Az összedőlés határán áll Közép-Európa legnagyobb és egyik legszebb katonavárosa, a Veszprém megyei Hajmáskér. A palotakomplexum idén lenne 100 éves.
A hajmáskéri parancsnoki épület napjainkban (Fotó: Picasaweb.hu)
Nagyhatalmak fegyverkezési versenye
Mivel az 1872-ben felállított honvéd szórólöveg-alakulatok – melyek a tüzérséget pótolták – nem váltották be a hozzájuk fűződő reményeket, 1874-ben arra késztették a Honvédelmi Minisztériumot, hogy elrendelje a dualista állam első haderőreformját. Bécs az 1868-as véderőtörvény-tervezet szellemében nemcsak a törzstiszti tanfolyam részeként rendelte el az erőd és síkvidéki (tábori) tüzéroktatást, hanem jelentősen megnövelte az Osztrák-Magyar Monarchia (I. vonalbeli) tüzérségi erejét is. A témában gyakran publikáló Christian Ortner történész szerint azonban a mennyiségi fejlesztést nem követte párhuzamosan a minőségi és technikai javulás, így a dunai birodalom tüzérségi főfegyverneme továbbra is a leggyengébbnek számított a többi európai nagyhatalomhoz képest. Látványosabb javulás következett be az 1896-os második haderőreform idején, amikor elkezdték építeni a tüzérségi oktatással (tábori, hegyi és erőd) is foglalkozó bécsújhelyi katonai és a mödlingi mérnöki akadémiákat, valamint az előbbi település melletti Weikersdorf am Steinfelde község határában az első ausztriai, Örkényben, Tatán, Lippán és Nagyszebenben pedig az első magyarországi tüzérségi lőtereket, amiket nagyon olcsón, holdanként 22-45 Koronáért tudott megvenni a bécsi Hadügyminisztérium. Az 1900-as évek első évtizedében az általános európai fegyverkezés hatására minden korábbi reformnál radikálisabb és gyorsabb haderő-fejlesztési program indult be az Osztrák–Magyar Monarchiában, amelynek a központjában ismét a tüzérség fejlesztése, illetve a laktanyák építése állt.
Tüzérségi hadgyakorlat Hajmáskér közelében 1911-ben (Fotó: Vasárnapi Újság)
15-centiméteres üteg az Olasz-fronton (Fotó:Mek.niif.hu)
A Monarchia és Közép-Európa legnagyobb katonavárosa
Uralkodói javaslatra Bécs 1901-ben 1 millió 800 ezer Koronáért vette meg a Veszprém megyei Hajmáskér melletti 5065 hektárnyi területet, hogy itt építsék fel a dunai birodalom, illetve Közép- Európa (a Német Császárságot is ide értve) legnagyobb lőterét, laktanyáját és központi tüzérkiképző bázisát. A korabeli sajtó által csak „katonavárosnak” nevezett laktanyakomplexum 50 holdnyi területet szakított ki a 8800 katasztrális holdnyi „lövőtérből,” amelynek megtervezésére a k.u.k. a sokat foglalkoztatott Kondor Márton és Feledi József építészpárost kérte fel. A mérnökök a közigazgatásilag és infrastrukturálisan is teljesen független új városukat nemcsak egy 10 holdas parkkal, hanem egy mesterségesen kialakított fahidakkal áthidalt tórendszerrel is elkülönítették Hajmáskér utcaszerkezetétől. (A falusiak a csendőrségtől kapott igazolvánnyal léphettek csak be a katonai objektum területére.) A 12 kivilágított utca által felosztott 60 önálló épületből álló katonai objektumot az Andrássy-sétány (ma Tábori utca) kiöblösödésének közepéről lehetett megközelíteni.
A hajmáskéri parancsnoksági épület egy korabeli képeslapon (Fotó: Profila.hu)
A hajmáskéri katonaváros nyugati része (Fotó: Profila.hu)
Pár méter megtétele után az objektumba behajtókat egy 101 méter hosszú egy szintes fogadóépület sziluettje fogadta, amelynek két apró saroktorony által közrefogott lépcsőzetes piramis formában csúcsosodó attikában végződő középrizalitban képezték ki a központi bejáratot. A terméskőmellvéddel megerősített épület földszinti lakásait félköríves záródású, az emeletieket téglalap formájú ablakokkal látták el, kivételt csak a gúlatetőben végződő jobbközép és balközép toronyban végződő rizalitoknál tettek, ahol mind a két emeletet félköríves záródású nyílászárókat tagolták. Ebben a 1+2+2+5+3+4+3+5+2+2+1 tengelyű eklektikus stílusban megépített ingatlanban alakították ki a főtiszti lakásokat. A központi bejárattól két egymással párhuzamosan futó úton lehetett eljutni a 78 méter hosszú 25 méter széles központi lovardáig, amely mellé két egymással szembenéző „C” alakú istállót is felépítettek. A három lovarda összesen 1120 ló befogadására volt alkalmas. A ménesig vezető két úttal párhuzamosan, vagy azokra merőlegesen 9 darab egyszintes sarok-és középrizalitokkal tagolt tiszti épületet építettek. (A főbejárattól balra eső egykori tiszti épületben működik napjainkban a Gábor Áron Általános Iskola.) 
A visszabontott főbejárat napjainkban. Balra a Gábor Áron Általános Iskola (Fotó: Picasaweb.hu)
A lovarda mögött, mellett és előtt álltak azok a többnyire földszintes (lapos és nyeregtetős) gazdasági épületek, amelyekben a laktanya saját szennyvíztisztító telepét, a gőz és „dynamogépekkel” működtetett gépházát, léghajócsarnokát, saját színházát, vágóhídját, jéggyárát, tejgazdaságát, kórházát, műhelyeit, lőszerraktárait illetve az ágyú-és kocsiszínjeit helyezték el. Az északkelet- délnyugati tájolású hatalmas laktanya legimpozánsabb épülete a központi bejárattól jobbra felépített parancsnoksági épület volt. A historizáló stílusban megépített háromszintes, összesen 6000 négyzetméter alapterületű kastélynak is nevezett épület középrizalitja egy 50 méter magas négy apró sarokbástyával és erkéllyel díszített víztoronyban csúcsosodott ki. A Vasárnapi Újság szerint a 4+6+2+5+2+6+4 tengelyű épületet éjjelente kivilágították. A zavartalan áramellátásról természetesen a laktanya saját generátora gondoskodott, akárcsak a vezetékes ivóvízellátás pumpálásáról is. A katonaváros 60 kisebb-nagyobb méretű ingatlanját keskeny nyomtávú vasúthálózattal is összekötötték. Bár a három évig tartó építkezés 5 millió 600 ezer Koronájába került az államnak, a beruházás ideje alatt Bécsnek ismételten a közös kasszába kellett nyúlnia, amikor további 52 katasztrális holdat „hozzácsapatott” a katonaváros és a lőtér területéhez- segít ki információival Varsányi István Hajmáskér-kutató. Ekkor épült meg az úgynevezett felső tábor, ahová kaszárnyákat, raktárakat és egy nyolcszögletű, csipkézett lőrésekkel díszített sakkbábúra hasonlító víztornyot is átadtak a „legénységi negyed” számára.
Lipót Szalvátor főherceg a hajmáskéri katonaváros átadásán (Fotó: Vasárnapi Újság)
A hajmáskéri Kaszinó a múlt században(Fotó: Profila.hu)
És napjainkban, amit a szovjetek mozinak használtak (Fotó: Hungary-ru.com)
Bár Közép-Kelet Európa legnagyobb és legmodernebb tüzérkaszárnyájának építésével már 1909-ben végeztek, az ingatlankomplexum hivatalos átadására és felszentelésére 1911-ig kellett várnia monarchia közös hadseregének. (A 2260 fősre tervezett laktanyavárosba 1910-ben már egyébként Elenor ezredes főkommandáns vezetése mellett beköltözött a dunai birodalom tüzérsége 100 darab ágyúval.) A hajmáskéri katonavárost az uralkodócsalád három tagja: Lipót Szalvátor a tüzérség főfelügyelője, József Károly lovassági tábornok és Károly Albert főhercegek jelenlétében avatták fel 1911. Július 13-án, azaz kereken 100 évvel ezelőtt. Az ünnepi szentmisét báró Hornig Károly veszprémi püspök és Byelik Imre tábori vikárius celebrálta. A beköltözést követően a katonaváros magyar és osztrák tüzérei rögtön nekiláttak a Škoda és a győri ágyúgyár termékeinek kipróbálásához, amiről a Vasárnapi Újság 1911. július 23-i száma így írt: „sokáig az az általános vélemény, hogy a csehek erre a szolgálatra a legalkalmasabbak. A mint azonban a Csehországból kikerülő ujonczjutalék nem elegendő arra, hogy az összes tüzérezredek legénysége belőle teljék ki, kezdik odasorozni a magyar fiukat is. Még pedig teljes sikerrel, a magyar legénység ép úgy megállja helyét, mint a cseh.” (A budapesti Ludovika Akadémián csak 1912-ben indult el a tüzértiszti képzés.) Bár Hajmáskéren és 1913. Október 1-től a várpalotai Zichy-kastélyban működő gyalogsági lövőiskolában képezték és gyakorlatoztatták a Monarchia csaknem összes tábori, erőd és a hegyi tüzérségi ezredeit, a közeli lőterek (Hajmáskér, Inota-Hajagospuszta) nem feleltek meg százszázalékosan a dunai birodalom hadseregének. A Bakony könnyen belőhető lankás dolomit-fennsíkjai miatt ugyanis a k.u.k. hegyi tüzérségének csaknem minden évben a változatosabb terepadottságú, ezért nehezebben belőhető Dinári-hegységben fellelhető bosnyák Kalinovik mellé kényszerült lőgyakorlatra utazni Klobucar Vilmos lovassági tábornok, majd 1913-as leváltása után Rohr Ferenc lovassági tábornok vezetésével.
A hajmáskéri laktanya legnagyobb kiterjedése idején (Grafika: Falanszter.blog.hu)
A hajmáskéri lovarda (Fotó: Darabanth.hu)
Pénz és paripa
Az első világháború éveiben a katonaváros mellett kialakítottak egy hadifogolytábort is, ahol 15 ezer szerb, orosz és olasz katonát tartottak fogva. A rabokat 1914-ben a várpalotai brikettgyár, 1916-ban az inotai honvéd tanezred barakktáborának építésére fogták be. A lágernek saját kétnyelvű (magyar és német) pénze (Korona) is volt, amit a fogva tartottak az 1913-óta önálló parancsnoksági jogkört kapott hajmáskéri laktanyavezetőnél letétbe elhelyezett vagyonuk megsaccolása alapján kaptak meg. A fizetőeszközzel csak a zónán belül lehetett fizetni. A monarchia bukása után, a „fehér-terror” idején a hadifoglyokat politikai elítéltek váltották fel. Varsányi István Hajmáskér-kutató elmondása szerint az itt raboskodók több, a Horthy-korszakban betiltott könyvben (Hajmáskér - Egy internált írása [1920 Bécs], Csót-Hajmáskér-Zalaegerszeg 1919-1923 [Rácz István 1977 Pápa]) panaszolták el ország-világnak, hogy szélsőbaloldali és/vagy liberális nézeteik miatt, hogyan verték, kínozták itt meg őket. A két világháború között időszakban a katonai tábor a Ludovika Akadémia kihelyezett intézménye lett. Minden vásárolt, vagy magyar fejlesztésű új fegyvert ezen a lőtéren próbáltak ki először. „Az Olasz-Magyar Együttműködési Bizottság támogatásával a magyar honvédség 1931-ben 5 db FIAT 3000 B típusú könnyű harckocsit rendelt a torinói FIAT gyártól. A Magyarországra fegyverzet nélkül, alkatrészekre bontott és ládákba csomagolt járművet a legnagyobb titokban állították össze Hajmáskéren, s itt, a hajmáskéri Hideg-völgyben végezték el próbaüzemüket. Fegyverzet híján a torony elején a fegyverzet részére kialakított nyílást kezdetben fémlappal lezárták. A későbbiek során a kocsit vízhűtéses 8 mm-es 07/l2M Schwarzlose géppuskával szerelték fel. Az 5 db FIAT 3000 B jelű harckocsival váltották le a RUISK harckocsi-alosztályában szereplő elavult LK II típusokat. A FIAT harckocsikból egy kísérleti harckocsi századot állítottak fel.”- írja Bíró Ádám-Éder Miklós-Sárhidai Gyula jegyezte „A Magyar Királyi Honvédség külföldi gyártású páncélos harcjárművei” című könyvében. Természetesen nemcsak az olasz és a német, hanem a svéd és a cseh licencek továbbgondolásával létrehozott magyar gyártású tankok, rohamlövegek, páncélvadászok (Toldi, Turán, Zrínyi, Nimród) és a saját fejlesztésű tankok, páncélgépkocsik (V3, V4, Csaba) bevizsgálása is itt történt. A második világháború végéig a kaszárnya felügyelete mellett egy 8-900 főt foglalkoztató hadiüzemet is felállítottak a faluban, amelynek irányítását 1944-ben vették át az országot megszálló német csapatok. 
A hajmáskéri fogolytábor fizetőeszköze. A magyar nyelvű oldal. (Fotó: Banjegy.szabadsagharcos.org)
Az aranykor vége
A műemléki szépségű katonaváros amortizációja a szovjet megszállás ideje alatt kezdődött el. A laktanyába (95 мсп,в/ч 61484 Хаймашкер) a Szovjet Déli Hadseregcsoport (DHDSCS) egységei költöztek be. Hajmáskér-Aszóvölgyben kialakították a „K” laktanyát és az „L” raktárt, Szentgál-Hárskúton egy „ir.adó/ rt. állomást” létesítettek, közvetlenül a katonapalotának nevezett parancsnoksági épület elé pedig 10 darab ötemeletes panelból álló tiszti lakótelepet építettek. A Szovjet Hadsereg katonái a laktanya templomából egy második mozit, a lovardából színháztermet, a Monarchia idejében épült tiszti lakásoknak épült házak egyikéből pedig iskolát csináltak. Egy utasítás miatt - mely szerint minden fának nyolc méter magasnak kell lenni - gyakorlatilag tönkretették szinte az egész parkot. Ekkor töltötték fel a sétányokkal keresztezett tavat is. Az angol WC-ket leverték, hogy az „orosz módinak” megfelelőbb pottyantós illemhelyeket alakítsanak ki belőlük. A lőtéren harcászati, nukleáris harcirészt is hordozni képes rakétarendszereket (Luna-M - NATO kód: FROG-7, más néven: 9K52; Elbrus - NATO kód: SCUD-B) tartott hadrendben a Szovjet Hadsereg. Ezek nem fix földi telepítésűek, hanem mobil egységek voltak. A bombázandó cél Olaszország volt.
Szovjet katona a hajmáskéri laktanyában 1977-1979 között. A háttérben a sakkfigurára hajazó víztorony (Fotó: Hungary-ru.com)
A rendszerváltásnak nevezett politikai fordulat hozományaként az első Szovjetunióba visszatérő alakulatok egyike a hajmáskéri harckocsizó alakulat volt. Az alakulat 1990. Március 12-től November 15-ig tartó kivonása során szinte minden mozdítható dolgot magukkal vittek, még azt is, amik le voltak betonozva. Az óriási ingatlan ezután a Kincstári Vagyonkezelő Szervezethez, majd az ÁPV Rt.-hez került. Kiderült, hogy a többhektáros terület mindössze egy helyrajzi számon szerepel, a térképeken pedig hol fehér foltként, hol pulykatelepként, hol pedig libafarmként van nyilvántartva. Ötletek, tervek akadtak, de megoldás egy esetben sem született. 
A palotakomplexum napjainkban (Fotó: Wikipedia.de)
Országos visszhangja volt például a „csernobilos történetnek”. Az egykori táborban ugyanis a katasztrófában megsérült gyerekeket szerettek volna gyógyítani. A helyzet kényessége miatt a kérdést végül népszavazással döntötték el. A gyerekek nem jöhettek, az épületek állapota pedig tovább romlott. Az ingatlan együttes 1998-ban került a hajmáskéri önkormányzat tulajdonába. Néhány épületet ugyan sikerült hasznosítaniuk, de a „kastély” sorsa nem oldódott meg. A Műemlékvédelmi Felügyelőség sem tudott mit tenni az ingatlanok katonai jellege miatt, ezért csak ideiglenes műemléki védettséget tudott adni pár épületre. Mivel a szovjet használat, és az időjárás viszontagságai miatt az épületek többsége élet-és balesetveszélyes lett, a Köbli Miklós vezette önkormányzatnak az ingatlanállomány több mint 50 százalékát le kellett bontatnia. Ekkor bontották le az egykori 101 méter hosszú fogadóépület is, amiből csak egy 23 méter hosszú csonkot hagytak meg. Bár 2005-ben a kastélyból a svájci Castellanus AG egy négycsillagos hotelt szeretett volna kialakítani, az adásvétel meghiúsult. Többszöri próbálkozás után a Kondor Márton és Feledi József építészpáros tervezte romos épületet jelképes áron- 36 millió forintért- 2007-ban vette meg a budapesti Androméda Kastély Kft., akik azóta sem kezdték el az ingatlan felújítását és állagmegóvását. Ha bármilyen dokumentummal, fotóval, esetleg filmfelvétellel rendelkezik a hajmáskéri katonavárosról, annak múltjáról, akkor azt kérem juttassa el Varsányi István kutatónak
Jamrik Levente
