Horthy Miklós Budapestjének egyik legnagyobb építészeti vállalkozása a Lágymányoson felépíteni kívánt Szent Korona útja és a Vitézek tere volt. A 800 méter hosszú sugárút megépítése nemcsak a városrész közlekedésfejlesztését, hanem a magyar hadsereg I. világháborús dicsőségét is kihangsúlyozta volna.

A befejezetlen Vitézek tere és Szent Korona útja (Grafika: Falanszter.blog.hu)

Memento mori: emlékművet a hősöknek!

Az I. világháborút és a trianoni békediktátumot követően a Horthy-rendszer csaknem mindegyik magyar városban és faluban emeltetett honvédemlékművet. A szobrok legtöbbje vagy büszkén lépkedő/támadó/pihenő oroszlánt; valamelyik honfoglaló vezér/ Turul társaságában szuronyrohamra induló/gránátot dobó/sárkánnyal viaskodó magyar bakát; Hungária istennő/Krisztus/nővér/bajtárs vagy édesanya karjaiban agonizáló honvédet, vagy lovon ülő, kardját leeresztő/szúró huszárt ábrázolt. A realista kimunkálású egész alakos szobrok általában hármas szimbólumrendszert közvetítettek: egyrészt a haza és a szülők hősként elveszített fiúgyermekük halála fölötti bánatot; másrészt a háború értelmetlenségét; harmadrészt pedig az ország szuverenitásáért, a magyar nemzet egységéért harcba szálló katona dicsőségét. Bár a szobrok, domborművek többsége egy-vagy többalakos, általában közlekedési csomópontokban felállított több méteres kompozíciók voltak-, a Klebelsberg Kunó vezette kultuszminisztérium szerint ezek a műremekek nagyságukban, monumentalitásukban eltörpültek a hasonló ideológia mentén felállított német, osztrák és olasz hősi emlékművektől.

Az állam - a pénztelenség ellenére - 1936-ban ezt úgy próbálta ellensúlyozni, hogy - ahol a településszerkezet megengedte- úgynevezett városkapukat építtetett a belvárosok szélére. A legismertebb ilyen kapuk a 12 ezer bakának emléket állító szegedi, velemi és a veszprémi volt- ez utóbbiba még három katona hamvait is elhelyezték. Természetesen nemcsak figurális ábrázolásokkal emlékeztek az első nagy világégésben elesett magyar katonák előtt: volt ahol obeliszket (Balaton-parti települések, Békéscsaba, Debrecen, Eger, Esztergom, Győr, Kenderes, Mosonmagyaróvár, Rétság, Százhalombatta, Szolnok, Tata, Üllő, Visegrád, Zalaegerszeg stb.) volt ahol bizáncias stílusú nyújtott kapunyílásokkal tagolt hasábokat (Mohács, Újbezdán), volt ahol harcászati egységnek (Dózsa György téri tüzéremlékmű) emeltek szobrot. Tény és való, hogy a legnagyobb kiterjedésű és legimpozánsabb emlékmű Horthy Miklós politikai nyitányának helyet adó szegedi Hősök Kapuja volt. Ezt a dél-alföldi mintát vette alapul a Fővárosi Közmunkák Tanácsának mérnöki osztálya 1937-ben, annyi kiegészítéssel, hogy a fővárosban nem csak szobrok sokaságának és a szegedihez hasonlóan egy háromívű kapunak kell megépülnie, hanem Mussolini római mintáját követve egy egész pajzs alakú térnek kellene kihangsúlyoznia a magyar hadsereg dicsőségét. 

A mai Dózsa György téren felállított Magyar Tüzéremlékmű (Fotó: profila.hu)

A magyar hadsereg apoteózisa: városépítészet Budán

Budapest városvezetése erre a célra az 1937. szeptember 12.-én átadott Horthy Miklós (jelenleg Petőfi) híd budai oldalát jelölte ki. A mérnöki osztály a lágymányosi hídfőből Budaörs és Törökbálint irányába egy 100 méter széles, 800 méter hosszú sugárutat vázolt fel, amelynek az öblösített, parkosított kezdete kapta volna meg a Vitézek tere (jelenleg Goldmann György tér) elnevezést. Ezt a kétszer kétsávos sugárutat a szegedi Hősök Kapuja „Haladás Útja Dicső Múltból Diadalmas Jövőbe Vezet” mottója alapján Szent Korona útjának (jelenleg Irinyi József utca) nevezték el, amely a Budafoki útkereszteződésig tartott volna. Az itt kialakítandó csomópontból lehetett elkanyarodni a Fehérvári úti bérházakhoz és az OTI (Otthon Társasház Szövetkezetek) lakótelep iker-és sorházaihoz; a Budafoki út mentén működő hadi konjunktúrára átállt gyárakhoz (Felten és Guillaume Kábelgyár Rt, Gamma Finommechanikai és Optikai Rt., Standard Villamossági Gyár Rt., Kelenföldi Elektromos Erőmű Rt., Kismotor és Gépgyár Rt., Magyar Általános Gépgyár Rt., Magyar Repülőgépgyár Rt.), illetve a Szent Korona útjától délre eső területen 1941-ben megépíteni kívánt Vásárvároshoz valamint az új Nemzeti Stadionhoz.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának pályázati kiírására hat építész indult el. Fischer József elképzeléseit nem elég monumentálisnak, Zsitva Tiborét kevéssé harmonikusnak, Kovács Gyula Lajos tervét pedig sivárnak érezte a zsűri. A harmadik díjat elnyert Lehoczky Györgynél értékelték, hogy nagy tömegekkel dolgozik, míg a második helyezett Rimanóczy Gyulánál elismerték, hogy „erős művészi érzékkel oldja meg homlokzatait”. Árkay Bertalan tervét így értékelték: „Monumentális térhatásokra törekszik, és azokat nagyrészt sikerül is elérnie”-, így az ő elképzelései szerint alapján építi meg a főváros a Vitézek terét és Szent Korona útját – állt az 1941. május 15.-ei döntés indoklásában.

Milyen lett volna a Vitézek ter és a Szent Korona útja?

A 240 x 260 méter nagyságú téglalap formájúra tervezett Vitézek tere (jelenleg a Goldmann György tér van a helyén) teljesen közrefogta a lágymányosi lapályra lefutó Horthy Miklós hidat. Az építész az úttalálkozáshoz hatalmas márványborítású beton kaspókat álmodott meg, amelyekbe a Szent Gellért térhez hasonlóan egy-egy pálmafát ültettet volna el! A hídról lefutó villamossíneket-, Albert Speer berlini mintája után - a föld alatt továbbvezetve, egészen a Horthy Miklós tér (jelenleg Móricz Zsigmond körtér) hurokvégállomásáig szerették volna elvezetni. A tér nyugati oldalára, a Szent Korona út mellett szorosan Árkay Bertalan egy-egy 15 emelet magas bauhaus- stílusú toronyházat tervezett, amelyeket azon kívül, hogy a sugárút nyitóépületeinek szánt, a magyar fegyver-és gépgyártásban jeleskedő fővárosi gyárak irodaközpontjait is takarta volna. A tervben az szerepelt, hogy a toronyházaktól nyugatra, az út mindkét oldalán egy-egy hétemeletes házsor fut majd a Verpeléti út (jelenleg Karinthy Frigyes út) elejéig, ahol is egy kulcslyukat formázva az épületek körbeölelték volna a Szent Korona útját. 

   A Szent Korona útja (jelenleg Irinyi János utca) és a Verpeléti út (jelenleg Karinthy Frigyes út) tervezett és jelenlegi találkozása (Grafika: Falanszter.blog.hu)

Az utak találkozásánál egy hatalmas szökőkutat álmodott meg Árkay Bertalan, amelynek középpontjában egy római mintára elnyújtott obeliszk nyújtózkodott az ég felé. A kút peremén kőből megmunkált vízköpő lovak sorát tervezte meg. A körtér felülről nézve egy országalmára hasonlított. Az ide befutó Verpeléti utat (Karinthy Frigyes út) és Bogdánfy utcát, a Wälder Gyula tervei alapján 1935-ben átadott Madách sugárút nyitóépületéhez hasonlóan Árkay szintén lefedte. A két épület között a különbség csak annyi volt, hogy míg a Károly körúti épülettömb nagy ívű árkádja fölé bérlakásokat és irodákat alakítottak ki, addig itt a minden oldalán domborművekkel díszített két-két belső oszlopnak csak annyi funkciót szánt a tervező, hogy megtartsák azokat a franciaablakokkal tagolt vízszintes betongerendákat, amelyeken el tudják majd később helyezni a magyar hadvezérek és uralkodók öt méter magas szoborpanteonját. A Szent Korona útja a körtértől nyugatra haladva a korábbi 100 méterről 80 méterre csökkent, hogy helyet adhasson a magyar hadsereg szárazföldi erőinek emléket állító talapzataikkal együtt 7 méter magas két, lovaikat kantárjuknál fogva vezető huszárszobroknak. A Szent Korona sugárutat északról és délről Árkay Bertalan egy-egy ívesen végződő utcával vette körül, amely a levegőből nézve azt a képzetet adta, mintha az országalma-szerű körteret egy koronázási palást vagy egy pajzs vonná körbe, amelynek kontúrjait északon a Kettős Kereszt utca (jelenleg Egry József utca) délen pedig a Palást utca (nem épült meg) határolta. 

A Novara cirkáló orrán elhelyezett támadás Géniusza és matróz szobra (Fotó:Profila.hu)

A magyar szárazföldi, tengerészeti és légierők szentháromsága

Mivel a sugárút és a mellette párhuzamosan ívesen futó utcák térszerkezete leginkább a koronázási kellékeknek és a „védelmi” pajzsnak állítottak emléket, így Árkay Bertalan a magyar összhaderőnemet külön-külön szoborcsoportokkal kívánta megjeleníteni. A szárazföldi haderőnem lovas huszár szobrai-, mint már fent említettem- a szökőkúttól nyugatra kívánta elhelyezni a művész. Mivel az építésznek a pályázati kiírás szerint csak tömegében kellett érzékeltetnie elképzeléseit, így az épületek aprólékos kidolgozását, valamint a szobrok tényleges megjelenésével nem kellett Árkaynak foglalkoznia- így az sem ismert, hogy ki lett volna a szárazföldi haderőnek emléket állító szobor megalkotója. 

A császári és királyi haditengerészet emlékműve (Fotó: Profila.hu)

Bár Magyarország a trianoni békediktátum alapján elvesztette tengeri kijáratát, és hajóhada is csak a dunai flottillára szűkült le, Horthy Miklós korábbi admiralitási érdemei és a hős magyar matrózok vitézségei miatt Budapest legelőször a volt császári és királyi haditengerészetnek emelt emléket A kormányzóról elnevezett híd átadását követően egy hónappal a folyami átkelő budai pillérjének északi oldalán norwalli Konek Emil altengernagy avatóbeszédét követően avatták fel 1937. október 10-én a haditengerészet roppant nagy emlékművét. A hídpillérhez illesztett 22 méter magas vasbeton alapzat formája híven követte a kormányzó Novara nevű cirkálójának habokat hasító orrát. A Miskolczy László építész tervezte hajóorr belsejében egy emlékszobát alakítottak ki, ahol a haditengerészet emlékkönyvét és ereklyegyűjteményét helyezték el. A múzeumszobát a hídról lehetett csak megközelíteni. Innen nyílt az a csigalépcső is, ahonnan fel lehetett menni a pillérre elhelyezett 30 méter magas vasból készített emlékműre-, amely a fiumei világítótorony kicsinyített mása volt. A Novarra cirkáló vasbetonból elkészített hű másának az orrára helyezték el Szentgyörgyi István szobrász 7 méter magas bronzból kiöntött kétalakos szoborcsoportját is, amely a hajókürtösnek az ellenséget mutató támadás Géniuszát ábrázolta. A szoborcsoport oldalán egy-egy domborművet is elhelyeztek, amelyek Horthy Miklós 5 hadihajóból (Novara, Helgoland, Saida, Balaton, Csepel) álló flottája a 17 darabból álló brit-francia-olasz hajóhad feletti, Otrantó melletti győzelmét ábrázolta. A haditengerészet hősi magyar halottainak szentelt emlékmű a híd 1945. január 14-én felrobbantása után súlyosan megsérült, újjáépítéséről szó sem lehetett, hiszen a szoborcsoport annyira egybeolvadt Horthy személyével, hogy a közbeszédben is csak Horthy-emlékműként emlegették.

A Vitézek tere déli oldalán (jelenleg itt a Zöld Pardon szórakozóhely működik) állították volna fel a légierőnek szánt emlékművet. A szobor felállításának apropóját megerősítette, hogy Horthy István kormányzó-helyettes a szovjet fronton Alekszejevka városka mellett 1942. augusztus 20.-án repülőgép szerencsétlenség áldozata lett Re 2000 Héja vadászgépével. A fia emlékére a kormányzó egy kétalakos szobor elkészítését kérte Kisfaludi Strobl Zsigmondtól.  A kompozíció előterében Horthy István repülőruhás alakja, mögötte pedig egy törött légcsavarnak nekidőlő repülés Géniusza szobra állt, amint az éppen egy tört koszorút dob a hős pilóta fejére. Az Árkay Bertalan tervezte Vitézek tere és Szent Korona útjának vontatott építése miatt a főváros 1943-ban módosította a szoborcsoport helyszínét, és az épületszanálások miatt üres terek láncolatává vált Tabánban kívánták már elhelyezni a kormányzó-helyettesnek és a légierőnek szánt emlékművet. Kisfaludi 1944 tavaszán készült el a szoborcsoporttal, amit a német megszállás és az angolszász bombatámadások megindulása miatt a budai vár kazamata rendszerében rejtettek el.

Horthy István szobrához két városi legenda fűződik. Az egyik, hogy a vár alagútrendszerében elrejtett szoborcsoport főalakját –a repülés Géniuszát- Vorosilov marsall kérésére 1945-ben több ponton is módosította Kisfaludi Strobl Zsigmond, hogy immár talapzatával együtt 35 méteresre megnövelve – az I. kerületi vezetés elképzelése szerint a Horváth-kert helyett- a marsall parancsára a Gellért-hegy csúcsán, mint már szovjet hősi emlékműként helyezzék el. Az 1947-ben magyar jóvátételi pénzből felállított „Felszabadulási emlékmű” azonban az alkotó személyén kívül semmilyen hasonlóságot sem mutatott a Horthy István szobor főalakjával, csak az alapsémájában hasonlított a két szobor egymásra. Míg az előző ugyanis felemelt karjaiban egy pálmaágat tartó nőt (Thuránszky Elemérné Gaál Erzsébet volt a modell), addig a másik kitárt kezeivel egy vitorlázó férfit ábrázolt. Az sem igaz, hogy a Szabadság szobor női alakja a pálmaág helyett egy repülőgépcsavart tartott volna a kezeiben, mint ahogy az sem, hogy a Horthy-féle főalak tartotta volna markában a repülőgép rotorját. Az igazság ugyanis az, hogy a Géniusz szobor-, mint egy elvetődő kapus- a törött légcsavaron félig ülve vetődött az ég felé.

Kisfaludi Strobl Zsigmond két Horthy István szobor terve és Gellért-hegyi Szabadság szobor (Grafika: Falanszter.blog.hu)

A másik legenda szintén Vorosilov marsallhoz köthető. A szovjet katonák miután megtalálták Kisfaludi szobrait a budai vár kazamatarendszerében, a marsallnak annyira megtetszett a főalak, hogy azt rögtön Kijevbe szállíttatta, hogy a háromemeletes Repülőmérnöki Műszaki Egyetem, jelenleg az Ukrán Nemzeti Repülőmérnöki Egyetem (Національний авіаційний Університет Україна) homlokzatán elhelyeztesse. Tény és való, hogy a szovjet épületszobrászat előszeretettel díszítette grandiózus nagyságú szobrokkal közintézményeit, de ez a történet ismételten hamis. A klasszicista stílusú egyetem attikáját sohasem díszítette a magyar szobrász repülés Géniuszának szobra. Több mint valószínű, hogy miután az emlékműcsoport túlélte az ostromot, egyszerűen beolvasztották, mint ahogy tették a Horthy korszakot jól reprezentáló többi alkotással is (Gömbös Gyula Kerepesi úti síremléke, Szabadság téri irredenta szobrok, Tisza István, Görgey Artúr, Andrássy Gyula stb.), hogy később ezekből öntsék ki az 1956-ban ledöntött Sztálin szobrot.

Egy sosem volt tér és sugárút margójához

Árkay Bertalan nagyszabású Szent Korona út mentén sorakozó bauhaus stílusú palotáiból – a háború és a pénztelenség miatt- csak egy épület valósulhatott meg-, a mai Irinyi József utca 31. szám alatti épület, amit kormányzó után ma is csak Gubernátor-háznak nevezünk. Árkay társépítésze ennél a hétemeletes bérháznál Vasváry Géza volt. Az épület homlokzatán, kőborításán és ablakkeretein még jól látható, mire gondolt Árkay Bertalan. A magyar vitézeknek, hadvezéreknek emelet kapuzat-panteon azonban már nem készült el, ugyanis nem volt mihez csatlakoznia. A leendő Vitézek terén ma a Goldmann György tér terpeszkedik. Ahol jelenleg az egyetem lapos menzája van, ott kellene most állnia Árkay egyik égre mutató pontházának. A V2 épületet úgy is tekinthetjük, mint a sugárutat szegélyező épülettömb lezárását, az Irinyi József utcai Kármán Tódor Kollégium pedig 1960-ban épp ott épült meg, hétemeletesen, ahová Árkay az utat szegélyező sávházat szánta. Homlokzata pontosan illeszkedik az íves teresedés lakóházaihoz. A Duna felőliek alighanem még a negyvenes évek végén elkészülhettek: kőanyaguk, kialakításuk monumentálisnak épp nem nevezhető, de pálcás franciaablakaik és burkolatuk azért elég jól követi Árkay győztes tervét. A Verpeléti út (Karinthy Frigyes út) torkolatában, a Gubernátor házzal átellenben persze már a hatvanas évek lázadása feszít. Árkádos, eltolt loggiás, világoskék saroképület – de hát hétemeletes ez is, és az ívet is pontosan követi, ám átellenben már a Science Park modern irodaházai már széttörik az 1941-es terveket.

Jamrik Levente