New York elhagyott metrómegállói és alagútjai közül a legtitkosabb és leghírhedtebb a 61-es vágány, amelyről a mai napig különböző városi legendák élnek.

A titkos metróalagút és a híres MNXC 002 számozású kocsi (Fotó: Laughingsquid.com)

Az Astoria alatti titok

A titkos metróalagutat az 1871 és 1913 között kivitelezett, félig a föld alatt működő New York-i Nagyállomás (Grand Central Terminal) teherrakodó mellékpályaudvarának, illetve az egyik gőzerőművének szánták az építői. A 49., és az 50. sugárutak mentén, pontosabban alattuk kiképzett műtárgy feladata így kezdetben az Adams Express Company csomagküldő szolgáltatásának föld alatt történő logisztikai kiszolgálása, illetve a Con Edison nevű társaság gőz-, majd villamos meghajtású mozdonyainak transzformátor- és akkumulátor feltöltése volt. (A peronok száma alapján a világ legnagyobb pályaudvarának másik titkos föld alá rejtett erőművét még 1918-ban adták át a Lexington sugárút alatt.) A platformot és két pár sínjét soha nem használták, illetve nem is tervezték személyszállításra. A három rámpával rendelkező titkos teherpályaudvart 1929-ben kötötték össze a felette ekkor átadott Waldorf Astoria szállodával egy jól álcázott lépcsőházzal, illetve egy teherlifttel-, amelynek bejáratai a 49.-ik és az 50. sugárutakról nyílnak. A háromemeletes, a földfelszín alatt 10 méterre kiképzett műtárgyat a II. világháború ideje alatt M42 kódnévvel illették.

Föld alatti vasútbirodalom (Fotó: Columbia.edu)

Az M42 kódjelű titkos erőmű (Fotók: Enticingthelight.com)

A titok, ami nem titok

A titkos létesítményről először a New York Times számolt be 1929. szeptember 8-ai számában. A cikk arról szólt, hogy a hotel alkalmazottai a szálloda vagyonos vendégeinek az autóit mindig egy speciális kialakítású, 6 méter széles teherlifttel szokta leszállítani a föld alatti pályaudvarhoz, ahonnan a kocsikat vasúti szerelvényre felpakolva vagy a Pennsylvania, vagy a Nagyállomás alatt kiképzett garázsokhoz szállították tovább. Igény esetén a szállóvendégek is a gépjárműveikkel együtt utazhattak, hogy a város metró- és vasúti hálózatát felhasználva, szinte bármelyik New York-i állomáson (például Rye, Harrison, New Rochelle vagy Larchmont) ismét a földfelszínre emelhessék a gépkocsikat. A New York Times szerint ezt a szolgáltatást John J. Pershing tábornok, Pulitzer-díjas író használta először 1938 februárjában, amikor is szívroham következtében az orvosok már az Astoria alatti 61-es vágányon a kórház felé zötykölődve elkezdték a főtiszten az életmentő műtétet.

Politikusok menekülési útvonala

A Waldorf saját metróvonalát Franklin D. Roosevelt amerikai elnök többször is használta. Az USA 32. vezetője miután 1944. október 21-én megérkezett New Yorkba egy négyórás autós városnézést követően, akkor annak befejezéseként az Astoriában szállt meg. Mivel Roosevelt polióban (járványos gyerekbénulásban) szenvedett-, mely deréktól lefelé teljesen megbénította- így betegségéről sem politikai ellenfelei, sem az újságírók, sem Amerika állampolgárai nem tudhattak. (Ennek ellenére készültek olyan felvételek az elnökről, ahol tolószékben látható.) A titok fenntartása érdekében az elnök és emberei a Waldorf Astoria alatti 61-es számú vágányt a Hyde Park alatti vasúti járat felől közelítették meg. Ugyanezt a szárnyvonalat használták másnap, október 22-én is, amikor a páncélozott, 6000 kilós, nyitott tetejű Pierce Arrow típusú autójukkal visszahajtottak, hogy egy Hyde Parkhoz közeli szállodában megrendezett vacsorameghívásnak eleget tegyenek. Érdekes fintora a történelemnek, hogy Rooseveltnek október 24-én már Washingtonba kellett volna egy délutáni sajtótájékoztatón megjelennie, ám az elnök egészsége pár nap alatt a Waldorf Astoriában annyira legyengült, hogy október 23-án szívműtétet kellett rajta végrehajtani. Egyes visszaemlékezők szerint a beavatkozást már a 61-es vágányon közlekedő vonaton el kellett kezdenie az orvosoknak.

A műtétnek helyet adó ALCO gyártású vasúti kocsi a második világháború után végleg „leparkolt” a szálloda alatti állomáson. A vagont és a 6000 lóerős mozdonyt 13 centiméter vastag vaspáncél borítja, az ablakok pedig több rétegű üvegborításúak. Annak idején csak így lehetett golyóállóvá tenni a szerelvényt. A vasúti kocsi kialakításából a szakértők arra következtetnek, hogy az fegyveres őrséget is szállíthatott. A vagon az MNCX 002 számozással rendelkezik, melyben az X azt jelzi, hogy nem a New Yorki Közlekedési Vállalat birtokában, hanem az USA kormányának tulajdonában állt, így szinte biztosak lehetünk benne, hogy ez a Waldorf-Astoria alatt látható vagon ugyanaz, mely annak idején Roosevelt elnököt szállította, s ahol a szívműtétjét elkezdték.

A Rooseveltet szállító vasúti kocsi (Fotó: Enticingthelight.com)

A hotel alatti vasútállomás létet miután a közlekedési cég 2001-ben elismerte, így nagy ritkán megengedik a látogatását. A titkolózás mögött az állhat, hogy a Waldorfban megszálló hírességek, politikai személyiségek, gazdagok alkalmanként még mindig használják és ezen az útvonalon hagyják el New York City-t. Jó példa erre Douglas MacArthur tábornok 1951-es, Adlai Stevenson illinoisi szenátor, elnökjelölt 1952-es, illetve az ifjabb George Bush amerikai elnök egyik 2009-es „menekülése” is.

Jamrik Levente