Több mint 2300 ember életét mentették meg a szigetszentmiklósi Dunai Repülőgépgyár területén felépült óvóhelyek. Az egyik találatot is kapott… 
A Dunai Repülőgépgyár (DRGY) törzsszerelde csarnoka 1944-ben és napjainkban. Felül a DRGY és a Messerschmitt gyárak korabeli logói. (Fotó, Grafika: Falanszter.blog.hu)
Gyár a prérin
A Weiss Manfréd Konszern vállalatcsoport 1941. július 1-én alapította meg az állammal karöltve a Dunai Repülőgépgyár (DR) Rt.-t. Az alakuló közgyűlés igazgatósági tagjainak dr. Grynaeeus Dezső, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ügyvezető igazgatóját; Korbuly Károly a DR igazgatóját; dr. Lázár Andor volt igazságügyi minisztert, vitéz Nagybaczoni Nagy Vilmos tábornokot; vitéz ruhmwerti Rapaich Richárd vezérezredest; báró Weiss Alfonz és báró Weiss Jenő gyárosokat választották meg. Az egy évre kinevezett felügyelőbizottság tagjai báró Korányi László, moóri Kőnig Jenő és sárdi Székely Tibor lett.
A cégvezetés a gyártelep helyszínének a Szigetszentmiklós határban elterülő 79 katasztrális hold 1289 négyszögölnyi, zömmel erdőből, kisebb mértékben szántókból álló területet szemelte ki, amelyhez további 84 katasztrális holdat is kibéreltek a helyi református egyháztól. A 6 millió pengős alaptőkéből és 4 millió pengő állótőkéből megalapított gyár területének megvásárlása után törvényszerűen felmerült egy, az üzemhez tartozó új gyári repülőtér létesítésének gondolata is. Ezt a helyszínt Tököl mellett találták meg a szakemberek. Ez további 228 katasztrális holdat jelentett. A vásárlás, az 1952. december 31-ig szóló haszonbérlet, illetve a kártérítés ellenében kisajátított területeket egységesen a Horthy-liget elnevezéssel illették. A 95 millió pengős bankhitelből felépített gyár az 1931. évi XXI. törvénycikkely alapján egyébként 15 évre szóló maximális illeték- és adókedvezményt kapott.
A Sailer István építész tervei alapján kivitelezett repülőgépgyár I-es (alkatrészüzem) és a II-es (sárkányszerelde) számú műhelycsarnokainak építési munkálataival 1942 januárjában lettek kész. Ezekben a csarnokokban ekkor már 283 (decemberre 3653) főnyi munkás és 10 (decemberre 1036) tisztviselő dolgozott. Öt hónappal később (1942. Június 25.) a III-as számú (törzsszerelde ) épület már 98 százalékos készültségi szinten állt. A IV-es (kormányszerelde) és az V-ös (végszerelde) számú csarnokok betonozásai teljesen elkészültek, a falazási és vakolási munkálatokkal 90 százalékban voltak kész. A központi erőtelep kazánházának betonozását is befejezték, a turbinaház, a mozdonyszín, a transzformátorház, szivattyúház és a szennyvíztisztító-üzem betonmunkálatai pedig már folyamatban voltak. A gyár csatorna- és elektromos rendszerét, valamint a csendőrlaktanyát már korábban felavatták. Az év végéig átadták a VI-os (javítóműhely), a VII-es (berepülő-csarnok), a VIII-as (igazgatósági épület), a IX-es (motorszerelde) és a X-es (általános üzem) műhelyt is. Horthy-liget épületeit egyébként programszerűen, mindenféle késedelem nélkül, határidőre adták át a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt., illetve a Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár Rt. szakmunkásai.
Vitéz Hellebronth Vilmos repülőgépipari kormánybiztos irányítása mellett az 1941. június 6-án létrejött német-magyar repülőipari államközi szerződés értelme szerint Szigetszentmiklóson az augsburgi Messerschmitt gyár Me210 és Me109 típusú repülőgépek C-1-es sárkányainak összeszerelése, valamint a stuttgarti Daimler Benz gyár 605A és 605B motorjainak licencben történő gyártása folyt. Az ipari üzem (akárcsak a többi magyar repülőgépgyár) a megtermelt javak többségét nem a Magyar Királyi Honvéd Légierő, hanem a Német Birodalmi Légügyi Minisztérium részére állította elő bérmunka címén, a szerződés szerint 1 milliárd Pengőért. Az amerikai légierő bombázása miatt a kőbányai pincerendszerbe átköltöztetett szigetszentmiklósi gyárban 1944. október 16-ig 272 darab Me210 Ca-1-es szárnyat és a csepeli Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár Rt.-vel közösen 1208 darab DB 605A, B és D motort gyártottak le.
A repülőgépgyári bunkerváros
A gyár 1941-es felavatásával egy időben Sailer István vezető építésznek három BBGS rendszerű, azaz 500 kg/m2, illetve 1000 kg tömegű robbanóbomba kontakt telitalálat elleni, illetve gáztámadás és szilánk (repesz) ellen is óvó bombabiztos bunkert (korabeli terminus szerint bunkervárost) is meg kellett terveznie. A nagyobbik objektum (28,55 x 48,15 méter alapterületű) kényelmesen 2200 férőhelyes, a középső (19 x 17,8 méter alapterületű)- aktív parancsnoki állás- 102 fős, a kisebbik (az igazgatósági épület alagsorában) pedig 24 fős lett.
A BBGS védelem kiépítése érdekében a mérnök az alaplemezt, az oldalfalakat és a felső tetőmennyezetet 2,70 méter vasbetonból készült hálós térvasalással készíttette el, amely –egymásba összefonódó– minden irányban 50 centiméter hosszú, 14 milliméter vastagságú vasbetét szerkezetekből tevődött össze. Ezen felül a legfelső lemezt további 8 milliméter vastag, 10 centiméteres lyukbőségű alsó hálóvasalással is megerősítette, hogy telitalálat esetén a rázkódás következtében ne essenek le a betondarabok a belső helyiségekbe. A vízszigetelés érdekében a fedőlemez tetején 3 rétegű bitumenes csupaszlemez-fedés készült 4 réteg bitumenkenéssel, rajta 6 centiméter vastag védőbetonnal és 40 centiméter vastag földréteggel.
A 2200 főt befogadó háromszintes óvóhelyt további 40-50 centiméter vastag monolit vasbetonfalakkal tagolták fel, amelyekbe szintén 18 milliméter vastag vasbetéteket helyeztek el erős vasalásokkal. Az objektum szintenként 10 komposztrendszerű mellékhelyiséggel és 10 darab egymásba nyíló, átlagosan 7 x 16 méter alapterületű helyiséggel rendelkezett, amelyekbe egy-egy Dräger-rendszerű 1,2 m3/perc kapacitású centrifugál- ventilátort is elhelyeztek. Az elektromos motorral meghajtott óvóhelyi szűrőberendezést természetesen áramkimaradás esetén kézi meghajtással is lehetett működtetni. A 2,20 méter belmagasságú szinteket a (belső térben) két 0,55 méter vastag vasbetonfödémmel osztották fel. A tervezéskor arra is ügyeltek, hogy a be- és a kijárat 3-3 ajtókerete is lekerekített legyen, hogy riadó esetén az objektumba tömegesen tolongva menekülők még csak véletlenül se okozhassanak magukban és másokban sérülést a széleknek ütődve. Az óvóhelyre szintenként további 12 hősugárzót is beszereltek a téli időszak bombázásaira gondolva.
Bumm a fejre
Egy amerikai szőnyegbombázásnak köszönhetően a nagyobb bunker nyugati oldala 1944 őszén kapott telitalálatot. Az expozíció pillanatában az objektumban tartózkodók közül csak ketten szenvedtek elenyésző sérüléseket a lehulló betondaraboktól: az egyik az arcán, a másik pedig a vállán. A pontos találat és a többi bomba generálta nagymértékű földingás miatt az óvóhely főfalain vízszintes irányú repedések keletkeztek. A helyszíni szemle után az Iparügyi Minisztérium Légoltalmi Osztálya arra utasította Sailer István tervezőt, hogy a felső (külső) repedéseket cementinjektálással, az alsókat (belső) pedig úgy kell kijavíttatnia, hogy a benti repedések alá vasgerendákat kell majd lefektetnie, amelyek közé 1,5 centiméter vastag vaslemezeket kell felfektetni.
A bizottság azt is megállapította, hogy a 2,70 méter vastag mennyezet nem elégséges a bombák hatóerejének kivédésére, így a földréteg eltávolítása után először „párnaként működő” 20 centiméter vastag homokréteget, másodszor pedig a találati helyre további 12 sor útburkoló bazaltkocka réteget kell elteríteni csonkagúla alakban. A 4 m2-es alapterületen elhelyezett utcakövek közé 8 milliméter vastag beton-gömbvashálót terítettek le, amelyre ismét 120-as bitumenes papír- és csupaszlemez szigetelést helyeztek el. (Mivel a Horthy-ligeti repülőgépgyárban-, a háború ellenére- 1944. július végén még 3091 fő dolgozott, ez azt jelentette, hogy a telep „bunkervárosának” 2200+102+24 fős befogadóképessége teljesen elegendő volt a 8 órás műszak ideje alatt az ipari park területén dolgozók befogadására.)
A parancsnoki-, illetve az igazgatósági épület aljában kialakított legkisebb méretű bunkert nem érte találat a II. világháború során. A két nagyobb objektumot 1951-ben újíttatta fel az 1949. november 1-én felszámolt repülőgépgyár helyére beköltöző Csepel Autógyár Nemzeti Vállalat igazgatósága. Ekkor újították fel a parancsnoki óvóhely kommunikációs rendszerét, illetve ekkor alakítottak ki a kisebbik létesítményben a tárgyalótermet is.
Jamrik Levente
SZEX, GYILKOSSÁG, INTRIKA, KORRUPCIÓ- A BUDAI VÁRNEGYED TITKAI TÚRA:
A Túra most Június harmadik VASÁRNAPJÁN (2013.06.16.) lesz. A séta folyamán a következő témákat boncolgatjuk:
- NEVEZETES GYILKOSSÁGHELYSZÍNEK
- TITKOS LESZBIKUS KÖZPONTOK
- 1849-ES, 1944-ES KÉMKÖZPONTOK
- A GESTAPO ÉS AZ SS FŐHADISZÁLLÁSAI
- HÍRES EMBEREK SZERELMI FÉSZKEI
- POLITIKAI OKOKBÓL LEBONTOTT HÁZAK
- KÍSÉRTETJÁRTA ÉPÜLETEK
- IRODALMI ÉS OKKULT SZALONOK
- REJTJELEK A HOMLOKZATOKON
- ELÁSOTT ARANYKINCSEK NYOMÁBAN
- ELFELEJTETT HŐSÖK ÉS ANEKDOTÁK
A JÚNIUS 16-ÁN DÉLUTÁN 2-KOR KEZDŐDŐ TÚRA 3500 Ft-ba kerül személyenként. A nagy érdeklődés miatt előre kell jelentkezni vagy az ARTISTFAMA@GMAIL.COM címen, vagy a 30-434-66-80 számon. A túra a volt Honvéd Főparancsnokság (DÍSZ TÉR 17.) romos épülete elől indul és a Bécsi kapu térnél fejeződik be.
ÍGY TALÁLSZ ODA A BUDAI HELYSZÍNHEZ
