Az angolszász bombázások miatt 1944-ben kilenc földalatti gyárba telepítette a Szálasi-kormány a hazai olajipart. A Helemba-hegységbe elrejtett félig elkészült finomító méretei még ma is félelmetesek.
Szupertitkos földalatti gyár a Dunakanyarban. (Forrás: CMA)
A magyar olajipar ellen intézett szövetséges bombatámadások miatt, vitéz Szakváry Emil iparügyi miniszter 1944. november 28-án rendelte el, hogy a hazai olajfinomítókat le kell szerelni és el kell rejteni a föld alá. Az utasítás szerint így a Fanto Egyesült Ásványolajgyárak Rt.-nek a Százhalombatta melletti Máriaháza-puszta, a Magyar Petróleumipar Rt.-nek az Ercsi mellett Szentmihály-puszta, a Vacuum Oil Company Rt.-nek Süttő és Neszmély között, a Shellnek Vértesacsán és Sóskúton, a Nyírbogdányi Petróleumgyárnak Felcsúton, a Délkárpáti Kőolajfinomító és Kereskedelmi Rt.-nek Főnyeden, az 1942-ben alapított Magyar Olajművek Rt.-nek pedig Kovácspatak mellett kellett kialakítania új földalatti zsebfinomítóit. Az utasítás kikötötte azt is, hogy a föld alá rejtett új üzemeknek napi 5200 tonna nyersolajat kell majd feldolgozniuk. (Ez az elvárt mennyiség egyébként két és félszerese volt az 1943-as felszíni finomítói kapacitásnak, amely konkrétan 805.000 tonna, olajtermelés szempontjából pedig 841.022 tonna volt.) Cseh Valentin történész-muzeológus kutatása alapján a terv keresztülviteléhez a Magyar-Amerikai Olajipari Rt.-nek nemcsak 92 kilométer különböző átmérőjű olajtávvezetéket kellett volna kiépítenie a kisfinomítók között, hanem Gelseszigeten, Ortaházán és valószínűleg Újudvaron egy-egy hatalmas méretű desztilláló-berendezésnek is helyt adó bunkert is.
A föld alá tervezett kisfinomítók elhelyezkedése a tervezett kapacitásukkal és a MAORT távvezeték nyomvonala. (Forrás: Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
A rendelet értelme szerint a MOLAJ-nak a Helembai-hegység déli oldalában megbújó Kovácspatak mellett kellett építkeznie. A cég szimbóluma után csak „Medveszállás-akciónak” hívott költöztetés során itt kívánták ismét felállítani az angolszász légitámadások során 60 százalékosan megsemmisített szőnyi finomítójuk még hasznosító gépeit, úgymint a vákuumdesztillációs üzemet és a kenőolaj-feldolgozó részleget. Az Esztergomtól északra elfekvő telephely kiválasztása azért volt ideális, mert a földalatti gyár nemcsak közvetlen dunai kapcsolattal rendelkezett, hanem mert itt haladt és halad ma is a Budapest-Bécs vasútvonal is-, így a Harmadik Birodalomnak szánt szerelvényeket is gyorsan fellehetett tölteni. A kezdetben 400 2/n, majd teljes üzembe helyezés után 900 2/n kapacitással működtetni kívánt gyárat Garamkövesdnél kötötték volna be a MAORT- kőolajvezeték-rendszerébe.
A fennmaradt dokumentumok szerint a MOLAJ alig egy hónap alatt csaknem teljesen kiásatta 650 méter összhosszúságú járat- és üregrendszerét orosz, román és olasz hadifoglyokkal, amelynek két szintjét tíz kürtővel (leendő liftaknával) kötötte össze. Az építkezés gyorsaságát az is megkönnyítette, hogy a Király-hegy és a Keserős-hegy délnyugati előterében létrejött, északnyugat-délkelet irányú Kovács-patak völgye a miocén andezit vulkánosság során létrejött piroklaszt és tufa rétegekből áll, amelyet könnyebb bányászni, mint más kőzeteket. Az objektumnak öt bejáratot képeztek ki. Két bejárat található az alsó, a patakvölgyre kifutó öt darab, 47-52 méter hosszú alagutak mentén; egy a második járatrendszer felső szintjén, illetve ugyanez a két kisebb kürtőn keresztül is elérhető. A legmélyebb kürtő mélysége 27 méter, amely valószínűleg a későbbi omlások következtében ma már nem kapcsolódik a központi folyosóhoz. A cseh CMA barlangászcsapat 2013-as helyszíni mérései és becslései szerint a legalsó szint járatainak összhosszúsága 378 méter a felső szinté pedig 235 méter. A csoport szerint az objektum mellett további két alagút is lehet, amelyeknek a becsült hossza 22 és 18 méter, összekötő szakaszai pedig 12-15 méteresek lehetnek.
Az MTA CSFK Földrajztudományi Kutatóintézete szintén ekkoriban végzett kutatásai alapján az eredetileg egységes, többszintű járatrendszer omlások és beszakadások következtében napjainkban már csak részleteiben járhatók be, ám még így is könnyen felfedezhetők a falakban található szintezőpontok, a robbantások után maradt lyukak, a kitermelt anyagok elszállítására létesített sínpár-maradványok, valamint a bányászati munkát elősegítő állványok faanyagai és a szobi téglagyár termékeivel történt 1944-es elfalazások.
Az objektum sohasem készült el. Mivel a Budapesttől alig 60 kilométernyire fellelhető település vészesen közel került a magyar főváros bevételére készülődő Vörös Hadsereg egységeihez, így a szőnyi olajfinomító megmaradt egységeit a Todt-egység inkább leszerelte és a Dunakanyar helyett Németországba szállította tovább. Kovácspatak 1945-ben megint Csehszlovákia része lett, Kováčov néven ma már Szlovákiához tartozik. A félig elkészült földalatti olajfinomító folyosóit és termeit jelenleg denevérek lakják. Összesen 6 fajt írtak le a kutatók, ám a téli hibrenációs időszakban 12 faj is előfordulhat itt. A járatok amatőr barlangászok, adranalisták és háborús relikviagyűjtők kedvelt játszótere, ez utóbbiak miatt a járatokban található műtárgyak száma évről-évre csökken. Ettől függetlenül az objektum főbejáratát csak megadom: 47.82665, 18.77576.
Jamrik Levente
A jövő hétre is több érdekes túrát ajánlunk. Szerda (Május 9-én) délután 6-kor kezdődik az Ősforrás és a gellérthegyi alagút című túra amelyről itt írtunk, és a részletekről itt tájékozódhatsz. Szombaton (Május 12-én) a budai Várnegyed és barlangrendszerének titkai, amely 15 ház természetvédelem alatt álló belső udvarán kívül egy titkos törökkori alagútszakasz megnézést is tartalmazza. Bővebb infó a túráról itt. Jelentkezni az artistfama@gmail.com címen, vagy a 30-434-66-80 számon lehet.
