Modern Atlantisz Argentínában.
Az egykori húsüzem (Fotó:AFP, Diarisurdigital.com.ar)
Pablo Zizur, a Spanyol Királyi Haditengerészet kapitánya 1771-ben fedezte fel a Szent Lukács-csatornát követve a hat tó láncolatából álló legutolsó tengerszemet, a 7000 hektáros Carhué tavat, amelynek nagyon magas sótartalma miatt (63,2 g/l) a világ második Holt-tengerének is hívják. Az állandó hőmérsékletű (20,4° Celsius) tó első települését - amely az Argentin Déli Hadosztály részlegesen megerősített sátortábora volt-, 1876-ban avatták fel Nicólas Levalle ezredes parancsnoksága alatt. Mivel az aprócska települést, illetve a tó gyógyhatását a környékre betelepült zömmel Európából bevándorló lakosság is hamar felfedezte-, így 1887-ben Adolfo Alsina hadügyminiszter (később az ország alelnöke) rendeletére a bádogvárost egy vasútvonallal is összekötötték a közeli Arroyo Corto nevű kisvárossal, ahová szintén ekkortájt építtette fel sólepárló üzemét a kormány. A tavacska melletti falucskát hozzávetőlegesen ettől a dátumtól kezdték el Epecuén Carhuénak néven emlegetni Argentínában, amely mapuche indián nyelven egyébként azt jelenti, hogy „Zöld hely”.
Epecuén romjai (Fotó: AFP, Diarisurdigital.com.ar)
A partvonaltól 2 kilométerre kialakított települést 1899-ben érte el a Déli-, 1903-ban pedig a Nyugati Vasút Társaság gőzösei. Mivel a tó termikus gyógyhatását lassan egész Argentínában már mindenki ismerte a szájról szájra történő kommunikációnak köszönhetően-, így 1909-ben a Közmunkák Minisztériuma a radioaktív iszap gyógyászati előnyei kihasználva először egy szappangyárat és két sóbányát, majd négy hotelt is kizsaluztatott a városban. 1911-ben a brit tulajdonú Buenos Aires Midland Vasút (BAM) is kiépítette szárnyvonalát az 520 kilométerrel keletebbre fellelhető fővárostól idáig.
Epecuén romjai (Fotó: AFP, Diarisurdigital.com.ar, Villalagoepecuen.blogspot.com)
A leglátványosabb urbanisztikai beruházásokat az I. világháború után valósították meg: Arturo Vatteone üzletember ugyanis ekkor döntötte el, hogy egy apró üdülővárost építtet fel a saját költségén a tó és Epecuén Carhué település közé. Az 1921. január 21-én felavatott „magánváros” valóságos Mekkája lett a dél-amerikai egészségturizmusnak. Mivel a víz és a nedves só orvosilag igazoltan is hatásosan gyógyította az ízületi gyulladásokat, a reumát, a pikkelysömört, a depressziót, a különböző bőrbetegségeket, a vérszegénységet, a cukorbetegséget és még vagy további 82 kórságot-, így egy tucat világszínvonalú hotelt húztak fel pár év alatt a tó partja mentén. Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően adták át 1921-ben a „Mar de Epecué” és a “Minas de Epecuén” luxusszállodákat, 1922-ben a „Plage”, 1923-ban pedig a „Bristol”, 1924-ben pedig a „Termas de Epecuén”, a „Las Delicias”, a „Gorostegui”, a „Villa Sauri” és a „La Clarita” névre keresztelt ötcsillagos hoteleket.
Epecuén romjai (Fotó: AFP, Diarisurdigital.com.ar, Villalagoepecuen.blogspot.com)
Arturo Vatteone befektetőnek és Jorge Bengolea Cárdenas, a Fejlesztési Bizottság elnökének arra is volt gondja, hogy „kulturális emlékműveket” is felállítsanak az üdülőváros centrumába. Ennek megfelelően 1921-ben adták át a „Chico Castillo” névre keresztelt várat, amely lényegében egy nappal étteremként, éjszaka pedig mulatóként működő szórakozóhely volt. A kereskedelmi egység fölött alakították ki a szállodákban dolgozó személyzet szoba-konyhás-fürdőkabinos szállásait. Szám szerint szintén negyvenet. Az épület külső kialakítása az észak-itáliai várak sziluettjét követte.
A 17x20 utcából álló város központjában ezen kívül a lourdes-i barlang másolatát is elkészítették, amelyben nemcsak a kegytárgy másolatát, hanem nyolc ember által körbeülhető fedett tűzhelyt is kialakítottak. A műbarlang körül további három apró mesterséges tavat is kiástak, amelyekbe aranyhalakat telepítettek. A Szeplőtlen Szűz szobrához két fahídon tudtak átjutni a gyalogosok az összesen 200 négyzetmétert kitevő három tó fölött.
Epecuén romjai (Fotó: AFP, Diarisurdigital.com.ar, Villalagoepecuen.blogspot.com)
Az üdülőváros másik nevezetessége a téglalap alaprajzú Allaire-kastély volt. A francia származású gróf (más források szerint herceg) Ernestina Marie Allaire özvegyasszony megrendelésére kivitelezett „normann stílusú vár” kontúrját követő erősséget 1925-ben avatták fel. A 10 ezer hektáros földterület mértani közepén felavatott kétemeletes vár alagsorában képezték ki a hallt, a fogadótermet, az ebédlőt, a konyhát, a kamrát és a személyzet lakószobáit. A Lord Charles Bianconi mérnök terve alapján megvalósult épület fürdőszobáit a lőrésekkel tagolt négy toronyban alakították ki. A dsrmedios.ar honlap szerint a várat 1944-ben árverés útján a jugoszláv állampolgárságú, ám magyar nemzetiségű Horváth Elena szerezte meg.
1930-tól a település szállodái évente több mint 5000 turista kényelmét szolgálták ki. A város állandó lakossága ekkor már meghaladta a 600 főt. Jorge Bengolea Cárdenas, a Fejlesztési Bizottság elnöke irányítása mellett ekkor kapott a Villa Epecuénra (D: 37°7’51” Ny: 62°48’27”) átkeresztelt nyaralóövezet templomot, iskolát, vágóhidakat és pékségeket. 1985-ben már több mint 250 turisztikai létesítmény és 280 vállalkozás várta az üdülni vágyókat, amelynek a létszáma már meghaladta az évi 25 ezer főt. Villa Epecuén állandó lakosságának száma ekkor már meghaladta az 1500 főt.
Epecuén romjai (Fotó: AFP, Diarisurdigital.com.ar, Villalagoepecuen.blogspot.com)
A település legnagyobb gondja mindig is az édesvízhiány volt. 1978-ban az önkormányzat ezt a problémát úgy orvosolta, hogy egy 3,50 méter magas gátrendszert építtetett a tó és a város közé, amelynek folyamatos vízutánpótlásáról az Arroyo Corto-i sólepárlóból visszaszállított „csapvízzel” oldották meg. A mesterségesen kialakított medence nemcsak a település ivóvízellátásért volt felelős, hanem részben innen vételezték az öntözéshez szükséges sótalanított folyadékot is, illetve szintén itt alakították ki a sekély mélységű gyermekmedencéket és öltözőket is.
Egy nagyon ritka időjárási esemény miatt, 1985. november 10-én akkora vihar alakult ki a város fölött és környékén, hogy a hegyekből lefolyó csapadék 6 méteresre duzzasztotta fel a tó vízszintjét, amely az éjszaka folyamán át is törte az üdülővárost védő gátat. A 4 méter magas szökőár mindent építményt lemosott a föld felszínéről. A magas sótartalom miatt a növényzet és a fák „kővé dermedtek”. A lakhatatlanná vált városból mindenki elmenekült. A folyamatosan növekvő vízállás 1993-ban már elérte a 10 métert. A várost ekkora már végleg letörölte a térképről a természet ereje. 2009-ben azonban az addigi csapadékos időszak alábbhagyott, a tó vize visszahúzódott eredeti medrébe, így a szétroncsolódott város egy része ismét látható lett: a házak, a járművek, az épületeken belül hátrahagyott tárgyak és a fémből készült bútorok.
Epecuén romjai (Fotó: AFP, Diarisurdigital.com.ar, Villalagoepecuen.blogspot.com)
Eddig csak a 81 éves ukrán származású Pablo Novak építészmérnök tért vissza a városba, aki jelenleg egyedül lakja a szellemvárost. Már évekkel ezelőtt elkezdte a falu feltárását, amelynek keretében sok használható tárgyat, kályhát, ágykeretet talált, beleértve a bontatlan alkoholos italokat is. A nyugdíjas mérnök abban reménykedik, hogy Villa Epecuén egyszer majd úgy fog ragyogni, mint fénykorában, bár ezt az álmot az argentin kormány sem anyagilag, sem urbanisztikailag nem támogatja. A képek többségét Juan Mabromata fényképész készítette 2011-ben. A tingli-tangli tangót maga mögött hagyva az argentin Zumbadores rock banda feldolgozta a város elpusztulásának sztoriját:
Jamrik Levente
EZEN, ÉS A KÖVETKEZŐ HÉTEN ISMÉT TÖBB TÚRÁT RENDEZÜNK A FŐVÁROSBAN: HA PÉLDÁUL KEDVET KAPTÁL MEGNÉZNI A KŐBÁNYAI PINCERENDSZERT ÉS DREHER-VILLÁT, AKKOR JELENTKEZZ 1,5 ÓRÁS TÚRÁNKRA. AZ IDEI ÉV ÖTÖDIK KŐBÁNYAI POKOL-TÚRA MA 2013.04.11.-ÉN (CSÜTÖRTÖKÖN) ÉS EGY HÉT MÚLVA, 2013.04.18.-ÁN (SZINTÉN CSÜTÖRTÖKÖN) INDUL DÉLUTÁN 5-KOR A BÁNYA UTCA 37. ALÓL. A BELÉPŐ ÁRA 3500 FT/FŐ. JELENTKEZNI AZ artistfama@gmail.com CÍMEN LEHET, VAGY A 30-434-66-80 TELEFONSZÁMON. A HELYSZÍNRŐL ITT LEHET BŐVEBBEN OLVASNI.
A MÁSIK IZGALMAS TÚRA, AMELYET MOST, (2013.04.14.) ÉS JÖVŐ HÉT VASÁRNAP (2013.04.21.) RENDEZÜNK, AZ A BUDAI VÁRNEGYED TITKAIRÓL RÁNTJA LE A LEPLET:
- NEVEZETES GYILKOSSÁGHELYSZÍNEK
- TITKOS LESZBIKUS KÖZPONTOK
- 1849-ES, 1944-ES KÉMKÖZPONTOK
- A GESTAPO ÉS AZ SS FŐHADISZÁLLÁSAI
- HÍRES EMBEREK SZERELMI FÉSZKEI
- POLITIKAI OKOKBÓL LEBONTOTT HÁZAK
- KÍSÉRTETJÁRTA ÉPÜLETEK
- IRODALMI ÉS OKKULT SZALONOK
- REJTJELEK A HOMLOKZATOKON
- ELÁSOTT ARANYKINCSEK NYOMÁBAN
- ELFELEJTETT HŐSÖK ÉS ANEKDOTÁK
Az Április 14-én, és Április 21-én délután 1-kor kezdődő túra SZINTÉN 3500 Ft-ba kerül személyenként. A nagy érdeklődés miatt előre kell jelentkezni vagy az ARTISTFAMA@GMAIL.COM címen, vagy a 30-434-66-80 számon. A túra a romos, volt Honvéd Főparancsnokság (DÍSZ TÉR 17.) elől indul és a Bécsi kapu térnél fejeződik be.
