Roskonyi Károly selyemgyáros bérházát, Márkus Emília színésznő villáját, illetve a Galilei Páholy központját is megnézhetjük (ezt csak kívülről) a 100 éves budapesti házak programsorozat keretén belül Április első hétvégéjén. 
Márkus Emília villája (Fotó: Budapest100.hu)
Margit körút 44.: A Galilei-bérház
Oslányi Mór szabómester 1882-ben épült földszintes házát 1911-ben bontatta le a szabadkőműves eszméket valló, 1871-ben alapított Galilei Páholy, hogy fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából itt építtethesse fel új páholyházát. A négyemeletes bérház tervezését és megépítését Strauss Ödön építészmérnökre, páholytagra bízta a szervezet-, aki 1913. április 29-én lett kész az épülettel. Az évfordulót már itt ünnepelte a szervezet.
A szabadkőművesek az alagsorban alakították ki a Szentélyt és az úgynevezett „Vesztett Léptek Csarnokát”. A földszinten volt a díszterem, amelyet ebédlőnek is használtak, továbbá a társalgók egy része. Az emeleti részen társalgót, könyvtárt, múzeumot és irodákat alakítottak ki. A díszterem falán a Zahoray János által festett typtichon volt látható. Ugyanott voltak elhelyezve a páholy főmestereinek, tiszteleti tagjainak portréi, vagy mellszobrai. Az épület főbejárata a Kapás utcai oldalán volt, amelyet Murányi Gyula mintázta Prometheus allegória díszített. Ezt a szobrot 1949-ben távolították el.
A Galilei Nagypáholy bérháza (Fotó: Urbface.com)
1919. március 21-én a Tanácsköztársaság beszüntette a szabadkőműves páholyokat, a Galilei Páholy helyiségeit a II. kerületi "vasasok" szakszervezete foglalta el. 1920-ban a páholy tagjait bíróság elé állították, a páholy vagyonát lefoglalták. A díszteremet 1924-től Dienes Valéria, 1950-től pedig Cseh György tánciskolája használta. 1962-ben a kerületi tanács megalapította a Budai Táncklubot, amely mindmáig itt működik. A házról bővebb infót itt.
Az épület nem nyitja meg kapuit a Budapest100-program ideje alatt.
Csalogány utca 55.. A Roskonyi-bérház
A Kamarai Adminisztráció 1694-ben ajándékozta oda a János (ma Varsányi Irén) utca két oldala mentén elnyúló földjeit a budai karmelitáknak, akik 1714-1728 között tulajdonukat felparcellázták, majd apró telkenként eladták. Az ekkor még 538-as házszámot viselő telekre 1828-1829 között építtetett fel egy takaros földszintes házat Rosconi (Roskonyi) Károly selyemgyáros. A Budán és Újvidéken is üzemekkel rendelkező iparos 1852-ben hunyt el. Egykori házát örökösei ekkortól a szomszédos Szent János Közkórházban dolgozóknak adták ki. Az épület helyére 1902-ben építtette fel bérpalotáját Landau Izidor, akinek felesége, Schmelz Mária egy pálinkaüzletet is üzemeltetett az épület aljában. 1912-ben özvegy Roskonyi Lipótné ismételten lebontatta az épületet, majd egy év múlva felépítette a ma is látható sarokkupolába végződő bérházát Baumgarten Sándor terve alapján. A maga idejében nagyon modernnek számító épületben 1915-ben adták át a központi fűtést. A földszinten 1922-ben egy cukrászda is kinyitotta kapuit. Az épületet súlyos károkat szenvedett Budapest 1944-1945-ös ostromakor, teljes helyreállítására azonban a 2000-es évek elejéig kellett várnia a ház lakóközösségének.A házról bővebb infót itt.
A Roskonyi-bérház (Fotó: Urbface.com)
Programok:
Szombat 10:00-16:00 Az épület és a Széna tér elmúlt 100 éve – kiállítás korabeli fotókból, tablókból az udvarban, illetve „Láthatta-e a tetőfedő?” – interaktív városismereti játék a folyosókon
Vasárnap 10:00-14:00 Az épület és a Széna tér elmúlt 100 éve – kiállítás korabeli fotókból, tablókból az udvarban.
Hűvösvölgyi út 85.: A Márkus-villa
A pasaréti villaövezet egyik legmeghatározóbb épülete Márkus Emília színésznő 1912-ben átadott villája. A 2383 négyzetméteres telken felépült emeletes nyaraló terveit Jánszky Béla és Szivessy Tibor építészek készítették. A házat pazarul rendezte be a művésznő: A perzsaszőnyegekkel beborított előszobából egy impozáns feketére festett tölgyfalépcsőn lehetett feljutni az emeletre, amelynek lépcsőfordulójába három fekete faragott velencei ládát és a XVI. században a firenzei Visconti család birtokában lévő ezüstözött hintalovat helyeztek el. Innen nyílt két leányszoba, a hálószoba, a hall, a vendég- és fürdőszoba, a mellékhelyiségek, valamint a zongoraszoba is-, amelynek ablakait -a Pulszky hagyatékból- kasztíliai függönnyel borították be. (A függöny párját a Louvre-ban őrzik). A szalon reneszánsz stílusú kandallóján egy eredeti Donatello mintázta fej volt kiállítva, amely felett egy Tiziano festette fehér kutyát ábrázoló kép lógott. Innen nyílt a terasszal kombinált télikert is. A földszinti ebédlőben Lotz Károly és Rippl-Rónai József festményeit állították ki. Az épületet 1930-ban bővítették ki a mai formájára. Az épület földszintjét napjainkban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár II. kerületi könyvtára használja.
Márkus Emília villájának hallja (Fotó: Huszadik Század)
Programok:
Szombat 15:00-kor: A “szőke csoda” családi hétköznapjai – Márkus Emília otthonában címmel tart előadást Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa.
