Gyermekmedencék alatt építették fel a szovjetek azt a gigantikus méretű kormányóvóhelyet, amelyről a rendszerváltás után kiderült, hogy nem bírna ki egy nukleáris csapást. 
Gyermekmedencéknek álcázott helikopterleszállók, alatta pedig a kormányóvóhely (Fotó:Sweethome)
Kell egy terv
A hidegháború eszkalációja miatt a moszkvai Központi Bizottság 1965 augusztusában rendelete el, hogy mindegyik szovjet tagállam rövid időn belül köteles egy-egy atombunkert felépítenie vezető politikusainak. A Kreml szintén ekkor utasította a №3/1260 31/08/65 számú rendeletében a hadsereg kötelékében működő Polgárvédelmet, hogy a leendő objektumok technikai felszerelését tervezze meg, gyártsa le, illetve az ekkor rendszeresített Iszkra-1 néven futó földfelszíni kommunikációs rendszer segítségével több ezer kilométeren át kapcsolja majd össze az ország különböző területein kialakítani kívánt műtárgyakat. (Iszkra néven az oroszok egyébként 1981-ben egy amatőrnek mondott rádiós távközlési műholdat is fellőttek a világűrbe, amelynek a kódneve az RK01 volt.)
A Polgárvédelem mérnökei a KGB útján 1968-ban jelentették a Minisztertanács elnökének, Alekszej Kosziginnek, hogy a rájuk bízott technikai fejlesztésekkel és a gyártással elkészültek-, így a tagköztársaságok helyi szinten már kijelölhetik a megépítésre váró bunkerek helyét. Augusts Voss a Lett Kommunista Párt Központi Bizottságának első elnöke és Boriss Pugo a Lett Kommunista Párt első titkára (1990-től a Szovjetunió belügyminisztere) 1968. április 23-án utasította a Lett Egészségügyi Minisztériumot, hogy a leningrádi Glavszvjázty-2 Tervező Iroda és a Ceszisz (Цесис-Cēsu PMK) állami építőipari cég bevonásával építse fel a lettországi Līgatne község mellett üzemelő pártszanatórium alá a 2000 négyzetméteres alapterületű atombunkerüket.
A ligatne-i atombunker (Grafika: Falanszter.blog.hu)
Szovjet verseny
A 250 főt befogadni képes objektumot és a hozzá tartozó földfelszíni épületeket a KGB 15. Igazgatósága irányítása mellett építették fel. A hivatalosan № 535 kódnéven illetett komplexum, illetve „Vendégház” vagy „Panzió” fedőnéven is ismert műtárgy kivitelezése 4 millió rubeljébe került az adófizetőknek. Érdemes megjegyezni, hogy az 1969-ben elindított építkezés azért húzódott el 13 évig, mert a kivitelezők egyrészt csak éjszaka dolgozhattak, másrészt a titoktartás miatt a kiemelt anyagi elismerésben részesülő építőipari munkások az építőanyagokat és a technikai felszereléseket szintén csak éjjelente, a városok és a fontosabb köz- és főutak megkerülésével szállíthatták csak a helyszínre.
A beruházás helyszínének kiválasztása szinte tökéletesnek volt mondható. A pár évvel korábban átadott Rehabilitációs Központ ugyanis valóban egy minden kényelemmel felszerelt pártszanatórium volt, amely nemcsak több termál- és élménymedencével, hanem egy spa- és masszázsrészleggel, illetve egy kórházként is használatos szállodai szárnnyal is rendelkezett. A 137 méter hosszú, 95 méter széles atom-, vegyi- és kémiai támadásnak is ellenálló komplexumot 9 méter mélyen alakították ki a föld alatt, amely félig a hotel, félig pedig a gyógymedencék alatt terpeszkedett el. A műtárgy tetejét báriummal dúsított 5 méter vastag nehézbeton födémmel és a Gamma-sugárzás kivédése miatt egy 10 centiméter magas ólomlemezzel, illetve 4 méter vastag földréteggel fedték le.
A futballstadion méretű téglalap alakú bunkert két fő részre osztották fel tervezői. A szanatóriumhoz közelebb eső blokkban 89 szobát alakítottak ki, amelyben atomkatasztrófa idején az itt elhelyezni kívánt pártfunkcionárius pihenő- és dolgozószobáin kívül több konyhát, élelmiszerraktárt, étkezőt, zuhanyzót és mellékhelyiséget is kizsaluztak. Szintén itt került elhelyezésre az a földalatti kórház, amelyhez egy modern is műtőt is hozzácsatlakoztattak; egy mosókonyha; az ívó- és a szennyvizet kezelő gépház és vizesblokk; a kommunikációs és „tábornoki” szoba, valamint egy kazánház is. Ezt az egységet egy íves folyosóval kötötték össze az úgynevezett technikai blokkal, ahol két dízelüzemű B-55B motort, egy 2000 kW-os teljesítményű elektromos/dízel generátort, több üzemanyagtartályt és 33 darab légtisztító (ФВК-250) berendezést helyeztek el. A mérnökök számításai szerint teljes elzárás esetén a komplexum saját energiatermelése egy hónapig, élelmiszer-tartaléka pedig 3 hónapig tartott volna ki. Az ivóvízzel nem lett volna gond, ugyanis a munkások a komplexum alatt egy 150 méter mély ártézi kutat ástak, amelynek vízkapacitása kimeríthetetlennek tűnt. Szintén érdekes technikai megoldásnak tűnt a műtárgy felett kialakított két helikopter-leszálló álcázása is: Míg az egyik portot egy sekély vizű gyermekmedencének, addig a másik helipadot kosárlabdapályaként „használtak”.
Bár Moszkva nagy megelégedettségére az atombunkert 1982-ben üzembe helyezték-, ám az újonnan kifejlesztett, nagyobb kapacitású Iszkra-2 kommunikációs egység „helyhiányára hivatkozva” a Kreml egy év múlva elrendelte a komplexum térbeli, keleti irányú megnövelését. Az új földalatti kommunikációs szárnyat 1988-ban adták át, amely a 344-03-55B kódnevet kapta. A gigantikus méretű objektumnak így 110 szobája lett.
Elgányolt szabadság
Miután 1991-ben Lettország elnyerte függetlenségét, a „Panziót” kormányóvóhelyként működtetnék a lettek tovább, amelyet továbbra is a rigai Egészségügyi Minisztérium tartott karban. A „földalatti Rehabilitációs Központ” tulajdonjoga csak akkor került át a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe, amikor a balti ország NATO-tagállam lett. Ekkor azonban egy amerikai és egy német műszaki katonai kontingens a szovjet remekműről csakhamar megállapította, hogy az komoly tervezési és kivitelezési hiányosságokkal küszköd-, így nemhogy egy közvetlen nukleáris becsapódásnak, hanem 70 év távlatából egy gyengének tartott hirosimai erejű robbanásnak sem tudna ellenállni. A szakértők véleménye szerint ugyanis a komplexumot nem kilenc, hanem legalább 15 méter vastag „tetővel” kellett volna megépíteni ahhoz, hogy egy atomtámadást kibírjon. Az objektum a fentiek miatt 2003-óta már látogatóközpontként funkcionál, ahol a másfél órás vezetett túra mellett egy hamisíthatatlan szovjet hangulatú és minőségű ebédet is ellehet fogyasztani a bunker menzáján.
Jamrik Levente
Ha kíváncsi vagy Budapest titkos múltjára, egykori érdekes lakóira, szeretnél meghökkentő sztorikat végighallgatni, érdekes udvarokat, rejtjeleket megnézni-, akkor érdemes hétvégi túráink egyikére regisztrálnod magad:
1. A "Kéjnegyed bugyrai" című túránk Október 3-én (szombat ) du 2-kor kezdődik a Szt. Teréz templom elől. A kb. 10 ház belső udvarának megnézést is érintő tematikus sétáról korábban készült fotókat itt lehet megtekinteni. Tematika:
- BORDÉLYHÁZAK, MULATÓK, CSŐDÖRÖK ÉS ZENGERÁJOK NYOMÁBAN
- MELYIK BÉRHÁZAKBAN MULATTAK EURÓPA URALKODÓI?
- NEVEZETES GYILKOSSÁGHELYSZÍNEK
- AZ SS ÉS A GESTAPO FŐHADISZÁLLÁSAI
- HÍRES EMBEREK SZERELMI FÉSZKEI
- MI KÖZE WAGNERNEK A KIRÁLY UTCÁHOZ?
- HOL LAKOTT ÉS DOLGOZOTT KÁDÁR JÁNOS?
- A PESTI ZSIDÓSÁG EMLÉKEZÉSPONTJAI
- MIÉRT VOLT HÍRES EXPORTCIKK A MAGYAR NŐ?
- PÉNZHAMISÍTÓK ÉS HOLLYWOOD
- ELFELEJTETT HŐSÖK ÉS ANEKDOTÁK
A nagyszámú érdeklődés miatt a túrára regisztrálni kell az artistfama@gmail.com email címen, vagy a 30-434-66-80 számon. A túra 3500 Ft-ba kerül személyenként. A túráról az Index is beszámolt, amit itt olvashatsz el.
2. A "Budai Várnegyed titkai" című túránk Október 4-én (vasárnap) délután 2-kor kezdődik a Várszínház elől. A kb. 20 ház belső udvarának megnézést is érintő tematikus sétáról korábban készült fotókat itt lehet megnézni. Tematika:
- NEVEZETES GYILKOSSÁGHELYSZÍNEK
- TITKOS LESZBIKUS KÖZPONTOK
- 1849-ES, 1944-ES KÉMKÖZPONTOK
- A GESTAPO ÉS AZ SS FŐHADISZÁLLÁSAI
- HÍRES EMBEREK SZERELMI FÉSZKEI
- POLITIKAI OKOKBÓL LEBONTOTT HÁZAK
- KÍSÉRTETJÁRTA ÉPÜLETEK
- IRODALMI ÉS OKKULT SZALONOK
- REJTJELEK A HOMLOKZATOKON
- ELÁSOTT ARANYKINCSEK NYOMÁBAN
- ELFELEJTETT HŐSÖK ÉS ANEKDOTÁK
A nagyszámú érdeklődés miatt a túrára regisztrálni kell az artistfama@gmail.com email címen, vagy a 30-434-66-80 számon. A túra 3500 Ft-ba kerül személyenként. Bővebb infó a túráról az Index.hu cikke: http://index.hu/kultur/eletmod/2014/04/16/var_os_tura/ Esőnap nincs.
