi földalatti megálló felett elbontott kioszkok pótlására.
Trécselő asszonyok a 30-as években az Operaház előtti földalatti megálló mellett (Forrás: Falanszter.blog.hu)
1911: Néger falu a Városligetben
A Németországból hazánkba települt Meinhardt Court Frigyes 1910-ben vette meg a csőd szélére került Friedmann Adolftól az Új-Ős Budavára-Amerikai Parkot. A Hermina út és a mai Róbert Károly körút közötti 50 ezer négyzetméteres területen Lajta Béla tervezte favázas (nyári varieté, kabaré, színház, kávéház, zenepavilon, étterem) épületek álltak. Az új befektető 1911-ben nyitotta meg új mulatónegyedét Angol Park néven, ahol a nyugati mintákat követve ekkora már felépült az amerikai stílust követő hullámvasút és ródli pálya, átalakítások útján pedig az Elvarázsolt Kastély, a „csodakerék”, a barlangvasút, mozi, több tucatnyi mutatványos bódé, japán kert, az Orfeum és egy Alpesi falu is.
Mai szemmel már szokatlan, de szintén ekkortól lett látogatható az a Néger falura keresztelt szórakoztatóipari egység is, ahol több, mint száz, Egyiptomból, Szudánból és Szenegálból származó fekete férfi, nő és gyermek próbálta nap, mint nap testközelbe hozni a magyaroknak Afrika egzotikus kultúráját, táncait, ételeit és vallási rítusait. Az előadások interaktívak voltak. A fellépők rendszeresen bevonták a kíváncsi szemlélőket törzsi táncaikba és a napi rendszerességgel eljátszott esküvői szertatásokat követő hajnalig tartó mulatságaikba is. A korabeli pletykák szerint több szerelem is szövődött az afrikai férfiak és a magyar nők között. Az etnopark népszerűsége bár töretlen volt, de az első világháború kitörése miatt az üzemeltetőknek egyre nehézkesebbé vált Budapestre szerződtetni autentikus és hitelesnek tartott fekete előadókat az ellenséges angol és francia gyarmati területekről, így a néger falut 1914-ben kénytelenek voltak bezárni, majd lebontani. A világgazdaság rezgéseinek függvényében az Angol Park váltakozó sikerrel működött tovább az 1950-es államosításig, amikor is az elvtársak átkeresztelték Vidám Parkra a bulinegyedet, hogy az még nevében se emlékeztessen az „imperialista, a paraszt- és munkásosztályt kizsákmányoló kapitalista szigetországra.”1930-as évek: Bohóckodó fiatalok a Kossuth Lajos téren
A Kossuth Lajos teret először 1913-ban parkosították. Ekkor alakították ki az Andrássy Gyula lovasszobor tengelyében azt a kis szökőkutat is, amely Wellisch Alfréd építész saját magának tervezett bérháza északnyugati sarkával „nézett” farkasszemet. Az 1910-ben átadott két gombakupolában végződő épület jelenleg a Miniszterelnökségi Hivatal otthona. A kép baloldalán jól kivehető a Géza (ma Garibaldi) utca 1. szám alatti sarokház huncutul ágaskodó fiatornya is. Ezt a bérházat a Budapest Építő Rt. megrendelésére 1911-ben avatták fel. Ennek az ingatlannak a terveit Kármán Aladár és Ullmann Gyula építészpáros jegyezte.
Ökörködő, beszélgető fiatalok a Kossuth Lajos tér déli részén, az Andrássy szobor előterében (Forrás: Falanszter.blog.hu)
Jamrik Levente