Az építkezés és a rombolás évszázadai

Dunwich: brit Atlantisz vagy a horror városa?

2013. január 06. - don-kanyar

A brit Atlantisznak is nevezik a víz alá merült egykori fővárost, melynek harangjai apálykor megkondulnak, holtjai pedig az élőket rémisztgetik. A település H.P. Lovecraft rémregényírót is megihlette.

lovecraft dunwich.jpgAz egykori Mindenszentek templom 1904-es romjai (Grafika: Falanszter.blog.hu)

Az amerikai horror városa

Howard Phillips Lovecraft amerikai író 1928-ban írta meg a „Rémület Dunwichben” (The Dunwich horror) című rémregényét, amely az irodalmárok szerint a kitalált Cthulhu-mítosz egyik legfontosabb történetét tartalmazza. A fiktív település helymeghatározása a novella szerint a következő: „Ha az utazó Közép-Massachusetts északi csücskében a rossz utat választja az Aylesbury Pike kereszteződésnél, valamivel Dean's Cornersen túl, elhagyatott és különös vidékre ér. Mind meredekebb a kaptató, s a fehér hangával benőtt sziklafalak is mind közelebb nyomulnak a kanyargós, porlepte gyalogút két oldalán. A helyenként előtűnő erdők fái túlságosan terebélyesnek tűnnek, a gyomnövények, tüskebokrok és fűfélék lakott vidéken szokatlan bujasággal tenyésznek. A termőföldek ugyanekkor meglehetősen ritkák errefelé, a jócskán szétszórt épületek mindegyike magán viseli az eltelt idő nyomát: szennyesek, a leromlás képét mutatják.”

H.P. Lovecraft műve megjelenésekor August Derleth írónak címzett levelében azt írta, hogy Dunwich városát a Springfield közigazgatásához tartozó Monson, Hampden és Wilbraham falusias kinézetű külvárosokról mintázta. A Robert M. Price kutató által is támogatott verziót azonban sok irodalmár nem fogadja el. Sokan úgy vélik, hogy a kitalált Dunwich lakóit nemzedékek óta rettegésben tartó torz család tagjait nem itt, hanem más Massachusetts-i régióban kell keresni: Az egyik ilyen hely lehet az 1739-ben alapított Greenwich városa, amelyet 1938. április 28-án árasztottak el vízzel, hogy a helyén megvalósulhasson a 18 kilométer hosszú Quabbin- víztározó. (Az egykor gazdag települést körbeölelő Curtis-, Liz- és Pomeroy hegycsúcsok ma szigetként ágaskodnak ki a vízfelszín alól.) Szakértők szerint bár a víz alatti várossal való összehasonlítás már csak H.P. Lovecraft Cthulhu-mítosza miatt is helytálló lenne-, ám ezzel a teóriával az a gond- mondják, hogy a mű megjelenése után kereken 10 évvel később pusztították el csak a „zöld boszorkány városát”, így ott nem játszódhat a történet. A tényekkel ellentétben Donald R. Burleson életrajzíró azonban úgy látja, hogy meglepően sok a helynévazonosság a novellában szereplő és az egykori Greenwich városa körüli földrajzi tájak között (például Bishop, Frye, Sawyer, Rice, Morgan, Athol stb.).

greenwich.jpgA Quabbin- víztározó napjainkban.

A brit Atlantisz

Izgalmasabb szellemi előképe lehetett a regényben szereplő amerikai „vér és sikoly városának” egy kelet-angliai falu-, amelyet történetesen pont Dunwichnek hívnak. A jelenleg 84 fő által lakott Suffolk megyei település egykor hatalmas jelentőségű város volt. A VI. század első vagy a második negyedévében ugyanis itt alapította meg Wehha (?-571) király a Kelet-Angliai Királyság fővárosát, amely a Wuffingas-ház ténykedésének köszönhetően nagyon gyorsan fejlődött-, bár ekkor még Dommocnak hívták. A pogányság helyett a kereszténységet választó Sigeberth (599-636) király burgundiai Szent Félix-el közösen 629-ben alapította meg a város püspökségét, amely 673-ig működött a településen. A kétkötetes Ítéletnapi Könyv (Domesday Book) szerint 1086-ban a 3000 fős város már három templommal rendelkezett-, így a település Anglia 10 legnagyobb és legnépesebb városai közé tartozott. Lakói gazdag kereskedőkből, hajóépítőkből és halászokból állt.

lost-town-dunwich.2810.large_slideshow.jpgA brit Antlantisz- Dunwich pusztulása 1286-tól napjainking

A királyság fővárosára az első „démoni átok” 1286. január 1-én csapott le: Az Északi-tenger felől érkező gigantikus méretű vihar ugyanis teljesen beborította az ekkor már több mint 5000 lakosú fővárost sárral és kőtörmelékkel, amely több mint 1400 ember fulladásos halálát okozta. A második és a harmadik „isteni/ördögi büntetésre” sem kellett sokat várniuk a túlélőknek: Az 1287 februárjában tetőző dél-angliai, illetve az 1287. december 14-én lecsapó Szent Lucia napi árvizek már nem végeztek „félmunkát tavalyi elődjükhöz képest”. Dunwich összes házát, három templomát (Szent Leonard, Szent Mihály és a Szent Bertalan) valamint az életben maradt 3600 lakóját teljesen elnyelte a tenger. A rövid időn belül háromszor lecsapó természeti csapás ekkor pusztította el teljesen Kelet-Yorkshire és Kelet-Suffolk tengerparti városait (például Wincelshea, Broomhill, New Romney, Hickling, Norfolk) is. Mivel a tenger 470-480 méter széles, és csaknem 100 kilométer hosszú földsávot harapott le ekkor a brit szigetek keleti partszakaszából, így az egykori fővárostól az új Dunwichet 500 méterrel nyugatabbra építtették fel. A kor szintjén hatalmas forgalmat lebonyolító nyílt kikötőt azonban már nem hozták rendbe. Fa és kőállományát felhasználták az új épületek kivitelezésénél.

Figure 2_10.jpgKelet-Yorkshire elpusztult középkori városai, falvai

A „Sátán átka miatt” a település pusztulása nem állt meg: 1450-ig a tenger további 350 méteres sávban semmisítette meg a város középkori szövetét, a mellette elterülő erdőket és mezőket. Az eróziónak, valamint az 1328-as és 1347-es nagy viharoknak köszönhetően ismét elpusztult a Szent Leonardról elnevezett új építésű gótikus templom; a tőle délre felszentelt Szent Katalin kápolna, 1335 és 1408 között a Szent Márton-, valamint 1420 körül a kereszt alaprajzú Szent Miklós templom. (Ez utóbbi plébánia romjait 2009-ben találták meg a mai partszakasztól 410 méternyire kelet felé, a tengerszint alatt 8,4 méternyire, körülbelül 630 négyzetméteres területen szétszóródva.) A számadások szerint a két XIV. századi vihar további 800 adóköteles házat söpört be a tengerbe. A hatodik csapásra nem kellett sokat várniuk az életben maradtaknak. Az úgynevezett kelet-angliai pestis 1420-tól 1465-ig kaszálta le a vidék embertermését. A fekete halállal párhuzamosan a tengerparti erózió is tovább folytatta „dühöngő rombolási vágyát.” Az Északi-tenger körülbelül 1530 tájékán „nyelte le” a Szent János templomot.

dunwich beach.JPGdunwich-beach.jpg

dunwich szikla hill.jpgA kelet-angliai partszakasz Dunwichnél napjainkban

A templomos lovagok 1189-ben emelt kör alaprajzú ispotályát és Szent Margitról elnevezett templomukat a biztonság kedvéért 1562-ben inkább lebontották, csakhogy ne mossa el a tenger. (A rendházzal kombinált kórház megmaradt alapjait I. Károly (1600-1649) király uralkodása idején mosta el a tenger.) A négyszögletes kialakítású Nagy Piacteret, a Tanácsházát, a Vámházat, a városi malmot és a Szent Ferencről elnevezett kápolnát az 1587 augusztusában lecsapó vihar ajándékozta Neptunusznak.

A város tengerre néző keleti oromfalán felállított Szent Péter templom 1688-ban kezdett el süllyedni. A Péter-szikla és Isten házának tornya 1697-ben dőlt bele a vízbe. Az egész sziklát és a főhajót 1703-1724 kötött nyelte el a teljesen tenger. (A 2000-es víz alatti régészeti feltárás során a búvárok 8,2 méter mélyen találták meg a templom romjait 924 négyzetméteren szétszóródva. A szentély maradványaiból apály idején még jól kivehető egy 5 méter hosszú, a mellette kialakított Szent Jakab utcából pedig egy 337 méter hosszú falszakasz.)

dunwich ship.JPGA hajó és a város - kocsmacégér Dunwichban dunwich- templom.jpg

Az Északi-tenger által eddig még el nem nyelt Szent Jakab templom

dunwich- cliff falls warning.JPGErózió által homályosan

Hasonló sors jutott a III. Henrik (1207-1272) király alapította domonkos kolostornak is. Itt-, akárcsak a templomosok ispotálya esetében- 1385-ben bár már előkészületeket tettek a szerzetesek átköltöztetésére a közeli Blythburgh nevű faluba, ám a kolostorra először nem a tenger, hanem VIII. Henrik (1491-1547) király csapott le először az 1536-ban kihirdetett szerzetesrendeket feloszlató rendelete által. (A teljesen kifosztott, elhagyatott és romos templomot csak 1717-ben nyelte el az Északi-tenger.)

A település lakossága 1850-ben már csak 237 fős volt. Az egykor virágzó fővárosból a XIX. század közepére egy lepukkant halászfalu lett. A község vezetősége az évszázadok óta tartó enyészetet látva 1832-ben rendelte el Dunwich utolsó templomának, a Szent Jakabnak a felépítését, hiszen a hullámok ekkora már alámosták az 1755-ben emelt Mindenszentek templom alapjait. A szent hely látványos pusztulása azonban nem ekkor, hanem csak 1904-ben kezdődött el. A roskatag torony 1919. november 12-én dőlt bele a tengerbe.

dunwich- all saints mindenszentek.jpg

Három tengerfenékre süllyedt dunwich-i templom

dunwich- sír.jpg

Jacob Forster sírja

Persze 800 év alatt nemcsak a várost és környékét nyelte el a víz, hanem annak összes temetőjét is. Az egykor 200 „férőhelyes” Mindenszentek temetőből például ma már csak egy darab sír mutatja a holtak világához vezető utat, miután az utolsó előtti, John Brinkley Easey földi maradványait rejtő sír 1992-ben belecsúszott az alámosott temetővel együtt a tengerbe. A még látható utolsó nyughely az 1796-ban elhunyt Jacob Forsteré. Turisták kedvenc zarándokhelye. A helyi legendárium szerint a víz alá került 8 templom, 4 kápolna és 6 további egyházi épület harangjai apály idején mindig meg-megkondulnak a hullámok alól-, így emlékeztetve a még élőket Dunwich „atlantiszi elpusztulására”. A fáma szerint ekkor emelkednek ki vízből azok a tengerbe fúlt lakosok szellemei is, akik csapatostul keresik fel szülővárosuk megmaradt házait és (még) élő lakosait, hogy a rossz jelleműeket megbüntethessék. Állítólag a romos, XIII. században épült ferences kolostort, illetve a Szent Jakabról elnevezett egykori leprások kórházát kísérteties lidérces fény burkolja körül ilyentájt.

dunwich.jpgAz egykori leprások kórházának romjai napjainkban

dunwich Leper Hospital.JPGSumma summarum, valószínűleg örök rejtély marad, hogy H.P. Lovecraft honnan merítette ihletét a szóban forgó rémregényéhez, a minta ugyanis bármelyik víz alá merült település lehetett: vagy az amerikai Greenwich (É: 42°21’33”, NY: 72°17’47”) vagy az angol Dunwich (É: 52°16’39” K: 1°37’52”)-, hiszen a kezdő sorok mind a két településre illenek. „Mind meredekebb a kaptató, s a fehér hangával benőtt sziklafalak is mind közelebb nyomulnak a kanyargós, porlepte gyalogút két oldalán.”

Jamrik Levente

A bejegyzés trackback címe:

https://falanszter.blog.hu/api/trackback/id/tr455000757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aeidennis 2013.01.06. 15:05:10

Ez az eróziós jelenség szinte mindenütt előfordul a Brit-szigeteken a jégkorszak végi tengerszint emelkedés óta. (Azelőtt még száraz lábbal át lehetett menni oda.)
Valaki egyszer kiszámolta a Domesday book óta mennyi fogyott a szigetekből és az eredmény több ezer négyzetkilométer volt. Csak nehogy úgy járjanak egyszer, mmint Helgoland. :)

mestska · http://cities.blog.hu 2013.01.06. 15:05:31

Nem olvastam még végig, de viccesnek tűnik az a felvetés, miszerint az író egy olyan helyről mintázta a várost, amit a regény kiadását követő 10. évben árasztottak el, vagy akár úgyis mondhatjuk, hogy az író halálát követő évben tették ezt, ugyanis Lovecraft meghalt 1937-ben.

gxy 2013.01.07. 05:47:42

Csak óvatosan a következtetésekkel: Lovecraft írt olyat is, ahol nem volt minden kauzális. Csak nehogy kiderüljön valami, aminek nagyon nem örülnénk... :-E

Daniel W. Mcload 2013.01.07. 05:48:30

@mestska: ettől függetlenül tudhatta, hogy el fogják árasztani, az ilyesmire amerikában évekig készülnek, terveznek, stb. egyébként is egy látomásos pali volt :)

Én is itt vagyok 2013.01.07. 05:48:37

@mestska:

Én tudok olyan írót, aki előbb írta meg az utazás a Holdba című művét, mint ahogy az halála után 64 évvel megtörtént.
Mégsem mondjuk azt rá, hogy vicces.
Igaz ehhez tudni kéne, hogy ki volt Verne!

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2013.01.07. 07:32:28

Anglia tengeri birodalom (volt) illő tehát hogy adózzon is a tengernek, mondanám erre.

De eszembe jut még a BBC entern-en látott remek sorozat a Coast is, abban esett szó egy dél-kelet angliai, ötvenes évekbeli árvízről, hasonlóan nagy volt.