Valóban megfordíthatta volna a V-3 szuperágyú a háború szekerét? Műszaki zsenialitás, vagy egy katasztrofálisan rossz elképzelés alapján született meg a nácik szuperfegyvere?
Hitler szuperágyúja. (Grafika: Falanszter.blog.hu)
A V-1 és a V-2 folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakétákkal ellentétben a V-3 megtorlófegyver egy gigantikus, 130 méter hosszú huzagolatlan ágyúcső volt, amelyben a lövedék kezdeti sebességét az ágyúhéjra szimmetrikus párokban ráfutó lőkamrákkal gyorsították tovább. A szinte hihetetlen, 1500 méter/másodperc kezdősebességgel kilőtt lövedékek stabilitását a torkolattüzet követően kinyíló vezérlősíkokkal biztosították tovább. Az óránként 600 lövés leadására tervezett szuperágyúnak két nagy műszaki problémája volt: A golyó előtt és mögött kavargó forró gázok vagy automatikusan beindították a következő (egyébként késleltetett) robbantásokat; vagy a 8-10- esetleg 20 részből összecsavarozott ágyúcső könnyen szétrepedhetett a nagy gáznyomás miatt a rossz tömítések mentén.
A Röchling Stahlwerk AG által gyártott V-3 működési alapkoncepciója azonban azért volt rossz, mert a fegyvert nem lehetett mozgatni és nem lehetett vele pontosan célozni sem – amely egy mozgó frontnál, precíziós támadás esetén, vagy esetleg az ütegre mért légicsapás esetén súlyos veszteségeket jelenthetett, s mint később kiderült - jelentett is. A műszaki hibák ellenére a Führer el volt ragadtatva az August Coenders hadmérnök kifejlesztette szuperfegyver elméleti pusztító erejéről. Ennek megfelelően a Harmadik Birodalom így a V-fegyverprogramjára háromszor több pénzt fordított, mint amennyit az Amerikai Egyesült Államok az atombomba kifejlesztésére. Szintén érdekes, hogy Hitler döntésének megfelelően 1944. júliusa és szeptembere között a Wehrmacht teljes robbanóanyag-javadalmazásának felét a Vergeltungswaffe- típusú fegyverek robbanófejeinek gyártása tette ki, holott racionális átcsoportosítások útján Berlin akár további egy évig is meghosszabbíthatta volna a világháború hosszát- egyes hadtörténészek szerint.
Egyébként a króm-vanádium acélból készült szuperágyú prototípusát a németek a nyugat-pomerániai Misdroyban (ma Międzyzdroje) építették fel. A sikeres tesztelést követően Fritz Todt vezette Organisation Todt szervezet felügyelete alatt az első V-3 kilövőállomást 1944 márciusában avatták fel a La Manche-csatorna partján fekvő francia Mimoyecques falu feletti 158 méter magas mészkődomb belsejében. Ez a két, egyenként 25 ágyúcsőből álló üteg volt kijelölve arra a feladatra, hogy a légvonalban 165 kilométernyire fekvő Londont éjjel-nappal lője. A 150 milliméter kaliberű, kialakításuknak köszönhetően szuperszonikus sebességet elérő, illetve a világűr peremén szuborbitális pályán mozgó lövedékek egyenként 140 kilót nyomtak, amelyből csak a robbanófejek súlya 97 kiló volt.
A kódnevén „Nagynyomású szivattyúnak” (Hochdruckpumpe) hívott franciaországi földalatti bunker öt tengelyre kapcsolódó alagútrendszerből állt, amelyet normál nyomtávú, 630 méter hosszú földalatti vasútvonalakkal is összekötöttek. Ehhez csatlakozott egy kisebb méretű, a Krupp, a Skoda és a Mannesmann cégek üzemeltette fegyvergyár, egy nagyobb lőszerraktár és egy iható vizű földalatti tó is. Az 50 fokos szögben betájolt kilövőnyílásokat egy mozgatható, 30 méter széles, csaknem 6 méter vastag vasbetonplatformmal rejtették el. A fennmaradt levéltári adatok szerint a földfelszíntől számítva 33 méter mélyen megbújó létesítményt 5000 német bányász és 430 főnyi szovjet hadifogoly építette fel.
A komplexumra francia hírszerzési adatok szerint 1944. július 6-án mérte az első csapást a brit RAF 617-es számú repülőszázada. A 17 légi támadás során összesen 4100 tonnát kitevő, közel 5 és fél tonnás Tallboy rombolóbombák annyira súlyosan megrongálták az addig elkészült tárnákat, hogy a mimoyecquesi komplexum egy lövést sem tudott leadni Londonra. A bombázások közel 300 hadifoglyot temettek a föld alá. A bunkerrendszer elleni egyik légicsapásban (Aphrodite-hadművelet) esett el egyébként Joseph Kennedy is, a későbbi amerikai elnök, John Fritzgerald Kennedy bátyja, akinek emlékét a bunkerben emléktábla őrzi. A létesítményt harc nélkül, 1944. szeptember 5-én foglalta el a kanadai 3. gyalogos hadosztály. A németek egyébként nem csak ide építettek V-3 kilövő állomást, hanem Hans Kammler SS-tábornok vezetése alatt Lampadenben is. Ezt az 50 méter hosszú ágyút Luxemburgra célozták. A francia ütegekkel ellentétben azonban itt nem építettek beton- és acél kilövőállomást, az SS csak nekitámasztotta a domboldalnak a fegyvert. Az ágyút az ardenneki csata alatt működésbe is hozták, összesen 183 lövedéket lőtt ki, melyből 142 el is találta Luxemburg városát, 10 ember halálát és 35 sebesülését okozva ezzel. Nem egy csodafegyverhez méltó statisztika. A német hadvezetés persze tervbe vette, hogy óriáságyúival fogja majd bombázni Párizst és Antwerpent is, ám a krónikus lőszerhiány és a teljesen szétlőtt birodalmi vasúthálózat miatt ezeket a kisebb méretű ütegeket már nem tudták a bombázandó városok közelébe telepíteni. A háború után a V-3-ak ócskavasként végezték.
A Mimoyecques falu feletti komplexum részleges elbontását 1945 áprilisában kezdték el az angolok, ám a többszörös vasbeton vasalás miatt London május 9-én inkább úgy döntött, hogy 230 kilogramm TNT segítségével inkább felrobbantja az objektumot. Nem jött össze. Május 14-én további 25 tonna TNT segítségével próbálkoztak. Ez a mennyiség azonban csak a bunkerrendszer nyugati oldalának romba dőlését eredményezte. A műtárgy keleti oldalát 1969-ben vette bérbe egy mezőgazdasági vállalkozó, hogy ott gombafarmot üzemeltessen, majd 1984-ben a francia kormány úgy döntött, hogy itt alakíttatja ki a Forteresse de Mimoyecques – Un Mémorial International nevű múzeumát, amely ma is látogatható. Jó 50 évvel később Szaddám Husszein néhai iraki diktátor a terveket leporolta, és Babilon-projekt néven újjáélesztette. Az 1000 kilométeres hatósugarú ágyú azért nem lett bevetésre kész, mert tervezőjét, Gerald Bull kanadai hadmérnököt 1990-ben meggyilkolták.
Jamrik Levente
A jelentős érdeklődés miatt, most szombaton (Április 15-énn du 2-kor) ismét lesz "A budai Várnegyed és barlangrendszerének titkai" tematikus túra! A nagyközönség számára nem ismert pincerendszer egy részét is bemutató séta titkos budavári náci központokról, kéjlakokról, híres emberekeről és neves gyilkossági helyszínekről rántja majd le a leplet, amelyről itt lehet több részletet megtudni.
