A katonai várost nem a szovjetek, hanem az alaszkai földrengés tette lakhatatlanná. A falu lakossága így kénytelen egy toronyházban élni. 
A Bruckner-barakk napjainkban.
A második világháború után az amerikai hadsereg vezetősége egy agresszív szovjet katonai expanziótól tartva 1948-ban úgy határozott, hogy az alaszkai Whittier falu feletti hegyoldalban egy hatalmas méretű laktanyát építtet fel. A helyszín kiválasztása, illetve az „előretolt” katonai előőrs idetelepítése mellett több érv szólt: a község egyrészt félórányi repülőútnyira (97 kilométernyire) helyezkedik el Alaszka legnépesebb városától, Anchorage-tól, másrészt pedig Whittier kikötője nemcsak egész évben jégmentes, hanem az év nagy részében a települést mindig sűrű köd is borítja be, amely kitűnő álcázási lehetőséget nyújt még a kíváncsi műholdakkal szemben.
A 273 660 négyzetméteren elnyúló nyolcemeletes épületet 1948 és 1953 között építették fel. Az 1000 apartmanból álló ingatlan a felszínen öt, a föld alatt pedig három szintet foglal el, amelyeket a hidegháborús pánikból kiindulva vegyi-, atom-, és kémiai támadás kivédése ellen is biztonságossá tettek. (Teljes elzárás, és mindenféle külső energia- és élelmiszer-bevitel nélkül a 4000 férőhelyes bunkerváros egy hétig volt képes saját generátorai, felhalmozott élelmiszer-tartaléka és 20 víztartálya segítségével fenntartani magát.) Mivel Alaszka legnagyobb kormányzati épületét az 1945-ben elhunyt ifjabb Simon Bolivar Buckner altábornagyról nevezték el-, így Alaszka legnagyobb épületegyüttesét csak Buckner-barakknak hívták az itt szolgálatot teljesítő katonák és azok családtagjaik.
A Harold B. Foss, MacKay Malcolm és Bjarne Carl Olsen építészek tervezte gigaépület természetesen nemcsak szolgálati lakásokat, hanem több tucat szociális jellegű létesítménynek is helyt adott. A titkos bázis tervezői egy kisvárosnyi infrastruktúrát rejtettek az épület-komplexumba: többek között kialakítottak egy 60 személyes kórházat, egy 320 férőhelyes színházat, amelyet moziként is használtak, egy 4 sávos bowlingpályát, egy 6 cellás börtönt, egy templomot, pékséget, fodrászatot, könyvtárt, rádióállomást, lőteret, fotólabort, egy hatalmas kávézót, egy üzemi konyhát, illetve egy tiszti társalgót, tornatermet, 4 tantermet és egy uszodát is. A kivitelezésnél Washington fontos szempontnak tartotta, hogy a szociális létesítményeket elválasztó falak vastagsága legalább 35 centiméteres legyenek, hogy azok egy esetleges bombázást és azok repeszeit is kibírják.
A fentiek ellenére azonban hiába tervezték az ingatlant kvázi bombabiztosra, a Buckner-épület pusztulását nem a szovjetek, hanem az 1964. március 28-án bekövetkezett nagy alaszkai földrengés tette teljesen lakhatatlanná. A Richter-skála szerinti 9,2 erősségű földmozgás az amerikai történelem legerősebb, és az 1960-as chilei rengés után a világ második legerősebb valaha feljegyzett magnitúdója volt. A rengés miatt kialakult 13 méter magas szökőár 13 ember halálát követelte, akik közül nyolcan katonák voltak. A több mint 10 millió dolláros kár miatt az ingatlan annak ellenére csakhamar szellemváros lett, hogy jelentős szerkezeti kár nem keletkezett az épületegyüttes vasbeton szerkezetében. A komplexum bontása bár sokszor felmerült az illetékesek fejében, azt két fő akadály miatt mindeddig elnapolták. Az egyik ilyen tényező, hogy a Buckner-kaszárnya építésekor jelentős mennyiségű azbesztet használtak fel az építők, amelynek eltávolítása igen költséges és hosszú időt venne igénybe. (Gondoljuk csak bele a szintén azbeszt felhasználásával 1976-ban átadott kelet-német Köztársasági Palota két évig tartó, nagyon körültekintő bontására.) A bontás másik akadálya, hogy a 214 lakosú Whittier falut csak egyetlenegy szárazföldi út köti össze a külvilággal, amelynek nagy része ráadásul az Anton Anderson alagúton keresztül vezet.
A törmelék és a sitt elszállítása így csak hajók segítségével történhetne meg, amely az amerikaiak szerint ismét megduplázná a költségeket. Idővel az omladozó épület alsó, földalatti két szintjét, a bunkert, illetve a faluba vezető 500 méter hosszú alagutat teljesen elárasztotta a víz és a hólé. A penészes falak tavasszal éhes medvék találkozóhelye, akik gyakran támadnak természetkedvelőkre és urbex-mániás fotósokra.
A falu tartogat még egy érdekes meglepetést: A község összes lakója egy 1957-ben átadott 14 emeletes lakóházban él, amelynek aljában 196 közigazgatási és kereskedelmi egység működik. A Begich Towers-ben üzemel a község rendőrsége, iskolája, postája, polgármesteri hivatala, egyetlen élelmiszerboltja, piaca, mosodája, szállodája, fedett úszómedencéje, játszótere és metodista temploma is. Aki nyugalomra vágyik, itt megkaphatja. Ebben a toronyházban ugyanis egy 2 szobás 762 nm-es lakást már 49 ezer amerikai dollárért (13,8 millió forint) is meg lehet kapni. A hülyének is megéri, hiszen, az Árpád-híd budai tövében álló ún. Faluházban ennél kisebb alapterületű lakásokat lehet kapni sokkal drágábban.
Jamrik Levente
A jelentős érdeklődés miatt, most vasárnap (Április 23-án du 2-kor) ismét lesz "A Kéjnegyed bugyrai: szex, gyilkosság és szekták a gettóban" tematikus túra! A nagyközönség számára nem ismert egykori bordélyházakat, zsidó és okkult szektákat is bemutató séta titkos kéjlakokról, híres emberekről, pletykákról, szexuális kisegítőkről és neves gyilkossági helyszínekről rántja majd le a leplet, amelyről itt lehet több részletet megtudni.
