Itt tervezték meg I. Sándor jugoszláv király meggyilkolását, a kisantant országok elleni terror- és szabotázsakciókat, valamint itt készítették elő a bécsi döntések magyar álláspontjait. Most replikaként visszaépítik az egykori minisztériumot.
A visszaépíteni kívánt Külügyminisztérium (Vöröskereszt Egylet-székház) látványképe. (Grafika: Jamrik Levente)
A mai Dísz téri saroktelken korábban három épület (Heichele, a Bikkessy és Ignatovits) állt, amelyeket 1900-ban vásárolt meg 334 ezer Koronáért a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete, hogy a helyükre Hauszmann Alajos és Hültl Dezső tervei alapján 1901 és 1902 között több mint egymillió Koronáért felépíthessék új székházukat, amelyet Havel Lipót építőmester cége kivitelezett. Mivel már a tervezéskor kiderült, hogy a két sarokkupolában végződő eklektikus stílusú ingatlan túl nagy lesz a segélyszervezetnek, így az alsóbb szinteket 1902 július elején 15 évre bérbe adták az államnak, hogy a Magyar Királyi Horvát- Szlavón- Dalmát Minisztériumot az Úri utcából átköltöztethesse ide. Érdemes megemlíteni, hogy a Vöröskereszt Egylet a bérleti idő alatt továbbra is fenntartott három szobát az igazgatóságának a palotában, illetve a felső két szintet tehetős lakókkal töltötték fel. Többek között innen, a bagótól megsárgult szakálla mögül szemlélte a pesti panorámát 1907-es végleges bécsi letelepedéséig dr. Hertzka Emil kontinens-szerte ismert és felkapott zeneműkiadó is, aki elsőként adott ki olyan kortárs, akkor még zömmel ismeretlen zeneszerzők műveit, amelyek ma már világhírűek. Sikerességét jól szemlélteti, hogy a bécsi önkormányzat 1959-ben egy teret is elnevezett róla az osztrák főváros X. kerületében. Rajta kívül szintén itt bérelt lakást Forinyák Gyula császári és királyi altábornagy, az 1866-os osztrák-porosz háború lovassági hőse, az első magyar nyelvű katonai kézikönyv, a híres „Hadászat” szerzője, illetve báró Minarelli-Fritzgerald Sándor gyalogsági tábornok, katonai szakíró, aki azért nevezetes egy pindurkát, mert az ő tervei szerint avatták fel 1884-ben a boszniai Mostar vasútállomását.
Az 1868-as magyar-horvát kiegyezést követően a zágrábi országgyűlés a budapesti parlamentbe kezdetben 29 főt, később a katonai határőrvidék polgárosítása után az alsóházba 40, a főrendiházba pedig 2 politikust küldhetett, akik a széles autonómia kedvezmények miatt a saját nyelvükön szólalhattak fel. Szintén a Szábor választhatta ki a horvát-szlavón- dalmát miniszter személyét is, akinek feladata az Ausztria és Magyarország felé történő kapcsolattartás és közvetítés volt. Délnyugati szomszédunk külön zászlót és címert is használhatott, honvédségüknél a horvát volt a vezényleti nyelv. A magyar-horvát kiegyezéssel azonban Zágrábban nem voltak elégedettek. Az egykori Grécben ugyanis úgy látták, hogy az új kezeslábas túlságosan a magyar szabásminta alapján lett megvarrva, a Bécsben székelő uralkodóhoz csak közvetetten, Budapest politikai érintésével lehetett csak eljutni, holott a császárvárosban a horvátoknak már 1650-től volt egy olyan király közeli emberük, akit akkor Agens Regni Croatiæ-nak hívtak.
A Vöröskereszt Egylet székházának korabeli tervrajza. (Forrás: BFL)
Sok gond volt a magyar érzelmű horvát bánok kinevezésével is, amelyre jó példa gróf Pejacsevich Tivadar esete, akit a katonaságnak kellett 1883 augusztus közepén kimentenie az eszéki polgárok lincselésétől. A tömeg azért rontott a bánra, mert a törvény tiltása ellenére a horvát feliratokat országosan leverettette, hogy a helyükre kétnyelvű (magyar, horvát) táblákat és a szentkoronával megsüvegelt magyar középcímert helyeztethesse ki a horvát herold helyett. Érdekes adalék, hogy az I. világháború kitörésekor a beteg főúr pont Vichyben tartózkodott, amikor a franciák túszul ejtették, és átszállították Orleansba kórházi kisegítő munkára. Az idős beteg arisztokratának a haldokló, súlyosan sérült gall katonák kórtermeit kellett rendbe tennie, a vért, az ürüléket és a magas láztól a földre került gyomortartalmakat kellett rendszeresen felmosnia. Munkája közben a gall kakasok úgy bántak vele, mint egy kopasznyakúval. Az osztrák-magyar hatóságok részéről rögtön megindultak a tárgyalások kiszabadítása érdekében, 1915 végén négy fogoly francia vezérkari törzstiszt ellenében jöhetett haza. Nem rossz arány. Egy magyarért négy franciát. A grófot ezután felmentették a minisztérium vezetésétől, aki visszavonult az aktív politikától, majd Bécsben csendben elhunyt egy szanatóriumban.
A Vöröskereszt Egylet székházának korabeli tervrajza. (Forrás: BFL)
IV. Károly koronázási menete. (Fotó: Urbface.com)
A bérleti díj lejárta, a háborús konjunktúra, valamint az állami takarékosság miatt a kormány a kis létszámmal működő Horvát- Szlavón- Dalmát Minisztériumot 1917. augusztus 14-én költöztette át a Markó utca 16. szám alatti, 1913-ban felavatott Magyar Királyi Igazságügyi Minisztérium mai Stollár Béla utcára néző épületszárnyának felső emeletére. A Dísz tér 1-2. szám alatti túlméretezett sarokpalotát innentől ismét a vöröskeresztesek használhatták tovább. A Pesten tanyát ütött szaktárca azonban már nem működött sokáig. A trianoni békediktátum, az ország kétharmadnyi területének elvesztése, illetve a független délszláv állam kikiáltása miatt Kunfi Zsigmond a minisztérium utolsó, felszámolói minőségben dolgozó minisztere 1918. november 2-án bejelentette, hogy a kereken 50 éve működő budapesti Horvát Minisztériumot végleg megszüntetik. Ezzel egy időben a népbiztos megkapta a Károlyi-kormánytól azt a felhatalmazást is, hogy a segélyszervezettől lefoglalt Dísz téri sarokpalotában állíthassa fel az új Munkásügyi és Népjóléti Minisztériumot, amelynek személyi és dologi berendezéseire 100 ezer Koronát kapott.
Így nézne ki a visszaépíteni kívánt Külügyminisztérium épülete. Jobbra a szintén visszaépíteni kívánt Honvéd Főparancsnokság épülete. (Grafika: Urbface.com)
A monarchia felbomlása és a proletárdiktatúra bukása után a királyi várpalotában 1918 őszétől ideiglenes jelleggel működő önálló magyar Külügyminisztériumot 1920. április 1-én költöztették át a Dísz téri palotába. A szaktárca helyszűke miatt 1922-ben bővítette ki a sarokházat Hoepfner Guidó építész terve alapján. A 14 és félmillió Korona értékben ekkor alakítottak ki a tetőtérben 25 irodahelyiséget, valamint ekkor egyszerűsítették le a homlokzatok vakolatarchitektúráját, eltüntetve így az építtető gipszszimbólumait. Az épület 1685 négyzetméteres pincerendszerében szintén ekkor került kialakításra a magyar hírszerzés egyik központja is. A Siménfalvy Tihamér vezérkari ezredes vezette csoport a baloldali mozgalmak felderítése, a Héjjas-féle különítmények bevetésével a felmorzsolása, illetve a Szovjetunió elleni katonapolitikai felderítés volt, de szintén a főtiszt parancsnoksága alatt tartóztatták le 1921. október 24-én a tatai Esterházy-kastélyban a trónt visszaszerezni kívánó IV. Károly magyar királyt és 13 fős kíséretét is. A pincében működő hírszerző csoport 1926-ban kapott új vezetőt Papp Dezső alezredes személyében. Budapest ekkor már nemcsak a kisantant államok elleni terrortámadások megtervezését és kivitelezést várta el a titkos csoporttól, hanem a revíziós céloknak megfelelően a magyar kisebbség fegyveres harca való felkészítését is.
1922-ben beépítik a tetőteret. (Fotó: Urbface.com)
Budapest az olaszokkal közösen Jugoszláviát úgy akarta darabjaira robbantani, hogy közben minden eszközt megadjanak az önállósulni vágyó Zágrábnak. Rómával párhuzamosan a magyarok is 1931-ben kezdték el a horvát usztasa és szeparatista macedón terrorcsapatok kiképzését, akikkel Papp Dezső csoportja tartotta fent a kapcsolatot. Az egyik titkos katonai kiképzőtábort a Nagykanizsához közeli Jankapusztán állították fel, amelynek létszáma 30-50 fő között ingadozott. Itt nyert elhelyezést az a hat férfiből és egy nőből álló usztasa sejt is, amelynek a vezetője Horváth Emil, valódi nevén Gustav Perčeć usztasa alvezér volt. Az ő feladatuk I. Sándor jugoszláv király likvidálása volt. Kiképzésük után a merénylőket elegendő pénzzel, fegyverrel és Külügyminisztérium hamis csehszlovák útlevelekkel, Svájcon át Franciaországba küldte, hogy megöljék az oda látogató délszláv uralkodót. Az olaszok a Servizio Segreto Croato, azaz a Horvát Titkosszolgálat nevű szervezetükön keresztül szállították ki a helyszínre a többi fegyvert.
Ahogy a király 1934. október 9-én megérkezett a Dubrovnik nevű hadihajón Marseille-be, részben a Jankapusztán kiképzett sejt azonnal akcióba lépett. Vlado (Černozemskij) Kerin felugrott az uralkodót szállító autóra, majd virágcsokorral a kezében lelőtte a kocsiban hátul helyt foglaló Sándor királyt. A lövések miatt kialakult pánikban súlyosan megsebesült a francia külügyminiszter, Louis Barthou is, aki a kórházban elvérzett. Mivel a gyilkosság után az usztasa sejtből 10 személy visszamenekült Budapestre, így a Budapesten menedéket kereső csoportot Gaáli Zoltán repülő őrnagy vezetésével egy Fokker F.VIII-as repülővel a legnagyobb titokban az olaszországi Udine mellé szállították át. A kimenekítéssel egy időben Tattay Miklós ezredes azonnal elkezdte a dunántúli tábor felszámolását. Pierre Mondanel főfelügyelő elég hamar felgöngyölítette a magyar szálat, azonban a Budapestre küldött nyomozója nem nézhetett körül Jankapusztán, és nem vehetett részt a nyomozásban sem. Mivel a gyilkossággal az európai államok zöme Magyarországot vádolta, így a külügy megfenyegette az olaszokat, hogyha nem állnak ki a magyarokért a Népszövetségben, akkor a kormány feltárja a merényletben betöltött valódi szerepüket. A zsarolás hatott. Róma nyomására Párizs gyorsan elsimította az ügyet.
A Külügyminisztérium óvóhelye. (Fotó: Urbface.com)
A Külügyminisztérium alatti pincerendszert 1936 és 1939 között kezdték el tovább bővíteni. Első körben egy vasajtó mögé rejtett automobil behajtót képeztek ki a mai Hunyadi János úti házfronton, amely két-három gépkocsit befogadni képes garázsba futott bele. Az apró szervizzel is felszerelt parkoló mögött egy 160 férőhelyes óvóhelyet alakítottak ki, amelynek falaira lenyitható, dupla férőhelyes fapriccseket szereltek fel. Maga az objektum nem egybenyitott tér volt, hanem egy kelet-nyugati irányú „F” és két „H” betűkre hasonlító dongaboltozatos folyosórendszer. Az innen dél felé haladó alagút a Várszínház éttermének raktárát érintve, a miniszterelnökségnek helyt adó Sándor-palota alá futott be, ahonnan egy 35 méter mély lépcsőházon át a Krisztinaváros és a Clark Ádám tér közötti Alagúttól délre eső kétszintes, egykori Horthy-féle kormányóvóhelyre lehetett lejutni. Az északi irányba haladó alagút a Dísz tér keleti oldalán, majd a Tárnok utca és az itt álló házak alatt a Szentháromság téri Pénzügyminisztérium érintésével a Kapisztrán téri Nádor-laktanyáig húzódott. Budapest ostroma előtt pár hónappal a külügy légvédelmi óvóhelyét komoly mennyiségű konzervekkel és ivóvízzel töltötték fel. Itt nyert elhelyezést a szaktárca felszíni épületéből lehozott kényelmes pamlagai, szófái, székei, asztala, perzsaszőnyegei is a minisztérium 1929-1942 évekre vonatkozó politikai irataival együtt. Budapest ostromakor egy 21 főnyi nyilas parancsnokság költözött be a földalatti komplexumba, akiknek minden harci tevékenysége abból állt, hogy a lehető legjobb ellátást biztosítsák maguknak. Érdemes megemlíteni, hogy a Külügyminisztérium alatt futó észak-déli irányú folyosón a Horthy-korszakban egy keskeny nyomtávú vasút kiépítésére is sor került, amelyen egy Ganz-Jendrassik-féle elektromotorral hajtott hajtány robogott napi rendszerességgel. A vasút kiépítésére azért volt szükség, hogy a várban működő minisztériumok iratcsere-forgalmát nem a felszínen, hanem lent a mélyben, a kíváncsi tekintetek elől jól eldugva akarták lebonyolítani.
1944. március 19. A német megszállás napja. Nyilasok a várban (Fotó: Urbface.com)
A Hauszmann Alajos tervezte Vöröskereszt-palota a magyar főváros ostroma alatt összesen öt belövést kapott a pesti rakparton felállított szovjet ütegeknek köszönhetően. Sérülései ellenére az ingatlan menthető állapotban várta felújítását. A frissiben berendezkedő kommunista államhatalom azonban úgy vélekedett, hogy mivel bűnös az épület és a korábban itt működött minisztériumok múltja-, így célszerűbb lesz lebontani. Erre 1946 és 1948 közötti időszakban került sor. Érdekesség, hogy még bontás alatt állt a palota, amikor a leendő foghíj tulajdonjogát a Minisztertanács már felajánlotta az Amerikai Egyesült Államoknak 25 ezer dollárért, hogy Washington itt építhesse fel új nagykövetségi székházát. Bár az amerikaiak megvették a telket, az építkezésbe mégsem vágtak bele. A totojázást megunva az állam 1972-ben vásárolta vissza a telket, ám ténylegesen csak pár évvel később került birtokába. A telek innentől a Dísz tér 3. szám alatti Batthyány-palota első emeletén működő tanácsi óvoda játszótere lett, amely a rendszerváltás környékén alakították át kereskedelmi egységgé, magyarán keleti hangulatú zsibvásárrá. A kormányszóvivő 2019 januárjában jelentette be, hogy külsőleg eredeti formájában visszaépítik az egykori Külügyminisztériumot, amely belülről egy modern iroda- és rendezvényközpont lesz.
Jamrik Levente
