Borkultusz és szüzességüket elveszteni kívánó hölgyek gyülekezőhelye is volt a Gellért tér alatti Ősforrás, ahonnan kisvasúttal a hegy belsejében a Rácz fürdőig is átroboghatunk.
A gellérthegyi alagút . Lent a keskeny nyomtávú vasútvonal, fent a budai várnegyedet ellátó távhőcsövek.(Fotó: GYU Fotó)
Talán kevesen sejtik, hogy a Szent Gellért tér alatt bújik meg Budapest egyik legtitokzatosabb építménye-, az úgynevezett Ősforrás. A járószinttől számítva 15 méter mélyen megbújó nyolcszögletű kútban három gyógyforrás vize keveredik, amelyet a rómaiak nem fürdésre, hanem a birodalomban népszerű Kübelé-kultusz egyik szakrális központjaként hasznosítottak. A fürdőt a XIII. században II. András magyar király jelentősen átépítette lánya, Árpádházi Szent Erzsébet kérésére. Ekkor alakították ki a Szent János lovagrend kezelésében azt a hegyoldalban megbújó kórházat is, ahol a bélpoklosokat és a leprásokat gyógyították. Az ispotályosok kórház-fürdőjének adómentességét IV. Béla többször is megerősítette. Az Ősforrás első fennmaradt írásos megemlítése 1433-ból maradt fent az utókorra Bertandon de la Broccuere francia lovag tollából. A 45-47 fokos forrásvizekkel feltörő finom forrásiszap-medencéket a törökök is szívesen látogatták. Muszlim szokás szerint az ekkor már Aga-ilidzsének hívott fürdő több medencéjét állatgyógyászati célokra át is alakították.
Buda felszabadulása után a fürdőnek több párhuzamosan futó elnevezése is volt. Purgatóriumnak például azért hívták, mert a kútból feltörő három gyógyvíz állítólag akkora robajjal tört fel, mint Dante pokolábrázolásában leírtak. Már a török uralom idején gyakran emlegették a forrást Szüzek fürdőjének is. Schams Ferenc borász 1822-es keltezésű útikönyve szerint ez az elnevezés onnan jöhetett, hogy Pest és Buda női lakossága ekkortájt igencsak rondának volt mondható, így a szüzesség elvesztése érdekében ezek a lányok gyakran keresték fel a fürdőt abból a megfontolásból, hogy a gőz áldásos takarása mellett hátha valamelyik férfi humánus lesz velük, és asszonnyá avatja őket. A korabeli dokumentumok szerint évente 30-35 gyermek fogant meg a társas-fürdő medencéiben. Gyógyiszapja miatt szintén ismert elnevezés volt a Blocksbad és a Sáros-fürdő is. 1824-ben Kimnach Lajos tervei alapján Ságics Pál tulajdonos a fürdőre nemcsak egy gúla alakú tetőszerkezetet emeltetett, hanem egy szállóval is megtoldotta a fürdő területét a hegy irányába. A Ferenc József, a mai Szabadság-híd építésekor a Sáros-fürdőt az állam kisajátította, majd 1894-ben lebontatta. Az épület helyén ekkor alakították ki a mai Szent Gellért tér északi nyúlványát és a folyami átkelő budai hídfőjét. A rakpartszabályozás miatt a Duna vizével már keveredő Ősforrást lefedték, langyossá lehűlt vizét ekkortól számítva nem használták már fürdésre.
A föld alatt egy emeletnyit lelépcsőzve érkezünk meg ahhoz a csaknem egy kilométer hosszú alagúthoz, amely a Gellért-fürdőt köti össze a Rácz-fürdővel. A keskenynyomtávú vasútvonallal is felszerelt gellérthegyi alagút 1958 és 1962 között épült meg. Kivitelezésére három ok miatt volt szükség. Az első, és legfontosabb, hogy a folyamatos vízhiánnyal küzdő Gellért-fürdőnek muszáj volt a biztonságos üzemeltetése miatt újabb gyógyvízforrásokat találni a Gellérthegy belsejében, amelyek GT-1, GT-2 és GT-3 néven meg is valósultak, illetve, hogy a hegy oldalában és belsejében fakadó többi forrást (Attila, Árpád, Beatrix, Diana, Hunyadi, Hungária, Juventus, Mátyás, Musztafa, Rákóczi stb.) is bekössék az alagútba. A kivitelezés második oka az volt, hogy ebben a megtört vonalú alagútban helyezték el azokat a méretes távhővezetékeket is, amelyekkel a mai napig fűtik Kelenföldről a Várnegyed lakásait és közintézményeit. A harmadik ok teljesen magától értetődő volt. A hidegháború idején a budapesti „bunkerpenetrációnak” követnie kellett a példának kikiáltott moszkvait, azaz négyzetkilométerenként legalább egy komolyabb méretű műtárgynak kellett elkészülnie a főváros alatt. A gellérthegyi objektum elméletileg 3000 férőhelyes légóként szolgált volna egy esetleges NATO-bombázás idején. A védelmet lényegében a 235 méter magas hegy biztosította volna. Atom-, vegyi- és kémiai támadás ellen a műtárgy nem volt felkészítve. A Gellérthegy oldalába kifutó mellékjáratokat csak homokzsákokkal tömedékelték volna be bombázás esetén.
Érdekesség (bár most már le van falazva) -, de a távhővezetékek jóvoltából a Tabán alatt eljuthatunk az Országos Széchenyi Könyvtár alá is, ahonnan már csak egy köpés az Alagút mellett megbújó kétszintes Horthy-féle kormányóvóhely. Említésre méltó az a felfedezés is, hogy amikor az alagutat építeni kezdték, akkor a Sziklatemplom alatt felfedeztek egy kisebb méretű barlangot is, amelyet kőzete után Aragonitnak, zöldségre emlékeztető formája miatt Karfiol-barlangnak is hívunk. Miután a barlangot kimélyítették és karsztvíz figyelő állomásként elkezdték működtetni, akkor nemcsak egy létrával kötötték össze az ekkor már táncművészeti főiskolások által illegális bordélyházként használatos Sziklatemplommal, hanem egy ma már befalazott kijáratot is kiképeztek a Gellérthegy oldalába, amelyen napjainkban vagy egy street-art művész barlangból kileső troll arcképe, vagy László Dániel festőművész templombelsőt ábrázoló festménye látható. A bejárat jelenleg sárgára van lemeszelve.
Ha személyesen is megnéznéd az Ősforrást, a gellérthegyi alagutat és az Aragonit-barlangot, akkor jelentkezz jövő hét hétfő (április 23.) és szerda (április 25.) du 6-kor induló túránkra, ahol további sok érdekességet tudhatsz meg a Gellérthegy szexi-mexi múltjáról, barlangjaiban történt darabolós gyilkosságokról, náci és komcsi múltjáról, fürdési kultúráról, illetve Budapest rejtett kincseiről. A túrán CSAK ÍRÁSOS regisztrációt követően lehet részt venni, amelyet az artistfama@gmail.com címre kell küldeni. A túra ára 5000 Ft személyenként.
Jamrik Levente
