Az építkezés és a rombolás évszázadai

Tél tábornok szellemvárosai az Antarktiszon

2013. március 17. - don-kanyar

Az Antarktiszon az egy főre jutó szellemvárosok aránya a legnagyobb a világon.antarktisz nyitó.jpg

Az elpusztult japán Usaka állomás közelében lezuhant repülőgép (Fotó: Panoramio.com)

Antarktisz titkai

A Rarotonga-szigeten élő polinézek mítoszai szerint őseik már 650-ben felfedezték a „nagy fehér hegyekből álló titokzatos déli kontinenst”, amelyet Te-ivi-o-atea-nak hívtak. A Terra Australis Incognita felfedezése lényegében 1739-ben kapott nagyobb lendületet, amikor is a francia Jean-Baptiste Bouvet vezette expedíció felfedezte a Körülmetélés-fokát és a Kerguelen-szigeteket. Nála jóval több eredményt ért el az angol James Cook, aki 1772 és 1774 között feltérképezte a földrész csendes-óceáni oldalát, illetve 1820-ban Fabian Gottlieb von Bellingshausen észt származású kapitány, aki az orosz Vosztok és Mirnij hajókkal 40 kilométerre közelítette meg Antarktisz titokzatos birodalmát. Az első ember 1895. január 23-án lépett az Antarktiszra. Ő a norvég Carsten Egeberg Borchgrevink volt. Az első, ma is működő kőből készült kutatóállomást 1903-ban építették fel a Déli Orkney-szigetekhez tartozó Laurie-szigeten a skót William Speirs Bruce vezette expedíció tagjai, amelyet egy év múlva átadtak az argentinoknak. A 4800 négyzetméteres szigeten kialakított Orcadas nevű bázis napjainkban már 11 modern épületből áll, amelyből a legnagyobb ingatlan 2101 négyzetméteres. A vasútállomással és keskeny nyomtávú vasúttal is rendelkező telepen nyaranta 45, télen pedig átlagosan 14 fő dolgozik. Antarktisz kb. 60 állandó vagy csak ideiglenesen működő szeizmológiai-, glaciológiai- és meteorológiai állomását nyaranta 4000, telente pedig átlagosan 1000 ember lakja. Mivel hozzávetőlegesen 80-100 elhagyatott kísértetház és szellemváros lelhető fel a kontinensen, így az egy főre jutó elhagyatott házak, szellemfalvak aránya itt a legnagyobb a világon. Ebből a listából szemezgetünk:

Scott háza.jpg

Discovery zsír.jpgA Discovery állomás napjainkban és az embertörzs vastagságban kifolyt, 100 éve még szigeteléshez használt fókazsír (Fotó: Darkroastedblend.com, Wikipedia.com, Hyperboreanvibrations.blogspot.com, Urbanghostsmedia.com)

A Discovery- és Terra Nova kunyhók

Az egyik leghíresebb elhagyatott bázis a 2460 négyzetkilométer nagyságú Ross-sziget délnyugati oldalán elterülő 24 kilométer hosszú Hut Point-félszigeten lelhető fel. A brit Robert Falcon Scott vezette Discovery Expedíció tagjai ugyanis 1902. február 8-án úgy döntöttek, hogy ez a sziklás, széltől jól védett partszakasz lesz a Cape Evans (D: 77°38’19”, K: 166°24’42”) alaptáboruk mellett az a másik bázis (D: 77°84’58”, K: 166°64’02”), amely jó kiindulópontja lesz a Déli-sark meghódítására tett erőfeszítéseiknek. Mivel az expedíció tagjai (pl.: Edward Wilson, HR. Bowers, Laurence Oates, Edgar Evans) továbbra is Discovery hajón éltek és dolgoztak-, így a mind a két helyszínen fából ácsolt verandás házat kezdetben élelmiszer- és fegyvertárolási céllal építették meg és használták. Míg a gerendák és a lécek közötti réseket hínárral tömték be, addig a házakat –a sátortetőikkel együtt– fókazsírral szigetelték be. Az épületeket nemcsak a Discovery-, hanem az 1910-1913 közötti Terra Nova, illetve az 1914-1917-es tranzantarktiszi expedíciók során is sokszor használták.

Scotts-Hut.jpg

Az egykori Discovery-állomás (Fotó: Flickr.com)

A hóval és jéggel teljesen befedett Discovery-kunyhót 1956-ban fedezte fel ismét egy amerikai kutatócsoport. A ház –mindenki megdöbbenésére– kiváló állapotban maradt fent. Többek között megtalálták a Scotték által felhalmozott, több ezer darabos élelmiszergyűjteményt (keksz, hús, szárított hal, tejpor, konzerv, sör) és a kutyaszánokhoz használt felszereléseket is. (Az angol expedíció tagjai miután a helyszínen letaglózva konstatálták, hogy a norvég Roald Amundsen és csapata egy hónappal korábban már „felfedezte” a Déli-sarkot, a visszaút során megfagytak sátraikban.) 1970-ben egy új-zélandi-amerikai kutatócsoport ismételten kiásta az alapbázisként használatos faházat a hó fogságából, hogy eredeti környezetében mutathassák be a korai expedíciók tárgyi relikviáit-, ám az eltelt évtizedek alatt a bakteriális bomlás, a romló hús és az avas szagot árasztó, a gerendák közül időközben embertörzs vastagságban összeálló és kicsorduló fókazsír-tömítések miatt az épület állaga jelentősen leromlott. Az ingatlan jelenleg a World Monuments Watch (WMW) non-profit alapítvány 100 legveszélyeztetettebb ingatlanjának a listáján is szerepel. (A „Scotts Hütte titkai” címmel 2011-ben egy kimagasló nézettségű, ám egy tökunalmas dokumentumfilmet készített az ingatlanról és a Robert Falcon Scott vezette expedíciókról a BBC.)

Scotts-Hut-boots.jpg

Scott háza1.jpgRobert Falcon Scott "szellemháza" napjainkban (Fotó:Hyperboreanvibrations.blogspot.com, Urbanghostsmedia.com)

A csalóka Deception-sziget

A legrégebbi, szó szerint szellemváros kategóriába tartozó települések az Antarktiszi-félszigethez tartozó, patkó alakú Deception szigetén láthatók. A 10 ezer évvel ezelőtt elsüllyedt, ám még ma is aktív 16 kilométer átmérőjű Drake vulkán (a helyiek szerint csak Drake-passzázs) helyén kialakult Whaler-öblöt a földrész egyik legbiztonságosabb kikötőjeként tartották számon, amelyet 1906-ban kezdett el építeni egy norvég-chilei bálnavadászati cég. A fantáziadúsan csak Deceptionra keresztelt 60 házból álló település elnéptelenedése 1931-től datálható, amikor is a világválság hatására meredeken visszaesett a piacon a bálnaolaj iránti kereslet. A cég csődbe ment, a még üzemképes hajókat visszarendelték Oslóba. A halászok többsége ellenben azért nem költözött vissza Norvégiába, mert az öböl túloldalán Port Foster néven Nagy-Britannia szintén egy apró halászvárost építtetett fel 1910-ben-, ahol nagy örömmel várták a szakképzett és lelkes munkaerőt. Négy év múlva azonban a brit halászati cég is csődöt mondott, így Port Foster települése is szép lassan az enyészetté lett. Az öbölben a mai napig ott rozsdásodik az 1914-ben hátrahagyott 13 angol és 8 darab norvég-chilei gyártmányú hajó, a bádogházak szigeteléséhez használt gumigyűrűk és az olajtartályok sora.

Deception sziget 2.jpgDeception elhagyatott szigete,az egykori olajtárolókkal (Fotó: Urbanghostsmedia.com)

London utasítására 1955-ben újra életet leheltek a településbe. Biscoe House néven ugyanis a British Antarctic Survey társaság egy tudományos központot alakított ki a romokon, hogy kijelölt 20 kutatójuk meteorológiai, földtani és szeizmológiai méréseket végezhessen a két kontinentális lemez találkozásánál kialakult szigeten. Az angolok világraszóló tudományos eredményeket vártak tudósaiktól, ám végül ők maguk kerültek az újságok címlapjaira. A történet szerint az óceán mélyére merült, ám a mai napig aktív Drake vulkán ugyanis 1967-ben, majd 1969-ben váratlanul kitört és teljesen betemette az angol kutatóállomást és a norvég-chilei halászok által „alapított” 45 sírból álló temetőt iszaphullámaival. A vulkán aktivitása annyira váratlanul érte az itt élőket, hogy a DHC-3 Otter típusú egymotoros felsőszárnyas repülőgépüket is csak a hangárból tudták kihozni a kutatók, ám felszállni már senki sem tudott vele. Kimentésükre külön expedíciót szerveztek a chileiek. A sziget azonban nem maradt sokáig lakatlan. 2000-ben Spanyolország és Argentína is egy-egy kutatóbázist építtetett a szigetre. A csak nyáron működő állomások nem csak a tudomány javát szolgálják: A két kalyiba ugyanis az Antarktisz legnépszerűbb idegenforgalmi célpontjai lettek. Népszerűségük annak köszönhető, hogy a víz alatt fortyogó vulkán – a geotermikus energiái miatt – kellemes gyógyfürdő-paradicsomot varázsolt a Whaler-öböl partjára.

Deception sziget1.jpg

A DHC-3 Otter repülőgép és egykori hangárja romjai (Fotó: Urbanghostsmedia.com)

A Déli-Georgia-sziget

Bár az Antarktisztól már jól messze esik, de földrajzi értelemben még a kontinenshez tartozik a Déli-Georgia-sziget. A kifli alakú szigetet bár 1675-ben Anthony de la Roche londoni kereskedő fedezte fel, ám ezt a tény sutba vágva James Cook inkább magának tulajdonította ki 1775-ben a felfedezés örömét. A kapitány III. György király tiszteletére a földnyelvet György király szigetének (Isle of Georgia) nevezte el, amit azonnal a Brit Birodalom részévé nyilvánított.

Grytviken néven 1904-ben alapította meg a sziget első szárazföldi bálnavadász-állomását Carl Anton Larsen norvég hajóskapitány, amelyet rövidesen további hat állomás építése követett. A Godthul nevű falu bár szárazföldi állomásként funkcionált 1908 és 1929 között, a halfeldolgozási tevékenységet továbbr is az öbölben kikötő hajókon folytatták. Ennél a településnél fejlettebb volt Leith és Ocean névre keresztelt kikötők, amelyeknek dokkjaiban 1909-1965 között, illetve 1909-1920 között aprították fel, illetve sajtolták olajjá a halakat és a bálnákat. Prince Olav kikötőjében az emlősfeldolgozás 1911-től hajón, 1916 és 1934 között a szárazföldön történt. Stromness városában a cet- és a fókafeldolgozás 1907-től hajón, 1912-1931 között pedig szintén a szárazföldön történt, akárcsak Husvik község esetében. Ebben az időszakban közel 2000 ember élt és dolgozott a szigeten.

déli-georgia4.jpg

déli-georgia1.jpgdéli-georgia5.jpgDéli-Georgia sziget rothadó bája (Fotó: Urbanghostsmedia.com)

Grytviken kivételével a sziget a túlhalászat miatt néptelenedett el az 1920-as, 1930-as években. Stromness kikötőjében a mai napig láthatóak az elrozsdásodott kazánok és áramfejlesztő generátorok; Leithben az egykori portugál temető, és a bálnavadászok által hátrahagyott faházak sora, illetve a rozsda ette „Dias” és az „Albatros” hajók. Persze a pusztuló falvakat nemcsak az időjárás alakította át kísértetjárta helyekké. A falkland-szigeteki háború is sok pusztítást végzett a rothadó épületekben. 1982. március 12-én például egy argentin kommandó elfoglalta a Leith kikötőjében álló elhagyatott bálnavadász állomást. Április 3-án szintén az argentin csapatok megtámadták és elfoglalták Grytviken városát. Déli-Georgia szigetét csak 1982. április 25-én tudták a britek visszafoglalni. Katonai szakértők szerint a szigeten zajló harcoknak egyébként semmi értelme nem volt. Az ásványkincsekkel nem rendelkező, geostratégiai szempontból is haszontalan csupasz földnyelv, a rajta már 50 éve pusztuló ingatlanállományával ugyanis már a háború kitörésekor sem ért egy centet sem. A helyzetet Jorge Louis Borges argentin író cikke adta vissza a legplasztikusabban: „a szigetért folyó háború olyan értelmetlen, mint amikor két kopasz férfi egy fésűért harcol”.

Jamrik Levente

HA KEDVET KAPTÁL MEGNÉZNI (AZ EGYÉBKÉNT ÉVENTE CSAK EGYSZER LÁTOGATHATÓ) KŐBÁNYAI PINCERENDSZERT- ÉS A DREHER-VILLÁT, AKKOR JELENTKEZZ 1,5 ÓRÁS TÚRÁNKRA. AZ IDEI ÉV MÁSODIK KŐBÁNYAI POKOL-TÚRA 2013. 03.19-ÉN (KEDDEN) INDUL DU 5-KOR A BÁNYA UTCA 37. ALÓL. A BELÉPŐ ÁRA 3500 FT/FŐ. JELENTKEZNI AZ artistfama@gmail.com CÍMEN LEHET, VAGY A 30-434-66-80 TELEFONSZÁMON. A HELYSZÍNRŐL ITT LEHET BŐVEBBEN OLVASNI.

A MÁSIK IZGALMAS TÚRA, AMELYET VASÁRNAP (2013.03.24.) RENDEZÜNK, AZ A BUDAI VÁRNEGYED TITKAIRÓL RÁNTJA LE A LEPLET:

- NEVEZETES GYILKOSSÁGHELYSZÍNEK
- TITKOS LESZBIKUS KÖZPONTOK
- 1849-ES, 1944-ES KÉMKÖZPONTOK
- A GESTAPO ÉS AZ SS FŐHADISZÁLLÁSAI
- HÍRES EMBEREK SZERELMI FÉSZKEI
- POLITIKAI OKOKBÓL LEBONTOTT HÁZAK
- KÍSÉRTETJÁRTA ÉPÜLETEK
- IRODALMI ÉS OKKULT SZALONOK
- REJTJELEK A HOMLOKZATOKON
- ELÁSOTT ARANYKINCSEK NYOMÁBAN
- ELFELEJTETT HŐSÖK ÉS ANEKDOTÁK

A Március 24-én, délután 1-kor kezdődő túra SZINTÉN 3500 Ft-ba kerül személyenként. A nagy érdeklődés miatt előre kell jelentkezni vagy az ARTISTFAMA@GMAIL.COM címen, vagy a 30-434-66-80 számon.
A túra a romos, volt Honvéd Főparancsnokság (DÍSZ TÉR 17.) elől indul és a Bécsi kapu térnél fejeződik be.2013 VARTURA_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://falanszter.blog.hu/api/trackback/id/tr45139231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Joszip 2013.03.17. 12:31:49

Ki az aki körülmetélésnek nevez el egy földrajzi pontot?

Dr. GGG77 2013.03.17. 12:55:22

Már Scottéknál is ott volt a Colman's! :)
Az egyik legfinomabb mustár a világon!

Katamori 2013.03.17. 17:47:06

Az igazi kísértetjárta állomások azok lehetnek/lennének, amik mélyen a kontinens szívében vannak - merthogy ezek láthatóan nincsenek olyan észvesztően közel a Déli-sarkponthoz...legalábbis nekem a képekről az első benyomásom az, hogy "tundra", nem pedig örök hó és jég.

Persze, ha a belső területeken is állnak ilyen elfeledett épületek, azokat valószínűleg még ennél is sokkal nehezebb lehet akár csak megközelíteni is, nemhogy le is fényképezni...

@Joszip: Ezen fennakadt az én szemem is =)

Katamori 2013.03.17. 17:48:08

Nofene, blogmotor megint elnyelte a hozzászólásom... a lényeg, hogy a képek alapján ez valamilyen tundra-övezet lehet, messze a kontinens belső területeitől. Az igazi "szellemjárás" ott lenne. :D

Persze a tényleges örök hó és jég birodalmát gondolom megközelíteni is nehezebb lehet, nem hogy az ott álló épületeket lefényképezni.

@Joszip: Ezen fennakadt az én szemem is. =)

Illetékbélyeges elvtárs 2013.03.17. 20:41:44

Az Alien vs Predator c. moziban szerepelt egy ilyen antarktiszi szellemváros. Alatta meg ott lapult az Alienekkel teli piramis...

pappito · http://pappito.com 2013.03.18. 09:53:32

a körülmetélés ünnepe Jézus körülmetéltetésének emlékezete (zsidó férfiaknál ez kötelező gyakorlat volt már akkor is) A Feast of the Circumcision január elsején esedékes és a negyedik francia Antarktika expedíció 1909 január elsején pillantotta meg Petermann sziget később a körülmetélésről elnevezett pontját. Nem csoda, ha akkoriban a hajósok, különösen a sarki expedíciók résztvevői erősen vallásosak voltak... a felfedezők földrajzi elnevezéseiről meg egészen extrém legendák is keringenek :)

Rarotonga pedig a Cook szigetek legnagyobb szigete, a Cook szigetek meg egy komplett ország :)Rarotongán kívül még 14 másik szigetből is áll.

pappito · http://pappito.com 2013.03.18. 09:54:03

ja, és köszi, szuper poszt!

phaszfej 2013.03.18. 09:54:11

A szerző imádja a rothadás szót.

óðinn 2013.03.18. 09:54:24

@Joszip: @Katamori: A helyet jan. 1-én fedezték fel, ez pedig a keresztény ünnepek közül Jézus körülmetélésének napja:
en.wikipedia.org/wiki/Feast_of_the_Circumcision_of_Christ
A felfedezők rendszeresen a megtalálás idejéről (az arra eső keresztény ünnepnapról) nevezték el az új területeket, pl. Húsvét-sziget.

Cpt. Flint 2013.03.18. 09:55:00

A cikk érdekes, de bosszantóan/borzasztóan magyartalanul írsz helyenként. Már az alcím is hibás (nem azt jelenti, amit írni akartál), de ez a mondatod aztán végképp mindent überel: "A kifli alakú földhányást bár 1675-ben Anthony de la Roche londoni kereskedő fedezte fel, ám ezt a tény sutba vágva James Cook magának tulajdonította ki 1775-ben a felfedezés örömét."
Esetleg valami google translate eredménye?

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.03.18. 10:13:32

finoman szólva se szeretem a hideget, de ide elmennék 1x.

na__most__akkor 2013.03.18. 13:39:33

A kései újrafelfedezők helyében én a piákat megittam volna...

¿Qué tapas hay? 2013.03.19. 09:05:42

Örülök, hogy segíthettem! :)

¿Qué tapas hay? 2013.03.19. 10:39:04

Csak nem hagyott ez a Base Orcadas nyugodni. A méretekre két forrást találtam, de mindkettő szerint az állomás összes beépített alapterülete (a 11 épület, meg az egyéb melléképületek, mindösszesen 19) 2101 négyzetméter, ebből a lakóterület 423 négyzetméter. Ez mondjuk a negyvenöt embernek szűkösen elég. A bázis területével nagyobb bajban vagyok, mert a 4800 négyzetméter kevés. A laurie-szigeti sík földszoros, ahová a bázis épült kb. egy 240×320 m-es szabálytalan trapézalakú síkság. Ennek az északkeleti részén, egy kb. 180×260 m-es területen fekszik maga az állomás. Ez 46800 négyzetméter, közel 4,7 hektár. Valószínű akkor inkább 48000 négyzetméter lesz a helyes szám. Térkép: wikimapia.org/#lat=-60.7382872&lon=-44.738265&z=17&l=21&m=b

A sziget maga lényegesen nagyobb, kb. 50 négyzetkilométer.