A világ egyik legeredményesebb titkosszolgálatának berlini központjában nyolcezren dolgoztak Erich Mielke alatt. Az egykori állambiztonsági miniszter hét évvel ezelőtt ellopott tárgyi relikviáit a német rendőrség pont a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapjakor találta meg. 
A berlini Stasi-város napjainkban (Fotó: Luke J. Spencer)
A keletnémet Államvédelmi Minisztérium (Ministerium für Staatssicherheit- MfS) 1950-ben döntötte el, hogy 101 ezer négyzetmétert kitevő, 30 ingatlanból álló 22 hektáros városrészt építtetett fel titkosszolgálatának Berlin Lichtenberg nevű kerületében, a Magdalenen- a Normannen- és a Ruschestraße mentén a Bruno Taut tervezte bauhaus stílusú lakónegyed helyén.
A Stasi kelet-berlini központja (Grafika: Falanszter.blog.hu)
A lichtenbergi Stasi-központ 1990-ben (Fotó: Bundesarchiv.de)
Az étterem, az egészségügyi központ és Markus Wolf, a kémhálózat vezetője lakta emeletes (HV A.) háztömbökkel határolt udvaron áthaladva érjük el a központi, 1. számú Házat. A nyugati kémek ellen műalkotásokkal jól álcázott ajtón belépve, "maga" Félix Edmundovics Dzerzsinszkij szobra köszönti a látogatót. A Cseka megálmodójának és létrehozójának elképesztő kultusza volt a Stasin belül. (A szervezet tagjai egymás közt magukat csak csekistáknak nevezték.) Mellette a sofőrök pihenőszobája látható, majd az egyik miniszteri titkárság, az elmaradhatatlan Daro és Robotron 202-es elektromechanikus írógéppel (a Karl Marx Stadt-i ipar büszkeségével), a 32 nyomógombos titkársági telefonokkal, és a falon az összetéveszthetetlen Lenin-arcélt ábrázoló grafikával.
(Fotó: Luke J. Spencer)
Ez az 1961-ben átadott 1. számú Ház volt az ügynökváros szíve, amelyben Erich Mielke hadseregtábornok, az NDK harmadik állambiztonsági minisztere az ingatlan átvételétől 1989-ig lakta és irányította a híres-hírhedt „Céget”-, amely annyit tett, hogy hivatali működése alatt a „főspion” hét KGB-elnököt élt túl. A teljhatalmú vezető a háromszáz fő befogadására alkalmas hatszintes, házgyári technológiával felépített központi irodaházából egy egész emeletet sajátíttatott ki magának és családjának, amely alatt nemcsak a pártvezetésnek fenntartott kaszinót, hanem egy földalatti atom-, vegyi- és gáztámadásnak is ellenálló bunkert, illetve egy titkos lőszerraktárt is kialakíttatott. Mielke úgy szerette, ha a titkárnője munkakezdés előtt az íróasztala bal oldalára, külön tálcára helyezi a kávékiöntőt és a tejes csuprot. Az asztal középső mezejének jobb felső sarkába a lekváros kanalat, mellé balra a kenyeret, alá a fehér szalvétát, és pont középre a lapos tányért, közepén a tojástartóval. Hogy ez minden reggel pontosan így történt, ahhoz kétség sem fér, ugyanis Mielke asszisztense –a végzetes következményekkel járó bakik elkerülése érdekében– lerajzolta magának a megterítendő íróasztalt. Grafitceruzás skicce ma a Stasi-központból lett múzeum kiállításán látható, BStU 000015. iktatószámmal a sarkában, a következő címmel „Frühstück”, alcíme pedig „2 tojást négy és fél percig főzni, tálalás előtt héját a tetején megbontani.”
Kissé távolabb sötétkék árnyalatú kárpittal bevont bútorok szegélyezte miniszteri iroda és a hírszerzőfőnök páncélszekrénnyel díszített pihenőszobája látható. A mellette sorakozó vitrinekben sok érdekesség látható: az egyik kiállítótérben például a besúgóívekről a hajszín, a szemszín, az alkoholfogyasztási és a dohányzási szokások mellett további 140-féle adatot dekódoló készülék látható.
(Fotó: Luke J. Spencer)
Itt van az az egyik szürke Barkas B1000-es is, amelyet úgy alakítottak ki öt cellát az államvédelmisek a politikai foglyoknak, hogy azok sem egymással, sem a külvilággal nem tudtak érintkezni. Valójában fogalmuk sem lehetett, hová szállítják őket a vaksötétben, és gyakran az évekig elhúzott vizsgálati fogság alatt sem derült ki számukra, hogy a Stasi melyik börtönében (pl.: Hohenschönhausen, Weissensee) sínylődnek. Szintén gyakori eljárás volt, hogy a Barkasokat napokon keresztül a Stasi-városon belül körbe-körbe járatták, míg az autóban ülő politikai fogoly már azt hihette, hogy akár Moszkvát is elhagyhatták.
A „leleményszobában” az idegenvezetők bemutatják, hogy a Stasi hogyan tudta a lehallgató készülékeket és a mikrokamerákat nemcsak a nyakkendőbe, golyóstollba vagy retikülbe beépíteni, hanem például a szemeteskukákba, benzineshordókba, madáretetőkbe, vagy éppenséggel kivágott farönkökbe is. A múzeumban időről időre elmesélik annak az NDK-s papnak a történetét, aki belátta, hogy a diákjaival szerencsésebb a szabadban találkoznia, mint bármilyen bepoloskázott épületben. A titkos összejövetelekre a temetőt találta a legalkalmasabb helynek, mert az eszébe sem jutott, hogy a szomszédos sírbolt virágjai melletti öntözőkannában is a Stasi felvevőkészüléke lapul.
(Fotó: Luke J. Spencer)
Picivel arrébb megint olyan trükköket láthatunk, hogy hogyan lehet mikrofonokat elrejteni zsolozsmáskönyvbe, karórából kipattanó lőfegyvert elrejteni, illetve hogyan sajátíthatja el egy ötéves gyerek a gázálarc helyes fel- és levételét, illetve egy AK-47 géppisztoly használatát. Ugyanitt látható az a 200 ezer szagminta rögzítésére és tárolására alkalmazott befőttesüveg-kollekció is, amelyet a Német Szocialista Egységpárt, az NSZEP „kardja és vértje” a rendszer belső és külső ellenségeitől/ről gyűjtött össze.
(Fotók: Luke J. Spencer)
.Az államvédelmis főhadiszállás egyébként a világ egyik legjobban őrzött városa volt: fedett és szabadtéri sportpályákkal, szaunákkal, orvosi szakrendelőkkel, szállodával, éttermekkel, bevásárlóközponttal, mozival, galériával, fodrászattal, utazási irodával (!) sőt még egy sürgősségi állatkórház is rendelkezésére állt a szolgálat közben megbetegedett, vagy megsebesült (kelet)német juhászoknak. Nem kevesebb, mint nyolcezer alkalmazott dolgozott a Stasi-városban, vagyis a szervezet 91 ezer főállású és 189 ezer önkéntes munkatársának a harmincötöde. A szervezet egyszerre volt megbízva a határok őrzésével, titkosszolgálati feladatokkal és a politikai rendőrség működtetésével. Az épületkomplexumnak csak a központi részét, Mielke otthonát alakították át 1990-ben múzeummá.
(Fotók: Luke J. Spencer)
A látogatóközpont statisztikája szerint 111 kilométernyi titkos dosszié jutott a birtokukba a rendszerváltást követően a Stasi-arhívumból. Egyedül Helmut Kohl nyugatnémet kancelláról 5500 akta került elő. A reformkommunista, emberi jogi aktivistáról, Robert Havemann filozófusról pedig több mint 55 ezer oldalnyi feljegyzés született. Ez a kizárólag az ő személyére „ráállított” 70 főállású és 120 önkéntes Stasi-ügynök szorgos munkájának volt a gyümölcse. A múzeum tájékoztatása szerint azonban további 16 ezer szemeteszsáknyi ledarált minősített dokumentum, hang- és videó-szalag, valamint negatív vár még feldolgozásra, amelyből 2011-ig „csak” 400 táskányit tudtak aprólékos munkával és különböző, direkt erre a célra kifejlesztett szoftverek segítségével rekonstruálni.
A múzeum életét persze az is megnehezítette, hogy 2007 és 2008 között egy betörő két ízben is betört az intézménybe és ellopta Erich Mielke fehér színű tárcsás telefonját, illetve a múzeumban kiállított több keletnémet és szovjet gyártmányú speciális kémkameráját, poloskáját, lehallgatási szakkönyveit, illetve a Dinamo Moszkva által adományozott jégkorong-szettet is. Ez utóbbi giccsnek csak annyi volt az érdekessége, hogy míg az ütőre a „30 éves az NDK”, addig a „kapuba betaláló” korongon a „25 éves a Stasi” feliratok szerepeltek.
(Fotó: Luke J. Spencer)
Érdekes egybeesés, hogy a Berliner Zeitung pont most, a február 25-án esedékes Kommunista Diktatúrák Áldozatainak (magyar) Emléknapja előtt pár órával adta hírül, hogy a rendőrség hét év után elkapta és lefoglalta az ellopott tárgyakat, amelyeket valószínűleg egy Német Szocialista Egységpárt (NSZE- SED) hívő- és ennek a politikai mozgalomnak a tárgyi relikviákat gyűjtő kérésére tulajdonítottak el. Ennek fényében talán már nem is meglepő, hogy a múzeum jelmondata: „Stasi – Ein ganz normaler Geheimdienst, in einer ganz normalen Diktatur”, azaz „Stasi – Egy teljesen hétköznapi titkosszolgálat, egy teljesen hétköznapi diktatúrában”.
Jamrik Levente
A 2015.03.1-én (VASÁRNAP) délután 2-kor kezdődő -csaknem 25 titokzatos lakóház udvara megnézését is tartalmazó, BUDAI VÁRNEGYED-TÚRA- a következő titkokról rántja le a leplet:
- NEVEZETES GYILKOSSÁGHELYSZÍNEK
- TITKOS LESZBIKUS KÖZPONTOK
- 1849-ES, 1944-ES KÉMKÖZPONTOK
- A GESTAPO ÉS AZ SS FŐHADISZÁLLÁSAI
- HÍRES EMBEREK SZERELMI FÉSZKEI
- POLITIKAI OKOKBÓL LEBONTOTT HÁZAK
- KÍSÉRTETJÁRTA ÉPÜLETEK
- IRODALMI ÉS OKKULT SZALONOK
- REJTJELEK A HOMLOKZATOKON
- ELÁSOTT ARANYKINCSEK NYOMÁBAN
- ELFELEJTETT HŐSÖK ÉS ANEKDOTÁK
A Március 1-én, a Várszínház (volt Nemzeti Táncszínház) elől délután 2-kor kezdődő túra 3500 Ft-ba kerül személyenként. A nagy érdeklődés miatt előre kell jelentkezni vagy az ARTISTFAMA@GMAIL.COM címen, vagy a 30-434-66-80 számon. Bővebb infó a túráról az Index.hu cikke: http://index.hu/kultur/
