A budai Várnegyedbe visszaköltöző Belügyminisztérium egykori épületkomplexumában raboskodott Martinovics Ignác és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, bunkerrendszerében működött a Horthy-féle hírszerzés, illetve a Gestapo itt végezte ki a magyar ellenállók többségét is. Zwack Péter gyermekkori lakhelyét a Miniszterelnökség kapta meg.
A Belügyminisztérium alatti járatrendszer egy részlete (Fotó: Falanszter.blog.hu)
Meglehetősen izgalmas múltú budavári épületeket vehet birtokába jövő tavasszal a Belügyminisztérium. A kormány döntése alapján ugyanis 74 év kényszerpihenő után nemcsak az Úri és az Országház utcák között elnyúló egykori ferences és klarissza kolostorokból és e két rendház közé beékelt, tornyától már 1784-ben megfosztott Szent Klára templomból álló épületkomplexumot kapja vissza a Pintér Sándor vezette tárca, hanem további három épületet is.
A régi-új Belügyminisztérium alaprajza (Fotó: Urbface.com)
A Magyar Tudományos Akadémia „felajánlásának” köszönhetően az egyik ilyen visszaszerzett épület az Úri utca 47. szám alatti úgynevezett „Kis Országház”, amely az osztrák-magyar kiegyezéstől 1944-ig Belügyminisztériumként üzemelő épülettömb mellett lapul. Ezt a keskeny cuki házikót még 1782-ben foglalta le az állam a klarisszáktól, hogy kolostorban kialakított Országházban dolgozó tisztviselőknek itt alakíthasson ki lakásokat Franz Anton Hillebrand tervei alapján. A reformkorig bezárólag ebben hatszobás házban hajtotta le álomra a fejét az országos pénztárnok és az országház gondnoka is, majd a monarchia korszakában gróf Dessewffy Viktor, a Horthy-korban pedig dr. Eckhardt Tibor kisgazdapárti politikus, az Ébredő Magyarok Egyesületének egyik alapítója is.
Az egykori "Kis Országház" (Fotó: Urbface.com)
Az MTA Kutatás Ellátó Szolgálatának jóvoltából a másik ilyen visszakapott egykori belügyi épület az Országház utca 26. szám alatti barokk homlokzatú emeletes ingatlan is, amely szintén korabeli kifejezéssel élve bürók (levéltárosok, hivatalnokok, tanácsosok és ügyintézők) lakhelye volt a kalapos király korában. Ebben az úgynevezett Moldauf-féle, vagy kettes számú Kis Országháznak is hívott épület földszintjén helyezték el a régi kormányszékek irattárait is. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején itt élt Kovachich József országos levéltárnok, aki csak a vakszerencsének köszönhette az életét, amikor az 1849-es Görgei-féle várostrom idején pont házon kívül volt fiával együtt, amikor egy magyar gyújtólövedék szinte teljesen leégette a Levéltár által kirendelt otthonát.
Az egykori Moldauf-ház, avagy a "Kis Országház 2." (Fotó: Urbface.com)
A sajtó korábban már megírta, hogy már tavaly a Belügyminisztérium kezelésébe került a Nándor utca 5-7. szám alatti, egykori MAVIR-székház is – amely most úgy néz ki, hogy megúszta a bontást-, illetve a Miniszterelnökség birtokába az a lak, amelynek mai formáját még 1932-ben alakíttatta ki ifjabb Szepessy Sándor elképzelése alapján Zwack János likőrgyáros, az Unicum gyártója és forgalmazója. Értelemszerűen itt élt Zwack Péter nagyvállalkozó, kényszerű emigrálása után Amerikában pár napig porszívóügynök, majd a „rendszerváltásnak is nevezett módszerváltás” után Washingtonban tevékenykedő nagykövetünk, akit 10 éves korától itt próbált a tenisz szeretetéről a tankönyvek felé orientálni dr. Tarján (Thern) Jenő házitanító, későbbi nyelvész, egyetemi docens, akit doktorrá avatásán pont szeleburdi tanítványától kapott kölcsön egy frakkot. Az Úri utca 45. szám alatti ház másik érdekessége, hogy ehhez az épülethez köthető a magyar szocializmus egyik híres terrortámadása is. Miután származásuk miatt a Zwack családtól már 1944-ben elkobozta az állam a 16 szobás házat, így a háború után azt a törököknek adta, akik itt alakították ki budapesti nagykövetségüket. 1999-ben egy kurdokból álló csoport egy házilag készített bombával akarta az épületet felrobbantani, ám az Úri utcában száguldó kocsijukból olyan bénán dobták ki a bombát, hogy az pont a „Kis Országház” előtti járdaszakaszra esett. A detonáció alig másfél négyzetméternyi vakolatot vert csak le. Az 567 négyzetméteres házért bár a Zwack család kapott egy bőröndnyi kárpótlási jegyet, ám ez az összeg is kevésnek bizonyult az épület visszavásárlására.
Az egykori Zwack-ház. (Fotó: Urbface.com)
A fent bemutatott Kis Országházak melletti egykori Klára szüzek kolostort és a hozzá kapcsolódó templomot 1714-ben kezdte el építeni a Pozsonyból Budára visszatérő szerzetesrend, akiktől 1782-ben vette el tulajdonukat a király, hogy a továbbiakban itt működtethesse a Királyi Kúriát és az Országgyűlést-, ahol lényegében csak három rendi országgyűlést tartottak. Ekkoriban építették egybe az ingatlant a Kapisztrán térre kifutó egykori ferences rendházzal is. A Kúria néhány év múlva Pestre költözött, s az egész épületegyüttest – a volt ferences kolostorral együtt – a Helytartótanács és annak levéltára vehette birtokba. Itt tartották fogva a forradalomra készülő magyar jakobinusokat, a Martinovics Ignác-féle összeesküvés résztvevőit, illetve 1849-ben szintén itt raboskodott gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, gróf Károlyi György és báró Jovich István tábornok is. Az osztrák-magyar kiegyezést követően az irodakomplexumot a Magyar Királyi Belügyminisztérium foglalta el, amelynek bővítési munkálatait Kauser Lipót és Frey Lajos tervei alapján végezték el.
Az egykori klarissza kolostor és a tornyától megfosztott Szent Klára templom. (Fotó: Urbface.com)
Az egykori ferences kolostor (Fotó: Urbface,com)
A két egykori rendház alatti „törökkori pincerendszert” 1928-ban modernizálták, statikailag erősítették, illetve bővítették ki a Kapisztrán tér, illetve az Úri utca irányába Lechner Jenő terve szerint. A részben a barokk korból is származó járatokkal rendelkező földalatti világot kezdetben irattárként hasznosította a Belügyminisztérium. Hírszerzési jelentések alapján azonban 1935-től szép lassan óvóhelyekké alakították át ezeket a termeket és boltozatos tárnákat. Az addig –a BM-től – különálló üregeket az utcák alatt egybenyitották, ismét kibővítették, falakkal erősítették meg, aljzatukat lebetonozták, csatornarendszert építettek ki konyhákkal, zuhanyzókkal és WC-csoportokkal, amely munkáknak a geológiai vezetője Kadics Ottokár volt. A talajmechanikai, statikai számításokat a Műegyetemen munkatársai készítették el. Mivel a Várnegyedben ekkoriban öt minisztérium székelt, így 1937-re minden intézmény megközelíthetővé vált az úgynevezett Nagy Labirintus bevonásával a föld alatt.
Az Országház utca alatt sorakozó kitakarított barlangpincékkel, a Belügyminisztériumtól a Pénzügy-, a Külügy-, és a Honvédelmi Minisztériumon át a Miniszterelnökségig bejárható rendszerek összterülete kb. 16 ezer négyzetméterre bővült, hosszuk megközelítette az 5 kilométert. A rendszert összekötötték az Alagúttól délre nyíló kétszintes úgynevezett Horthy-féle kormányóvóhellyel, az Állami Nyomda (ma a Budavári Önkormányzat székháza) alatti a barlangpincékből kialakított 500 férőhelyes légvédelmi óvóhellyel és az Úri utca 72. szám alatti Hasslinger-Scossa ház alól nyíló, a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott bunkerrendszerrel is, amelyet nemrég vett meg az MNB Pallasz Athéné alapítványa.
A Belügyminisztérium alatti óvóhely-rendszerben tevékenykedett a magyar hírszerzés egyik alegysége 2. vkf. Koffa (Központi Offenzív Alosztály), illetve 1942-től az Államvédelmi Központ is, amelynek igazgatóhelyettese az ebben a pincerendszerben dolgozó Kudar Lajos csendőrezredes volt. Varga Béla kisgazda politikus, akire Teleki Pál bízta a lengyel menekültek istápolását, visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy „a bizalmas dolgokat Kudar Lajos csendőr ezredessel, Keresztes-Fischer belügyminiszter bizalmasával intéztem el. Kudar Lajost Antall Józsefen keresztül ismertem meg: a csendes magyar hősök legnagyobbika volt. »Emberéletért mindent!«- ez volt a jelszavunk. A hamis igazolványokat is Kudartól kapták. Miként mondta: annyit, „amennyit kértünk, amilyent kívántunk. Keresztényt a zsidóknak, hamisat a körözött személyeknek". A csendőrezredes társaival együtt nemcsak közel 130 ezer lengyelt juttatott Magyarországon keresztül külföldre, hanem Raoul Wallenberg diplomatával együtt több ezer zsidó családot is kimenekített a budapesti gettóból. Mivel Kudar aktív tagja volt a magyar Kiugrási Irodának is, így a németek az ostrom idején elkapták, a Belügyminisztérium pincerendszerében megkínozták, majd az orosz csapatok beérkezése előtt kivégezték több francia, lengyel, bolgár és magyar főtiszttel (pl.: Mikó Zoltán) együtt a minisztérium udvarán.
Jamrik Levente
A budai Várnegyed barlangrendszere kapcsán ajánlanám a jövő hét szombaton (Április 1-én) a fenti pincerendszer egy részét is bemutató "A budai Várnegyed és barlangrendszerének titkai" címűt. Részletek a tematikus túráról itt.
