1954-ig Európa-hírű gyógyfürdő működött Kelenföldön, amelynek 7 glaubersóban gazdag kútja Karlsbaddal vetekedett! Az Erzsébet Sósfürdő annyira jelentős volt, hogy ide még a villamos is kijárt. Ma egy kórház van az Ybl Miklós tervezte komplexum helyén.
A kelenföldi Karlsbad (Fotó:BTM)
Kelenföldi Karlsbad
1853-ban a Kelenföldön még főleg zöldségféléket termesztettek, amikor a mai Tétényi út 14-es szám alatti telken Schleisz György gazdálkodó öntözés céljából egy kutat ásatott, ám abból mindenki meglepetésére „nem édes, hanem sós-keserű ízű gyógyvíz” tört fel. Unger Ferenc patikus miután megállapította, hogy a glaubersóban gazdag forrás hatásfoka „a leghíresebb gyógyvizek közé méltán sorolandó”, azonnal megvásárolta a gazda telkét, hogy már 1855-re elkészülhessen az Albrecht Frigyes kormányzó és katonai főparancsnok feleségéről, Hildegardra keresztelt forrás fölé emelt fürdőház, amelynek közepén az ivócsarnok terpeszkedett.
Szintén 1855-ben találta meg Unger a Hildegard-forrástól alig 50 méternyire azt az új kutat, amelyet már Erzsébet császárnőről neveztetett el. (Sziszit 1854-ben vette el feleségül Ferenc József osztrák császár és magyar király, így a névválasztás egyértelmű volt.) A 10 kádból álló Erzsébet fürdőház mellé a vállalkozó természetesen egy svájci stílusú vendéglőt és egy palackozóüzemet is felépíttetett. (Itt érdemes megemlíteni Liber Endre szakíró azon vélekedését, hogy kezdetben itt nem kettő, hanem csak egy kút volt, ugyanis a Hildegard-forrást külön uralkodói engedéllyel keresztelték át 1855-ben Erzsébetre.) A hamar nemzetközi hírnevet elért kút, vagy kutak eredményesen gyógyították a szorulási- és emésztési problémákat, a gyomor- és vastagbélhurutot, a máj- és epebetegségeket, az aranyeret, a hipochondriát, a pajzsmirigy- és bőrbetegségeket, a női bajokat, a vérbőséget, a köszvényt, a túlsúlyt és általánosságban a gyulladásokat.
Az Erzsébet Sósfürdő első épülete, illetve az Ybl-féle épületek (Fotó: Vasárnapi Újság, Falanszter.blog.hu)
Útban a világhír felé
A patikus 1865-ben bekövetkezett halála után a Tóth Lőrinc vezette tíztagú konzorcium a fürdőt először Reiner Ármin kereskedőnek adta ki bérbe, majd 1881-ben inkább eladták nemes Mattoni Henrik nagyvállalkozónak. Az olasz származású kereskedő már ekkor több csehországi víz (Karlsbad, Gießhübl-Sauerbrunn, Gießhübl-Puchstein) birtokosa volt, a legismertebb cseh palackozott ásványvíz például a mai napig az ő nevét viseli. (Érdemes ennél a pontnál megemlíteni, hogy a fürdő ekkor már olyan országos jelentőséggel bírt, hogy Varásdy Lipót városi főmérnök a mai Újbuda utcaszerkezetének 1868-as tervezésekor, a kerület központját már pont ide tervezte, amelyen természetesen áthaladt volna a Nádorkertet és a Kelenföldi Vasútállomást összekötő kelet-nyugat irányú széles főútvonal is.)
Kelenföld 1868-as rendezési terve (Fotó: BFL)
Mattoni császári tanácsos rögtön az épületkomplexum bővítésébe és szépítésébe kezdett. Ybl Miklós tervei szerint 1884-re elkészült az új, szintén „svájci stílusú” emeletes fürdőház, melyet egy szép kolonnáddal ékesítettek, az innen nyíló folyosón keresztül lehetett eljutni a 44 darab (1900-ban már 65) kádfürdőhöz, a 4 darab márványból kifaragott ülőmedencéhez, illetve a hideg-meleg vizes zuhanyzókat rejtő központi épülethez. Az ingatlanokat a legelegánsabb bútorokkal rendezték be, ahol már megtalálható volt a kor egyik nagy vívmánya, a telegráf is. Ettől az ingatlantól északra állt a 40 ágyas hotel, amelyet Ybl tervei alapján gyorsan 65 fürdő- és 70 lakószobás hotellé bővítettek ki; az igazgatósági épület (Vilma-villa), az étterem (Ilona-villa), az orvosi lak, a társalgóterem, és a mai teniszpályák helyén a kápolna.
Az épületek között és mögött gyeppel borított, szépen gondozott park terült el, amelynek több kövezett sétányát is lefedték. Itt alakították ki a kisebb halmon álló gloriettet és zenepavilont is, amelyeknek kovácsoltvas ívet Jungfer Gyula és Ganz Ábrahám cégei tervezték és kivitelezték. Ekkor már 7 forrásból buzgott fel a gyógyvíz, napi 22.700 liter mennyiségben. Míg a fürdő területén 3 talajvízig lenyúló kút (Ilona, Hunyadi Mátyás, Erzsébet) működött, addig a mai Bikás-park és a Spar feletti nevesincs park alatt a Széchenyi-, a Heinrich-, a Szent István- és a Deák Ferenc-forrás. (Az 5-7 méter mély kutakat egyébként sohasem egyszerre, hanem mindig csak másod- vagy harmadnaponként vettek csak igénybe. A gyógyhatású talajvíz ilyen erőltetett tempójú kitermelése ugyanis csak 15 évre biztosította egy-egy forrás élettartamát.)
A kutak egy a fürdő egykori elhelyezkedése, illetve a mai Szent Imre Kórház és a Bikás-park térképe (Grafika: Falanszter.blog.hu)
A vizet a kutakból gőzgépek szivattyúzták ki és nyomták magasabban fekvő tartályokba, ahol gőzzel melegítették tovább. A víz egy részét palackozták, amelyeket nemcsak a Monarchia területére, hanem Nyugat-Európa több országába is nagy mennyiségben exportáltak. Míg az 1850-es években 100 ezer, a fürdő fénykorában évenként csaknem 7 millió üveg palackot hoztak forgalomba Király, Deák Ferenc, Szent István és Erzsébet néven! (A tulajdonos, illetve a fürdő későbbi bérlői egyébként ingyenesen adták és szállították a glaubersóban gazdag keserűvizet a kórházaknak, a laktanyáknak és a szegényházaknak.)
Az Erzsébet Sósfürdő bejárata (Fotó: Képeslap)
Az Erzsébet sósfürdő annyira népszerű rekreációs helynek számított Budapesten –forgalma sokszor megelőzte a Lukács- és a Király-fürdők forgalmát–, hogy 1900 áprilisától már menetrend szerinti villamosjáratot (41-es, majd 63-as) is el kellett indítania a városvezetésének a nagy érdeklődés miatt. Szintén a gyógyfürdőnek köszönhető, hogy a Sárbogárdi- Tétényi- Halmi- Fejér Lipót- Mérnök utcák és Fehérvári út határolta területen felépült egy tetszetős küllemű villanegyed, amely nyomaiban még ma is látható.
A fürdőkomplexumot 1906-ban vette meg báró Kozmutza Miklós és felesége Hérelle Zsuzsanna. 1907-ben az ő irányításuk alatt lett a gőzfűtésnek köszönhetően télen is látogatható a komplexum, bővült ki Gaál Andor irányítása mellett a vendéglő, épültek ki a légfürdők, a szaunák illetve adták át a női betegségekre specializálódott épületszárnyat. A fürdő 1915-ben a Jelzálogbank, majd rajta keresztül a Városfejlesztési Rt., 1917-ben a Rácz Béla vezette Erzsébet Sósfürdő és Forrásvállalat Rt., 1938-ban pedig az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) tulajdonába került. Ekkor a modern igényeknek megfelelően komoly belső átalakítások történtek.
A fürdő központi épülete, villái és gépháza (Fotó: Darabanth.hu, BTM, BFL)
Az első és utolsó csapások
A Sósfürdő életére komoly csapást mért a gazdasági világválság, illetve a kerületben megtelepedő több tucat gyár léte-, amely a levegő minőségének rosszabbodását eredményezte. A megcsappant számú szállóvendégek visszacsalogatásának reménye 1943-ban csillant fel újból: az igazgatóság törekvéseinek hála ugyanis több mint 500 méter mélységben egy újabb termálvízforrásra bukkantak, amelynek vizét az 1944-ben átadott szabadtéri melegvizes medencénél használtak fel. A terveket Bánlaky Géza mérnök készítette el.
A második világégés nem okozott komoly anyagi károkat az Ybl Miklós tervezte épületekben. Ezt egy kijelölt bizottság 1945-ben meg is erősítette: „a háborús sérülések nem jelentékenyek és könnyen pótolhatók. A belövések csak a födémekben okoztak kisebb károkat. A régi fürdőépület egyes részeiben -a szerényebb igényeknek megfelelően- aránylag nem nagy költséggel helyreállítható”. A szemlének köszönhetően a strand 1946-ban meg is nyitotta kapuit. Az 1944-ben elkezdett 365 ágyas új Nőgyógyászati Fürdőkórház is elkészült 1950-re, ahol kezdetben két belosztály, sebészet, szülészet, ideg-gyógyászat és fülészet kezdte el a működését. Megmagyarázhatatlan okokból azonban a párt és a főváros vezetése nem akarta visszaállítani az Európa-hírű fürdőkultúrát. Az 500 méter mélyen szunnyadó „csodaforrás” is feledésbe merült. Mivel az Ybl-féle műemlékekkel sem törődött senki-, így azokat felújítás helyett 1954-ben inkább lebontották. Az általános hiedelemmel szemben a fürdő pusztulásáért tehát nem a háború, hanem az azt követő emberi hanyagság okolható. Az épületkomplexumban csak annyi változás történt, hogy a leánykori nevén Sósfürdő Kórháznak nevezett intézményt a Fővárosi Tanács Tétényi úti Kórház és Rendelőintézetre módosította.
A víz- és fürdőkultúra visszaállításának lehetőségét ráadásul az is csak tovább rontotta, hogy a különböző hatásfokú és ízű kutak (Széchenyi, Heinrich, Szent István, Deák Ferenc, Aesculap stb.) fölé 1962-re felépült a Tétényi úti lakótelep és a Bikás-park, amely miatt jelentősen megváltozott a környék talajviszonya-, így a felszín alatt 7 méter mélyen szunnyadó gyógyvízforrások szép lassan el is tűntek. Bár 1950-ben létesítettek egy tanuszodát a mai Szent Imre Kórház területén, ám az Ilona, a Hunyadi Mátyás és az Erzsébet-kutak vízhozamát nem itt, hanem inkább az egészségügyi intézmény fűtésénél használták fel! (A gazdag ásványi sókban bővelkedő termálvíz két év alatt egyébként tönkre is vágta a kórház vadonatúj fűtésrendszerét.)
Az Erzsébet Sósfürdő parkja, étterme, medencéje (Fotó: Falanszter.blog.hu, Darabanth.hu)
Töketlenek, érdektelenek
1988-ban bár készültek olyan építészeti tervek, hogy a margitszigeti Thermal Hotel stílusában itt is épüljön fel egy 10 emeletes gyógyszálló, ám pénz hiányában erre a lépésre sem került soha sor. A tanmedencét ráadásul 1991-ben be is zárták. 2003-ban Demszky Gábor főpolgármester bár megpendítette, hogy Budapest vezetése minden erejével azon lesz, hogy Kelenföldön ismét felépüljön egy magas színvonalú gyógyszálló, illetve gyógyfürdő, (ennek reményében a kórház vezetése 10 ezer négyzetméternyi munkaterületet ekkor el is különített a Halmi és a Fejér Lipót utcák mentén)- ám ezekből a tervekből sem lett ismét semmi. Tetézi bajt, hogy a talajfelszín alatt 5-7 méter mélyen megbújó Ilona, Hunyadi Mátyás és Erzsébet források a sűrű beépítés miatt 60 év alatt szépen eltűntek, illetve súlyosan elszennyeződtek. Szakértők szerint mivel az 500 méter mélyen megtalált „csodaforrás” vízhozama is csak egy 200 ágyas kórház üzemeltetéséhez lenne elegendő, így a gazdasági megtérülés szellemében további új kutak ásására lenne szükség, amely újabb tetemes kiadásokkal járna.
A Bikás-park fejlesztési tervei 2013-ban készültek el. A koncepció bár joggal nem számol az egykor itt üzemelő 4 kút újrahasznosításával –hiszen ezek a források valószínűleg eltűntek, vagy elszennyeződtek–, de talán érdemes lenne átgondolnia az önkormányzatnak, hogy a Tétényi út 39/B szám alatt működő autókereskedés helyén egy új, 5-600 méter mély kút fúrásával egy palackozóüzemet építsen fel-, hiszen Unger Ferenc patikust idézve ez a sósvíz „a leghíresebb gyógyvizek közé méltán sorolandó”.
Jamrik Levente
- NEVEZETES GYILKOSSÁGHELYSZÍNEK
- TITKOS LESZBIKUS KÖZPONTOK
- 1849-ES, 1944-ES KÉMKÖZPONTOK
- A GESTAPO ÉS AZ SS FŐHADISZÁLLÁSAI
- HÍRES EMBEREK SZERELMI FÉSZKEI
- POLITIKAI OKOKBÓL LEBONTOTT HÁZAK
- KÍSÉRTETJÁRTA ÉPÜLETEK
- IRODALMI ÉS OKKULT SZALONOK
- REJTJELEK A HOMLOKZATOKON
- ELÁSOTT ARANYKINCSEK NYOMÁBAN
- ELFELEJTETT HŐSÖK ÉS ANEKDOTÁK
A SZEPTEMBER 15-ÉN DÉLUTÁN 2-KOR KEZDŐDŐ TÚRA 3500 FT-BA KERÜL SZEMÉLYENKÉNT. A NAGY ÉRDEKLŐDÉS MIATT ELŐRE KELL JELENTKEZNI VAGY AZ ARTISTFAMA@GMAIL.COM CÍMEN, VAGY A 30-434-66-80 TEL. SZÁMON
A TÚRA A VÁRSZÍNHÁZ (SZÍNHÁZ UTCA 3-7) ELŐL INDUL (SÁNDOR-PALOTA MELLETT) ÉS A BÉCSI KAPU TÉRNÉL FEJEZŐDIK BE