Idén 25 éve már, hogy a vajdasági Nagybecskerek belvárosát és az úgynevezett Kisamerika lakótelepet összekötő gyalogoshíd alatt nincsen folyó.

 Rada Janjatov semmibe vezető hídja (Fotó: Panoramio)

Az oltári nagy tervezői hiba onnan ered, hogy 1985-ben a városi hatóságok úgy döntöttek, hogy bánáti település belvárosán áthaladó –egyébként hajózható Béga-kanyart- levágják, a korábbi íves mederből pedig svájci mintára négy kisebb-nagyobb szökőkutakkal és sétányokkal tarkított pihenőtavakat alakítanak ki. Természetesen a magyar és a jugoszláv hegemónia idején épült hidakat nem akarták lebontani, mert azoknak a többsége a mai napig a holt-ággá visszaminősített Béga felett biztosítják a város közlekedését. A folyó tavakká való tagolása ellenben olyan jól sikerült, hogy a Rada Janjatov építész tervezte 1962-ben átadott két pilonos 60 méter hosszú 23 méter magas függőhíd ma már egy mező két sarkát köti össze, és nem a folyó két partján elterülő városrészeket. Az illetékesek azóta sem tudják, hogy mit kezdjenek a szárazon maradt betonívvel. Annak idején volt olyan elképzelés, hogy a 102 acélhuzalból elkészített átkelőt áttelepítik az olajgyárhoz, de olyan ötlet is akadt, hogy egyszerűen csak lebontják. A fiatalokat tömörítő Pannon Aktivista Szervezet (PAOR) ellenben úgy látja, hogy a híd a város ikonja lehet, hiszen nincs olyan híd az egész világon, amely ne egy fizikai akadály felett ívelne át- kivéve a Nagybecskerekit. Tény, ehhez hasonló tervezői bakugrást, csak Nicolae Ceausescu tudott a régióból egyedül felmutatni, a gyantaborítású téglából készült bukaresti metró, és Európa legnagyobb ablaknélküli felhőkarcolója által.

A híd túl messze van (Fotó: Panoramio)