A "kultikus épület elfoglalása, vagy esetleges lerombolása hatalmas erkölcsi csapás lenne a szocializmusra (…) így célszerűbb lenne elejét vennünk az egésznek, és inkább mi romboljuk le (...) így kihúzhatjuk a méregfogat."
Kádár János 1933-as rabosításakor felvett képei, illetve az egykori Dob utcai Birly-bérház. (Grafika: Falanszter.blog.hu)
Albérletből albérletbe
Kádár János irodagépműszerész-segéd viszonylag sok albérletben élt a Horthy-korszak Budapestjén. A fiumei születésű, Csermanek János néven anyakönyvezett ifjú 1918-tól 1927-ig a Városház utca 4. szám alatti Teleki-bérház félemeletén töltötte gyermekéveit. Ifjoncként, illetve a Kommunista Ifjúsági Internacionálé (KIMSZ) és a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagjaként 1927-től 1931-ig már a Vasvári Pál utca 6. szám alatti kétemeletes, klasszicista stílusú bérház egyik udvari lakásában élt, álmodozott, agitált és politizált. Szintén itt hajtotta le álomra a fejét, amikor 1930. szeptember 1-én a KMP szervezte fővárosi sztrájk ideje miatt elvtársaival közösen a Károly körúton összeverekedett a bethleni konszolidációt éltető „szódagyári munkásokkal”. A mozgalmi fedőnevén ekkor még Barna Jánosként tevékenykedő fiatalember a rendőrség árgus tekintete mellett 1931-ben költözött át a Dob utca 10. szám alatti kétemeletes Birly-bérház földszintjére, ahol édesanyja viceházmesterként, ő pedig egy Klauzál utcai szőnyegkereskedőnél dolgozott, mint raktári munkás.
Aczél György, a Kádár-korszak kulturális életének legfőbb ideológusának és irányítójának kézirathagyatéka szerint Kádár „nemigen tudott különbséget tenni egy vállalkozó középosztálybeli vagy egy értelmiségi közt. Ő ezt egybemosta, és egyszerűen nem tudott gyanakvás nélkül ezekkel elboldogulni. Ehhez még hozzájárult az a Dob utca 10., amelyik egy fantasztikus világ volt, négy utcára kiterjedő (megj.: a valóságban csak két utcafrontú), hatalmas ház, 90 valahány százalékban zsidókkal és nagyon-nagyon szegény proletárokkal, ahol sabesz gój lesz ő, szóval az a keresztény, akit felhasználtak a házban, hogy péntek este vagy szombaton meggyújtsa a villanyt, [begyújtsa a] tűzhelyet. (…) a nadrágos emberek túl sokszor alázták meg, vagy ő alázta meg önmagát azzal, hogy kénytelen volt gazsulálni nekik.” (AKH Ms 6111/12., 12: 9. o.)
Miután Csermaneket 1933-ban megválasztották a KIMSZ Központi Bizottsága titkárának, a rendőrség itt, a Dob utca 10. szám alatti viceházmesteri lakásban tartóztatta le az ifjú kommunistát 1933 júniusában, akit a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék októberben „állam és társadalmi rend felforgatása” vádjával két év fegyházra ítélt, amelyet a Gyűjtőfogházban, majd az itteni éhségsztrájkban való részvétele miatt a szegedi Csillagbörtönben kellett leülnie. Szabadulása után Csermanek János 1943 februárjában lett a KMP vezető titkára, ekkor kapta a mozgalomban a Kádár János nevet, amelyet később hivatalosan is felvett, persze „hősünk” ekkor még a Jókai tér 7. szám alatti háromemeletes bérház földszint 5-ös számú lakásában élt, majd Budapest ostromakor már egy Hungária körúti ingatlanban.
Birly Ede háza 1956-ban
Érdekes momentum, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc ideje alatt a Steiner Lajos fuvaros parancsnoksága alatt harcoló Dob utcai csoport pont az ifjabb Birly Ede nyitrai földbirtokos építtette bérházban alakította ki a VII. kerületi harcosok egyik főhadiszállását. A nemzetőrök választása egyébként azért esett erre a sarokházra, mert a Dob és Rumbach utcák kereszteződésében felállított barikádról nagyon jól lehetett kilőni a Károly körúton és a Wesselényi utcán előrenyomuló szovjet tankokat. A csoport eredményességét jól szemléltette, hogy a számbeli és technikai fölényben, a Forgószél hadművelet keretében támadó „oroszokat” egészen november 9-ig sikerült fenntartaniuk.
Az ifjabb Birly Ede építtette Dob utcai sarokház, az államrend megdöntése vádjával ebből az ingatlanból elhurcolt Kádár János, illetve 1956-ban az épületet főhadiszállásnak berendező Steiner Lajos forradalmár arcképe (Grafika: Falanszter.blog.hu)
A két fenti ténynek köszönhetően a sarokház sorsa megpecsételődött. Mivel az 1870-ben Wechselmann Ignác terve alapján felavatott épület egyrészt Kádár János egykori lakhelye, illetve 1956-ban forradalmi központ volt-, így a hatalom 1958 nyarán politikai okok miatt inkább lebontotta a házat. A korabeli hivatalos álláspont szerint erre azért volt szükség, hogy a „sűrűn beépített Belső-Erzsébetvárosnak legyen újabb egy zöldterülete, amelyen játszótér is lesz.” Ám az igazság az volt, hogy a párt rettegett attól, hogy „egy újabb ellenforradalmi tevékenység esetén a kultikus épület elfoglalása, vagy esetleges lerombolása hatalmas erkölcsi csapás lenne a szocializmusra (…) így célszerűbb lenne elejét vennünk az egésznek, és inkább mi romboljuk le (...) így kihúzhatjuk a méregfogat.”
A bérház helyére felépített Erzsébetvárosi Áramátalakító épülete napjainkban (Fotó: Falanszter.blog.hu)
A sokáig üresen álló foghíjtelket 1967-ben kapta meg az államtól a Budapesti Elektromos Művek (ELMŰ), hogy Lestyán Ernő (ERŐTERV) tervei szerint egy pengeszerűen magasba törő ipari épületet építhessenek fel rá. Az 1969-ben felavatott monumentális tömör téglafal egy transzformátort rejt magában, amelyet copilith-üvegsávval és fekete márványlapokkal burkolt kerítéssel vontak körbe.
Jamrik Levente
