A Potzner Ferenc építész által jegyzett „Koncepcióvázlat a Budai Várnegyed jövőjéről” munkában jól látható a budai Duna-part egykori palotasorának részleges helyreállítási terve. Az egykor műemléknek számító palotákat nem világháború, hanem a kommunisták semmisítették meg.

Az elpusztult budai Duna-palotasor. (Fotó: Fszek.hu)

Az 1945-1947-es kármentő felmérések szerint Budapest 39643 épületéből 10323 maradt meg teljes épségében (26%) a főváros ostroma után.  18 686 (47 %) megsérült, 9140 (23 %) súlyosan megsérült, 1494 ingatlan pedig totálisan megsemmisült (4 %) a harcok alatt. A romeltakarítások során azonban nem 27 százaléknyi bérház és palota bontását rendelte el 1949-ben a kommunista szemléletű Országos Tervhivatal (OT) és a Fővárosi Tervező Intézet (FŐTI) -, pontosabban Vas (Weinberger) Zoltán polgármester, hanem politikai okok miatt 36 százaléknyit! A „proletárdiktatúra” szellemében elkövetett további értelmetlen pusztításnak esett áldozatául többek között a budai (középső) Duna-parti palotasor is-, amit Potzner Ferenc koncepciója alapján – talán egyszer majd visszaépített valamikor a mindenkori magyar kormány, vagy sohasem.

A Potzner Ferenc-féle rekonstrukciós elképzelés (Fotó: Építészfórum.hu)

Lánchíd utca 1-3.: a volt Kereskedelmi Minisztérium

Virtuális utunkat kezdjük a budavári Sikló lenti állomásától, az egykori Lánchíd utca 1-3 szám alól. Jelenleg itt egy lepukkant parkszerű zöldfelület található - hivatalosan a Statisztikai Park-, amelynek középpontjában 1974-óta Borsos Miklós „0” kilométerkője áll. Persze a nonfiguratív alkotás nem az első ilyen jellegű szobor itt: 1932-ben az akkor még teljes épségében állú és működő Kereskedelmi Minisztérium oldalfala mellett először Körmendi Frim Jenő mintázta Patrona Hungariae egy méter magas alkotása állt, amelynek jobb kezében a Szent Korona pihent. A Szűz Máriára erősen hajazó szobor természetesen nem volt ínyére a munkás-paraszt kormányoknak, így a műalkotás helyére 1953-ban inkább Molnár László messzibe tekintő munkást ábrázoló munkáját helyezték el.

A volt Kereskedelmi Minisztérium (Fotó: Fszek.hu)

Visszakanyarodva az 1948-ban felrobbantott egykori közhivatal épületéhez, a leírások szerint itt egykor Mátyás király reneszánsz stílusú lovardája állt, amelyet raktári funkcióitól megfosztva, 1861-1864 között építtettek át Gerster Károly és Frey Lajos tervei alapján egy tetszetős küllemű színházzá. Az angol gótika szellemében megszületett épület a Budai Népszínház keresztnevet kapta. A második magyar nyelvű fővárosi teátrum építésekor Pest és Buda lakossága nemtől és rangtól függetlenül önkéntes és ingyenes munkával végezte a földmunkákat és kőműves munkákat. A magyar nyelvű népszínművek a Bach-korszak elnyomása ellenére azonban nem hoztak sikert a Molnár György vezette teátrumnak, így 1862 nyarán a színház anyagi csőd előtt állt. Ekkor jelent meg azonban a színészi babérokra törő Apraxin Júlia grófnő, aki anyagi lehetőségeivel Molnárék támogatására sietett.

Az anyagi támogatásnak köszönhetően az intézményt 1867-1870 között átépítették. A teátrum repertoárjának nagy részét továbbra is a népszínművek és operettek alkották, amelyből a legsikeresebb a „Bem apó hadjárata” című darab érte el. Az előadás kedvéért ekkor bontották le a színpad hátsó oldalfalát, hogy a Gellérthegyen felállított ágyúk látványa és robaja elkápráztathassa a nézőket. A színház egyébként olyan kezdő, de kiváló tehetségeket nevelt fel, mint például Blaha Lujza és Jászai Mari.  Ettől függetlenül a világvárossá alakuló Budapest közgyűlése megadta az engedélyt az épület bontására, amelyre 1870. szeptember 16-án került sor.

A volt Kereskedelmi Minisztérium (Fotó: Fszek.hu)

Az épület helyszínét a Magyar Nyugati Vasút (MNyV) társaság szemelte ki magának, akik Wagner Sándor építészt kérték fel a négyszintes, eklektikus stílusú székházuk megtervezésére. Az épület 1870-1873 között épült fel. Annak ellenére, hogy céghez tartozott a stájerországi vasútvonalak 10%-a, valamint ők profitáltak az általuk építtetett győri, székesfehérvári, szombathelyi, celldömölki és a grazi vasútállomások bevételéből-, a társaság 1889-ben csődbe ment. Ingó-és ingatlanjaikat az osztrák és a magyar állami vasutak kapták meg. A hatalmas palotába 1890-ben költözött be a Magyar Királyi Kereskedelmi Minisztérium, amely 1944-ig volt „lakója” a Clark Ádám téri sarokháznak.

A korabeli filmfelvételek és fényképek alapján, illetve az 1947-es felmérés szerint a minisztérium épülete a „sérült” kategóriába került. Mivel azonban itt működött a „gyűlölt” Habsburg és a Horthy-rendszereket kiszolgáló, „ráadásul a magyar gazdaság tetemes részét a vesztes náci Németország és a fasiszta Olaszország szolgálatába hajtó” Kereskedelmi Minisztérium, így az épületet 1948-ban - állítólag moszkvai súgásra- inkább felrobbantották. Az épület eltakarítására adott hivatalos magyarázat persze nem ez a tény volt, hanem az a közlekedéstechnikai magyarázat, miszerint az egyszerű útkereszteződésből Scheuer Róbert tervei alapján körforgalom fog majd épülni. (Ez valóban így is lett.)

Lánchíd u 2.: a volt Népjóléti-, majd Iparügyi Minisztérium

A Lánchíd utca páros oldalának első telkét - a volt Kereskedelmi Minisztérium mellett- a Népjóléti Minisztérium palotája foglalta el. Ez a terület ma szintén „közpark”-, ami nem jelent mást, mint egy nagyobb parkolót, illetve egy szemetes zöldfelület ötvözetét. A Statisztikai Park „keleti” része itt valóban számszerűséget nyer a kutyagumik számát illetően.

A volt Népjóléti, majd Iparügyi Minisztérium (Fotó: Fszek.hu, Fortepan.hu)

Az épületet egy katonai raktár déli szárnyának lebontása árán 1871-1873 között épült fel Barber Ágost és sógora, Klusemann Károly tehetős gőzmalom-tulajdonosok és sörgyárosok megrendelésére. (A Jászberényi úti Serfőzőházuk 1855-ben olvadt be a Kőbányai Serház Társaságba, amely 1862-ben lett Dreher Antal sörgyára.) Az apró sarokkupolákban végződő saroképület 1910-ben a Kerpely Mimi Alapítvány kezelésébe kerül, amely a gyógyszerészek anyagi támogatását tűzte ki maga elé. (A gyógyszer és a sör már ekkor rokon fogalmak voltak.) A társadalmi szervezet azonban 1920-ra oly annyira elszegényedett, hogy a palota tulajdonjoga az államé lett. A Knabe Ignác tervezte épület falai közé így először a Népjóléti, később az Iparügyi Minisztérium hivatalnokai költöztek be. A szoba- és a díszfestést Kaszás Mártonra bízta az állam. Annak ellenére, hogy a volt Barber-Klusemann-bérpalota meglepő módon csak 5 százalékos kárt szenvedett Budapest 1944-1945-ös ostromakor, az épület a kommunista hatalom – szintén politikai okok miatt- inkább 1948-ban felrobbantatta-, hiszen „hogy lehetett a 3 millió szegény országában népjóléttel foglalkozó minisztérium?”

Itt ragadnám meg a szót, hogy bejelentsem, hogy elindult a Falanszter kultúrtörténeti adatbázisa, az Urbface.com! A pár hónap múlva okostelefon-alkalmazásban is elérhető gyűjtemény a legteljesebb - első körben csak Budapest- ingatlanállományát dolgozza/dolgozta fel (feltöltés folyamatban)-, amelyek olyan csoportokba lett rendezte, mint pl.: Alkohol és buli-túra; Bordélyok és szerelmi fészkek; Bauhaus séták; Bunker-és barlangtúra; Náci és kommunista túrák; Gyilkosságtúrák; Híres emberek otthonai; lengyel, török és zsidó emlékek stb.

A fejlesztés célja az volt, hogy a magyar főváros legteljesebb kultúrtörténeti adatbázisa készüljön el, amit nemcsak a városukat szerető emberek, hanem a külföldiek is elérhetnek 10 nyelven. A mobil applikáció segítségével a turistáknak ugyanis nem kell nehéz útikönyveket és drága idegenvezetőket alkalmazniuk, illetve roamingot fizetniük, hiszen a GPS és a Wifi lehetőségeivel minden ingyenes lett és lesz. Szóval használjátok, olvassátok szeretettel az Urbface.com-ot.  

Lánchíd u 4.: a volt Lipthay-palota

Báró Lipthay Adalbert megrendelésére Unger Emil, majd annak krónikus betegsége miatt Ybl Miklós 1869-ben vázolta fel a háromszintes neoreneszánsz palota terveit. Az 1874-ben átadott épület díszítőfestéseit és freskóit Barabás Miklós készítette. Az épület első emeletén alakították ki az ebédlőt és a tálalót, ahonnan egy átjárószobán keresztül a földszinti konyhába lehetett jutni. A két helyiséget csigalépcső kötötte össze. A vendégszobákat a félemeleten képezték ki, amelyekhez külön melléklépcsőn lehetett feljutni.

A volt Lipthay-palota (Fotó: Fszek.hu, Urbface.com)

Az első emeleti dísztermet 11 olümpuszi istent ábrázoló pannó (Galathea, Apolló, Bacchus, Hypnos, Demeter, Pán, Ámor, Poszeidon, Zeusz, Pallas, Hermész.) díszítette. Az 1872-re elkészült olajképek Lotz Károly keze munkáját dicsérték. Az utód-, Báró Lipthay Béla műgyűjtőszenvedélyének köszönhetően - a palota többi termében reneszánsz kori (Tiziano, Raffaello stb.) festmények voltak láthatók.  Bár 1946-ban műemlékké nyilvánították a Budapest ostroma alatt alig megsérült palotát, a kommunista hatalom 1949-ben inkább lebontatta az épületet. A faliképekből csak a Zeusz, Poszeidon, Demeter, Apolló és Bacchus arcmásai maradtak meg az utókorra.

Lánchíd u 6.: a volt Zichy-palota

A Lánchíd utca 6-os szám alatt álló egykori tetszetős küllemű palotát gróf Zichy Rudolf megrendelésére 1873-ban építették fel. Az ingatlan az 1811-ben emelt Orsonits István szabómester és Löw-Beer Móric fakereskedő építette rokokó stílusú házak helyén épült fel. A klasszicista formajegyeket cipelő négyszintes ház egyik bérlője az a Hazay Gyula vezérigazgató volt, aki az Alagút szájánál megtelepedő Budai Takarékpénztárt is igazgatta. Az Ybl Miklós tervezte ingatlant – politikai okokból 1949-ben szintén leromboltatta a kommunista hatalom.

A volt Zichy-palota (Fotó: Fszek.hu)

Lánchíd u 8-10.: a volt Széchenyi-palota

A Zichy-palotától délre, a Lánchíd utca 8-10. szám alatt állt gróf Széchenyi Béla palotája. A házat szintén Ybl Miklós tervei alapján építették fel. A francia késő reneszánsz stílusjegyeket mutató háromszintes épületet 1871-1873 között épült fel.  Itt élt gróf Széchenyi Béla koronaőr, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) igazgatósági tagja, s főleg geográfus meg világutazó, négyszeres afrikai oroszlánvadász is, aki többek között tagja volt a Lóczy Lajos vezette híres Ázsia-expedíciójának is. Az épület másik ismert világutazója gróf Széchenyi Bertalan volt.

A volt Széchenyi-palota (Fotó: Fszek.hu)

A palota öt barokk stílusú épület helyére épült fel. A lebontott épületek közül kettő nevezetes: Griessbacher Erzsébet emeletes házát 1811-ben adták át Kimnach Lajos tervei alapján. A Pencz Antal építette barokk stílusú kapuzattal díszített ikerházakban pedig a híres Pencz-féle szappanfőző üzem működött. Politikai okokból a Széchenyi-palotát 1945 májusában robbantották fel.

Lánchíd 12.: a volt Fiume Hotel

Az épület helyén állt az 1686-os ostromban elpusztult Halászkapu és az ezt az építményt védő rondella. A katonai létesítményeket bár 1726-ban újjáépítették, ám a XIX. század elején a Dunagőzhajózási Társaság vezérigazgatója-, Matulay Max- egy sokemeletes bérházat építtetett a Hadügyminisztérium engedélyével a bástya helyére.

A volt Fiume Hotel (Fotó: Fszek.hu)

A Matulay-ház lebontása után, gróf Széchenyi Ödön 1868-1870 között Varásdy Lipót tervei alapján egy négyszintes szállodát építtetett fel a telekre,  amely eleinte Széchenyi nevet viselte. A hotel építőköveit Drasche Henrik téglagyára szolgáltatta. A népszerű szálló mind a 48 szobáját szecessziós mintájú kályhákkal szerelték fel. 1902-ben Reiprecht Alajos szálloda új tulajdonosa itt komponálta meg a budapesti nemzetközi szállodakongresszus indulóját. A hotelt 1910-ben először Corsóra, majd pedig Fiuméra nevezték át.

A volt Fiume Hotel (Fotó: Fszek.hu)

A palota előtt 1938-ban állították fel Madarassy Walter domborműves emlékkőjét, amely a hotelben gyakran megszálló Akseli Gallen-Kalella finn festőművésznek állított emléket.  Budapest ostromakor a szállóba német tisztek költöztek, akik a hotel pincéjében hatalmas mennyiségű lőszert halmoztattak fel. Bár számos bombatalálat érte a Fiumét, egyik löveg sem hatolt le a pincéig. A szemközti, Lánchíd utca 11-13-ban gyerekeskedő Tandori Dezső író írta a későbbiekben, hogy „ha az berobbant volna, akkor most én nem vagyok.” A súlyosan megrongálódott épületet 1946-1948 között bontották le. A Kalevala illusztrálásában világhírnevet szerzett skandináv festő domborművet 1978-ban faragták újra vörösmárványból, amely ma a Lánchíd u. 17. előtt áll. Bár a volt Fiume Hotel pincerendszerét betemették, egy innen induló hosszú alagút még mindig jól karban van tartva, amely a Várszínház alagsorába fut be. Remélhetőleg ez a műtárgy a Várbazár felújításával szintén megújul majd.

Jamrik Levente