Titkos felvételek készültek a kaliforniai Tartalékflottáról és a „Tengeri Árnyék” lopakodó hajóról.
Az SS American Racer (Fotó: Scotthaefner.com)
A San Francisco melletti Sacramento és Szent Joachim folyók közös deltájában, a Suisun-öbölben található szellemflotta az amerikai Nemzeti Védelmi Tartalékflotta (SBRF) tulajdona. A Védelmi Minisztérium és a Tengerészeti Igazgatóság (MARAD) 1946-ban azért különítette el a nyugati part védelmét ellátó „technikailag és harcászatilag még aktív és értékes hajóhadat”, hogy háború esetén maximum 20 nap alatt azokat ismét hadrendbe állíthassa. Az Egyesült Államok azonban időközben hiába kezdett el több háborút is Vietnám, Korea és Irak ellen, a Suisun-öbölbe csoportosított hajókból soha egyetlenegy cirkálót, korvettet, vagy csatahajót sem vetettek be a fent említett országok elleni ütközetek során. Sőt, Washington inkább csak tovább növelte a találóan Naftalin-flottának is nevezett armada létszámát: 1947-ben 2277 darab acélmonstrum várta az öbölben sorsa további alakulását.
A háttérben a szellemflotta "G" sora, elől pedig az SS Gettysburg (Fotó: Scotthaefner.com)
Az SS President Lincoln (Scotthaefner.com)
A Fehér Házban először 1962-ben született döntés arról, hogy az öbölben legrégebben rozsdásodó, a második világháborút is megjárt csatahajókat, korvetteket, Thomaston-osztályú partra szállító hajókat vagy bontsák szét Texasban, vagy mesterséges korallzátonyként süllyesszék el Kalifornia közelében. A bontások miatt a 4,5 x 0,5 mérföldes területen szétszórt egykori dicső hajóhadból 1959-re már 324, az ezredfordulóra már csak 75 darab; 2008-ban 55, idén márciusra pedig már csak 11 acélmonstrum maradt. A megsemmisítés egyik fő oka az volt, hogy a hatóságok és a környezetvédők adatai szerint a hajók 1946 óta több mint 20 tonna réz, cink és ólom komponensű festéket és 1500 hordónyi (264m3) üzemanyagot bocsátottak ki az öbölbe-, amely egyébként számos védett madár otthona.
Az USCGC Glacier és az USS Sperry hajók (Fotó: Scotthaefner.com)
Az SS Export Bay kapitányi kabinja (Fotó: Scotthaefner.com)
Az USNS Santa Ynez étkezője (Fotó: Scotthaefner.com)
A közvélemény a Tartalékflottáról akkor értésült először, amikor Scott Haefner profi fotós és csapata (Jonathan Haefner és Stephen Freskos) gondos, két évig tartó előkészítés után 2011-ben egy felfújható motorcsónakkal sikeresen elkerülte az ekkor még 55 hajóból álló flottát őrző járőrhajókat, majd térképek és műholdfelvételek segítségével bejutottak a szigorúan őrzött katonai övezetbe, hogy a rozsdásodó-penészedő cirkálók, tankerek fedélzetén négy alkalommal eltölthessenek egy-egy hétvégét a tisztikari kabinokban. A háromfős csapat leginkább az USS Taluga, USS Sperry, USS Nereus, USS Kawishiwi, USS Ponchatoula, USS Mispillion, SS Cape Wynam, SS Independence, SS President Tyler, SS President Lincoln, SS Mount Washington, SS Shoshone, SS Gettysburg, SS American Racer, SS Adventurer, SS Export Bay, USNS Santa Ynez és az USCGC Glacier hajókról készített külső-belső felvételeket.
Az SS Mount Washington (Fotó: Scotthaefner.com)
A csapat legnagyobb húzása az volt, hogy több tucat „leleplező” fotót készítettek az egyik szárazdokkban rostokoló 50 méter hosszú, 1984-ben 195 millió amerikai dollárért megépített, ám a nagyközönségnek csak 1993-ban bemutatott Sea Shadow IX-529 kísérleti lopakodó hajóról, amelyet a CIA megrendelésére gyártott le a DARPA és a Lockheed konzorcium. A HMB-1 néven is ismert, kacsa módjára a víz alá lebukni is képes oceanográfiai hajó egyik fő feladata az lett volna, hogy az 1968. március 8-án, a Hawaii szigetek közelében elsüllyedt, az amerikaiak által részlegesen 1983-ban a Jennifer-projekt keretén belül kiemelt szovjet K-129 ballisztikus rakétahordozó tengeralattjáróról, az 1988-as második merülés során megszerezzék a szovjet haditengerészet értékes kódkönyveit, berendezéseit és a nukleáris töltetekkel felszerelt három ballisztikus rakétáját. A Jennifer II.-projekt azonban a Sea Shadow IX-529 „csapnivaló konstrukciója” miatt - állítólag- nem sikerült. Bár 2006-ban már felmerült Washington részéről, hogy a csúcstechnológiával felszerelt lopakodót vagy eladják, vagy a providence-i Tengerészeti Múzeumban kiállítják, a fotósok 2011-es akciójának köszönhetően, a haditengerészet 2012-ben inkább szétszereltette a „Tengeri Árnyékot”.
A Sea Shadow IX-529 (Fotó:Scotthaefner.com)
Az SS President Lincoln társalgója (Fotó: Scotthaefner.com)
„Amikor megtudtam, hogy a hajók nem lesznek itt örökké és egyesével elviszik őket a bontóba, tudtam: cselekednem kell. Nagyon kockázatos volt a vállalkozás, mert ha az őrök elkapnak minket, akkor (…) szóval nem is tudtuk pontosan milyen büntetést vonhat mindez maga után. De minden egyes kockázati tényezőt le lehet csökkenteni alapos tervezéssel” – írja a fotós honlapján. „A fedélzeten látszólag megállt az idő. Élveztem az éj csendjét, a végtelen nyugalmat, mérföldekre a nyüzsgő, modern civilizációtól”. De vajon miért nem kértek engedélyt a hivatalos szervektől a fotózásra? A fotográfus szerint pusztán dokumentálni akarták ezeket a valóban csodálatos hajókat, amelyekre a „biztos pusztulás vár” és szerinte éjszakai fotózásra biztosan nem kaptak volna engedélyt a haditengerészettől. Az ügy természetesen elég nagy vihart kavart. Sokan elismerték ugyan, hogy a képek gyönyörűek, de érthető okokból elhatárolódtak a fényképész módszerétől, mondván: a cél nem szentesíti az eszközt. Többen viszont az elismerés hangján beszéltek a vállalkozásról.
Az USS Nereus rakétatárolója (Fotó: Scotthaefner.com)
A nyilvánosságra került fotók hatására az amerikai haditengerészet megszigorította a Naftalin-flotta őrzését, illetve érthető módon zárkózottabbak lettek a legális hajólátogatási engedélyek kiadásával kapcsolatban is. Mindenesetre tény: a fotóanyag immár kiállításon is látható a tengerentúlon. A lenyűgöző atmoszférájú képeknek és Scott Haefnernek köszönhetően azonban lett még egy pozitív hozadéka a zugfotózásnak:
Az USS Iowa (Fotó:Scotthaefner.com)
A 2017-ben véglegesen bezúzásra kerülő 10 hajó (SS Cape Fear, SS Cape Bover, SS Cape Girardeau, SS Cape Jacob, SS Green Mountain State, USNS Triumph, USNS Comet, USNS Meteor, USCGC Iris és USCGC Planetree) sorsát elkerülte az egyik leghíresebb rezidens, az 1943-ban hadrendbe állt USS Iowa (BB-61). A csatahajó, amely egykor még Franklin D. Roosevelt elnököt szállította a kairói és a teheráni konferenciára, illetve végigharcolta a Marshall-szigetek elleni második-, illetve a 7. Flotta zászlóshajójaként a koreai háborút, a tervek szerint múzeumhajóként fog tovább üzemelni-, hasonlóan az Iowa-osztály többi hajójához. ( A USS New Jersey (BB-62) New Jersey államban, Camden kikötőjében, a történelemkönyvekből is ismert USS Missouri (BB-63) Pearl Harborban, míg a USS Wisconsin (BB-64) a virginiai Norfolkban várja a látogatóközönséget.)
Jamrik Levente
KÖZKÍVÁNATRA IDÉN IS LESZ A CSAK SZUPERLATÍVUSZOKBAN JELLEMZETT "BUDAI VÁRNEGYED TITKAI" TEMATIKUS TÚRA, AMELY KERETÉN BELÜL MEGNÉZÜNK TÖBB,
- NEVEZETES GYILKOSSÁGHELYSZÍNT
- TITKOS LESZBIKUS KÉJLAKOT
- 1849-ES, 1944-ES KÉMKÖZPONTOT
- A GESTAPO ÉS AZ SS FŐHADISZÁLLÁSAIT
- HÍRES EMBEREK SZERELMI FÉSZKEIT
- KÍSÉRTETJÁRTA ÉPÜLETEKET
- IRODALMI ÉS OKKULT SZALONOKAT
- REJTJELEKET A HOMLOKZATOKON, STB.
A MÁRCIUS 30-ÁN DÉLUTÁN 2-KOR KEZDŐDŐ TÚRA 3500 FT-BA KERÜL SZEMÉLYENKÉNT. A NAGY ÉRDEKLŐDÉS MIATT ELŐRE KELL JELENTKEZNI VAGY AZ ARTISTFAMA@GMAIL.COM CÍMEN, VAGY A 30-434-66-80 TEL. SZÁMON
A TÚRA A VÁRSZÍNHÁZ (SZÍNHÁZ UTCA 1.) ELŐL INDUL (SÁNDOR-PALOTA MELLETT) ÉS A HESS ANDRÁS TÉRNÉL FEJEZŐDIK BE.