Csak a negyedik robbantásra dőlt össze Georgi Dimitrov bolgár kommunista vezér szófiai mauzóleuma. A sírhely alatti többszintes bunkervárosról azonban mindenki elfeledkezett. Mostanáig.
Egy bátor önkéntes Dimitrov múmiájának helyén (Fotó: lana-sator.livejournal.com)
Épphogy átadta a lelkét teremtőjének Georgi Dimitrov kommunista vezér, amikor a Bolgár Miniszterek Tanácsa egy óra múlva-, 1949. július 2-án este 11-kor- már utasításba is adta, hogy az egykori politikus holttestét azonnal be kell balzsamozni és Szófia központjában ki kell állítani. A grandiózus méretű mauzóleum gyors megtervezésére és kivitelezésére azért is volt égetően szükség, mert a barvikhai szanatóriumban enyhén gyanús körülmények között elhunyt bolgár miniszterelnök holttestét szállító moszkvai vonat nyolc nap múlva volt várható Szófiában-, ahol már méltó építészeti körülmények között kívánták felravatalozni a „nagy szellemi vezér” testét. A Glavproekt Építőipari- és Tervező Vállalat 12 órát kapott az objektum megtervezésére, amit egy rögtönzött háziverseny után a Georgi Ovcharov, Racho Ribarov és Ivan Danchov építésztrió nyert meg.
Dimitrov szófiai mauzóleuma (Fotó: Fortepan.hu)
Az építészek először a szocialista realizmus szellemében egy dór oszlopfőkkel rendelkező csarnoképületet terveztek, amelyet rögtön lesöpört az asztalról a Központi Bizottság szakmainak nem nevezhető grémiuma. Vasil Kolarov külügyminiszter ugyanis azt kifogásolta a tervben, hogy a formáiban leegyszerűsített homlokzatú épület ne csak templomszerű építmény legyen, hanem az állami rendezvények idején használatos dísztribün is. Érdekesség, hogy a véglegesített mauzóleumterv déli homlokzata teljesen ugyanolyan lett, mint a Nürnbergben látható Albert Speer tervezte Zeppelin-tribün hátsó traktusa.
Az egykori királyi palotával szembeni Battenberg tér (ma Városi Kert) szélén felépített nyilvános ravatalozóhely rekordgyorsasággal készült el. A Georgi Natov építőmérnök és Ivan Vinarov tábornok felügyelete mellett dolgozó 400 munkásnak alig egy hete (más információk szerint 138 órája) volt csak az objektum felépítésére. A megfeszített tempójú építkezés egyébként tényleg olyan gyorsan haladt, hogy a több mint 1500 négyzetméteren elterülő mauzóleumot 1949. július 10-én reggel 9 órakor úgy avatták fel, hogy még bő két órája maradt a pártvezetésnek a moszkvai gyors megérkezéséig. Georgi Dimitrov már a vonaton bebalzsamozott testét nagy pompával szállították át a Központi Pályaudvarról végsőnek szánt nyughelyére-, amelyet bárki jól megszemlélhetett a golyóálló üvegből készült lég- és páramentesen záródó koporsója miatt. Szovjet mintára a holttestet a mauzóleum központi csarnokában helyezték el.
A központi hall 17 ± 0,5 Celsius fokos hőmérsékletének testre gyakorolt állandóságát úgy ellenőrizték, hogy a múmia fogsorának belső részéhez egy hő- és páramérőt rögzítettek, amely a gerinc mellett fúrt lyukon kivezetett kábelen továbbította az információkat a szomszédos szobában kialakított megfigyelőállomásnak. Látogatási idő alatt a szarkofágba a mauzóleum munkatársai túlnyomásos védőgázt fújtak be, amely így meggátolta, hogy a kinti levegő bármiféle kárt tehessen a néhai kommunista vezető testében. A további esetleges biokémiai reakciók kizárása miatt a hallban 22 speciális szovjet gyártmányú fényszűrőt és egy tucatnyi különleges kialakítású termosztátot, páraszűrőt illetve hűtő-fűtő berendezést állítottak fel. Míg a csarnok mennyezetét skarlátvörös lepedőkkel borították be, addig Dimitrov öltönyét kifejezetten bolgár textilgyárakban készítették el, amelyet a rendszeres orvosi vizsgálatok után 18 havonta lecseréltek. Az ünneplő alatt egyébként a látogatási idő alatt mindig egy balzsamozó anyagokkal átitatott kétrétegű gumiruha feszült, amely tovább csökkentette a múmia párolgását és rothadási folyamatát.
Mivel a mauzóleumot hivatalosan csak 1950 szeptember 10-én kívánták átadni, így a dísztemetést követően több mint egy éve volt még a mérnököknek és a kivitelezőknek, hogy befejezzék a belsőépítészeti munkálatokat és, hogy felszereljék a múmia védelmét ellátó helyiségeket. A felszíni építmény alatt kizsaluzott háromszintes bunker több blokkból állt. Közvetlenül a szarkofág alatt alakították ki azt a testliftet, amelynek a lenti pontjától minden sérülés nélkül átgördíthették a bebalzsamozott tetemet a szomszédos szobában kialakított 300 literes fürdőkádba. Itt évente vehetett egyszer glicerinoldatos fürdőt Georgi Dimitrov. A pancsi fénypontja a formaldehid, kálium-acetát, alkohol, hidrogén-peroxid, ecetsavas oldat és nátrium-acetát oldat mikro-injekciókkal történő befecskendezése volt. A kezelés mindig 40 napig tartott. Miután a múmiát kivették a fürdőből és alaposan megszárították, a hasi és a mellkasi üregbe további vegyszereket juttattak a Lenin mumifikálásánál tökélyre vitt eljárással-, amelyet egyébként még 1924-ben Vlagyimir Vorobjev anatómus és Borisz Zbarszkij biokémikus dolgozott ki. Innen – ha szükség volt rá– megint áttolták a holttestet egy másik földalatti szobába, ahol vagy műanyaggal, vagy formázható paraffinból, glicerinből és karotinból álló anyagokkal pótolták a bőr és a test elporló részeit. A szovjet eljárás lényege az volt, hogy a korpusz fizikai formája – kinézet, alak, súly, szín, a végtagok rugalmassága, hajlékonysága – mindig megőrződjön. A kozmetikai színezést és festést követően ismét latexes ruhába öltöztették fel testet, amelyre speciális szabványok után megvarrt ruhák feladása után ismét kiállítási tárgyként mutatták be az oda kirendelt publikumnak. A moszkvai Lenin-laboratórium szakemberei 1955-ig ápolták, toldozgatták-foltozgatták Dimitrov testét, majd a múmia karbantartását és a mauzóleum üzemeltetését ez év nyarán átadták a Georgi Galabovo professzor vezette hét orvosból álló és az épületért újonnan felelős 12 főből álló bolgár műszaki csoportnak. Az egység parancsnoka Georgi Gergov őrnagy lett.
Annak ellenére, hogy a jelentősebb állami- és munkásmozgalmi ünnepek miatt a tribünön helyt foglaló bolgár kommunista országfők miatt a mauzóleum rendszeresen szerepelt az állami híradásokban-, az 1956-os év politikai szempontból minden bizonnyal felejthetetlennek bizonyult a párt számára. Ez év május elsején ugyanis Stojan Zarev „Tony” és 14 főből álló Illegális Népi Felszabadítási Szervezete felakarta robbantani a síremlékről a felvonulóknak integető párt- és kormányzati vezetőket további öt szófiai közigazgatási központtal és minisztériummal egyetemben. Tette csak azért nem jött össze, mert az angol MI5 által átadott bombákat az a Goranov fedőnevű „antikommunista terrorista” vette át Tony szervezete nevében az Egyesült Királyság nagykövetségén, aki valójában Peter Tenev néven a bolgár állambiztonsági titkosszolgálat, a Държавна сигурност, azaz a ДС- egyik ügynöke volt. A „Gomba 265”-ös fedőszámmal nyilvántartott Stojan Zarevet a hatóság letartóztatta, majd a nép hatalmának megdöntésére irányuló ellenforradalmi tevékenység miatt egy zárt tárgyalást követően a dunai Belene-sziget nyugati részén ma már fegyházként működő kényszermunkatáborba száműzte. „Tony” bár 1960-ban megszabadult rabságától, ám az 1968-as prágai tavasz kitörésekor az államrendőrség „ismét rábizonyította”, hogy börtönévei alatt „gazdasági szabotázsra” készült szülőföldje ellen-, így az ügyészség további 15 év fogházra ítéltette el a bírósággal. A forradalmár „szívroham” miatt 1972. június 6-án hunyt el a kremikovci fegyházban.
A meghiúsított terrortámadás miatt a Központi Bizottság rögtön elrendelte, hogy a Georgi Dimitrov mauzóleuma alatti háromszintes bunkert úgy kell kibővíteni, hogy az ne csak földalatti menedékként legyen használatos terrortámadáskor a tribünön integető elvtársaknak, hanem atom-vegyi-, és kémiai attak esetén is biztonságos legyen. A személyi kultusz gondtalan fenntartása érdekében Dimitrov múmiája is kapott egy speciálisan kiképzett óvóhelyt. A párt még arra is gondolt, hogy egy Szófia elleni esetleges NATO-légicsapás esetén a múmiát egy páncélozott off-roader busszal átszállítsák a Balkán-hegység egyik komplexen felszerelt bunkerébe, ahol három szakasznyi katona védelmezte volna a párt számára értékes holttestet. Ekkor kötötték össze a síremléket egy atombiztos alagúttal is a közeli pártházzal. Az 1958-as átépítés azonban nem csak a földalatti termeket érintette. Ekkor cserélték le a sírhely homlokzatát beborító szovjet márványlapokat Vratsából származó kövekkel, illetve szintén ekkor írták ki a pillérek fölé cirill betűkkel Dimitrov nevét is. Moszkvai minta alapján ekkor temették el a mauzóleum melletti kertben Dimitar Blagoev, Georgi Kirkov és Vasil Kolarov kommunista politikusok tetemeit is, amelyekről egy-egy hatalmas méretű bronzmellszobor is készült. Az Ivan Neshev és Valentin Starchev által készített műalkotásokat az objektum bejáratától jobbra és balra helyezték el. Ekkor készítette el a fent említett szobrászpáros a „kommunista templom” új monumentális méretű bejárati ajtaját és a néhai vezér új szarkofágját is.
A mauzóleumot felújításra hivatkozva 1970-ben ismét bezárták. Ekkor újabb erős vasalásokat kapott az épület az esetleges bombatámadások miatt. Racho Ribarov tervei alapján ekkor bővítették ki a nagytermet és modernizálták az épületgépészetet, illetve szintén ekkor szerelték fel az oszlopok hátsó oldalára Dechko Uzunov festőművész tervezte és kivitelezte posztimpresszionista-szimbolikus „szocialista jellegű” figurákat felvonultató mozaiktábláit is.
A kommunizmus bukásakor nemcsak Georgi Dimitrovot, hanem a sírhelye mellett eltemetett többi politikust is kihantoltatta és elhamvasztotta a rendszerváltó UDF-kormány, hogy az egykori múmiát és a többi komcsi csontvázat 1990. július 23-án a főváros központi temetőjében rossz emlékű örökségükkel együtt immár végleg eltemethessék. Annak ellenére, hogy Bulgária lakosságának kétharmada ellenezte a mauzóleum elbontását, az építményt 1999. augusztus 21-én mégiscsak felrobbantották. A nagyon erős vasalású sírhely azonban nem semmisült meg. csak egy picit megdőlt. További három robbantásra volt ahhoz szükség, hogy az utolsó felszíni falmaradványok is megsemmisüljenek. Igen ám, de a detonáció előkészítésekor és kivitelezésekor mindenki elfeledkezett a sírhely alatti háromszintes óvóhely létéről-, amely kompletten túlélte a robbantás-sorozatot. A bunkerrendszer csakhamar hajléktalanok és drogosok fészke lett, akiket csak pár év elteltével tudott a hatóság elűzni a területről. Csaknem 20 évvel a történtek után az önkormányzat 2018 márciusában egy kisebb nemzetközi újságíró csapatnak megmutatta az objektumot, hogy egy utolsó látleletet elkészíthessék a csakhamar kortárs művészeti galériává átvedlő földalatti építményről.
Jamrik Levente
A fenti posztban ismertetett objektumhoz hasonló földalatti világba invitáljuk olvasóinkat. Július 23-án (hétfő) délután 6-kor ugyanis ismét lemegyünk a 35 kilométer hosszú Kőbányai Pincerendszerbe, amely 1241-től nemcsak kőfejtő, boros-, majd söröspinceként üzemelt, hanem a háború alatt itt gyártották a Messerschmitt és a Junkers harci repülőgépek motorjait és szárnyait is. A túra alatt megnézzük a kerületi tanács védelmére megépített hidegháborús óvóhelyt, Magyarország második legmélyebb búvármerülő pontját, illetve a végén a ma is lezárt Dreher-villát is, amely a Munkásőrség fegyverraktára volt. A létesítményről itt lehet bővebben olvasni. .
A belépő 4000 Ft-ba kerül személyenként. Jegyek korlátozott számban kaphatók. A regisztráció miatt először e-mailen kell jelentkezni, amire az adminisztrátor fog válaszolni, ő adja majd meg a banki átutaláshoz szükséges számlaszámot és a tovább információkat. Szóval először ide írj: artistfama@gmail.com
