A világ egyik legnagyobb operaházává kívánta fejleszteni Hitler a bayreuthit. Richard Wagner unokái támogatták a Führert döntésében.
Richard Wagner és Adolf Hitler Bayreuthban (Fotómontázs: Falanszter.blog.hu)
Bayerische Ostmark: kisváros egy nagy tartomány élén
A Harmadik Birodalom első közigazgatási területi reformját 1933. február 1-én vezettette be a náci párt. Az NSDAP a középkori „Gau” vagy „Gaue” elnevezést felhasználva, 33 megyét alakíttatott ki a korábbi 20 kisebb-nagyobb méretű tartományból (szövetségi államból)-, amelyeknek irányítását a párthoz hű „Gauleiterekre” bízta. A bajor állam ekkor annak ellenére vesztette el területének jelentős hányadát, hogy tartományi székhelye (München) az öt Führer-város egyike volt. Berlin döntése szerint Németország második legnagyobb közigazgatási területét hat közel azonos nagyságú megyére kellett felosztani. Míg München megmaradt Felső-Bajorország (Ober-Bayern) székhelyének, addig Augsburg Svábföldnek (Schwaben), Nürnberg Frankföldnek (Franken), Würzburg Majna-Frankföldnek (Mainfranken), Passau Alsó-Bajorország-Felső-Pfalznak (Niederbayern-Oberpfalz), Bayreuth pedig Felső-Frankföldnek (Oberfranken) lett az új közigazgatási központja. A területi újrafelosztással azonban nem volt elégedett a párt, így Berlin 1937. december 31-ei hatállyal hol elvett, hol pedig hozzáadott a megyék számához egy újabbat. Ez a területi közigazgatási reform egyébként csak azért érdekes a számunkra, mert 1937-ben Adolf Hitler Bayerische Ostmark néven a Harmadik Birodalom egyik legnagyobb új tartományát rendelte ahhoz a „kisvárosias hangulatú” Bayreuthhoz, amely lélekszámában már akkor tizenkilencszer kisebb volt, mint a harmad akkora megye felett uralkodó München lakosságszáma. A Führer személyes döntése mögött nem adminisztratív okok, hanem Richard Wagner előtti hódolata, illetve Winifred Wagnerrel való jó barátsága állt. A városka megyeszékhellyé való átépítésének gondolata egyébként 1933-ban az NSDAP operakedvelő tagjaiban is már felvetődött.
A három korábbi megyéből 1937-ben megalapított Bayerische Ostmark (Fotó: Fland.de)
A bayreuthi Yggdrasil: istenek és örökkévalóság
Albert Speer bár nem volt nagy operarajongó-, de ő is méltóbb építészeti keretet szeretett volna az adományokból és II. Lajos király finanszírozásában 1872-ben átadott Wagner-féle Operaház köré építtetni. Mint a többi régi-új „Gauhauptstadt” esetében, Bayreuth esetében is nyílt építészeti pályázatot hirdettek ki 1937-ben, ám itt annyi kikötést azért csak tettek Hitler kérésének megfelelően, hogy az Óváros mellé tervezett új városközpont mellé, a világ „egyetlen Opera - Akropoliszát” is meg kellett tervezniük az induló mérnököknek. A nyertes építész a több régi-új Gau-főváros (München, Düsseldorf, Drezda stb.) átépítésben is jeleskedő –egyébként helybelinek számító Hans Reissinger lett. A romantikus stílusú Operaház területét Reissinger úgy akarta ötször nagyobbá kibővíteni, hogy az Otto Briickwald és Runkwitz Carl tervezte Wagner-féle épülettömb lényegében sértetlen maradt volna. A mérnök a jelentős változtatásokat a főhomlokzatnál akarta megejteni: eszerint a homlokzat ívét megtartva- a ma is látható németalföldi keresztfa-és klinkertégla berakások helyett- márványborítással és dór stílusú oszlopokkal osztott volna fel az új 3+12+3 tengelyű központi tömböt. Ehhez ragasztotta hozzá a római Szent Péter Bazilikából kiinduló, két kinyújtott karra hasonlító oszlopsora után szabadon, a főbejárat elő-és melléképületeit. Érdekesség, hogy míg a 9+6+4+3+4+6+9 tengelyűre megkomponált épület középrizalitja az athéni Akropoliszt másolta, addig a sarokrizalitok a lhászai Potala-palotát. Ezzel a náci párt által is elfogadott építészeti elgondolással így Hans Reissinger szerencsésen (?) ötvözte a „Wagner-féle Ring-ciklusra, a színjátszásban jeleskedő ókori görögökre, és a tiszta árjáknak tartott tibetiekre jellemző építészeti stílusokat.” Az épület előtt Wagner „Rajna kincse” című operájára utalva egy lépcsőzetesen zuhogó szökőkút hangsúlyozta volna ki a Harmadik Birodalom új építészet-együttesét.
A Hans Reissinger-féle új bayreuthi Wagner Operaház (Fotó: Wagner.su)
Az új városközpont: Gauplatz
A „Zöld domb” tetejére épített új Operaházzal szemben kívánták felépíteni Bayreuth új városközpontját a mai Hofer-Nibelung-Meistersinger és Bürgerreuther utcák kereszteződésében. Mint, minden „Gau-építészeti” átalakításra kiszemelt megyeszékhely esetében-, itt is az volt a legfőbb cél, hogy a pártrendezvények lebonyolítására szánt „Gauforum” legalább 65 ezer ember befogadására alkalmas tér lehessen. Az általában Adolf Hitler térnek hívott új városközpontok így lényegében nemcsak felvonulási terek voltak, hanem a Harmadik Birodalom új közigazgatási központjainak gyűjtőterületei is. Bayreuth esetében eszerint a tér bal oldalán kapott volna helyt a Hans Schemm gauleiter vezette Új Megyeháza, amelynek 70 méteres hasáb alakú „őrtornyát” méltó „ellenfelének” szánták az Óváros ódon templomtornyainak. 
Bayreuth nemzeti szocialista átépítési terve, az úgynevezett Gau-építészet szerint (Grafika: Falanszter.blog.hu)
A tér déli részén lett volna a 10 ezer ember befogadására alkalmas „Gauhalle”, amely a pártrendezvények fedett helyszínén kívül, városi színházként is funkcionáltatni akartak. A „Gauplatz” jobb oldalára az NSDAP új központját szánták. A központi térről parkosított sugárút mentén nyugat felé haladva egy „Tájház” és egy 140 x 220 méter nagyságú „Bajor Ház” mentén haladva juthattunk volna el a „Gausportfeldnek” nevezett atlétikai pályákig, amelyeket egy nagy parkkal és egy tóval szerettek volna szervesen összekötni a Wagner-féle Operaházzal. Néhány itt álló épület bontási munkáját itt el is kezdték 1937-ben, amit a lengyelországi hadjárat miatt hamar fel kellett függeszteniük. Weimarral, Augsburggal és Drezdával ellentétben semmi sem épült meg Bayreuthban a „Gau-építészetből”. Az Otto Briickwald és Runkwitz Carl tervezte Wagner-féle Operaház is sértetlen maradt. (Az 1945. április 5-én, 8-án, és 11-én ért szövetséges légicsapást is állítólag csak azért élte túl a „Valkűrök bajor lakhelye”, mert az amerikaiak sörfőzdének hitték az épületet. Persze rongálódás és kár valamelyest csak érte a világhírű előadásairól ismert teátrumot, hiszen kapuit csak 1951-ben nyitotta meg ismét a nagyközönség előtt.)
Bayreuth Gauhauptstadt átnézeti képe (Fotó: NSzeit.de)
Fritz Wächtler polgármester és Adolf Hitler Gau-Bayreuth makettje fölött. A háttérben Wagner szelleme (Grafika: Falanszter.blog.hu)
És ami megvalósult
Bár Bayreuth ingatlanállománya nem gyarapodott a „Gau-építészet” remekeiből, a megyeszékhelyi ranggal megdobott település azért valamelyest csak profitált a Harmadik Birodalom építészetéből. A legfontosabb urbanisztikai fejlesztés kétségkívül a város 1937-es birodalmi autópályára való rácsatlakoztatása jelentette. 1935-ben adták át a ma is eredeti pompájában megszemlélhető Új Piac épületét, amelynek kültéri falfestményeit Oskar Martin-Amorbach készítette el. (Az épület ma a Rotmain Centernek nevezett bevásárlóközpont területén lelhető fel.) A Rotmain Halle csendes átadását követően, 1936. július 12-én ellenben már országos visszhangot váltott ki az a „felszentelési” ceremónia, amit az NSDAP helyi szervezete és Fritz Wächtler polgármester vezényelt le az Óváros főterén. Az Illustrierter Beobachter pártlap szerint ugyanis a Luitpoldplatz nyugati szegletében 1933. szeptember 24-én átadott „Német Oktatás Háza” nem volt más, mint „az ókori Zeusz-szentélyek olyan germanizált manifesztálódása, ahol már nem a görög főisten, hanem a hatalmas méretűre kifaragott német anya hősiessége figyelhető már meg a monumentális méretű Nibelung templomcsarnokban.” Az idézetnek megfelelően a szintén Hans Reissinger tervezte nyeregtetős épület valóban egy hatalmas méretű oszlopcsarnok volt, amelynek a végében három gyermek ölelésében egy 14 méter magas női alak kőszobor-szentélye állt. Az épületet éjjel-nappal, télen-nyáron mindig szabadon lehetett látogatni. Az épület az 1945-ös utcai harcokban súlyosan megsérült. Franz Hart tervei alapján az épületet 1947 és 1950 között vízszintesen feltagolták, oldalfalait pedig a főtér irányába kinyitották. Az E.ON cég irodaháza ma már semmiben sem hasonlít önmagára.
Jamrik Levente
A bayreuthi Német Kultúra Háza (Fotó: Falanszter.blog.hu)
