Románia fasiszta diktátora nem volt építész. Nem értett hozzá, de a Führerrel ellentétben nem is hangoztatta. Az Antonescu által épített, elkobzott vagy megvett villák külalakjai is inkább egy átlagembert sejtettek, mint másfél millió ember tömeggyilkosát.

Ion Antonescu és az 1942-ben átadott kisinyovi vasútállomás díszítése (Grafika: Falanszter.blog.hu)

Antonescu, a majdnem építész

Adolf Hitlerrel ellentétben a karrierista katonai családból származó Ion Antonescut nem érdekelte az építészet és a városrendezés. A diktátor csaknem három éves kormányfői regnálása alatt elindított, majd befagyasztott állami finanszírozású beruházás-kezdeményezései is inkább csak a román nacionalista érzés felfokozására szorítkoztak, mintsem a személyes „városépítői” szándékának kielégítéséről. Antonescu - már csak tanult hivatása miatt is- inkább rombolt, mint építkezett. A minap 70 évvel ezelőtt elindított Szovjetunió elleni Barbarossa-hadjárat során a tábornok összesen csak három alkalommal kezdeményezett urbanisztikai jellegű beruházást a keleti fronton harcoló hadseregei által elvégzett pusztítás ellensúlyozására országában-, amelyből anyagi okok miatt csak a legkisebb volumenű elképzelése valósult meg.

Eszerint dugába dőlt a marsall azon 1940-es szándéka, hogy az 1564-ben felépített bukaresti Plumbuita kolostor falai köré egy olyan Nemzeti Pantheon épülhessen, amely nemcsak a balkáni, és az I. világháborúkban elesett román katonák közös sírkertje lett volna, hanem a nemzet nagyjainak tartott elhunytak végső nyughelye is. Szintén meddő ötletnek bizonyult a Kondukátor azon szándéka, hogy az 1941 tavaszán árvízben elpusztult Antoneşti falu 300 millió lejes újraépítése kapcsán egy olyan modellértékű települést építsenek fel, amely irányt mutatott volna a háború utáni Románia vidékfejlesztési-programjának. A Constantin Fedorovici építész vezette újjáépítés- a háborúban álló ország anyagi erőforrásainak híján- annyira sikertelen volt, hogy a Fogarasi-havasok déli lábánál pihegő falu építményállományából mindösszesen csak három ingatlannak sikerült a „román nemzeti építészeti formanyelvet kifejező megújhodása”. A Sztálin ellen folytatott „keresztes háború” évei alatt az állam pénzelte építészeti beruházások közül, csak az ortodox egyház Dél-Erdély és Észak-Dobrudzsa irányába történő templomépítési expanzióját sikerült úgy-ahogy folyamatosan finanszíroznia a diktátornak, amelyeknek építési költségét néha napján ki is pótolt családja kasszájából. A Nemzeti Légionárius Kormány vezetőjének „építészeti hitvallását” a fent leírtak alapján, talán érdemesebb egyéni, funkcionalista ízlése alapján megítélni:

Tán csak nem a Kárpátok első géniusza?

A Brassótól délre található Tömösi-szoros kisebbik, mintegy 178 négyzetkilométert kitevő részét 1871-ben kapta meg Bukarest az Osztrák-Magyar Monarchiától I. Károly román király többszöri könyörgése után. A magyar Országgyűlés a fellelhető okiratok tanúbizonysága szerint csak azért ment bele a terület elidegenítésébe, mert a Hohenzollern-Sigmaringen-házból származó román uralkodó egyrészt távoli családi kapcsolatban állt a Habsburgokkal, másrészt pedig a Törcsvári-szoros déli végénél a románok ugyanekkora földterületet adtak viszonzásul Magyarországnak. A területcsere azonban olyannyira pontatlanná sikerült, hogy több évnyi huzavona után, 1882-ben a két országnak egy közös magyar-román bizottságot kellett felállítania, hogy ténylegesen megállapítsák az új határszakaszt. Tisza Kálmán kormánya 1888-ban (XIV.tc) emelte törvényerőre a Parlament által elfogadott bizottsági összefoglalót.

Predeál a századfordulón (Fotó: Profila.hu)

A Bukarest fennhatósága alá most már nemzetközileg is elismert terület a 433 fős Predeál faluval a közepén – amelynek neve Orbán Balázs író szerint az Erdélyből hazafelé tartó török csapatok itteni prédaelosztásából származik-, idővel a királyi Románia legmagasabban fekvő városa lett. A festői szépségű határátkelő-település fejlődésén sokat lendített az 1897. október 18-án átadott Brassó- Predeál közötti vasúti szárny kiépítése, amely a mai napig Románia első számú fő közúti és vasúti közlekedési útvonala. Ekkor kezdett a település keleti szomszédunk legfontosabb hegyi üdülőközpontjává is válni-, magába foglalva az innen közúton 19 kilométerrel délebbre elnyúló havasalföldi Szinaját is, ahová I. Károly 1873-ban kezdte el neoreneszánsz stílusú nyári szállását, a Peleş kastélyt építtetni Johannes Schultz és Karel Liman bécsi építészek tervei szerint. Predeál fejlődése ez idő alatt természetesen nem állt le. A Nagykő-havas és a Keresztényhavas hegycsúcsok közötti üdülőváros a frissen kialakult román arisztokrácia és a felső tízezer kedvelt téli paradicsoma lett- már csak a kaszinóval kibővített közeli királyi rezidencia miatt is. Minden magára adó bukaresti és jászvásári itt építtetett magának kisebb-nagyobb méretű házat, vagy villát. A település presztízse akkor nőtt meg igazából, amikor 1925-ös trónfosztása után – I. Ferdinánd román király engedélyével- ide menekült családjával I. Vilmos albán király, aki haláláig, 1945. április 18-ig „Predeál szabadon bóklászó foglya volt.”

Ion Antonescu, mint Románia londoni katonai attaséja 1923-ban bízta meg feltehetőleg Radu Dudescu építészt, hogy a mai Szabadság sugárút végébe egy háromszintes, apró ablakokkal, hol nyitott, hol fedett erkélyekkel, valamint terméskővel borított teraszokkal tagolt alpesi stílusú villát tervezzen neki. A 220 négyzetméter alapterületű épületet egy üvegezett verandán keresztül lehetett, és lehet a mai napig megközelíteni a meredek utcáról. Mivel a Szarvas villának (Vila Caprioara) is nevezett ingatlan Ion Antonescunak és családjának készült, így az 1926-ban átadott épület minden fasiszta jelképtől mentes volt: a kovácsoltvas kerítés is inkább a Déli-Kárpátokban honos szarvasok, és őzek stilizált alakját utánozta. A villa külső dekorációi közül csak a betonból kiöntött kaspó utalt arra, hogy a házban politikus lakik: a virágtartó peremén Románia régi-új tartományainak címerei láthatók- Havasalföld és Moldva mellett ide került a frissen megszerzett Besszarábia, Bukovina és Erdély címere is.

Antonescu predeáli villája (Fotó: Falanszter.blog.hu)

"Mindent az Országért"

Bár az ingatlan nem műemlék, de lakója miatt a ház többször kapott jelentős belföldi és külföldi figyelmet. Miután 1934-ben Ion Antonescu a román hadsereg vezérkari főnökeként 1937. december 28-tól a Vasgárda országgyűlési képviselője és 44 napig az Octavian Goga-kormány hadügyminisztere lett-, az országban elszaporodtak a zsidók és a magyarok elleni atrocitások száma. A „Mindent az Országért” felkiáltással tevékenykedő Vasgárda a náci Németország támogatását maga mögött tudva a Balkán legnagyobb szélsőjobboldali mozgalommává nőtte ki magát. 1938. február 11-én azonban a Vasgárda által elkövetett sorozatos politikai gyilkosságok és a belpolitikai káosz miatt II. Károly román király felfüggesztette az alkotmányt és korporatista királyi diktatúrát vezetett be. Az uralkodó a Gárda vezetőségének egy részét a rendőrséggel elfogatta, majd pedig kivégeztette. Ion Antonescu ekkor került házi őrizetbe predeáli villájában.

A Szent Mihály arkangyal Légió korabeli plakátja Corneliu Zelea Codreanu sziluettjével (Fotó: )

A király látszólagos uralma azonban nem tartott sokáig. Mivel 1940 júniusában a Szovjetunió visszafoglalta Besszarábiát, Magyarország augusztus 30-án a II. bécsi döntés értelme szerint visszakapta Erdély északi részét, Bulgária pedig szeptember 7-én Dél-Dobrudzsát-, utcai harcok robbantak ki a Vasgárda és a rendőrség között Temesváron, Brassóban és Konstancában. A Corneliu Zelea Codreanu alapította Mihály Arkangyal Légió ekkor ostromolta meg a bukaresti királyi palotát, a rádiót, és a főváros telefonközpontját is. Antonescu a hírek hallatára barátai segítségével szeptember 1-én lefegyvereztette őrzőit, hogy a felbolydult Bukarestbe siethessen. Félúton Plojesti határában találkozott a hozzá igyekvő Iuliu Maniu politikussal, aki ekkor közölte vele, hogy a király szeptember 4-én miniszterelnökké szeretné kinevezni. Két nap múlva II. Károly le is mondott trónjáról I. Mihály javára.  A másik predeáli villához köthető történet Arthur Hauffe SS tábornok 1942. december 21-i látogatásához köthető, aki a Sztálingrádnál teljesen megsemmisült 3-ik és a 4-ik román hadsereg 19 hadosztályt érintő német hitelből történő újra feltöltése miatt adta át Hitler személyes farkasvermi meghívóját a marsallnak. Miután a bukaresti Népbíróság emberiség és a béke ellen elkövetett bűnök miatt 1946. június 1-én kivégeztette Ion Antonescut és tíz társát, a predeáli villa tulajdonjoga a román államra szállt át. 2007-ben a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság azonban felmentette az egykori Kondukátort a béke ellen elkövetett bűnök elkövetése alól. A 420 ezer zsidó és több mint egymillió román katona haláláért felelős marsallról nemcsak több utcát és városrészt neveztek el ekkoriban Kolozsvártól Bukarestig, hanem a román ortodox egyháznak köszönhetően nemzeti szentként tisztelve, arcképe is bevonult a templomok falaira. A bírósági döntésnek köszönhetően 2008-ban a néhai diktátor távoli rokonai épen ezért be is nyújtották kárpótlási igényüket az egymillió euróra becsült predeáli villa tulajdonjogára, amit a brassói bíróság a népirtás vádjára hivatkozva elutasított. A „Szarvas villát” az északi szélesség 45°30’36”, keleti hosszúság 25°35’32” kereszteződésében lehet meglesni.

Ion Antonescu predeáli villájában 1942. november 10-én, és feleségével közös 1942-es templomi ábrázolása egy bukaresti katedrális szekkóján (Grafika: Falanszter.blog.hu)

Antonescu, a bukaresti kakukkfióka

Ion Antonescu 1940. szeptember 4-i miniszterelnöki kinevezése után-, akárcsak a kormányát- ideiglenes helyhiányra hivatkozva a bukaresti Cantacuzino-palotában szállásolták el. Az állítólag a bizánci császároktól származó Gheorghe Grigore Cantacuzino mágnás építtette kastély állítólag azért volt a román főváros legszebb épülete, mert a többi ekkoriban épült palotával ellentétben ez az 1900-ban átadott ingatlan hűen követte a francia barokk formavilágát. Bár az I.D. Berindei által tervezte palota minden kényelemmel el volt látva, a kormánynak épülő Mark Duiliu tervezte Viktória-palota novemberi befejezése után a marsall inkább az azonnali költözés mellett kardoskodott. A Cantacuzino-palotánál korszerűbben felszerelt új épület második emelete azonban megint csak pár hétig nyújtott menedéket a Kondukátornak és családjának-, ami érthető abból a szempontból, hogy a román bauhaus stílusban megálmodott ingatlan Bonaparte-szárnyában kapott helyt az „éjjel-nappal üzemelő” katonai kabinet. A mai napig kormányzati célokat kiszolgáló épület az északi szélesség 44°27’10”, keleti hosszúság 26°05’14” mentén nézhető meg. 

Kapóra jött a marsallnak, hogy 1940. március 15-én, a korábban a Vasgárda szellemi vezérének tartott, majd tőlük látványosan elforduló Nae Ionescu filozófus csíkszeredai börtönévei után rövidesen elhunyt-, így bukaresti háza üresen maradt. (Egyes feltételezések szerint a Mircea Eliade, Emil Cioran, Mircea Vulcănescu és Petre Ţuţea filozófusok és vallástörténészek szellemi atyjának tartott Ionescut nem a rossz egészségügyi szervezete küldte a túlvilágra, hanem az egykori vasgárdista társai által felbérelt orgyilkosok mérge.) Pedig az egyetemen is oktató újságíró-filozófus pont nem az ő általa kezdetben támogatott társaságától várta végzetét-, amit jól szemléltet, hogy 1936-ban fejezték be a George Mihai Cantacuzino által tervezte 784 négyzetméter alapterületű épületének vakolását a munkások. A román főváros Baneasa kerületében felhúzott épület egyébként a korabeli román szemmel nézve kimondottan divatos volt: az épület-komplexum az új bizáncinak nevezett nemzeti, vagy inkább a román ortodox egyházi építészeti stílusra jellemző formanyelvvel épült meg. Az ingatlant a közútról egy 100x180 méter nagyságú díszkerten keresztül lehetett megközelíteni. Az egyszintes középrizalitos ház előtt egy 145 négyzetméteres nyújtott medencét helyezett el a tervező, amely mellett két párhuzamosan futó út futott be a boltíves főbejárathoz. Érdekes építészeti megoldásnak ígérkezett, hogy a szabályos kocka alakú ház mögött egy árkádokkal tagolt kerengőt is tervezett a mérnök, amelynek az ortodox egyház építészeti szokásaira való utaláson kívül semmilyen funkciója nem volt. Ion Antonescu természetesen itt is sokszor vendégül látta minisztereit, és szintén ebben az épületben körvonalazódott a Szovjetunió elleni Barbarossa-hadjárat román katonai feltételei is. Az északi szélesség 44°29'53", keleti hosszúság 26°4'29" koordináták mentén fellelhető ingatlanban jelenleg a Baneasai Gyümölcstermesztési-kutatási és Fejlesztési Állomás működik.

Nae Ionescu egykori bukaresti villája, amit Antonescu kisajátított magának (Grafika: falanszter.blog.hu)

Keleti pompa Kisinyovban

A Dél Hadseregcsoport keretén belül Ion Antonescu irányítása alá vont Petre Dumitrescu vezette 3., a Nicolae Ciupercă irányította 4. román hadseregek, a 2. román hadtest, és az Eugen von Schöbert parancsnoksága alá tartozó 11. német hadsereg összesen 1 millió 140 ezer katonájával –pont hetven évvel ezelőtt- 1941. június 21-én támadta meg a Szovjetuniót. Bár a pontos időpont nem ismert, de Kisinyov elfoglalása után a Kondukátor egy toronnyal díszített nagy üvegfelületű ablakokkal tagolt 300 négyzetméter alapterületű villát vásárolt magának a városban egy Cogan nevű férfitól. Talán taktikai okokból, talán más ötlettől vezérelve, de az árkádokkal tagolt kétszintes kisinyovi épület kiválasztásánál fontos szempont volt- akárcsak a marsall predeáli és bukaresti házai esetében-, hogy az a város legszélén helyezkedjen el. A diktátor időszakos itt létét egy bejárónő és egy házi szolga is megkönnyítette. A terméskővel díszített étellifttel is összekötött 20 szobás villához természetesen nemcsak istálló, pajta, kovácsműhely és egy cselédségi épület tartozott, hanem két, madarak által szívesen látogatott dísztó is. A melléképületek összesen 251 négyzetmétert tettek ki. Mivel az ingatlan-komplexum jó messze volt a várostól, valamint a település botanikus kertjétől (a mai Grenoble utca 136 szám alatt)-, így Mario Rudo visszaemlékező szerint a „hadvezér” nyugodtan tölthette itt napjait a maga által ültette fák árnyékában.

Ion Antonescu Hitlerrel közös müncheni fotója 1941-ből, a marsall 1942-ben Kisinyovban, lejjebb a Kondukátor kisinyovi villája (Grafika: Falanszter.blog.hu)

A Moldova néven ismételten a Szovjetunióhoz kerülő ország vezetése az ingatlant először a katonai térképészeti hivatalának adta oda, majd 1972-ben a város Szőlészeti és Borászati Intézetének. A házat ekkor alakították át a nyári munkára ide siető diákság miatt ifjúsági szállóvá. Az 1977-es nagy kisinyovi földrengés után a pártvezetés azonban már a kastély szanatóriummá történő fejlesztése mellett döntött, amelynek ingóságait és építőanyagait a peresztrojka évében itt pihenő elvtársak széthordták. Bár az épület jelentős történelmi múlttal rendelkezik, az állami kezelő 1989-ben a ház eladása mellett döntött. A villa jelenlegi tulajdonosa, Anatol Grossmann az épületet teljesen átépítette, a falakat tömör acélkeretekkel megerősítette, hogy „az épület irodai és szállodai céloknak is megfeleljen.” A vállalkozó állítólag gondolkodik egy Antonescu múzeum kialakításában is, ám neki egyetlen, a diktátorhoz köthető személyes tárgya sincs, amivel berendezhetné a leendő kiállító helyiségeket. A villa az északi szélesség 46°58'7", keleti hosszúság 28°51'4" kereszteződésében látható.

A menekülés napjai

Mivel az angolszász légierő 220 B-17-es és 93 db B-24-es bombázóval 1944. április 4-én elkezdte Bukarestet bombázni, Ion Antonescu és kísérete elhagyta a Nae Ionescu filozófustól „megörökölt” fővárosi villáját. A marsall és családja a II. Károly román király építtette, 1932-ben felavatott snagovi palotájában szerette volna meghúzni magát a szövetségesek bombavetői elől, ám Miklós herceg nem engedte be otthonába a Kondukátort és családját. A diktátor így kénytelen volt a Henriette Delavrancea Gibory tervezte épület helyett a zsidó származása miatt korábban elüldözött Weber-villába költözni. 1944. május elején azonban a régensherceg korábbi cselekedetét felülbírálva, csak megengedte, hogy a kormányfő „hálótársa” legyen. Mivel Antonescu holléte a hatóságok előtt nyílt titok volt, az I. Mihály király vezette augusztus 23-i „demokratikus puccs” során, könnyűszerrel találták meg a fasiszta vezetőt. A Kondukátort először Moszkvába, majd halálának színhelyére, a bukaresti Jilava börtönbe szállították. (Az itt megnézhető kommunista időkben készült nagy költségvetésű két és fél órás román tévéfilm, nemcsak Antonescu kivégzését megörökítő archív felvételeket tartalmazza, hanem játékfilmes megoldásokkal feldolgozták Románia pálfordulását és a tengelyhatalmakkal szemben vívott harcát is.)

A snagovi királyi palota (Grafika: Falanszter.blog.hu)

A „román nemzeti stílusban” épített snagovi kastélyt egyébként Nicolae Ceausescu az 1970-es évek elején annak ellenére bővítette ki 1500 négyzetméteresre, és építtette át „sajátos barokk stílusúra”, hogy ő és neje egyszer sem szállt meg a palotában. A hét évig tartó átépítés során ekkor kapott az egykori királyi rezidencia alagsori úszómedencét, szaunát, fitnesz-és masszázstermet, borospincét és egy 40 személyes mozit. A reprezentációs céloknak -->