Az építkezés és a rombolás évszázadai

Jégből készült megahajóval a náci farkasfalka ellen

2017. május 10. - don-kanyar

A Mythbusters csapata szerint működőképes lett volna a Habakuk-projekt, amelynek csak a prototípusa készült el a világháború alatt.

habakuk2.jpgA Habakuk repülőgép-hordozó egy fantáziarajzon. (Fotó: 99percentinvisible.org)

1942-ben úgy tűnt, hogy a Harmadik Birodalom nemcsak a szárazföldön, hanem az Atlanti-óceánon is megnyeri a második világháborút. Az Egyesült Államok hivatalos hadba lépését követően a német tengeralattjárók ugyanis már nemcsak az európai és az afrikai, hanem az észak- és a közép-amerikai partok mentén is eredményesen vadásztak az angolszász kereskedelmi flottákra. A „Dobverés” nevű náci hadművelet keretén belül a Karl Dönitz tengernagy irányította farkasfalka 1942 augusztusától 1943 májusáig 3.857.705 bruttó regisztertonnányi hajót süllyesztett el az Atlanti-óceánon, amely a szövetségesek előző években elszenvedett veszteségének a háromszorosa volt. Washington és London legfőbb gondja onnan adódott, hogy nem rendelkezett megfelelő hatótávolságú repülőgépekkel és elegendő számú repülőgép-hordozóval, hogy megfelelő védelmet biztosíthassanak az óceánon átkelő konvojaiknak. Tetézte a problémájukat, hogy ekkor még szűkös volt a hajógyártási kapacitásuk és a felhasználható acél mennyisége is. A riasztó fejlemények hatására a szövetségesek ekkor döntötték el, hogy a tengeralattjáró-háború megnyerését minden további hadművelet elé helyezik, és ehhez minden eszközt fel is fognak majd használni.

Pont jókor jelentkezett a brit főparancsnokságnál őrült ötletével Geoffrey Pyke ex-hírszerző és újságíró, aki azt javasolta, hogy vágjanak le az Északi-sarkvidékből egy 1200-szor 200 méteres jégdarabot, amelyet nagyteljesítményű motorokkal ellátva könnyen mozgatható repülőgép-hordozóként használhatnának fel a németek ellen. Pyke szerint a jéghegyből kifaragott támaszpont az olcsósága mellett gyakorlatilag elsüllyeszthetetlen lett volna a hatalmas méretei miatt-, hiszen a bombákkal és torpedókkal okozott esetleges sérüléseket gyorsan ki lehetett volna javítani víz ráöntésével. A tervet a tudós a bibliai Habakuk prófétáról nevezte el, az annak I. könyvében szereplő egyik mondat miatt: „Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!”

Az ötlet az Admiralitás vezetőinek a fantáziáját is beindította, 1942 decemberében Winston Churchill zöld utat adott a megvalósításnak. A londoni Smithfield Vásárcsarnok földalatti nagy hűtőházban elvégzett kísérletek során hamar bebizonyosodott, hogy bár az alumíniumgerendákkal megerősített jéghajónak erősebb volt a szerkezete, mint a fából, vagy fémből készülteknek-, ám a radarok által láthatatlannak vélt repülőgép-hordozó egyrészt a jég felülete miatt túlságosan instabilnak bizonyult a mozgatása során, másrészt pedig a jégtömb folyamatos hűtést igényelt a hajó oldalaira felszerelt 26 elektromotor által leadott hő miatt. Pyke a problémák kiküszöbölése érdekében fel is kérte John Desmond Bernalt vegyészt és az Ausztriából Nagy-Britanniába ekkoriban emigrált Herman Mark kémikust és a későbbi Nobel-díjas Max Ferdinand Perutz molekuláris biológust, hogy segítsenek neki kikísérletezni, milyen anyag hozzáadásával lehetne a leginkább megerősíteni a jeget úgy, hogy annak egyúttal az olvadáspontja is megnövekedjen. A disszidens osztrákok idővel igencsak szép eredményt értek el. Többféle anyag vízbe keverésével próbálkoztak, mígnem egy nap 86 százaléknyi vizet elegyítettek 14 százaléknyi fapéppel, majd ezt az elegyet megfagyasztva egy olyan anyagot kaptak, melynek szakítószilárdsága a beton majd háromszorosa, fajsúlya pedig annak csak mintegy harmada volt, azaz ugyanolyan ellenálló volt a golyóval szemben, mint a téglafal. Mivel az alapötlet Pyke-tól származott, ezért hát az új anyagot Pyke nevének és az angol concrete (beton) szónak az összevonásával keresztelték el. A három tudós szintén ekkor kísérletezte ki azt a megoldást is, hogyha lecsiszolják a jeget, akkor az abból készült hajótest nem borul fel mozgás közben.

A pykrete kifejlesztése után a feltaláló úgy gondolta, most már minden technikai akadály elhárult az általa csak Habakuk-tervnek nevezett projekt megvalósítása előtt. Megpróbált pénzt szerezni az időközben már kissé szerényebb méretűre áttervezett, de még így is óriási, mintegy 610 méter hosszú, 92 méter széles, 12 méter vastag, 2,2 millió tonna vízkiszorítású, illetve 300 repülőt és 3620 főnyi legénységet befogadni képes 13 km/órás (nagyon lassú, 6-7 csomó) teljesítményű repülőgép-hordozó hajó megépítéséhez. Winston Churchill rövid gondolkozást követően beleegyezett, hogy 80 millió dollárból építsenek egy méretarányos, 150 tengerészt befogadni képes modellt. A kanadai Alberta tartományban, a Patrícia-tavon meg is építettek a 18 méter hosszú, 9 méter széles és ezer tonna súlyú prototípust, amely hűtőcsöveinek köszönhetően a hosszú hónapokig tartó tesztek során semmilyen jelét nem mutatta az olvadásnak. Pyke és tudósai számára a jövő így biztatóan alakult, azonban közbeszólt a történelem.

 

London ugyanis kisvártatva feltörte a német tengeralattjárók által is használt titkos Enigma-kódrendszert, így az U-boot-flotta útvonalát a rádióüzeneteik dekódolásával nyomon lehetett követni. Szintén a Habakkuk-projekt ellen szólt, hogy időközben a repülőgépek és az új kísérő-anyahajók hatótávolsága is jelentősen megnőtt, a náci tengeralattjárók így már nem veszélyeztették olyan mértékben az Atlanti-óceánt átszelő konvojokat, mint korábban. A szövetségesek sikerét ráadásul az is növelte, hogy Portugália engedélyezte az Azori-szigeteken egy támaszpont létesítését. London és Washington Pyke ötletének teljes megvalósítását így előbb csak halogatták, majd a későbbiekben teljes mértékben kihátráltak belőle. A feltaláló azonban nem adta fel álmát, s élete vége felé a hajók mellett már felhőkarcolókat is tervezett – jégből és fűrészporból.

Annak ellenére, hogy a Habakuk-terv megítélése már a saját korában is kritikus volt, 2009. április 15-én a Mythbusters című televíziós műsor csapata, Jamie Hyneman és Adam Savage építettek a módosított Pyke-terv alapján egy kis csónakot, amelyet sikeresen mozgattak meg az alaszkai vizeken, 25 mérföld/órás sebességgel. A két műsorvezető megállapította azt is, hogy a faötvözetes verzió sokkal stabilabb lett volna, mint az alumíniumvázas változat. Az ő kísérletüknek azonban valamelyest ellentmondott 2010 szeptemberében egy másik BBC-s tévés program, a Bang Goes The Theory című műsor, akik 5000 kiló kendert fagyasztottak le, majd építettek be egy hajótestbe. A hajó sikeresen elindult Portsmouth kikötőjéből, de csekély idő alatt olvadásnak indult s egy órával a kikötő elhagyása után el is süllyedt.

Jamrik Levente

A jelentős érdeklődés miatt, most szombaton (Április 13. du 2-kor) ismét lesz "A budai Várnegyed és barlangrendszerének titkai" tematikus túra! A nagyközönség számára nem ismert pincerendszer egy részét is bemutató sétáról itt lehet több részletet megtudni, további sétákról itt tájékozódhat.

varturalight_3.jpg

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://falanszter.blog.hu/api/trackback/id/tr1612496037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

toportyánféreg 2017.05.10. 22:39:16

érdekes, de ha a 18 méter hosszú, 9 méter széles hajón 1500 tengerész elfért, akkor azok is méretarányosak lehettek :

Kovacz Lojzi 2017.05.11. 09:46:35

Betonból viszont valóban csináltak hajókat. Amerikában és Olaszországban is a második világháborúban.

sírjatok 2017.05.11. 18:33:06

@toportyánféreg: "érdekes, de ha a 18 méter hosszú, 9 méter széles hajón 1500 tengerész elfért, akkor azok is méretarányosak lehettek"

Lehet hogy egy nagyon magas hajóról van szó :D

gmihaly621 2017.05.13. 11:56:10

Azért azt nem árt tudni, hogy már az első, a "Nagy Háború" körüli kavarásokban is oszlopos helyet foglalt el Churchill. 1915-ben különösen aktív volt, a franciákhoz küldött expedíciós hadserege a Somme mellett szenvedett érzékeny veszteségeket, a Gallipolihoz küldött ausztrál csapatok hatalmas veszteségei miatt a távoli kontinens még ma is orrol Angliára. A hírhedt Lusitania-incidenst is ő provokálta ki, ez volt az ürügy Amerika hadba lépésére, amely eldöntötte a háború végkimenetelét. És a II. világháborúban a franciákhoz átdobott expedíciós hadserege is elszenvedte a dunkerque-i vereséget. Amit pedig a Londonba menekült emigráns kormányok sugalmazásai hatására elqrt a háború során, azt 1943-ban a teheráni konferencián megtapasztalta, amikor Sztálin pöckölte le javaslatait, és 1945 után, amikor Amerika is tett valami hasonlót. Teherán egyik következménye volt a Sztálin mocskos mancsába odadobott "keleti blokk", hiába voltak bizonyos emigráns kormányok áskálódásai, ők jutalmul kapták ugyanazt, amit mi, magyarok büntetésül. Igaz, amíg ez végleges formát öltött, volt módjuk jó sok mocsokságot elkövetni ellenünk.

pappito · http://pappito.com 2017.05.16. 09:33:54

@gmihaly621: nem Ausztrál, hanem ANZAC erők kapták az ívet Gallipolinál

¿Qué tapas hay? 2018.08.24. 01:39:39

"egy olyan anyagot kaptak, melynek szakítószilárdsága a beton majd háromszorosa"

A beton szakítószilárdsága elhanyagolható, számszerűen kb. 2-3 MPa (tartószerkezetekben ezért is kell megvasalni, mert húzásra egyáltalán nem terhelhető). (összehasonlításképpen, a leggyengébb szerkezeti szénacél szakítószilárdsága 350 MPa-nál kezdődik)