Az építkezés és a rombolás évszázadai

A komcsi múmia bunkermauzóleumának titkai

2018. július 20. - don-kanyar

Csak a negyedik robbantásra dőlt össze Georgi Dimitrov bolgár kommunista vezér szófiai mauzóleuma. A sírhely alatti többszintes bunkervárosról azonban mindenki elfeledkezett. Mostanáig.dimitrov100.jpg

Egy bátor önkéntes Dimitrov múmiájának helyén (Fotó: lana-sator.livejournal.com)

Épphogy átadta a lelkét teremtőjének Georgi Dimitrov kommunista vezér, amikor a Bolgár Miniszterek Tanácsa egy óra múlva-, 1949. július 2-án este 11-kor- már utasításba is adta, hogy az egykori politikus holttestét azonnal be kell balzsamozni és Szófia központjában ki kell állítani. A grandiózus méretű mauzóleum gyors megtervezésére és kivitelezésére azért is volt égetően szükség, mert a barvikhai szanatóriumban enyhén gyanús körülmények között elhunyt bolgár miniszterelnök holttestét szállító moszkvai vonat nyolc nap múlva volt várható Szófiában-, ahol már méltó építészeti körülmények között kívánták felravatalozni a „nagy szellemi vezér” testét. A Glavproekt Építőipari- és Tervező Vállalat 12 órát kapott az objektum megtervezésére, amit egy rögtönzött háziverseny után a Georgi Ovcharov, Racho Ribarov és Ivan Danchov építésztrió nyert meg.

dimitrov106.jpg

Dimitrov szófiai mauzóleuma (Fotó: Fortepan.hu)

Az építészek először a szocialista realizmus szellemében egy dór oszlopfőkkel rendelkező csarnoképületet terveztek, amelyet rögtön lesöpört az asztalról a Központi Bizottság szakmainak nem nevezhető grémiuma. Vasil Kolarov külügyminiszter ugyanis azt kifogásolta a tervben, hogy a formáiban leegyszerűsített homlokzatú épület ne csak templomszerű építmény legyen, hanem az állami rendezvények idején használatos dísztribün is. Érdekesség, hogy a véglegesített mauzóleumterv déli homlokzata teljesen ugyanolyan lett, mint a Nürnbergben látható Albert Speer tervezte Zeppelin-tribün hátsó traktusa.

Az egykori királyi palotával szembeni Battenberg tér (ma Városi Kert) szélén felépített nyilvános ravatalozóhely rekordgyorsasággal készült el. A Georgi Natov építőmérnök és Ivan Vinarov tábornok felügyelete mellett dolgozó 400 munkásnak alig egy hete (más információk szerint 138 órája) volt csak az objektum felépítésére. A megfeszített tempójú építkezés egyébként tényleg olyan gyorsan haladt, hogy a több mint 1500 négyzetméteren elterülő mauzóleumot 1949. július 10-én reggel 9 órakor úgy avatták fel, hogy még bő két órája maradt a pártvezetésnek a moszkvai gyors megérkezéséig. Georgi Dimitrov már a vonaton bebalzsamozott testét nagy pompával szállították át a Központi Pályaudvarról végsőnek szánt nyughelyére-, amelyet bárki jól megszemlélhetett a golyóálló üvegből készült lég- és páramentesen záródó koporsója miatt. Szovjet mintára a holttestet a mauzóleum központi csarnokában helyezték el.

A központi hall 17 ± 0,5 Celsius fokos hőmérsékletének testre gyakorolt állandóságát úgy ellenőrizték, hogy a múmia fogsorának belső részéhez egy hő- és páramérőt rögzítettek, amely a gerinc mellett fúrt lyukon kivezetett kábelen továbbította az információkat a szomszédos szobában kialakított megfigyelőállomásnak. Látogatási idő alatt a szarkofágba a mauzóleum munkatársai túlnyomásos védőgázt fújtak be, amely így meggátolta, hogy a kinti levegő bármiféle kárt tehessen a néhai kommunista vezető testében. A további esetleges biokémiai reakciók kizárása miatt a hallban 22 speciális szovjet gyártmányú fényszűrőt és egy tucatnyi különleges kialakítású termosztátot, páraszűrőt illetve hűtő-fűtő berendezést állítottak fel. Míg a csarnok mennyezetét skarlátvörös lepedőkkel borították be, addig Dimitrov öltönyét kifejezetten bolgár textilgyárakban készítették el, amelyet a rendszeres orvosi vizsgálatok után 18 havonta lecseréltek. Az ünneplő alatt egyébként a látogatási idő alatt mindig egy balzsamozó anyagokkal átitatott kétrétegű gumiruha feszült, amely tovább csökkentette a múmia párolgását és rothadási folyamatát.

Mivel a mauzóleumot hivatalosan csak 1950 szeptember 10-én kívánták átadni, így a dísztemetést követően több mint egy éve volt még a mérnököknek és a kivitelezőknek, hogy befejezzék a belsőépítészeti munkálatokat és, hogy felszereljék a múmia védelmét ellátó helyiségeket. A felszíni építmény alatt kizsaluzott háromszintes bunker több blokkból állt. Közvetlenül a szarkofág alatt alakították ki azt a testliftet, amelynek a lenti pontjától minden sérülés nélkül átgördíthették a bebalzsamozott tetemet a szomszédos szobában kialakított 300 literes fürdőkádba. Itt évente vehetett egyszer glicerinoldatos fürdőt Georgi Dimitrov. A pancsi fénypontja a formaldehid, kálium-acetát, alkohol, hidrogén-peroxid, ecetsavas oldat és nátrium-acetát oldat mikro-injekciókkal történő befecskendezése volt. A kezelés mindig 40 napig tartott. Miután a múmiát kivették a fürdőből és alaposan megszárították, a hasi és a mellkasi üregbe további vegyszereket juttattak a Lenin mumifikálásánál tökélyre vitt eljárással-, amelyet egyébként még 1924-ben Vlagyimir Vorobjev anatómus és Borisz Zbarszkij biokémikus dolgozott ki. Innen – ha szükség volt rá– megint áttolták a holttestet egy másik földalatti szobába, ahol vagy műanyaggal, vagy formázható paraffinból, glicerinből és karotinból álló anyagokkal pótolták a bőr és a test elporló részeit. A szovjet eljárás lényege az volt, hogy a korpusz fizikai formája – kinézet, alak, súly, szín, a végtagok rugalmassága, hajlékonysága – mindig megőrződjön. A kozmetikai színezést és festést követően ismét latexes ruhába öltöztették fel testet, amelyre speciális szabványok után megvarrt ruhák feladása után ismét kiállítási tárgyként mutatták be az oda kirendelt publikumnak. A moszkvai Lenin-laboratórium szakemberei 1955-ig ápolták, toldozgatták-foltozgatták Dimitrov testét, majd a múmia karbantartását és a mauzóleum üzemeltetését ez év nyarán átadták a Georgi Galabovo professzor vezette hét orvosból álló és az épületért újonnan felelős 12 főből álló bolgár műszaki csoportnak. Az egység parancsnoka Georgi Gergov őrnagy lett.

Annak ellenére, hogy a jelentősebb állami- és munkásmozgalmi ünnepek miatt a tribünön helyt foglaló bolgár kommunista országfők miatt a mauzóleum rendszeresen szerepelt az állami híradásokban-, az 1956-os év politikai szempontból minden bizonnyal felejthetetlennek bizonyult a párt számára. Ez év május elsején ugyanis Stojan Zarev „Tony” és 14 főből álló Illegális Népi Felszabadítási Szervezete felakarta robbantani a síremlékről a felvonulóknak integető párt- és kormányzati vezetőket további öt szófiai közigazgatási központtal és minisztériummal egyetemben. Tette csak azért nem jött össze, mert az angol MI5 által átadott bombákat az a Goranov fedőnevű „antikommunista terrorista” vette át Tony szervezete nevében az Egyesült Királyság nagykövetségén, aki valójában Peter Tenev néven a bolgár állambiztonsági titkosszolgálat, a Държавна сигурност, azaz a ДС- egyik ügynöke volt. A „Gomba 265”-ös fedőszámmal nyilvántartott Stojan Zarevet a hatóság letartóztatta, majd a nép hatalmának megdöntésére irányuló ellenforradalmi tevékenység miatt egy zárt tárgyalást követően a dunai Belene-sziget nyugati részén ma már fegyházként működő kényszermunkatáborba száműzte. „Tony” bár 1960-ban megszabadult rabságától, ám az 1968-as prágai tavasz kitörésekor az államrendőrség „ismét rábizonyította”, hogy börtönévei alatt „gazdasági szabotázsra” készült szülőföldje ellen-, így az ügyészség további 15 év fogházra ítéltette el a bírósággal. A forradalmár „szívroham” miatt 1972. június 6-án hunyt el a kremikovci fegyházban.

A meghiúsított terrortámadás miatt a Központi Bizottság rögtön elrendelte, hogy a Georgi Dimitrov mauzóleuma alatti háromszintes bunkert úgy kell kibővíteni, hogy az ne csak földalatti menedékként legyen használatos terrortámadáskor a tribünön integető elvtársaknak, hanem atom-vegyi-, és kémiai attak esetén is biztonságos legyen. A személyi kultusz gondtalan fenntartása érdekében Dimitrov múmiája is kapott egy speciálisan kiképzett óvóhelyt. A párt még arra is gondolt, hogy egy Szófia elleni esetleges NATO-légicsapás esetén a múmiát egy páncélozott off-roader busszal átszállítsák a Balkán-hegység egyik komplexen felszerelt bunkerébe, ahol három szakasznyi katona védelmezte volna a párt számára értékes holttestet. Ekkor kötötték össze a síremléket egy atombiztos alagúttal is a közeli pártházzal. Az 1958-as átépítés azonban nem csak a földalatti termeket érintette. Ekkor cserélték le a sírhely homlokzatát beborító szovjet márványlapokat Vratsából származó kövekkel, illetve szintén ekkor írták ki a pillérek fölé cirill betűkkel Dimitrov nevét is. Moszkvai minta alapján ekkor temették el a mauzóleum melletti kertben Dimitar Blagoev, Georgi Kirkov és Vasil Kolarov kommunista politikusok tetemeit is, amelyekről egy-egy hatalmas méretű bronzmellszobor is készült. Az Ivan Neshev és Valentin Starchev által készített műalkotásokat az objektum bejáratától jobbra és balra helyezték el. Ekkor készítette el a fent említett szobrászpáros a „kommunista templom” új monumentális méretű bejárati ajtaját és a néhai vezér új szarkofágját is.

A mauzóleumot felújításra hivatkozva 1970-ben ismét bezárták. Ekkor újabb erős vasalásokat kapott az épület az esetleges bombatámadások miatt. Racho Ribarov tervei alapján ekkor bővítették ki a nagytermet és modernizálták az épületgépészetet, illetve szintén ekkor szerelték fel az oszlopok hátsó oldalára Dechko Uzunov festőművész tervezte és kivitelezte posztimpresszionista-szimbolikus „szocialista jellegű” figurákat felvonultató mozaiktábláit is.

A kommunizmus bukásakor nemcsak Georgi Dimitrovot, hanem a sírhelye mellett eltemetett többi politikust is kihantoltatta és elhamvasztotta a rendszerváltó UDF-kormány, hogy az egykori múmiát és a többi komcsi csontvázat 1990. július 23-án a főváros központi temetőjében rossz emlékű örökségükkel együtt immár végleg eltemethessék. Annak ellenére, hogy Bulgária lakosságának kétharmada ellenezte a mauzóleum elbontását, az építményt 1999. augusztus 21-én mégiscsak felrobbantották. A nagyon erős vasalású sírhely azonban nem semmisült meg. csak egy picit megdőlt. További három robbantásra volt ahhoz szükség, hogy az utolsó felszíni falmaradványok is megsemmisüljenek. Igen ám, de a detonáció előkészítésekor és kivitelezésekor mindenki elfeledkezett a sírhely alatti háromszintes óvóhely létéről-, amely kompletten túlélte a robbantás-sorozatot. A bunkerrendszer csakhamar hajléktalanok és drogosok fészke lett, akiket csak pár év elteltével tudott a hatóság elűzni a területről. Csaknem 20 évvel a történtek után az önkormányzat 2018 márciusában egy kisebb nemzetközi újságíró csapatnak megmutatta az objektumot, hogy egy utolsó látleletet elkészíthessék a csakhamar kortárs művészeti galériává átvedlő földalatti építményről.

Jamrik Levente

A fenti posztban ismertetett objektumhoz hasonló földalatti világba invitáljuk olvasóinkat. Július 23-án (hétfő) délután 6-kor ugyanis ismét lemegyünk a 35 kilométer hosszú Kőbányai Pincerendszerbe, amely 1241-től nemcsak kőfejtő, boros-, majd söröspinceként üzemelt, hanem a háború alatt itt gyártották a Messerschmitt és a Junkers harci repülőgépek motorjait és szárnyait is. A túra alatt megnézzük a kerületi tanács védelmére megépített hidegháborús óvóhelyt, Magyarország második legmélyebb búvármerülő pontját, illetve a végén a ma is lezárt Dreher-villát is, amely a Munkásőrség fegyverraktára volt. A létesítményről itt lehet bővebben olvasni.   .

A belépő 4000 Ft-ba kerül személyenként. Jegyek korlátozott számban kaphatók. A regisztráció miatt először e-mailen kell jelentkezni, amire az adminisztrátor fog válaszolni, ő adja majd meg a banki átutaláshoz szükséges számlaszámot és a tovább információkat. Szóval először ide írj: artistfama@gmail.com 

pokol.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://falanszter.blog.hu/api/trackback/id/tr9914125857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A teremőr 2018.07.23. 02:25:40

Ma már kevesen emlékeznek rá, de a Munkásőrség fegyver készletét Német Miklós miniszterelnök parancsára egy jól megszervezett már-már rajtatütés szerű szigorúan titkos akció keretében foglalták le és szállították a honvédség fegyver raktáraiba.

Később ezek a fegyverek kerültek egy rosszul megszervezett fegyvercsempész akció során a fiatal Horvát állam katonáihoz.

A teremőr 2018.07.23. 02:26:05

Ma már kevesen emlékeznek rá, de a Munkásőrség fegyver készletét Német Miklós miniszterelnök parancsára egy jól megszervezett már-már rajtatütés szerű szigorúan titkos akció keretében foglalták le és szállították a honvédség fegyver raktáraiba.

A teremőr 2018.07.23. 02:27:20

Azért ez a megjegyzés, hogy "a Munkásőrség fegyverraktára volt" finoman szólva is barokkos túlzás.Ha volt is ott a Munkásőrségnek alegysége akkor is maximum két-három raj fegyveranyaga volt kint. Az elvtársak nem bíztak annyira egymásban, hogy nagy mennyiségű fegyver és lőszer legyen egy nem megfelelően felügyelt helyen. Az egyik nagy fegyverraktáruk Fót és Budapest között volt.