Míg a szobor háromemeletes belseje a kommunisták tanácstermeiként működtek, addig talapzata atombunkerként.
A Bolgár-Szovjet Barátság Park, avagy a Tepe-domb emlékmű és az alatta kiképzett bunker (Fotó:Forum.fiat-bg.org)
Mint minden Vörös Hadsereg által megszállt/elfoglalt/felszabadított országban, így Bulgáriában is „kötelességének” érezte a Moszkvából irányított ország vezetése, hogy grandiózus emlékművekkel hódoljon a „Nagy Testvér” katonái előtt. A legnagyobb ilyen jellegű emlékművet azért a várnai 110 méteres Tepe nevű „csonthegy” tetejére képzelték el a szófiai elvtársak, mert a domb kazamatáiba legalább két alkalommal is eltemettek orosz katonákat.
Bár az első temetési ceremónia a városi legendák homályába vész, ám tény, hogy a várnaiak által csak Daru-bástyaként emlegetett természeti képződmény fontos szerepet töltött be a város történelmében. I. Miklós (1796-1855) orosz cár ugyanis erről a dombról irányította 1828. október 1-én csapatait és flottáját a törökök védte Várna ellen. (A tengerparti várost egyébként nem a három hónapos ostrom, hanem árulás miatt vesztették el Husszein és Resid pasák harcosai.) A harcokban elhunyt oroszokat állítólag ennek a dombnak a mélyén temetette el Pjotr Wittgenstein tábornagy 1830-ban. A „temetkezési hagyomány” annyira ragadósra sikerült, hogy 1946-ben szintén ennek a nekropolisznak a mélyén temették el ünnepélyes keretek között azokat a szovjet, bolgár és román katonákat, egykori antikapitalista forradalmárok exhumált maradványait, akik a Harmadik Birodalom és a „zsarnok karvalytőke ellen” fegyvert ragadtak.
Meglepő mód a Moszkva „utasítására” felépíteni kívánt grandiózus méretű emlékművet a bolgárok nem Sztálin uralkodásának regnálása alatt, hanem halála után öt évvel, 1958-ban „határozták el”. Az alapkoncepció ráadásul az volt, hogy a Tepe-hegy összes csontját összegyűjtik és áthelyezik a tengerpart peremén felavatott 30 tonnás Pantheon nevű szocreál stílusú szobor alá-, amely az 1923-1944 közötti időszakban „elhunyt hős antifasisztáknak és kommunistáknak” állított emléket. Az emberi maradványok áttelepítését persze úgy időzítették, hogy azok exhumálási és újratemetési időpontjaik mindig egybeessenek az 1828-as török-orosz háború 130 éves, illetve Szovjet-Oroszország kikiáltásának 41 éves pontos évfordulóival. A Daru-bástyára felépíteni kívánt emlékmű tervpályázatát 1958. május 8-án hirdette ki a Bolgár Kommunista Párt (BKP), majd -a balkáni Pató Pál úr hagyományokat ismerve- csaknem 20 évig nem történt semmi az emlékmű építése ügyében. A párt ugyanis csak 1973 őszén döntötte el, hogy az emlékművet Kamen Goranov építész, a szobrokat pedig Jevgenyij Barjmov és Aljosa Kafedzsijszkij készítheti el.
Az emlékmű építése és napjainkban (Fotó: Touchesofvarna.blogspot.hu)
Az első kapavágásra 1974. november 4-én került sor Todor Sztojcsev párttitkár árgus tekintete mellett. A következő 7 hónapban több mint 27 ezer „önkéntest” vezényelt a párt a 23 méter magas, 48 méter széles, 10 ezer tonna betonból és 1000 tonna acélból összerakott monstrum kivitelezéséhez, amelyet egy 400 négyzetméteres platformon zsaluztak ki. Ezekre az ívesen meghajlított betonszárnyakra rögzítették a Jevgenyij Barjmov és Aljosa Kafedzsijszkij mintázta hét darab, egyenként 11,5 méter magas szobrot is. A baloldali műalkotások három békét szimbolizáló –szerintem kétségbeesett– bolgár nőt (attribútumaik a barkaág, a virág, a kenyér és a só); a jobboldaliak pedig négy, a háborút megtestesítő fegyveres orosz katonát ábrázolnak. A betonszárnyak érintkezési tengelyénél helyezték el a sárgarézből kikalapált „Barátság évszázadok óta” tartalmú szöveget, amely a „két nép megbonthatatlan kapcsolatára” utalt. A szöveg alatt egy 4 méter magas átjárót is kialakítottak, amelynek mértani közepére egy törtvonalú bronzkockát helyeztek el. Ez a fémből készült kubus volt hivatott az örök áldozati lángot őrizni. (A folyamatos égés érdekében a szobor északi szárnyának belsejében egy olyan szobát is kialakíttatott a DTSZ „Devnya” építőipari cég, ahová el tudták helyezni/rejteni a tüzet éltető 4 darab gázkazánt is.)
Az üreges emlékmű belseje napjainkban (Fotó:Chilingirov.blogspot.com, Thebohemianblog.com)
Az áldozati lángot körbeölelő átjáróból négy irányba lehetett tovább haladni. Az észak-déli irányú rés lényegében a 110 méter magas domb aljából is jól látható lángra hívta fel a figyelmet. Az ide vezető 305 lépcsőfokból álló „Győzelmi utat” 15 méter szélesre építették meg. Ezt a lépcsőt (és a dombot) ölelte körül a 280 négyzetméteres Bolgár-Szovjet Barátság Park-, ahová a Bulgáriában elesett Vörös Hadsereg katonái tiszteletére 10 ezer díszfát és 11440 bokrot ültettek el. A lépcsősor legalján állították fel Európa mai napig két legmagasabb zászlórúdját is, amelyeket 52,6 méteresre terveztek meg. Az emlékművet és a növényzetet 180 reflektorral világítottak meg, amelyeknek fényei már a Fekete-tengeren, a parttól 10-15 kilométernyire hajózok is jól láthattak. A drámai hatás növelése érdekében ráadásul a BKP reggel 8-tól este 10-ig végtelenített formában mindig Dmitrij Sosztakovics (1906-1975) zeneszerző hetedik szimfóniáját játszatta le a környéken élők „nagy örömére.”
A résből nyíló kelet-nyugati „átjárók” voltak valóban azok az ajtók, amelyeken keresztül az ember bejuthatott az üreges műtárgyban kialakított szobákba és termekbe. Kamen Goranov építésznek ugyanis úgy kellett az emlékművet megterveznie, hogy a vasbetonszobor csaknem minden emeletére jusson egy tucat kisebb-nagyobb méretű csarnok vagy szoba. Ennek megfelelően a mérnök három konferenciateremet, a BKP helyi szervezetének egy nagy tanácsteremet, a földszinten egy információs pontot, egy könyvesboltot és egy, a Szovjet Propaganda Központ által használt csarnokot tervezett. A négy emeletet átfogó komplexumot két lépcsőházzal kötötték össze. A legfelső szinten értelemszerűen egy teraszt alakítottak ki. Annak ellenére, hogy az irodaház-szobrot már 1975 májusában átadták az állami szerveknek az „önkéntes” építők, az objektumot csak 1978. november 13-án avatta fel a párt. (A csúszás oka lentebb kiderül.)
Az objektumról fellelhető tartalmak alapvetően eddig a pontig dolgozzák fel pontosan az emlékmű történetét. A bolgár kommunisták 1989-es bukását követően az építmény állaga rohamosan romlani kezdett: A fizetés megszűnésével az őrök és az alkalmazottak új munkahely után néztek, majd a környékbeliek a rézből, vasból és fából készült tárgyakat szinte azonnal leszerelték és ellopták. A 90-es évek elején az egykori „kultuszhely” helyi bandák kedvelt gyülekezőhelye lett, napjainkban azonban már csak hajléktalanok ideiglenes otthona és illemhelye. Ironikusan fogalmazva a műtárgy a kommunizmus halálával ingyenes menedéke lett a hajléktalan proletariátusnak - egy demokratikus köztársaságban.
A kifosztott várnai bunker napjainkban (Fotó:Thebohemianblog.com)
2012 áprilisában azonban Darmon Richter a „The Bohemian Blog” szerző-tulajdonosa miután egy kibontott téglafalszakaszon keresztül bemászott a visszhangos objektumba és fényképezőgépével megörökítette a katasztrofális állapotokat, felfedezte, hogy a komplexum pinceszintje alatt egy hosszú lépcsősor fut le a domb belsejébe, amelynek keskeny folyosóba átalakuló végét fémlemezekkel hátulról behegesztették. A betömedékelt járat és környezete mindenesetre arra utalt, hogy egy atom-, vegyi- és kémiai támadásnak is ellenálló bunker szervizbejárathoz ért. Gyanúja akkor igazolódott be, amikor Svilen Slavov bolgár fotós meghívására másodjára is elutazott Várnába, hogy a Tepe-domb (É: 43°13’4” K: 27°56’59”) oldalában megbújó, ám kiszakított ajtajú másik szervizalagúton keresztül bejuthassanak a nukleáris csapás kivédésére épült föld alatti erősségbe.
Mint a fotósorozata alapján is kiderült, ez a hatalmas földalatti labirintus sokkal nagyobb volumenű volt, mint egy szimpla óvóhely. A domb aljában megbújó, hosszú folyosókkal, boltozatos és henger formájú kamrákkal feltagolt komplexumban vezetékes víz-, gáz- és villamosenergia is be volt vezetve. A felfedezők emócióktól nem mentes beszámolója szerint a komplexumban kazánház, közel 20 iroda és tanterem, emeleti részein pedig konyha, fürdőszoba és latrina is felfedezhető volt. Az urbexesek úgy gondolják, hogy a bunkerrendszernek egy-egy járata elérhet a Fekete-tengerig és a közeli, még működő laktanyáig is. Informatív választ ellenben csak akkor kaphatunk feltevéseikre, ha a Bulgária egyik legnagyobb bunkerének történelmét valóban feldolgozzák.
Jamrik Levente
AZ INGYENES ÁPRILISI TÚRÁKON KÍVÜL EZEN, ÉS A JÖVŐ HÉTEN TÖBB FIZETŐS SÉTA IS LESZ A FŐVÁROSBAN: HA PÉLDÁUL KEDVET KAPTÁL MEGNÉZNI (AZ EGYÉBKÉNT ÉVENTE CSAK EGYSZER LÁTOGATHATÓ) KŐBÁNYAI PINCERENDSZERT ÉS DREHER-VILLÁT, AKKOR JELENTKEZZ 1,5 ÓRÁS TÚRÁNKRA. AZ IDEI ÉV NEGYEDIK KŐBÁNYAI POKOL-TÚRA 2013. 04.02.-ÉN (KEDDEN) INDUL DU 5-KOR A BÁNYA UTCA 37. ALÓL. A BELÉPŐ ÁRA 3500 FT/FŐ. JELENTKEZNI AZ artistfama@gmail.com CÍMEN LEHET, VAGY A 30-434-66-80 TELEFONSZÁMON. A HELYSZÍNRŐL ITT LEHET BŐVEBBEN OLVASNI.
A MÁSIK IZGALMAS TÚRA, AMELYET MOST HÚSVÉT SZOMBATON (2013.03.30.)ÉS VASÁRNAP (2013.03.31.) RENDEZÜNK, AZ A BUDAI VÁRNEGYED TITKAIRÓL RÁNTJA LE A LEPLET:
- NEVEZETES GYILKOSSÁGHELYSZÍNEK
- TITKOS LESZBIKUS KÖZPONTOK
- 1849-ES, 1944-ES KÉMKÖZPONTOK
- A GESTAPO ÉS AZ SS FŐHADISZÁLLÁSAI
- HÍRES EMBEREK SZERELMI FÉSZKEI
- POLITIKAI OKOKBÓL LEBONTOTT HÁZAK
- KÍSÉRTETJÁRTA ÉPÜLETEK
- IRODALMI ÉS OKKULT SZALONOK
- REJTJELEK A HOMLOKZATOKON
- ELÁSOTT ARANYKINCSEK NYOMÁBAN
- ELFELEJTETT HŐSÖK ÉS ANEKDOTÁK
A Március 30-án és 31-én, délután 1-kor kezdődő túra SZINTÉN 3500 Ft-ba kerül személyenként. A nagy érdeklődés miatt előre kell jelentkezni vagy az ARTISTFAMA@GMAIL.COM címen, vagy a 30-434-66-80 számon. A túra a romos, volt Honvéd Főparancsnokság (DÍSZ TÉR 17.) elől indul és a Bécsi kapu térnél fejeződik be.
